Fejér Megyei Hírlap, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP hétfő, 1995. január 2. II. évfolyam, 1. szám Ára: 16,80 Ft Az Alba Regin táncegyüttes boldog új évet kíván barátainak és támogatóinak Új címünk: ZIMIUZ Szirár, Italom u. 6. _ Göncz Árpád újévi köszöntője Gazdálkodjunk jól a türelem- és reménységtartalékainkkal Honfitársaim! Kedves Barátaim! Azt hiszem, az év végeztével valamennyien végiggondoltuk az esztendőnket: mit hozott és mit vett el tőlünk? Mit tettünk jól, és mi az, amit jövőre majd jobban csinálunk? S szembe­néztünk tulajdon lelkiismere­tünkkel: van-e szégyellniva­­lónk, s van-e, amire joggal va­gyunk büszkék? Vessünk hát ma este számot az ország életének legutóbbi esz­tendejével is. Kezdjük azzal: 1994-ben kétszer választottunk. Elsőként az országgyűlési kép­viselőinket. Az ország meg­nyugtató többséggel nyilvání­totta ki, hogy mit kíván és mit nem. Ezzel hitet tett a rendszer­­váltás során közmegegyezéssel létrehozott politikai intézmény­­rendszer—a parlamenti demok­rácia — folyamatossága mellett. Másodjára önkormányzati választást tartottunk. A polgár­­mesterek majd kétharmadát új­raválasztottuk, ami arra vall: az ország elfogadta, magáénak érzi az önkormányzatokat, s a pol­gármesternek nem a pártállását, hanem emberi tisztességét, rá­termettségét veszi figyelembe, amikor eldönti, hogy rá szavaz­­zon-e. Az esztendő politikai sikeré­nek, nagy előrelépésnek ítélem a helyi önkormányzatok mellett a félezernyi nemzetiségi önkor­mányzat létrejöttét. Szívemből remélem, ezek közös hazánkban élő nemzeti kisebbségeink kul­turális autonómiájának megala­pozói, nemzeti hagyományaik védelmezői lesznek. Mindennapjaink 1994-ben nem lettek könnyebbek: sok csa­lád sok mindenről volt kénytelen lemondani, hogy hétköznapjai törékeny egyensúlyát, fiai-lány­­ai tanulását, olykor napi betevő falatját biztosítsa. Az ország nyugati és keleti fele közt sem csökkent a különbség. Mint ahogy nem csökkent a leggazda­gabbak és legszegényebbek közt az anyagi különbség sem. 1994- et az ENSZ a Család évének mi­nősítette. Ideje hát tudomásul vennünk, hogy gazdaságpoliti­ka, iparpolitika, lakáspolitika, oktatáspolitika, ifjúságpolitika, foglalkoztatáspolitika, egész­ségpolitika, szociálpolitika mind egyetlen egység, amely­nek valamennyi eleme végső so­ron közös célt kell, hogy szolgál­jon: az emberi kis közösség, a család érdekét, amely egyaránt nyújt védelmet munkaadónak és munkavállalónak, fiatalnak-ö­­regnek, a jövőnek — amelynek gyermekeink — sajnos egyre fo­gyatkozó számú gyermekeink — a letéteményesei. Mint ahogyan ideje tudomá­sul vennünk, hogy az ország pol­gárainak jókora hányada a társa­dalomból kirekesztve él. Súlyos és veszélyes kérdés ez: megoldá­sának halogatása a társadalom e­­gészére üt vissza. Helyzetünk a világban — ha változott — a javunkra változott. Mindinkább részesei vagyunk egy történelmi folyamatnak, az európai egység létrejöttének. Menetrend birtokában vagy anélkül, leszögezett alapfeltéte­lek ismeretében vagy azok nél­kül, NATO-n belül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordíthatatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Európai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb ke­rül a törvényalkotásunk, gazda­sági szerkezetünk és kapcsolat­­rendszerünk, tudományos éle­tünk, társadalmi tudatunk és ér­tékrendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végig­gondolnunk csatlakozásunk vár­ható gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit. Közelebb kerülünk a politikai E­­urópához azért is, mert szomszé­dainkkal közösen, a közös tör­ténelmi kényszer nyomása alatt, vonakodva vagy sem, de mind­inkább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában foglal­ja határainkon kívül élő véreink sorsát és szabadságjogait. Ez a gyorsuló, mindannyiun­kat­ mindennap nehezen elfo­gadható és nehezen irányítható feladatok elé állító átalakulási folyamat határozza meg évek óta társadalmunk állapotát és közér­zetét. Ami rosszabb, mint az ál­lapota. Mert egy kialakulatlan versenytársadalom létbizonyta­lanságát a kényszerű alkalmaz­kodás szorongását tükrözi. A jö­vőkép hiányát. Aminek csak ré­sze a gazdaság állapota. Amely — most az év végén úgy tetszik — jobb mint amilyennek érez­zük. 1994 nemcsak a politikai é­­let, hanem a társadalom, a gaz­daság állapotát tekintve is az ér­lelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gazda­sági mérlege még nem készült el, de annyi már megállapítható, hogy hosszú és meredek hanyat­lás után ipari termelésünk közel 10 százalékkal emelkedett. A korábbinál fél százalékkal keve­sebb energiafogyasztás mellett. S termelékenysége a térségünk­ben kiemelkedően a legjobb. Mezőgazdaságunk eredménye — nehéz helyzete és értékesítési gondjai ellenére is — lényege­sen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatállomány csökkenése meg­szűnt, sőt, megindult a növeke­dése. Mindezek hatására joggal számíthatunk rá, hogy az egy fő­re eső bruttó hazai össztermék 3- 3,5 százalékkal emelkedik. A lakossági megtakarítások összege mintegy 20 százalékkal, a beruházások összege összeha­sonlító áron — előzetes becslés szerint — 25 százalékkal emel­kedett. A munkanélküliség, hosszú évek óta az idén először, nem csak a statisztika tükrében csökkent. Az ország valutatarta­léka eléri a 7 milliárd dollárt. Kétségtelen: a költségvetés hiá­nya igen magas, s ez — bár a költségvetési hiánnyal még éve­kig leszünk kénytelenek együtt élni —megköveteli az állami ki­adások szigorú csökkentését. De az a tény, hogy hazánk gazdasá­ga háromévi meredek hanyatlás után ismét növekedésnek indult, azt is megköveteli, hogy a pénz­ügyi egyensúly helyreállításá­nak szükségességét elismerve, gondoljuk végig a fejlődést szol­gáló, hosszú távú gazdasági stra­tégiánkat is. Annál is inkább, mert az idézett számok nem csu­pán számok, hanem újdonsült piacgazdaságunk alkalmazko­dóképességének, rugalmasságá­nak, gyarapodó tapasztalatai­nak, így együtt: gazdasági szer­kezetváltásunk gyorsulásának reményt keltő jelei. S hadd te­gyek hozzá még valamit: a térsé­günkbe irányuló működő tőke legnagyobb hányada 1994-ben is Magyarországot célozta meg. Ennyit siralmas leértékelődé­sünkről, katasztrofális válsá­gunkról. Naponta hallom és ol­vasom, hogy nekünk semmi sem sikerül, Magyarországra össze­omlás vár, az ország halálosan beteg. Külföldre szakadt ha­zánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből ér­tesülnek az ország válságos álla­potáról, olykor levélben közlik velem őszinte részvétüket. Erre mindig ugyanazt felelem: lega­lább várják meg Mohácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Addig nem időszerű. Kedves Barátaim! Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy Önök a hét­köznapok hősei. Akik jószerint az első világháború óta tanulják, hogyan lehet, hogyan kell önma­gunkon s egymáson segíteni. Hadd kérjek Önöktől az új év el­ső perceiben valamit: ne csak az erejükkel, szűk anyagi eszkö­zeikkel éljenek megfontoltan; gazdálkodjanak jól a remény­ség- és türelemtartalékaikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-va­­lahára megindult kedvező gaz­dasági folyamat zökkenve meg­áll. Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő — kezdetben kicsi fürt —, ha nem is rögtön lágy, de legalább madárlátta kenyérrel. Amit a magunk munkájával termelünk meg. Ehhez kívánok az új eszten­dőben mindannyiunknak erőt, e­­gészséget, s ehhez kérem mind­­annyiukra Isten nélkülözhetet­len áldását. Nőtt az áfa, a benzin és az energia ára , lesz-e elég árcímke? Mindennapos élelmiszerár-változások A kiskereskedelmi cégek többsége január első napjaiban nem szándékozik emelni az élelmisze­rek árát. Körkérdésünkre több helyen azonban úgy nyilatkoztak, az új beszerzéseknél már a 10- ről 12 százalékra emelt áfával kell kalkulálniuk. Az áfa változása még csak hagyján — fogalmaztak az üz­letvezetők, a jelentősebb árvál­tozás a megemelt energiaárak hatására fog jelentkezni feb­ruárban, márciusban. Változik a termelői ár, a szállítóknak is többe kerül az üzemanyag, s ha nem is növelik a kiskereskedők a haszonkulcsot, a pulton lévő termék árának többszöri válto­zására lehet számítani az első negyedévben. Egy esetleges fo­rintleértékelés is azonnal „be­­gyűrűzik”az importtermékek á­­rába. Lassan már árcímkével sem lehet győzni a folyamatos átárazást, hisz maga a címke sem olcsó, darabja 60 fillér. A Plus Kft. Kaiser's székes­­fehérvári üzletében január ele­jén nem emelik az árakat. Orosz Gyula üzletvezető szerint (Folytatás a 3. oldalon) Félmilliárdot is hozhat Fehérvárnak IPARŰZÉSI ADÓ MÁRCIUSTÓL Több menetben tárgyal a fehérvári önkormányzat az iparűzési adó bevezetéséről. A decemberi „el­ső olvasatot” további tárgyalásra alkalmasnak találták a képviselők, s a januári, februári közgyű­lésen dől el az új helyi adó mértéke. (3. oldal) A székesfehérvári Riport­fotó Stúdió négy új, reprezentatív naptárral hívja fel a figyelmet alkotó közösségére, melyek más­más témakörben, művészi igénnyel készített fotográfiákat tar­talmaznak. Jövőre 10 naptárat kívánnak eljuttatni az országos és nagykereskedelmi hálózatba (7. oldal) Máthé András 1995 Négy évszak a fejér megyei Fejér Megyei Hírlap Kiadó Kft. Székesfehérvár, Honvéd u. K HÍRLAP „ — „ A székesfehérvári Vörös­marty Színházban próbál­ják a Móricz Zsigmond műve alapján készült Légy jó mindhalálig című musicalt. A rendező, Pin­­czés István, az előadás gyerekszereplőit fehérvá­ri diákok közül választot­ták. Képünkön: a gye­rekek Nagy György koreográfus irányításával próbálják a táncokat ADÓTANÁCSADÓ '95 NÉHÁNY SORBAN Ausztriának a lehető legjobban ki kell használ­nia tagságát az Európai U­­nióban — mondotta Franz Vranitzky osztrák kancel­lár újévi beszédében. 1995. január 1. egyenran­gú Ausztria történelmé­nek más nagy dátumaival, például az 1955-ös állam­­szerződés megkötésének i­­dőpontjával — tette hoz­zá. Hivatkozott a legfris­sebb felmérésekre, ame­lyek szerint az osztrákok többsége úgy vélekedik, hogy Európa Ausztria hasznára válik, s Ausztria is fontos lesz az EU szá­mára. Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök kö­szöntőjében megerősítette, hogy mandátuma lejártáig hivatalában kíván maradni. Az államfő felszólította honfitársait, hogy az új esz­tendőben is munkálkodja­nak a szabadság és az euró­pai egység érdekében.

Next