Fejér Megyei Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
HÁROM ÉVVEL A MÉLYPONT UTÁN ....... Befejeződött az országos nőkonferencia Vasárnap a Parlament kongresszusi termében folytatódott a III. országos nőkonferencia. A kormány nevében Markója Imre igazságügyminiszter üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Hozzászólásában áttekintette a felszabadulás óta eltelt csaknem 40 esztendő nőpolitikai eredményeit, rávilágítva arra az óriási változásra, amely az asszonyok, lányok társadalmi helyzetében bekövetkezett. Szólt arról is, hogy további előrelépésre van szükség, hiszen például a nők átlagkeresete — azonosítható munkakörökben — még ma is mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. A családokon belül változatlanul a „gyengébb nem” viseli a legnagyobb terheket, s emiatt a nők jóval nehezebben tudják gyarapítani szakmai ismereteiket, kevesebb idejük jut a közéleti szereplésre. Nőpolitikánk határozott törekvése, hogy mind több nő kerüljön vezető beosztásba — hangoztatta. — A fejlődés tagadhatatlan, de még mindig nem kielégítő. A szilárd családi kötelék fontosságáról szólva elmondta, hogy tavaly csaknem százezer családjogi ügyet tárgyaltak a bíróságok, s ezek fele házassági bontóper volt. E statisztikai adatok joggal nyugtalanítják a közvéleményt, s arra ösztönözték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy a MNOT-tal és más szervekkel karöltve részletesen elemezze a helyzetet. A leszűrt tapasztalatokból kirajzolódtak a tennivalók fő irányai. Ám, — miként az igazságügyminiszter hozzáfűzte — a családok egy részénél hiányzik a kellő felelősségérzet, pedig enélkül a társadalom erőfeszítései sem lehetnek eredményesek. Markója Imre az ezzel kapcsolatos feladatok, s a nők helyzetének további javítását célzó más tennivalók elvégzéséhez a nőmozgalom további támogatását kérte. A KISZ zászlóbontása óta eltelt negyedszázados tevékenysége során fontos feladatának tekintette a fiatal nők szocialista szellemű nevelését, politikai, közéleti aktivitásuk fejlesztését, sajátos érdekeik képviseletét, védelmét — mondotta felszólalásában Nyitrai István, a KISZ KB titkára. Szólt a munkába állás, az önálló életkezdés, a családalapítás időszakának jellegzetes problémáiról, kiemelve, hogy e területeken különösen nehéz a fiatal nők helyzete. A gyermekgondozási segély felemelése, a bölcsődei és az óvodai ellátás javítása jelentős eredményeket hozott, azonban gondot okoz, hogy a juttatások nagy része nem terjed ki az egyetemistákra és a főiskolásokra. Pedig azok a fiatal házasok, akik tanulás mellett vállalják a gyermeknevelést, s jövedelmük jószerivel a csekély ösztöndíj, rászorulnak arra, hogy támogatást kapjanak — hangoztatta a KISZ KB titkára, hozzátéve, hogy tapasztalatok szerint e fiatalok tanulmányi eredménye nem rosszabb, mint társaiké, tehát meg is érdemelnék a segítséget. A vitában felszólalók közül többen beszéltek a nők foglalkoztatásának, szakmai fejlődésének, előléptetésének lehetőségeiről. Elismeréssel állapították meg: a nőpolitikai határozat megjelenése óta országszerte sokkal több lehetőséget adnak a nőknek arra, hogy részt vegyenek a termelő munkában. Példákkal bizonyították: a nők ezreit alkalmazták az új ipari létesítményekben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bővülő melléküzemeiben. Azok a budapesti vállalatok, amelyek vidékre telepítették üzemegységeiket, mert a fővárosban nem pótolhatták a hiányzó munkaerőt, szintén sok nőt alkalmaztak. Helyenként azonban így például Szabolcs, Borsod és Szolnok megyében sok munkaképes, dolgozni kívánó nő nem talál megfelelő munkahelyet. Javasolták, hogy a fővárosi vállalatok újabb üzemeket telepítsenek azokba a helységekbe, ahol még sok a szabad munkaerő. A felszólalók közül jó néhányan szóvá tették: helyenként a nők még mindig hátrányos helyzetűek. A mezőgazdaságban dolgozó férfiak és nők évi jövedelme azért is különböző, mert — miként elmondták — a férfiakat télen is foglalkoztatják, a nőknek azonban ebben az időszakban nem sok munka jut. Emiatt nemcsak a keresetük, a szabadságuk is kevesebb, mivel a teljes szabadság azokat illeti meg, akik az előző évben 2180 óra munkaidőt teljesítettek. Lehetővé kell tenni — javasolták —, hogy a szövetkezetek vezetőségei a helyi adottságokat figyelembe véve maguk dönthessenek a szabadság időtartamáról, s ezáltal elérhető lenne, hogy ne érje hátrány azokat a nőket, akik a legnehezebb mezőgazdasági munkát végzik. A felszólalók kifogásolták azt is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kevés a női vezető, pedig a mezőgazdaságban dolgozó sok nő bizonyította: méltó a vezető munkakör betöltésére is. A műszaki értelmiségi munkahelyüket betöltő nők is munkateljesítményeikkel igazolták, hogy megfelelnek a szakmai követelményeknek — hangoztatták a felszólalók —, mégis helyenként háttérbe szorítják, pályakezdéskor például több munkahelyen a kevésbé jövedelmező posztokra helyezik őket. A fiatalok gondjait tolmácsoló küldöttek felhívták a figyelmet arra, hogy az ifjúsági mozgalomban tevékenykedő nők közül sokan házasságkötésük után kimaradnak a közéleti munkából. Egyetértettek a beszámolónak azzal a megállapításával, amely szerint egyes életszakaszokban sokasodnak a kettős szerepből adódó feladatok. Nélkülözhetetlen tehát a társadalom sokoldalú segítsége, a család támogatása és természetesen a fiatal nők helytállása, tenniakarása is ahhoz, hogy ezeken az akadályokon könnyebben átjussanak. Szóltak arról, hogy a lányok pályaválasztásában, a szülők terveiben gyakran még ma is meghatározó az a nézet, hogy egyes szakmák csak férfiaknak, vagy csak nőknek valók. Ezért fokozni kell a szülők és a tanulók felvilágosítását, tájékoztatását, a pályaválasztási tanácsadók tevékenységét, hogy növekedjen a női szakmunkások száma. A szociális ellátásról szólva a felszólalók szükségesnek vélték, hogy az egészségügyi alapellátást egészítsék ki főfoglalkozású gondozónőkkel. Emellett továbbra is szélesíteni kell a társadalmi gondozói hálózatot. Nagy súllyal szerepeltek a hozzászólásokban a családdal összefüggő kérdések. A küldöttek kifejtették a véleményüket arról, miként alakult át az elmúlt évtizedekben a családmodell. A változások irányait nem egyformán ítélték meg, de abban mindenki egyetértett, hogy a kapcsolatokat semmiféle társadalmi mozgalom nem pótolhatja. Többen kifogásolták a szülő—gyermek kapcsolat hibás felfogását. — Mintha „szeretetversengés” alakulna ki egyes családokban — hangzott el a vita során —, a szülők a gyermekek kegyeit keresik, s a követelmények csökkenése sokszor okozza a kapcsolatok lazulását. De ugyanide vezet a másik véglet is: a gyermekek elhanyagolása, a türelmetlenség vagy a nemtörődömség, nem ritkán a hátrányos helyzetűek, a veszélyeztetettek, sőt az állami gondozottak számát növeli.. A különböző társadalmi szervezetek — köztük a MNOT — sokat tettek a fiatalok családi életre neveléséért, s a tanácskozáson is többen hangsúlyozták: igazságtalan lenne elhallgatni e törekvések eredményeit. A konferencia munkáját Duschek Lajosné, a MNOT elnöke összegezte. Elmondta, hogy a tanácskozás betöltötte hivatását, áttekintette a nőpolitikai munka eredményeit, a nők gondjait, problémáit. Harminchét hozzászóló véleményével, értékes javaslataival elősegítette a nőpolitikai feladatok teljesítését. A konferencia ezután megválasztotta a Magyar Nők Országos Tanácsának 235 tagját és a tanács 35 tagú elnökségét, valamint a tisztségviselőit. A MNOT elnöke újra Duschek Lajosné lett, alelnöke, Czerván Mártonné dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Jókai Anna író, Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnöke, Kis Imréné, a KISZ Komárom megyei Bizottságának első titkára, Makoldi Mihályné nyugdíjas pedagógus és Nádasi Lászlóné, a Csepel Művek vezérigazgató-helyettese. A tanácskozás végeztével a III. országos nőkonferencia szolidaritási nyilatkozatot fogadott el, amelyet eljuttatnak az Országos Béketanácshoz. A nyilatkozatban a magyar aszszonyok, lányok kifejezik szolidaritásukat a békéért, a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért, és népük felemelkedéséért küzdő milliókkal, követelik a fegyverkezési hajsza megállítását, a katonaikiadások csökkentését, és ezeknek az összegeknek békés célokra való felhasználását, valamint a női egyenjogúság megvalósítását, az anyaság, az emberi élet megbecsülését mindenütt a világon. (MTI) Megkezdődtek a bolgár-magyar tárgyalások Budapestre érkezett Grisa Filipov Grisa Filipov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának szakfeladatait elnöke. Lázár György miniszterelnök meghívására hétfőn hi Magyar Szociavatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett párt és a Bolgá r bolgár miniszterelnököt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, Marjai József miniszterelnök-helyettes, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Sebestyén Jenő — a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete és Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete fogadta. A bolgár miniszterelnök délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően a Parlament delegációs termében megkezdődtek a hivatalos bolgár— magyar tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Lázár György miniszterelnök vezette, tagjai voltak Marjai József miniszterelnök-helyettes, Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Roska István külügyminiszter-helyettes, Gábor András ipari miniszterhelyettes, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Sebestyén Jenő. A bolgár tárgyalóküldöttséget Grisa Filipov vezette, tagjai voltak Sztanis Bonev miniszterelnök-helyettes, Hriszto Hrisztov külkereskedelmi miniszter, Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese, Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, Aszen Velkov, a Minisztertanács kabinetfőnöke, Cvetan Cenkov vegyipari miniszterhelyettes, Jordan Tenov gépipari és elektronikai miniszterhelyettes és Rasko Draganov, az Országos Agráripari Szövetség Központi Tanácsának elnökhelyettese. A tárgyalásokon a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a jelenlegi tervidőszak feladatairól, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Áttekintették a bolgár—magyar kapcsolatokat, különös figyelmet fordítva a gazdasági együttműködés jelenlegi helyzetére és időszerű feladataira. Megvitatták az árucsere-forgalom továbbfejlesztésének lehetőségeit, a gyártásszakosítás és a termelési kooperációk kérdéseit. Megvizsgálták a magyar—bolgár gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés aktuális teendőit. Megbeszéléseket folytattak a szocialista gazdasági integráción belüli magyar—bolgár kapcsolatokról és a szocialista gazdasági együttműködés további feladatairól. Este a küldöttségek díszvacsorán vettek részt, ahol pohárköszöntők hangzottak el. Munkavédelmi tanácskozás Fehérváron A Fejér megyei szakszervezeti napok keretében rendezték meg tegnap Székesfehérváron, a Technika Házában azt a munkavédelmi tanácskozást, amelyet a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége és a Gépipari Tudományos Egyesület székesfehérvári városi szervezete közösen szervezett. A tanácskozás a délelőtti órákban, Borsi Árpád megyei munkavédelmi főfelügyelő elnökletével kezdődött. A megnyitó beszédet Lovrek Károlyné, az SZMT titkára tartotta. Kiemelte a munkavédelem fontosságát. Az első előadást a rendezvény egyik meghívott vendégeként Főcze Lajos, a SZOT Munkavédelmi Főfelügyelőségének vezetője, osztályvezető tartotta. Értékelte hazánk munkavédelmi helyzetét, az időszerű feladatokat, s szólt a gazdálkodó egységek növekvő szerepéről. Beszédében kiemelte, hogy a munkavédelem társadalompolitikai kérdés, nem zárható szűk szakmai keretek közé. Ezek után közlekedésbiztonságunk helyzetéről, a balesetek csökkentésének lehetőségeiről Kemenes Miklós rendőr őrnagy, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács munkatársa tartott érdekes előadást. Hangsúlyozta a szakszervezetekkel közösen végzett munka hatásosságát, a széles körű társadalmi összefogás jelentőségét. Az előadások után, a délelőtti program befejezéseként, két munkavédelmi filmet tekintettek meg a jelenlevők. B. L. Az ötvenezredik 200-as Ikarus Az Ikarus székesfehérvári gyárában elkészült az ötvenezredik 200-as típuscsaládhoz tartozó autóbusz. A jubileumi kocsit, egy 256.54-es típusjelű távolsági luxus autóbuszt, a III- as gyáregység vezetői tegnap délelőtt rövid háziünnepségen adták át a megrendelő képviselőjének. A fehérvári gyárban tíz éve, 1972 novemberében kezdték meg a 200-as családhoz tartozó járművek (akkoriban úgy nevezték, hogy panoráma-buszok) sorozatgyártását. Az új gyártó- és szerelőcsarnokban új típusú autóbuszok készültek. Az első évben naponta még csak nyolc-tíz, most pedig már huszonnyolc. Az autóbuszgyár fő feladatát az elmúlt évtizedben a 200-as típuscsalád különféle változatainak gyártása jelentette, de ezenkívül más típusokat is készítettek. Így például az 500-as család kocsijait, valamint az úgynevezett KD-autóbuszokat. A tíz év alatt elkészült járművek nagyobb részét (összesen 32 ezer buszt) a Szovjetunióba szállították. Az évek során meghatározóvá vált ez a kapcsolat, biztos piacra építhettek a fehérváriak. Ezért jelképesnek is tekinthető, hogy a tegnap átadott ötvenezredik autóbusz a Szovjetunióba kerül majd. A Szovjetunióval fennálló gazdasági kapcsolat is (mint biztos alap) hozzájárult ahhoz, hogy az Ikarus a tömeggyártástól eltérő, egyedi igényeket is ki tudjon elégíteni. A székesfehérvári gyár az elmúlt évek során Ausztrália kivételével minden földrészre szállított autóbuszokat. Jelenleg huszonhárom ország útjain futnak Ikarus buszok. v. v. (Fotó: Rabáczy Szilárd) Tíz év alatt huszonhárom országba vfxl? t | I FEJÉR MEGYEI h— JEGYZETEK A NOKONFERENCIÁN ■ k*W ka II Ifi ka I ka I _______________________ H §9 Á TkÍb PPP ] 1982. november 2. I a marskutatas húsz éve | I | I R ■ Wf ^ ^ wA XXXVML évfolyam* A HÁRMAS KRIPTA REJTÉLYE IBB I Hi • — a BfrAi'y | m t nnir/IEcIlf VA JJ ?J yjfj l y IlMyifWTYTTmyFTTT'M Ára: 1,40 Ft