Fejér Megyei Hírlap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Kedd, 1990. január 2., XLVI. évfolyam, 1. szám Ára: 4,30 Ft Fegyverek zaja nélkül kezdődött az új esztendő Romániában Véglegessé vált a vezetés hatalmi szervezetének összetétele - Lehetőség új pártok alapítására - Eltörölték a halálbüntetést - Leállították a gigantikus beruházásokat - 450 tonna vöröskeresztes segélyszállítmány Fegyverek zaja nélkül lé­pett az új esztendőbe Romá­nia. Bukarestben csendes volt az éjszaka. A lakosság figyelembe vette a rendőrség felhívását, amely arra vo­natkozott, hogy szilveszter­kor ne robbantsanak petár­dákat, mert ez megtéveszti a készenlétben levő katonai egységeket és rendfenntartó erőket. A bukarestiek otthonuk­ban töltötték a szilvesztert, és ezúttal a román televízió jóvoltából szórakoztató mű­sort élvezhettek egészen a hajnali órákig. Romániában nemcsak az újév első napja munkaszü­neti nap, hanem január 2-a is, mert a Nemzeti Megmen­tési Front Tanácsa erre vo­natkozó rendeletet adott ki. Az év utolsó napján a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa újabb rendeleteket adott ki,­­ átszervezéseket hajtott végre és kinevezése­ket eszközölt. Véglegessé vált a vezetés hatalmi szervezetének ösz­­szetétele. A Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsának elnöke Ion Iliescu, akinek feladatköre azonos az állam­fői jogkörrel. Első alelnök: Dumitru Mazilu. Elnökhe­lyettesek: Cazimir Ionescu, Király Károly. Titkár: Dan Martian, ők valamennyien tagjai a tanács végrehajtó irodájának. A testületnek összesen tizenegy tagja van, a felsoroltakon kívül Bogdan Teodoriu, Vasile Neacsa, Sil­­viu Brucan, Gheorghe Ma­nole, Ion Caramitru és Ni­­colae Radu is a végrehajtó irodához tartozik. A tanács tizenkét munka­­bizottságot hozott létre. Azok egyike a nemzeti kisebbsé­gek kérdéseivel foglalkozik és elnöke Király Károly. Rend­eletileg szabályozták Romániában a pártok alapí­tására és működésére vonat­kozó előírásokat. A jövőben szabadon alakítható politikai párt vagy társadalmi szer­vezet. Fasiszta célkitűzésű pártot, vagy olyan szerve­zetet, amely az állam tör­vényes rendje ellen küzd, nem engednek működni. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa újabb, ko­rábban hozott rendeleteket helyezett hatályon kívül. Szám szerint húsz törvényt helyeztek hatályon kívül, köztük a boltok és éttermek nyitvatartását szabályozó rendelkezést, így például szerte Romániában az étter­mek este kilencig voltak csak nyitva, ezt a gyakorla­tot az új rendelkezés meg­szüntette. Akárcsak az 1978- ban kiadott úgynevezett ön­­igazgatási törvényt, amely kötelezte a megyéket, hogy önállóan biztosítsák lakóik ellátását. Nem kell a jövőben az országból kivándorló sze­mélyeknek „adót” fizetniük. A Ceausescu-diktatúra a ki­vándorlókat arra kötelezte, hogy oktatási és egészség­ügyi ellátási költségek cí­mén bizonyos összeget fizes­senek az államnak. Megszüntettek egyes gaz­dasági, főként az energiael­látás és bányászat területén bevezetett katonai ellenőr­zést, eltörölték a kötelező hűségesküt, és a kisterme­lőknek nem kell kötelezően szerződniük az állammal. Feloldották a piaci termékek kötött árrendszerét: a ter­melők a piaci kereslet-kíná­lat alapján alakítják ki az árakat. Rendelet szabályozza azt is, hogy a politikai pártok munkahelyeken nem szerve­ződhetnek, csak a lakóhelye­ken. Helyi idő szerint vasárnap 23.00 órakor hangzott el a bukaresti rádióban és tele­vízióban Ion Iliescunak, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének „újévi köszöntője”. Közölte: a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa eltörölte a halál­­büntetést, leállította a Ceau­sescu-diktatúra gigantikus beruházásait. A Duna-csa­­torna, az új Constantai kikö­tő, a bukaresti új közigazga­tási palota építését nem folytatják, a terveket felül­vizsgálják. Romániában márciustól bevezetik az ötnapos mun­kahetet. Kijelentette, hogy a Ceausescu által bejelentett több mint 60 millió tonnás gabonatermésről szóló hír súlyos valótlanság volt, mert mindössze 16,9 millió tonna termett. Számos olyan intéz­kedést jelentett be, amely a parasztság vállalkozói ked­vét ösztönzi. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy az új vezetés nehéz helyzetet örökölt, amelyből csak együtt, egységben tud kilábalni az ország. „Nem vagyunk rabjai semmilyen ideológiának, széles körű dialógust akarunk az ország egész lakosságával, beleért­(Folytatás a 2. oldalon) GYERTYÁK ÉLŐKÉRT ÉS HOLTAKÉRT. A Népművészek Egyesületének Fejér Megyei Szervezete, a megyénkben élő, alkotó népművészek 1989. december 31-én délután Székes­­fehérváron, a palotavárosi királyparkban, Bethlen Gábor fejedelem emlékoszlopánál gyertyát gyújtottak. A jelenlévők mély együttérzésüket fejezték ki a romániai árvákkal, a sze­gényekkel, a sebesültekkel és kegyelettel megemlékeztek a harcokban elesett áldozatokról lvesznek, akiket támogatni kell A megye jobban jár, de... Az Országgyűlés a legutóbbi ülésszakán első olvasatban tár­gyalta az 1991-től érvénybe lépő államháztartási reform ter­vezetét. Ennek főbb témái: a költségvetés, a tanácsi gazdálko­dás, az elkülönített pénzalap és a társadalombiztosítás. A tanácsi gazdálkodás több lényeges eleme már 1990-től életbe lép, azzal a szándékkal, hogy mérséklődjön a központi újra­elosztás szerepe. Dr. Gálicz Tibor, a megyei tanács vb közgazdasági és költségvetési osztályának ve­zetőjét arról kérdeztük, mi­ként érinti a reform me­gyénk településeit, tanácsait, milyen előnyökkel jár és lesznek-e hátrányai? — A tanácsi gazdálkodás- ban meghatározó szerepe lesz a személyi jövedelem­­adónak, amely a lakhely sze­rinti tanácsokat illeti majd- Az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó országos átla­­ga 6500 forint, a Fejér me­gyei ennél magasabb, 6912 forint. Adódik ez abból, hogy néhány településen maga­sabb az egy személyre jutó személyi jövedelemadó, így például Székesfehérváron 9821 forint, Dunaújváros­ban 9634 forint, Kincsesbá­nyán 9803 forint, Puszta­vámon 8946 forint, Móron 8445 forint. A költségvetés kiegészítést ad azoknak a ta­(Folytatás a 2. oldalon) ---------------------------------­r*f,­téli idő Várható időjárás az or­szág területére ma estig: változóan felhős, párás, helyenként ködös idő vár­ható, elsősorban az ország nyugati felében kisebb hó­­szállingózás és ködszitálás is előfordulhat A keleti, délkeleti szél többnyire gyenge­­marad. A legmagasabb nappali hőmérséklet az átmenetileg ködös helyeken fagypont körül alakul, a tartósan ködös helyeken —2 és —5 fok között várható. _ ______■ Egyetlen napot sem... Fáradt, másnapos a város. Néhány mogorva arcú korán­kelő — vagy épp ez éjszakán szemhunyásnyit sem alvó­­— rója sietős léptekkel az utcá­kat . . . Hol van már az új eszten­dőt köszöntő éjszakai, éjféli szirénabúgás, pap­írtrom­bita­szó, önfeledt kacagás, pezs­­gős-koccintás, mámor? Szorgalmas utcaseprők ta­karítják az üvegtörmeléket, petá­rda-maradvá­nyokat, az aszfaltba taposott konfetti­szemeket. Egy betört kiraka­tot rendőrautó vigyáz... Milyen évre ébredsz Ma­gyarország? Milyen remé­nyekkel, vágyakkal, tervekkel? Behozunk-e valamelyest az évtizedes késésekből!? Töb­ben fognak-e örülni ebben az évben, mint bánkódni és dühöngeni? Az elégedettek lesznek-e többen­ vagy az elégedetlenek? A bontás vagy a­z építés , éve lesz-e 1990? ■ Mennyi kérdés és három­százhatvanöt napnyi válasz. Az elsőt írjuk. A kérdések napját. Az utcasarkon — mint már két éve mindennap e reggeli órában ■— gumicsizmás, ko­pott kucsmás, zsákját áta­lve­­tőkén­t hordó bácsi bukkan fel ... A kukákban guberál. — Boldog, új évet! — néz rám. — Köszönöm, önnek is! Egy napot sem hagy ki? — Nem lehet, ne­m szabad egyetlen napot sem! — repl­i­­­ká­zik, majd komótosan megigazítja az iszákot, s bal­lag tovább. Stossek Mátyás Szűrös Mátyás r • r • I M u i­s/• újévi köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1990- es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság vala­mennyi állampolgárának, a határainkon túl élő magya­roknak, minden becsületes jó szándékú embernek szerte a világon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól men­tesen köszöntöm Önöket a XX. század utolsó évtizedé­nek küszöbén, egy esemé­nyekben, rég várt fordula­tokban gazdag esztendő után, 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalaku­lást, mindenre kiterjedő, ra­dikális reformfolyamatot bon­tott ki a társadalmi és az ál­lampolgári akarat. Ezt azon­ban szinte a huszonnegyedik órában, az általános össze­omlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült meg­tenni, s az új esztendőiben gazdasági talpon maradá­sunkért és nemzeti méltósá­gunkért — a történelemben nem először — újra aggasztó körülmények között kell megküzdenünk. A nagy átalakulásban sú­lyos teherként nehezednek ránk négy évtized következ­ményei. Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gya­korlat, mert szembefordult a valóság törvényeivel, a sza­badság és az igazság általá­nos követelményeivel, mert magával az emberrel került összeütközésbe. Kitartásra, megsokszorozott energiára van most szüksége a nemzet­nek a politikai, az anyagi és erkölcsi romok eltakarításá­hoz, a demokrácia és a jólét megalapozásához. Kedvező körülmény, hogy Közép- Kelet-Európában sorra le­omlottak a di­ktatúrák. Szakadatlanul kérdezzük, ho­gyan és miért jutottunk idá­ig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs értelme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk bal­sorsunkat, sérelmeinket, a ránk­ telepedett idegen aka­ratot magunk és a világ előtt. A bölcs és haragmentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak he­lye és haszna. Úgy tűnhet néha, hogy történelmünk nem egyéb, mint örökös nekifeszülések és kudarcok sorozata. De ho­gyan maradhattunk meg ak­kor mégis annyi balszeren­cse, oly sok viszály után ma­gyarnak, Magyarországnak? Hamis és indokolatlan, sőt félrevezető a teljes remény­telenség keserű, önfeladó ér­zete. Történelemünk nem a szakadatlan szerencsétlensé­gek halmazata, hanem a tör­hetetlen újrakezdések megtes­tesítője és kifejezője. Ez a tanulság tölthet el bennün­ket reménységgel a mai időkben is, amikor ígéretes segítőkészséget tapasztalunk ugyan világszerte, de a ma­gyar társadalom és gazdaság átalakítását mégis magunk­nak kell önmagunkért­ vég­­hezvinnünk, akár emberfe­letti erőfeszítések árán is. Tudjuk és érezzük: min­den a mi munkánkon múlik. Sok szó esik gazdasági se­gélyekről, de támogatni csak azt lehet és érdmese, aki er­re rászolgál. Segíts magadon, az Isten is megsegít! — Vall­ja a népi bölcsesség, s bizo­nyára azok a körök is, ame­lyek kiállására bizton szá­mítunk. Tisztelt Hallgatóim! Sorsfordító volt az elmúlt esztendő. Megjelentek és működnek már az új politikai erők és pártok, létrejöttek az állam­­polgári szabadság, a jogálla­miság biztosítékait jelentő el­­ső sarkalatos törvények, gyö­­keresen megújítottuk alkot­mányunkat, kikiáltottuk a köztársaságot. Bízhatunk már a demokratikus rend erejében, nem fenyeget im­már bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Eltökélt a közös szándék, hogy az Önök, a nép akara­ta szerint, amit majd szabad, demokratikus választásokon nyilváníthat ki, végigme­gyünk a megkezdett úton. A Magyar Köztársaság demok­ratikus jogállam lesz, amely­ben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesül­nek, és ahol a magyar és más nemzetiségű állampol­gárok megtalálják számításu­kat. Működő demokráciára, türelmes humanizmusra, történelmi értékeink vállalá­sára van ma szükségünk. Csak így, az embernek ember iránti szolidaritására, a szülők, a gyermekek és unokák, a testvérek, a roko­nok és a barátok szeretetére építve válik lehetővé, hogy mielőbb kilábaljunk a vál­ságból, csak így válhat tel­jessé jövendőnk. Legyen beleszólásuk az ál­lampolgároknak a közügyek­be, az országos és helyi dön­tésekbe. Az eltartott tisztvi­selők, a minisztereket is be­leértve, legyenek az adófize­tő polgárért és ne fordítva. A parlamenti és lakossági demokrácia, az önkormány­zat útját járjuk és ezt az utat alkotmányosan, tör­vé­­nyesen kell megtennünk. Kedves Honfitársaim! Türelemre és­ megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelkiereje, elszántsága a küz­delemre,,­e az­­okra még akkor is, ha sa­jog minden porcikája. Manapság legnagyobb gon­dunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elen­gedhetetlen, hogy a gazdasá­gos, nyereséges termelés le­gyen az értékmérő, kapjon illő elismerést minden, való­ban értéket teremtő munka. De nem lehet sikere semmi­féle racionalistának é­s köz­érthetőnek tűnő politikának, amely megmenti ugyan az államot a csődtől, a költség­­vetést a hiánytól, de olyan áron, hogy az állampolgárok szegény sorsra jutnak, vagy elvesztik hitüket. Az állam és a költségvetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha az ország polgára­i szociális biztonsá­got, garantált jólétet élvez­nek. Célunk a vegyes tulajdo­nú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas mű­veltség, a kultúra elterjesz­tése, a vállalkozó kedv ösz­tönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes dif­ferenciálódása mellett is szembeszállhassunk a fenye­gető nyomorral, és a jövőben senki se kerülhessen méltat­lan emberi s kilátástalan anyagi, szociális helyzetbe. Radikális fordulatra, gyö­keres, demokratikus társa­dalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, sem­milyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzet­be. Jól működő, korszerű, rugalmas, a mérnököket, fel­találókat és a munkásokat nagyrabecsülő gazdálkodási szerkezetre van szükség. Jó költőkre és kereskedőkre, holtig , tanuló papokra és bölcs földművelőkre. Elége­dett emberekre, akik jól megélnek a teljesítményük szerinti jövedelemből, okos befektetéseik hozadékából, olyan országra, ahol létbiz­tonság és nyugalom van. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthat­nia a hatalmat. A társada­lom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka. a (Folytatás a 2. oldalon)

Next