Fejér Megyei Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

HÁROM ÉVVEL A MÉLYPONT UTÁN­­ ....... ­ Befejeződött az országos nőkonferencia Vasárnap a Parlament kong­resszusi termében folytatódott a III. országos nőkonferencia. A kormány nevében Mar­kója Imre igazságügyminisz­ter üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Hozzászólásában áttekintette a felszabadulás óta eltelt csaknem 40 eszten­dő nőpolitikai eredményeit, rávilágítva arra az óriási vál­tozásra, amely az asszonyok, lányok társadalmi helyzeté­ben bekövetkezett. Szólt arról is, hogy további előrelépésre van szükség, hiszen például a nők átlagkeresete — azono­sítható munkakörökben — még ma is mintegy 10 száza­lékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. A családokon belül változatlanul a „gyengébb nem” viseli a legnagyobb terheket, s emiatt a nők jóval nehezebben tudják gyarapíta­ni szakmai ismereteiket, ke­vesebb idejük jut a közéleti szereplésre. Nőpolitikánk határozott tö­rekvése, hogy mind több nő kerüljön vezető beosztásba — hangoztatta. — A fejlődés ta­gadhatatlan, de még mindig nem kielégítő. A szilárd csa­ládi kötelék fontosságáról szólva elmondta, hogy tavaly csaknem százezer családjogi ügyet tárgyaltak a bíróságok, s ezek fele házassági bontó­per volt. E statisztikai adatok joggal nyugtalanítják a köz­véleményt, s arra ösztönözték az Igazságügyi Minisztériu­mot, hogy a MNOT-tal és más szervekkel karöltve részlete­sen elemezze a helyzetet. A leszűrt tapasztalatokból kiraj­zolódtak a tennivalók fő irá­nyai. Ám, — miként az igaz­ságügyminiszter hozzáfűzte — a családok egy részénél hiány­zik a kellő felelősségérzet, pe­dig enélkül a társadalom erő­feszítései sem lehetnek ered­ményesek. Markója Imre az ezzel kapcsolatos feladatok, s a nők helyzetének további ja­vítását célzó más tennivalók elvégzéséhez a nőmozgalom további támogatását kérte.­­ A KISZ zászlóbontása óta eltelt negyedszázados te­vékenysége során fontos fel­adatának tekintette a fiatal nők szocialista szellemű ne­velését, politikai, közéleti ak­tivitásuk fejlesztését, sajátos érdekeik képviseletét, védel­mét — mondotta felszólalásá­ban Nyitrai István, a KISZ KB titkára. Szólt a munkába állás, az önálló életkezdés, a családalapítás időszakának jellegzetes problémáiról, ki­emelve, hogy­ e területeken különösen nehéz a fiatal nők helyzete. A gyermekgondozá­si segély felemelése, a bölcső­dei és az óvodai ellátás javí­tása jelentős eredményeket hozott, azonban gondot okoz, hogy a juttatások nagy része nem terjed ki az egyetemis­tákra és a főiskolásokra. Pe­dig azok a fiatal házasok, akik tanulás mellett vállalják a gyermeknevelést, s jövedel­mük jószerivel a csekély ösz­töndíj, rászorulnak arra, hogy támogatást kapjanak — han­goztatta a KISZ KB titkára, hozzátéve, hogy tapasztalatok szerint e fiatalok tanulmányi eredménye nem rosszabb, mint társaiké, tehát meg is érdemelnék a segítséget. A vitában felszólalók közül többen beszéltek a nők fog­lalkoztatásának, szakmai fej­lődésének, előléptetésének le­hetőségeiről. Elismeréssel ál­lapították meg: a nőpolitikai határozat megjelenése óta or­szágszerte sokkal több lehető­séget adnak a nőknek arra, hogy részt vegyenek a terme­lő munkában. Példákkal bizo­nyították: a nők ezreit alkal­mazták az új ipari létesítmé­nyekben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bővülő melléküzemeiben. Azok a bu­­dapesti vállalatok, amelyek vidékre telepítették üzemegy­ségeiket, mert a fővárosban nem pótolhatták a hiányzó munkaerőt, szintén sok nőt alkalmaztak. Helyenként azonban így például Szabolcs, Borsod és Szolnok megyében sok munkaképes, dolgozni kí­vánó nő nem talál megfelelő munkahelyet. Javasolták, hogy a fővárosi vállalatok újabb üzemeket telepítsenek azokba a helységekbe, ahol még sok a szabad munkaerő. A felszólalók közül jó né­­hányan szóvá tették: helyen­ként a nők még mindig hát­rányos helyzetűek. A mező­­gazdaságban dolgozó férfiak és nők évi jövedelme azért is különböző, mert — miként elmondták — a férfiakat télen is foglalkoztatják, a nőknek azonban ebben az időszakban nem sok munka jut. Emiatt nemcsak a keresetük, a sza­badságuk is kevesebb, mivel a teljes szabadság azokat il­leti meg, akik az előző évben 2180 óra munkaidőt teljesí­tettek. Lehetővé kell tenni — ja­vasolták —, hogy a szövetke­zetek vezetőségei a helyi adottságokat figyelembe véve maguk dönthessenek a sza­badság időtartamáról, s ezál­tal elérhető lenne, hogy ne érje hátrány azokat a nőket, akik a legnehezebb mezőgaz­dasági munkát végzik. A fel­szólalók kifogásolták azt is, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben kevés a női vezető, pedig a mezőgaz­daságban dolgozó sok nő bi­zonyította: méltó a vezető munkakör betöltésére is. A műszaki értelmiségi munka­helyüket betöltő nők is mun­kateljesítményeikkel igazol­ták, hogy megfelelnek a szak­mai követelményeknek — hangoztatták a felszólalók —, mégis helyenként háttérbe szorítják, pályakezdéskor pél­dául több munkahelyen a ke­vésbé jövedelmező posztokra helyezik őket. A fiatalok gondjait tolmá­csoló küldöttek felhívták a figyelmet arra, hogy az ifjú­sági mozgalomban tevékeny­kedő nők közül sokan házas­ságkötésük után kimaradnak a közéleti munkából. Egyet­értettek a beszámolónak az­zal a megállapításával, amely szerint egyes életszakaszok­ban sokasodnak a kettős sze­repből adódó feladatok. Nél­külözhetetlen tehát a társa­dalom sokoldalú segítsége, a család támogatása és termé­szetesen a fiatal nők helytál­lása, tenniakarása is ahhoz, hogy ezeken az akadályokon könnyebben átjussanak. Szól­tak arról, hogy a lányok pá­lyaválasztásában, a szülők terveiben gyakran még ma is meghatározó az a nézet, hogy egyes szakmák csak férfiak­nak, vagy csak nőknek valók. Ezért fokozni kell a szülők és a tanulók felvilágosítását, tá­jékoztatását, a pályaválasztá­si tanácsadók tevékenységét, hogy növekedjen a női szak­munkások száma. A szociális ellátásról szólva a felszólalók szükségesnek vélték, hogy az egészségügyi alapellátást egé­szítsék ki főfoglalkozású gon­dozónőkkel. Emellett tovább­ra is szélesíteni kell a társa­dalmi gondozói hálózatot. Nagy súllyal szerepeltek a hozzászólásokban a családdal összefüggő kérdések. A kül­döttek kifejtették a vélemé­nyüket arról, miként alakult át az elmúlt évtizedekben a családmodell. A változások irányait nem egyformán ítél­ték meg, de abban mindenki egyetértett, hogy a kapcsola­tokat semmiféle társadalmi mozgalom nem pótolhatja. Többen kifogásolták a szü­lő—gyermek kapcsolat hibás felfogását. — Mintha „szere­­tetversengés” alakulna ki egyes családokban — hang­zott el a vita során —, a szü­lők a gyermekek kegyeit ke­resik, s a követelmények csökkenése sokszor okozza a kapcsolatok lazulását. De ugyanide vezet a másik véglet is: a gyermekek elhanyago­lása, a türelmetlenség vagy a nemtörődömség, nem ritkán a hátrányos helyzetűek, a ve­szélyeztetettek, sőt az állami gondozottak számát növeli.. A különböző társadalmi szervezetek — köztük a MNOT — sokat tettek a fia­talok családi életre nevelésé­ért, s a tanácskozáson is töb­ben hangsúlyozták: igazságta­lan lenne elhallgatni e törek­vések eredményeit. A konferencia munkáját Duschek Lajosné, a MNOT elnöke összegezte. Elmondta, hogy a tanácskozás betöltötte hivatását, áttekintette a nőpo­litikai munka eredményeit, a nők gondjait, problémáit. Har­minchét hozzászóló vélemé­nyével, értékes javaslataival elősegítette a nőpolitikai fel­adatok teljesítését. A konferencia ezután meg­választotta a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának 235 tagját és a tanács 35 tagú elnöksé­gét, valamint a tisztségvise­lőit. A MNOT elnöke újra Duschek Lajosné lett, alelnö­­ke, Czerván Mártonné dr., a Ruházatipari Dolgozók Szak­­szervezetének főtitkára, Jókai Anna író, Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Terme­lőszövetkezet elnöke, Kis Im­­réné, a KISZ Komárom me­gyei Bizottságának első titká­ra, Makoldi Mihályné nyugdí­jas pedagógus és Nádasi Lász­­lóné, a Csepel Művek vezér­igazgató-helyettese. A tanácskozás végeztével a III. országos nőkonferencia szolidaritási nyilatkozatot fo­gadott el, amelyet eljuttatnak az Országos Béketanácshoz. A nyilatkozatban a magyar asz­­szonyok, lányok kifejezik szo­lidaritásukat a békéért, a sza­badságukért, nemzeti függet­lenségükért, és népük felemel­kedéséért küzdő milliókkal, követelik a fegyverkezési hajsza megállítását, a katonai­kiadások csökkentését, és ezeknek az összegeknek békés célokra való felhasználását, valamint a női egyenjogúság megvalósítását, az anyaság, az emberi élet megbecsülését mindenütt a világon. (MTI) Megkezdődtek a bolgár-magyar tárgyalások Budapestre érkezett Grisa Filipov Grisa Filipov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának szak­feladatait elnöke. Lázár György miniszterelnök meghívására hétfőn hi­ Magyar Szocia­vatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett­ párt és a Bolgá­ r bolgár miniszterelnököt és kíséretét a Ferihegyi repü­lőtéren Lázár György, Marjai­­ József miniszterelnök-helyet­tes, Veress Péter külkereske­delmi miniszter, Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes fogadta. Jelen volt Se­bestyén Jenő — a Magyar Népköztársaság szófiai nagy­követe és Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete fogadta. A bolgár miniszterelnök délelőtt a Hősök terén meg­koszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően a Parlament delegációs termében megkez­dődtek a hivatalos bolgár— magyar tárgyalások. A magyar tárgyalócsopor­tot Lázár György miniszter­­elnök vezette, tagjai voltak Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Roska István külügymi­niszter-helyettes, Gábor And­rás ipari miniszterhelyettes, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Sebestyén Jenő. A bolgár tárgyalóküldöttséget Grisa Filipov vezette, tagjai voltak Sztanis Bonev miniszterel­nök-helyettes, Hriszto Hrisz­­tov külkereskedelmi minisz­ter, Marij Ivanov, a külügy­miniszter első helyettese, Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, Aszen Velkov, a Minisztertanács kabinetfő­nöke, Cvetan Cenkov vegy­ipari miniszterhelyettes, Jor­dan Tenov gépipari és elekt­ronikai miniszterhelyettes és Rasko Draganov, az Országos Agráripari Szövetség Köz­ponti Tanácsának elnökhe­lyettese. A tárgyalásokon a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország hely­zetéről, a jelenlegi tervidő­szak feladatairól, valamint a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Bolgár Kommunista Párt XII.­ kongresszusán el­fogadott határozatok végre­hajtásáról. Áttekintették a bolgár—magyar kapcsolato­kat, különös figyelmet for­dítva a gazdasági együttmű­ködés jelenlegi helyzetére és időszerű feladataira. Megvi­tatták az árucsere-forgalom továbbfejlesztésének lehető­ségeit, a gyártásszakosítás és a termelési kooperációk kér­déseit. Megvizsgálták a ma­gyar—bolgár gazdasági, mű­szaki és tudományos együtt­működés aktuális teendőit. Megbeszéléseket folytattak a szocialista gazdasági integ­ráción belüli magyar—bolgár kapcsolatokról és a szocialis­ta gazdasági együttműködés további feladatairól. Este a küldöttségek dísz­vacsorán vettek részt, ahol pohárköszöntők hangzottak el. Munkavédelmi tanácskozás Fehérváron A Fejér megyei szakszer­vezeti napok keretében ren­dezték meg tegnap Székes­­fehérváron, a Technika Há­zában azt a munkavédelmi tanácskozást, amelyet a Szakszervezetek Fejér me­gyei Tanácsának munkavé­delmi felügyelősége és a Gépipari Tudományos Egye­sület székesfehérvári városi szervezete közösen szerve­zett. A tanácskozás a délelőtti órákban, Borsi Árpád me­gyei munkavédelmi főfel­ügyelő elnökletével kezdő­dött. A megnyitó beszédet Lovrek Károlyné, az SZMT titkára tartotta. Kiemelte a munkavédelem fontosságát. Az első előadást a rendez­vény egyik meghívott ven­dégeként Főcze Lajos, a SZOT Munkavédelmi Főfel­ügyelőségének vezetője, osz­tályvezető tartotta. Értékel­te hazánk munkavédelmi helyzetét, az időszerű fel­adatokat, s szólt a gazdálko­dó egységek növekvő szere­péről. Beszédében kiemelte, hogy a munkavédelem tár­sadalompolitikai kérdés, nem zárható szűk szakmai keretek közé. Ezek után közlekedésbiz­tonságunk helyzetéről, a balesetek csökkentésének lehetőségeiről Kemenes Miklós rendőr őrnagy, az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács munkatársa tar­tott érdekes előadást. Hang­súlyozta a szakszervezetek­kel közösen végzett munka hatásosságát, a széles körű társadalmi összefogás jelen­tőségét. Az előadások után, a dél­előtti program befejezése­ként, két munkavédelmi fil­met tekintettek meg a je­lenlevők. B. L. Az ötvenezredik 200-as Ikarus Az Ikarus székesfehérvári gyárában elkészült az ötvenezre­dik 200-as típuscsaládhoz tartozó autóbusz. A jubileumi ko­csit, egy 256.54-es típusjelű távolsági luxus autóbuszt, a III- as gyáregység vezetői tegnap délelőtt rövid háziünnepségen adták át a megrendelő képviselőjének. A fehérvári gyárban tíz éve, 1972 novemberében kezdték meg a 200-as család­hoz tartozó járművek (akko­riban úgy nevezték, hogy panoráma-buszok) sorozat­­gyártását. Az új gyártó- és szerelőcsarnokban új típusú autóbuszok készültek. Az első évben naponta még csak nyolc-tíz, most pedig már huszonnyolc. Az autóbuszgyár fő felada­tát az elmúlt évtizedben a 200-as típuscsalád különféle változatainak gyártása jelen­tette, de ezenkívül más tí­pusokat is készítettek. Így például az 500-as család ko­csijait, valamint az úgyneve­zett KD-autóbuszokat. A tíz év alatt elkészült járművek nagyobb részét (összesen 32 ezer buszt) a Szovjetunióba szállították. Az évek során meghatározóvá vált ez a kapcsolat, biztos pi­acra építhettek a fehérváriak. Ezért jelképesnek is tekint­hető, hogy a tegnap átadott ötvenezredik autóbusz a Szovjetunióba kerül majd. A Szovjetunióval fennálló gaz­dasági kapcsolat is (mint biztos alap) hozzájárult ah­hoz, hogy az Ikarus a tömeg­­gyártástól eltérő, egyedi igé­nyeket is ki tudjon elégíteni. A székesfehérvári gyár az elmúlt évek során Ausztrá­lia kivételével minden föld­részre szállított autóbuszo­kat. Jelenleg huszonhárom ország útjain futnak Ikarus buszok. v. v. (Fotó: Rabáczy Szilárd) Tíz év alatt huszonhárom országba vfxl? t |­­ I FEJ­ÉR MEGYEI h— JEGYZETEK A NOKONFERENCIÁN ■ k*W ka II Ifi ka I ka I _______________________ H §9 Á TkÍb PPP ] 1982. november 2. I a marskutatas húsz éve | I | I R ■ Wf ^ ^ wA XXXVML évfolyam* A HÁRMAS KRIPTA REJTÉLYE IBB I Hi • — a BfrAi'y | m t nnir/IEcIlf VA JJ ?J yjfj l y IlMyifWTYTTmyFTTT'M Ára: 1,40 Ft

Next