Fejér Megyei Hírlap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

M FEJÉR MEGYEI NEM MÁSOK, DE MÉGIS... 1 B B 1 W B B 1 ---------------------------­. I 1983. november 1. IPAR VAGY TUDOMÁNY? XXXIX. évfolyam. 258. szám MÁBA ÉRŐ TEGNAP • E VIT JA] Mil HjjMJiilirTAYTfiim J11 NiVlJii TTI VJ JITTTT1 Árai 1,40 Pt EXPORT ÉS SZOLGÁLTATÁS Víz és forint Csöndes kis erecske csordo­gál lefelé a lépcsőházban. Szelíd vízesés, nem sodorja természetesen magával a lép­csőkön tanácstalanul álldogá­ló lakókat. Ám folyik kitar­tóan, emeletről emeletre le­felé tartva. Mi baj történt? Akkor de­rül ki, mikor végre­­ feltűnik a „tettes”, a bevásárlásból hazatérő háziasszony. Az ő fürdőszobájukból, s mosdóba áztatott ruha fölül ered a kicsiny csermely forrása: nem zárta el rendesen a csa­pot. Amikor a biztosító megál­lapítja majd a kárt, nyilván az alant beázott mennyezetet veszi csak számba. Az elfo­­lyott víz, amint a lépcsőház­ban összeverődöttek szavai­ból kitűnik, még az ott lakók szemében sem számít önma­gában kárnak. Aminthogy külön-külön va­lóban nem megy egyikőjük zsebére sem. Közös vízóra méri a fogyasztást , a túl­fogyasztást is. Egyénenként, családonként a vízszámla mértékében senki sem érzi érdekeltnek magát sem itt, sem más fehérvári lakótele­pen. Pedig a haszonnal, vagy épp haszon nélkül elfolyó víz­köbméterekben mind­egyiküknek folynak el fo­rintjai. S a vízművek által vezeté­kekbe termelt tiszta víz több mint felét — Fehérváron, Fe­jér megyében végső soron az egész országban — a lakos­ság fogyasztja, a háztartások nyelik el. Nincs még egy olyan vízigényes iparág, ,,vízpazarló" üzem sehol a városban, a községekben, mint épp a háztartások. Pedig a víz, az iható, tisz­ta víz egyre nagyobb kincs a fejlett iparú országokban, hazánkban is. Biztosítása egy­re nagyobb költségekbe ke­rül. (Közismert például, hogy a székesfehérvári vezeték­­rendszerbe kerülő víz három­negyedét a rákhegyi bauxit­bányáktól vezetik a város határáig.) A víz, természetesen, a fo­gyasztónak is pénzébe kerül — a nagyfogyasztónak szá­mító ipari üzemekben, de az öntözést sok fejtöréssel mér­legelő mezőgazdasági nagy­üzemekben is eléggé jelenté­keny költségtétel a termelő­­munkában. És a vízzel taka­rékosan bánó technológiák el­terjedésében — akár még be­ruházások vagy fejlesztések árán is — ez a körülmény nagymértékben szerepet ját­szott. De a kertes, családi házas övezetekben sem tapasztal­ható sehol — legalábbis ,,ke­rítésen belül” — olyan mér­tékű vízpazarlás, mint a pa­nelházakban, ahol az emlí­tett végletes példán kívül, láthatatlanabbul is, de ren­geteg víz folyik el hiába. Ezekben a településövezetek­ben szívesebben ütik „csap­ra" a közkutakat,­ tehát a vízórákon túlról pazarolják a vizet. Pedig nem is kellene sokat töprengeni rajta, hogy mind belássuk: a víz, a tiszta és iható víz­ értéke — fogyó, növekvő „termelési költségű" kincse " az egész országnak. Azok a falvak lennének en­nek a megmondhatói, ahová sajtokkal, fóliazacskókban szállítják ma is. Mekis János Telekkialakításra 50 millió forint ! A magánépítkezők tanácsi támogatása A párt­, a tanács, a társadalmi és tömegszervezetek megyei vezetői tegnap délelőtt munkaegyeztető megbeszélést tartot­tak a megyei pártbizottság székházában, Boór Ferencnek, a­­ megyei pártbizottság titkárának vezetésével. A megbeszélés első napirendi pontjaként Teubel György, a megyei tanács elnökének általános helyettese adott tájékoztatást a magán­erős lakásépítkezések tanácsi támogatásának tapasztalatairól. Megyénk második tizenöt éves lakásépítési programja­­ az ötödik, a hatodik és a he­tedik tervciklus idején 46— 47 ezer­­ családi otthon meg­­­­építésével számol, ezen be­­­­lül a hatodik ötéves terv ti­­­­­zenhat ezerrel. Az állami­­ erőforrások szűkössége mi­­­­att néhány év óta előtérbe került a magánerős építke­­­­zés: az OTP beruházásában, telepszerű, többszintes épí­­­­tési formában, társasház-­­ ként, illetve családi házként s ebben az ötéves tervben 13­0 ezer otthon megteremtése­­ várható. (A magánerőből fel­­is építendő lakások csaknem­­ 50 százaléka családi ház.)­­ Minden jel szerint a követ­­­­kező tervciklusban is a ma­it gánerős építkezés lesz túl-­­ súlyban. A telepszerű, többszintes, az OTP által finanszírozott lakásépítést a terület előké­szítésével, közművesítésével támogatják a tanácsok, főleg a két városban. A családi házat építőknek elsősorban a telekhez jutást igyekszik (le­hetőségei szerint) megköny­­i­nyíteni a tanács. Az évről évre szűkösebb tanácsi erő­forrásokból tavaly 30 millió forinttal, az idén 20 millió forinttal segítették a családi házak építésére alkalmas tel­kek kialakítását, alapközmű­vesítését. Eddig a megyében 1400 ilyen telket alakítottak ki (az OTP anyagi közremű­ködésével), és jelenleg folya­matban van 1200 további te­lek előkészítése. Felmérések szerint a következő ötéves terv idején is ki lehet elégí­teni a családi házat építők telekigényeit, de feltétlenül szükséges, hogy a tanácsok minden településen (a legki­sebb faluban is) időben és reálisan tudjanak ezekről az igényekről. Szóba került a vitában, hogy a két városon kívül, a közeli településeken kellene kialakítani olyan telkeket, ahová szívesen építkeznének a Székesfehérváron, Dunaúj­városban dolgozók, mert ez­zel számottevően csökkent­hető lenne az otthonterem­tés költsége. Saját hatáskörükben a ta­nácsok szorgalmazzák kor­szerű technológiák, anyagok alkalmazását a családiház­építkezéseknél is; sajnos, ed­dig nem sok eredménnyel. A különböző szerkezeti elemek­ből, panelekből létesített há­zak túlságosan drágák, keve­sebb lehetőséget adnak a sa­ját munka, a családi, baráti összefogás bevonására, s egy­ben kell nagy összegeket ki­fizetnie az építkezőnek. Szá­mítások szerint hosszú távon is a hagyományos anyagok­nak és technológiáknak van jövőjük a családi házak épí­tésében, miközben a korsze­rű anyagok térhódítása azért szemmel látható. Sokat segíthetnek a taná­csok a magánerőből építke­zőknek a különböző szolgál­tatások­ megszervezésével is: tanácsadás, tervezés, gépköl­csönzés stb. Dunaújvárosban most tervezik az IKV és a tanács közös szolgáltató iro­dáját, amelyik műszaki-ter­vezési feladatokat vállal majd. Székesfehérváron is tervezik hasonló szolgáltató szervezet kialakítását, mivel a Szevber ilyen irányú, na­gyon áldásos tevékenysége nem tudja kielégíteni az igényeket. Jó szolgálat az építkezőknek, hogy némely vállalat (pl. az Alba Regia Építőipari Vállalat) a maga gyártotta termékeket, építő­anyagokat forgalmazza. A Fejér megyei Iparcikk Ke­reskedelmi Vállalat és az ÉPTEK közös vállalkozásá­hoz is nagy reményeket fűz­nek. Elhangzott, hogy bizonyos feleslegesnek látszó kötöttsé­gek feloldásával is igyekez­zenek megkönnyíteni a ta­nácsok az építkezők dolgát. Például: ne írják elő, hogy csak piros palával lehet fed­ni az épületeket, ha piros palához szinte lehetetlen hoz­zájutni. (F) TILTAKOZÓ GYŰLÉS AZ IKARUSBAN­ Tiltakozó gyűlést tartottak tegnap délután az Ika­rus székesfehérvári gyárában. Erdélyi Imre KISZ-titkár megnyitója után, az USA Grenada elleni agressziójának előzményeit és történetét ismertetve, Endrédi Zoltán, a műszaki osztály dolgozója megállapította: e kis ország lerohanása újból látványos megnyilvánulása annak az erőszakon alapuló imperialista irányvonalnak, amelyet a Fehér Ház már hosszú ideje követ.­­A szónok hangsúlyozta: a durva agressziót nemcsak a haladó világ, hanem még az Egyesült Államok szövetségesei is elítélték. Az Ikarus fehérvári gyárában dolgozó 50 kubai fiatal ne­vében koncepción Miranda Acosta leszögezte: Kuba népe felkészült visszaverni bármiféle imperialista agressziót. A gyár dolgozói a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz küldött távira­tukban mélységes felháborodásuknak adtak kifejezést az intervenció miatt és együttérzésük­ről, elvtársi szolidaritásukról biztosították Grenada népét Kedvező ütem az időarányos munkákban BEFEJEZŐDÖTT A BÚZAVETÉS A Fejér megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya hétfői jelentéséből kitűnik: Fejér megye mezőgazda­sági üzemei — a kedvező időjárási feltételeket kihasználva — befejezték a búzavetést. Az utóbbi évek leggyorsabb, egy­ben legkifogástalanabb vetési munkájáról adhatnak számot a gazdaságok. Érdekessége az őszi vetésnek, hogy a terület 70 százalékát szántás nélkül készítették elő, ami rendkívül ér­tékes energiatakarékossági gyakorlatot mutat. A megye gaz­daságai még a múlt őszön is csupán mutatóban próbálkoztak szántás nélküli talajműveléssel. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály jelentése arról is szól, hogy számos tsz, illetve állami mezőgaz­dasági nagyüzem terven fe­lül növelte a búza vetésterü­letét. A csákvári termelőszö­vetkezet például­ egyszerre 14, a szabadbattyáni tsz és az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát 11—11, az elő­szállási tsz 7 százalékkal na­gyobb területen vetett búzát az ősszel, mint 1982-ben. A megyei tanács legfrissebb statisztikája szerint a me­gyében öt év alatt 10,5 szá­zalékkal nőtt a vetésterület. Soha ilyen korán nem ta­karította be még a kukori­catermést a megye mező­­gazdasága, mint most. A ter­mésből csupán 4,5 száza­lék lehet hátra. A későbbi hibridek hozama jobb, mint a koraiaké, az aszályos idő­járást lényegesen jobban tű­rik. A mérések szerint a hektárhozam 6,1 tonna körül várható. A gazdaságok na­gyon jól hasznosítják a tar­lókat, a kukoricaszár na­gyobbik részét legeltetik, de igen jelentős mennyiséget, több mint 25 ezer tonnát si­lónak készítettek a tsz-ek, illetve az állami gazdasá­gok. Ez 10 ezer tonnával több, mint tervezték. A cukorrépának hétfőn estig az 55—56 százalékát szedték fel, ami azt jelenti, hogy a múlt évhez képest 3—4 százalékos előnyt sze­reztek a gazdaságok. A ter­mésátlag változatlanul gyen­gébb a tervezettnél, a cukor­­tartalom azonban eléri, il­letve meghaladja a legtöbb ütemben a 16—17 százalékot. A cukorrépa mellékterméke­it — sajnos — több helyen a kedvezőtlen gépi betakarítás miatt nem képesek haszno­sítani. Ott azonban ahol a technikai feltételek is kielé­­gítőek, mint például az enyingi Vörös Hajnal Tsz­­ben, a répakorona teljes mennyiségét silózzák. A folyamatos őszi munkák közül a termelőüzemekben jó ütemben programozzák a mélyszántást. Az összes terü­letnek eddig 43 százalékát szántották fel. (pdf) Tanácskozás a TOT-ban A mezőgazdaságban a re­habilitáció nagyobb gondot okoz, mint a népgazdaság más ágaiban, ugyanis kevés az alkalmas munkakör és munkahely, ám mégis van lehetőség az ismételt munká­ba állásra — az ezzel kap­csolatos tapasztalatokat vi­tatták meg hétfőn a TOT- ban a mezőgazdasági üze­mek szakemberei. Nemrégen a TOT elnöksé­ge is megvizsgálta a mező­­gazdaságban dolgozók fog­lalkozási rehabilitációjának helyzetét. Ez a téma annál is inkább időszerű, mert egy­re többen kérik a tsz-ekben rokkantsági nyugdíjazásu­kat. Jelenleg már a szövet­kezeti nyugdíjasok közel ne­gyede, mintegy százezren rokkant nyugdíjasok. Eddig az üzemekben portásként, gondozóként, , takarítóként foglalkoztatták őket, újabb munkahelyeket azonban ne­héz találni. Az értekezlet egyik tanulsága, hogy egye­bek között a kiegészítő tevé­kenység teremthet újabb munkaalkalmakat a megma­radt munkaképesség haszno­sítására. A TOT szakemberei még további lehetőségekkel is számolnak, ahhoz azonban, hogy teljesebb körűvé tehes­sék a rehabilitációt, szerve­zési intézkedéseket is tesz­nek.

Next