Fejér Megyei Hírlap, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP hétfő, 1995. január 2. II. évfolyam, 1. szám Ára: 16,80 Ft Az Alba Regin táncegyüttes boldog új évet kíván barátainak és támogatóinak Új címünk: ZIMIUZ Szirár, Italom u. 6. _ Göncz Árpád újévi köszöntője Gazdálkodjunk jól a türelem- és reménységtartalékainkkal Honfitársaim! Kedves Barátaim! Azt hiszem, az év végeztével valamennyien végiggondoltuk az esztendőnket: mit hozott és mit vett el tőlünk? Mit tettünk jól, és mi az, amit jövőre majd jobban csinálunk? S szembenéztünk tulajdon lelkiismeretünkkel: van-e szégyellnivalónk, s van-e, amire joggal vagyunk büszkék? Vessünk hát ma este számot az ország életének legutóbbi esztendejével is. Kezdjük azzal: 1994-ben kétszer választottunk. Elsőként az országgyűlési képviselőinket. Az ország megnyugtató többséggel nyilvánította ki, hogy mit kíván és mit nem. Ezzel hitet tett a rendszerváltás során közmegegyezéssel létrehozott politikai intézményrendszer—a parlamenti demokrácia — folyamatossága mellett. Másodjára önkormányzati választást tartottunk. A polgármesterek majd kétharmadát újraválasztottuk, ami arra vall: az ország elfogadta, magáénak érzi az önkormányzatokat, s a polgármesternek nem a pártállását, hanem emberi tisztességét, rátermettségét veszi figyelembe, amikor eldönti, hogy rá szavazzon-e. Az esztendő politikai sikerének, nagy előrelépésnek ítélem a helyi önkormányzatok mellett a félezernyi nemzetiségi önkormányzat létrejöttét. Szívemből remélem, ezek közös hazánkban élő nemzeti kisebbségeink kulturális autonómiájának megalapozói, nemzeti hagyományaik védelmezői lesznek. Mindennapjaink 1994-ben nem lettek könnyebbek: sok család sok mindenről volt kénytelen lemondani, hogy hétköznapjai törékeny egyensúlyát, fiai-lányai tanulását, olykor napi betevő falatját biztosítsa. Az ország nyugati és keleti fele közt sem csökkent a különbség. Mint ahogy nem csökkent a leggazdagabbak és legszegényebbek közt az anyagi különbség sem. 1994- et az ENSZ a Család évének minősítette. Ideje hát tudomásul vennünk, hogy gazdaságpolitika, iparpolitika, lakáspolitika, oktatáspolitika, ifjúságpolitika, foglalkoztatáspolitika, egészségpolitika, szociálpolitika mind egyetlen egység, amelynek valamennyi eleme végső soron közös célt kell, hogy szolgáljon: az emberi kis közösség, a család érdekét, amely egyaránt nyújt védelmet munkaadónak és munkavállalónak, fiatalnak-öregnek, a jövőnek — amelynek gyermekeink — sajnos egyre fogyatkozó számú gyermekeink — a letéteményesei. Mint ahogyan ideje tudomásul vennünk, hogy az ország polgárainak jókora hányada a társadalomból kirekesztve él. Súlyos és veszélyes kérdés ez: megoldásának halogatása a társadalom egészére üt vissza. Helyzetünk a világban — ha változott — a javunkra változott. Mindinkább részesei vagyunk egy történelmi folyamatnak, az európai egység létrejöttének. Menetrend birtokában vagy anélkül, leszögezett alapfeltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n belül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordíthatatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Európai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a törvényalkotásunk, gazdasági szerkezetünk és kapcsolatrendszerünk, tudományos életünk, társadalmi tudatunk és értékrendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végiggondolnunk csatlakozásunk várható gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit. Közelebb kerülünk a politikai Európához azért is, mert szomszédainkkal közösen, a közös történelmi kényszer nyomása alatt, vonakodva vagy sem, de mindinkább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában foglalja határainkon kívül élő véreink sorsát és szabadságjogait. Ez a gyorsuló, mindannyiunkat mindennap nehezen elfogadható és nehezen irányítható feladatok elé állító átalakulási folyamat határozza meg évek óta társadalmunk állapotát és közérzetét. Ami rosszabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan versenytársadalom létbizonytalanságát a kényszerű alkalmazkodás szorongását tükrözi. A jövőkép hiányát. Aminek csak része a gazdaság állapota. Amely — most az év végén úgy tetszik — jobb mint amilyennek érezzük. 1994 nemcsak a politikai élet, hanem a társadalom, a gazdaság állapotát tekintve is az érlelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gazdasági mérlege még nem készült el, de annyi már megállapítható, hogy hosszú és meredek hanyatlás után ipari termelésünk közel 10 százalékkal emelkedett. A korábbinál fél százalékkal kevesebb energiafogyasztás mellett. S termelékenysége a térségünkben kiemelkedően a legjobb. Mezőgazdaságunk eredménye — nehéz helyzete és értékesítési gondjai ellenére is — lényegesen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatállomány csökkenése megszűnt, sőt, megindult a növekedése. Mindezek hatására joggal számíthatunk rá, hogy az egy főre eső bruttó hazai össztermék 3- 3,5 százalékkal emelkedik. A lakossági megtakarítások összege mintegy 20 százalékkal, a beruházások összege összehasonlító áron — előzetes becslés szerint — 25 százalékkal emelkedett. A munkanélküliség, hosszú évek óta az idén először, nem csak a statisztika tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka eléri a 7 milliárd dollárt. Kétségtelen: a költségvetés hiánya igen magas, s ez — bár a költségvetési hiánnyal még évekig leszünk kénytelenek együtt élni —megköveteli az állami kiadások szigorú csökkentését. De az a tény, hogy hazánk gazdasága háromévi meredek hanyatlás után ismét növekedésnek indult, azt is megköveteli, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításának szükségességét elismerve, gondoljuk végig a fejlődést szolgáló, hosszú távú gazdasági stratégiánkat is. Annál is inkább, mert az idézett számok nem csupán számok, hanem újdonsült piacgazdaságunk alkalmazkodóképességének, rugalmasságának, gyarapodó tapasztalatainak, így együtt: gazdasági szerkezetváltásunk gyorsulásának reményt keltő jelei. S hadd tegyek hozzá még valamit: a térségünkbe irányuló működő tőke legnagyobb hányada 1994-ben is Magyarországot célozta meg. Ennyit siralmas leértékelődésünkről, katasztrofális válságunkról. Naponta hallom és olvasom, hogy nekünk semmi sem sikerül, Magyarországra összeomlás vár, az ország halálosan beteg. Külföldre szakadt hazánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az ország válságos állapotáról, olykor levélben közlik velem őszinte részvétüket. Erre mindig ugyanazt felelem: legalább várják meg Mohácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Addig nem időszerű. Kedves Barátaim! Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy Önök a hétköznapok hősei. Akik jószerint az első világháború óta tanulják, hogyan lehet, hogyan kell önmagunkon s egymáson segíteni. Hadd kérjek Önöktől az új év első perceiben valamit: ne csak az erejükkel, szűk anyagi eszközeikkel éljenek megfontoltan; gazdálkodjanak jól a reménység- és türelemtartalékaikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-valahára megindult kedvező gazdasági folyamat zökkenve megáll. Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő — kezdetben kicsi fürt —, ha nem is rögtön lágy, de legalább madárlátta kenyérrel. Amit a magunk munkájával termelünk meg. Ehhez kívánok az új esztendőben mindannyiunknak erőt, egészséget, s ehhez kérem mindannyiukra Isten nélkülözhetetlen áldását. Nőtt az áfa, a benzin és az energia ára , lesz-e elég árcímke? Mindennapos élelmiszerár-változások A kiskereskedelmi cégek többsége január első napjaiban nem szándékozik emelni az élelmiszerek árát. Körkérdésünkre több helyen azonban úgy nyilatkoztak, az új beszerzéseknél már a 10- ről 12 százalékra emelt áfával kell kalkulálniuk. Az áfa változása még csak hagyján — fogalmaztak az üzletvezetők, a jelentősebb árváltozás a megemelt energiaárak hatására fog jelentkezni februárban, márciusban. Változik a termelői ár, a szállítóknak is többe kerül az üzemanyag, s ha nem is növelik a kiskereskedők a haszonkulcsot, a pulton lévő termék árának többszöri változására lehet számítani az első negyedévben. Egy esetleges forintleértékelés is azonnal „begyűrűzik”az importtermékek árába. Lassan már árcímkével sem lehet győzni a folyamatos átárazást, hisz maga a címke sem olcsó, darabja 60 fillér. A Plus Kft. Kaiser's székesfehérvári üzletében január elején nem emelik az árakat. Orosz Gyula üzletvezető szerint (Folytatás a 3. oldalon) Félmilliárdot is hozhat Fehérvárnak IPARŰZÉSI ADÓ MÁRCIUSTÓL Több menetben tárgyal a fehérvári önkormányzat az iparűzési adó bevezetéséről. A decemberi „első olvasatot” további tárgyalásra alkalmasnak találták a képviselők, s a januári, februári közgyűlésen dől el az új helyi adó mértéke. (3. oldal) A székesfehérvári Riportfotó Stúdió négy új, reprezentatív naptárral hívja fel a figyelmet alkotó közösségére, melyek másmás témakörben, művészi igénnyel készített fotográfiákat tartalmaznak. Jövőre 10 naptárat kívánnak eljuttatni az országos és nagykereskedelmi hálózatba (7. oldal) Máthé András 1995 Négy évszak a fejér megyei Fejér Megyei Hírlap Kiadó Kft. Székesfehérvár, Honvéd u. K HÍRLAP „ — „ A székesfehérvári Vörösmarty Színházban próbálják a Móricz Zsigmond műve alapján készült Légy jó mindhalálig című musicalt. A rendező, Pinczés István, az előadás gyerekszereplőit fehérvári diákok közül választották. Képünkön: a gyerekek Nagy György koreográfus irányításával próbálják a táncokat ADÓTANÁCSADÓ '95 NÉHÁNY SORBAN Ausztriának a lehető legjobban ki kell használnia tagságát az Európai Unióban — mondotta Franz Vranitzky osztrák kancellár újévi beszédében. 1995. január 1. egyenrangú Ausztria történelmének más nagy dátumaival, például az 1955-ös államszerződés megkötésének időpontjával — tette hozzá. Hivatkozott a legfrissebb felmérésekre, amelyek szerint az osztrákok többsége úgy vélekedik, hogy Európa Ausztria hasznára válik, s Ausztria is fontos lesz az EU számára. Francois Mitterrand francia köztársasági elnök köszöntőjében megerősítette, hogy mandátuma lejártáig hivatalában kíván maradni. Az államfő felszólította honfitársait, hogy az új esztendőben is munkálkodjanak a szabadság és az európai egység érdekében.