Fejér Megyei Hírlap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

FEJÉR MEGYEI KIÁLLÍTÓK SIKERE A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL KÉZKÖZELBEN A KÖNYVTÁR HÉTVÉGI MELLÉKLET­E 1 FEJ ÉR MEGYEI l''.~ir ■ B M HAI TM M J'il f rj'l'.l L'f, 1*1 J,1 y,f TJ^rWTTTTTTTgTTTrTTTTT^T^i Ára: 1,80 Ft ■'vJuhiJti 3nl3l IN >1, SH131 VJ MwsvMLfliiB Négyszázhetven felszólaló Befejeződött a választójogi törvényjavaslat megvitatása A választási rendszer to­vábbfejlesztését szolgáló vá­lasztójogi törvénytervezet társadalmi vitája befejező­dött megyénkben. A fórumo­kon, rétegvitákon belpoliti­kai életünket érintő fontos kérdésről mondtak véleményt az emberek. Eredeti tervek szerint a Hazafias Népfront megyei, városi és helyi szer­veinek közreműködésével harminc fórumot terveztek, ám a közérdeklődés, a helyi kezdeményezés negyvenhétre növelte ezek számát. Nagy figyelmet fordítottak a szervezők a településtí­pusokat, így a két város kör­zeteit, a nagyközségeket, a társközségeket és a városkör­nyéki községeket átfogó esz­mecserékre. Ugyanakkor gondjuk volt a rétegvitákra is, így például három ipari munkahelyen — Könnyű­fémmű, Ikarus­fehérvári és a Videoton sárbogárdi gyára — szocialista brigádvezetők, munkások részvételével folyt a vita. Hasonló módon szer­veztek fórumot mezőgazda­­sági nagyüzemekben, a Me­zőfalvi Mezőgazdasági Kom­binátban és a pusztaegresi termelőszövetkezetben. Kiemelten kezelték a fia­talok véleményének meghall­­gatását, öt vitalehetőség volt körükben. Ezek közül igen eredményes volt a katonafia­talok, valamint a székesfe­hérvári József Attila Gim­náziumban összehívott fó­rum. Ez utóbbin huszonöt diáknak volt kérdése, mon­danivalója a törvényjavaslat­ról. Tanácskoztak pedagógusok, egészségügyi dolgozók, agrár­értelmiségiek és a közéletben aktívan dolgozók egy-egy csoportjával, valamint a nemzetiségi szövetségek vá­lasztmányi tagjaival, kong­resszusi küldötteivel. Az utóbbi napok fórumai közül kiemelkedik az adonyi véleménycsere. Itt Takács Imre, a megyei pártbizottság első titkára, a választókerület országgyűlési képviselője mondott vitaindítót nagylét­számú érdeklődők körében. Hasonló módon értékes volt a törvényjavaslat vitája dr. Mátay Pál, a Hazafias Népfront megyei alelnöke ve­zetésével e hét csütörtökén a Hazafias Népfront megyei bizottságán a megye egy­házi személyiségeivel, Összességében a választó­­jogi törvényjavaslat negy­venhét megyei vitáján két­ezer kétszáztíz állampolgár vett részt és négyszázhet­venen mondtak hasznos, megfontolt véleményt. Va­lamennyi helyen írásba fog­lalták a javaslatokat, az el­hangzott észrevételeket. Volt aki írásban juttatta el vé­leményét. Ezeket is továbbít­ják a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsához. N. E. Marx-szobor az Ikarusnak Az együttműködés A Marx-emlékév alkalmá­ból az NDK és a hazánk kö­zötti testvéri barátság erősí­tésének elismeréseként az NDK „Népek Barátsága” Ligája Marx Károly mell­szobrával tüntette ki az Ika­rus székesfehérvári gyárának dolgozóit. A tudományos szo­cializmus megalapítójának bronzszobrát Karl Heinz Lugenheim, az NDK buda­pesti nagykövete avatta fel. A szoboravató munkás­gyűlésen részt vett Boór Fe­renc, az MSZMP Fejér me­gyei Bizottságának titkára, a megyei tanács és Székesfe­hérvár vezető testületeinek képviselői, az Ikarus gyár Marx Károly nevét viselő szocialista brigádjainak ve­zetői. Az ünnepségen Varga Ferenc, a gyári pártbizottság titkára kiemelte, hogy hosz­­szú évek óta gyümölcsöző termelési együttműködést folytatnak az IFA-gyárral, amellyel az IKS 211 típusú kisbusz közös gyártása jelen­leg is folyik. Az NDK egyéb­ként eddig összesen 27 ezer darab Ikarus autóbuszt vásá­rolt az Ikarustól. Fotó: Rabáczy Szilárd rös Mátyás fogadta mége Habbast Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a fogadta George Habbast, a Népi Front Palesztina lndításáért főtitkárát, aki küldöttség élén tartózkodik abban.­­.A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek idő­szerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a közel-ke­leti válság, és a libanoni helyzet újabb fejleményeire, érintet­ték a palesztin felszabadítási mozgalom harcának néhány kérdését. Az MSZMP képviselője megerősítette a magyar nép szolidaritását a palesztinai arab nép igazságos küzdelmével. Ülést tartott a KNEB A népi ellenőri hálózat összetételéről és a fizikai dolgozók népi ellenőrként való foglalkoztatásáról tár­gyalt pénteki ülésén a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A testület megelégedéssel nyugtázta, hogy a mintegy 30 ezer népi ellenőr több mint egynegyede fiatal. Fi­gyelmeztető tény azonban — állapították meg —, hogy még mindig kevés a nők és a nagy tapasztalattal ren­delkező nyugdíjasok ará­nya. Továbbra is fontos fel­adat, hogy lényegesen növe­kedjék a fizikai dolgozók száma az ellenőrzésben. A népi ellenőrök szakmai műveltsége, iskolai végzett­sége megfelelő, a főiskolai, illetve egyetemi végzettsé­gűek aránya ma már meg­közelíti az 50 százalékot. A testület a továbbiakban tájékoztatást hallgatott meg arról, hogy másodfo­kon jogerősen lezárul a Klimavill Szövetkezeti Kö­zös Vállalat ellen indított per, amelyet — gazdasági bírság kiszabását javasolva — a KNEB elnöke kezde­ményezett. A Balassagyar­mati járási—városi Népi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálata korábban feltárta, hogy a vállalat több ízben megsértette az árképzési és áralkalmazási szabályokat. Szerződés alapján végzett több építőipari munkánál a vállalatot meg nem illető tételeket is elszámoltak, ily módon több mint 390 ezer forint tisztességtelen anyagi előnyhöz jutottak. A Klimavill időközbeni felszámolása után a II. Rákóczi Mgtsz-t, mint jog­utódot a Balassagyarmati Megyei Bíróság 300 ezer fo­rint gazdasági bírság meg­fizetésére kötelezte. A fel­lebbezést követően a Leg­felsőbb Bíróság helyben­hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. (MTI) Folytatódik a vita az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Feladatunk az enyhülés eredményeinek megőrzése Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának csütörtök délutáni ple­­tám, hogy békés együttmű­náris ülésén — közép-európai idő szerint a késő esti órök- ködési politikánk viszonzás­ban — szólalt fel Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tag­ra talált mindazon országos nácsa elnöke. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos magyar ál­­kotmányainál, amelyek fe­lásfoglalást az ülésszak résztvevői nagy érdeklődéssel fogad- felősséget éreznek a nem ták. Elhangzása után annak mértéktartó, felelősségteljes­zetközi helyzet alakulási hangnemét, ugyanakkor határozott állásfoglalását emelték iránt. Továbbra is azon le­si. A délutáni ülésen Losonczi Pálon kívül Ecuador elnöke,­szünk, hogy minél több kon valamint Zambia, Irak, Kuvait és Spanyolország külügymin­talitusra, minél eredménye­nisztere mondott beszédet. Az ülés után az ENSZ-palotában jobb tárgyalásokra, politika fogadást tartottak, amelyet Javier de Pérez de Cuellar, az konzultációkra kerüljön soi ENSZ-főtitkára adott az ülésszakon és az Indira Gandhi ál- közöttünk a kölcsönös biza­tal, azzal párhuzamosan összehívott csúcstalálkozón részt ve­­lem erősítése, a nemzetköz­­ő állam- és kormányfők tiszteletére. A fogadáson az Elnöki légkör javítása érdekében. Tanács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várko­­nyi Péter külügyminiszter, Hollai Imre külügyminiszter-de- Elnök úre­lyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-képviselet ide- örömmel látjuk, hogy­­­iglenes ügyvivője. közgyűlés munkájának jelen­tős részét az egyre sürgetőbí­­om, hogy békés együttmű­ködési politikánk viszonzás­ra talált mindazon országok kormányainál, amelyek fe­lelősséget éreznek a nem­zetközi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azon le­szünk, hogy minél több kon­taktusra, minél eredménye­sebb tárgyalásokra, politikai konzultációkra kerüljön sor közöttünk a kölcsönös biza­lom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. Elnök úr! Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelen­tős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megol­dásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési ja­vaslatnak volt tevékeny ré­szese. Ezek a ma is érvé­nyes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világ­békét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek le­hető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azon­ban javaslataink az Észak­atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. Ha mégis kiemelek közülük néhányat, azért te­szem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi hely­zetben különösen meghatá­­zónak érzem. Ilyen a hagyo­mányos fegyverzetek korláto­zása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegy­verek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a há­borús veszély elhárítása ér­dekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris lesze­relés. A Magyar Népköztár­saság kormánya ezért meg­különböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásá­nak, hogy semmilyen körül­mények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos, ha a többi nukle­áris hatalom szintén hajlan­dó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy­­megkönnyebbüléssel fogadná. A nukleáris leszerelési ten­nivalókkal szorosan össze­függő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hiva­tott atomsorompó-szerződés erősítését, s ezzel párhuza­mosan a nukleáris fegyver­nek birtokában nem levő ál­lamok biztonságának sza­vatolását. A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elő­segítené a bizalom és a nem­zetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atom­fegyvermentes és békeöveze­teket alakítanának ki. Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy jelen­ i­tenin««­­amvil leszerelési feladatok mögél LOSOnCZI 131 TGiSZOlelk­iSol­dásának kívánja szentelni. / Elnök úr! Két világégés szörnyű ta­pasztalata nyomán szerveze­tünket éppen az a nagy el­határozás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nem­zedékét a háború borzalmai­tól”. E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vés­ték: „Nemzet ne emeljen kar­dot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború.” De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy cél­nak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, ame­lyet sajnos a nemzetközi fe­szültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világ­béke fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez ag­godalommal tölti el a Ma­gyar Népköztársaság népét és kormányát. E veszélyes helyzet kiala­kulásának fő okát a fegyver­kezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak köz­vetlenül, a nukleáris ka­tasztrófa esehetőségével fe­nyegeti civilizációnkat, ha­nem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberi­ség anyagi és szellemi erő­forrásait, megfosztja a népe­ket a munkájuk által létre­hozott javak jelentős részé­től, tartósítja a gazdasá­gi elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Va­jon nem képtelen ellent­mondás-e ez a tudomány és a technika századában? Ak­kor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megoldá­si lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiakná­zása, a világűr békés meg­hódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek fel­számolása, a rohamosan­­romló természeti környezet megmentése. Vajon elkép­zelhető-e globális együttmű­ködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadá­sával erre tettünk ünnepé­lyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdít­juk a szociális haladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaság­nak, ha szabad így monda­nom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs hábo­rú, bár az sem kevés! Szá­munkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevé­keny együttműködése, köl­csönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak állandó erősíté­se. Nekünk az utóbbi egy­másfél évtizedben igen jó ta­pasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnere­inknek sincs okuk a csaló­dottságra. Szélesebb kitekintéssel, az enyhülés felfelé ívelő szaka­szában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felé­ben fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek el­terjedésének mennyiségi és minőségi fejlesztésének meg­akadályozásáról, valamint korlátozásáról a Földön, a világűrben és a tengerek mé­lyén. Európában a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekez­let tartós elvi alapokra he­lyezte a további együttmű­ködést. Fellendültek a poli­tikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Af­rikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszaba­dult új államok megerősödé­se. Van-e nép, amelynek ér­dekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érez­­hetné, hogy veszített az eny­hülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpoli­tikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését te­kinti, mind a kétoldalú kap­csolataiban, mind a nemzet­közi fórumokon. Számunkra — miként más országok szá­mára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Megelégedéssel nyugtázva­(Folytatás a 2. oldalon)

Next