Felvidéki Ujság, 1897 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-07 / 1. szám

Zsolna, IV. évfolyam 1. szám 1897. január hó 7 „Trencsén vármegye kör- és községi jegyzők egyesületéinek hivatalos közlönye. Társadalmi. szépirodalmi, mezőgazdasági, ipar- és kereskedelmi hetilap. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Hirdetési árak: Egész évre............................ . 4 frt. Zsolnán, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr. Fél évre .............................. . 2 frt. KI ADÓ-HIVATAL: MEGJELENIK: Negyed évre ........................ . 1 frt. Aldori-féle könyvnyomda Zsolnán, hová az előfizetések és hirdetések intézendök. MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési felhivás. Felkérjük mindazon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése m. hó végével lejárt, szíveskednének ez irányban mielőbb intézkedni, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be. Azon t. előfizetőinket pedig, kik még hátralék­ban vannak, azt esetleg az új előfizetéssel együtt, ki- adóhivatalunkba mielőbb eljuttatni szíveskednének. A „FELVIDÉKI ÚJSÁG“ előfizetési ára: Egész évre..............................4 frt Fél évre...........................2 frt Negyed évre ......................1 frt A „Felvidéki Újság“ kiadó-hivatala. 1897. Ezredéves fennállásunk ünnepélyeivel meg­örökített 1896. évi koporsójából bölcsőt fara­gott a végtelenség Ura s újévet teremtett a világ egyetem részére. Az emberiség részére telve reményekkel, a nagy természet részére az ő következetes sorrendjének folytatása végett. S a mint az emberiség reményei hervadt virágként elhullanak, úgy elhullanak majd ismét a természet pazarul szép rózsái is. Egy nagy színházhoz lehetne a világegye­temet hasonlítani, melyben szigorú következetes­séggel adják elő a négy évszak nagy tragédiáit évezredek óta, s melyben az emberiség folyto­nos szerep változtatással működik közre. Mi is betöltöttük parányi kis szerepünket a nagy színpadon s az újév elérkeztével köte­lességünknek tartjuk működésűnk III-ik évfo­lyamáról beszámolni. Három év múlt el azóta, hogy e lap he- lyjit* .kértfőágának a társadalmi és kultur tö­rekvők soraiban s dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy daczára a különösen ez utóbbi évben meg­indult társadalmi hajsza és szakadás nyomása ellenére is híven vezér mondatához: „Legyen igazság mindenfelé!“ megállta helyét sőt öröm­mel tapasztaltuk, hogy a mily mérvben igye­kezett elnyomni ama — ma már politikailag is megszületett s az utón elistemetett párt, oly lelkesedéssel karolta fel a hazafias érzelemtől áthatott közönség. Megcsípett a kígyó, — de sebet nem ejt­hetett, mert pártolóink díszes sora nem engedte meg, hogy ily kicsinyes agyarkodás maradandó nyomot hagyon hátra s útját állja egy neme­sebb törekvésnek, mely egyedül a közjó szol­gálatában kíván nyilvánulni. S mi is volt tulajdonképen hibánk, miért rendezték ellenünk ama hajtó vadászatot. Az, hogy nem türtük szó nélkül ama lel­ketlen izgatást, mely lángba borította az egész Felvidék kedélyvilágát, hogy a pánszláv-nép- párt ellen nyílt homlokkal küzdöttünk. Hogy igyekeztünk a hazafias irány és el­vek részére a társadalom értelmi zömét meg­tartani s felvilágosítani a párt nemzetellenes intentióiról s ez utón megvédeni szellemileg visszamaradt s a tévtanokra könnyen reá vezet­hető népünket, a sötétség tanát hirdetőktől. Hogy ez sikerült, nem a mi érdemünk; mi csak közkatonái voltunk a nagy társadalomnak, mely utálattal fordult el ezen nemzetellenes áramlattól s mi hálát rebegünk ma, midőn sír­jában nyugszik e zivatarral telt év s fölöttünk látjuk a tiszta kék eget, a magyarok nagy Is­tenének, hogy megmentette népünket a bajoktól; s ma is arra kérjük társadalmi elleneinket, tegyék le a fegyvert, ne folytassák ama áldat­lan harczot, melynek czélja a nemzet szivében visszhangra nem talált, ne vessenek gyűlöletet, holott hivatásuk — szeretetet aratni. Mi a feledés fátylát borítjuk e szomorú napokra, — az idő megmutatta, hogy az igaz győzött, s ma a befejezett tények után is a legtisztább intentió vezet a testvériség s egyen­lőség tana vissza a csatatérre, hogy általunk esetleg ejtett sebeket behegessük s egyesült erővel lássunk a nagy munkához, mely az uj évezred hajnalán reánk vár. Letörüljük az elmúlt év fáradalmai verej­tékét s erőt merítve hazafias lelkesedéséből, folytatjuk munkánkat az évezredben. Munkatársaink díszes sora oly erőkkel szaporodott, hogy Felvidékünk kultuiális s köz- gazdasági kérdéseit az Alföld fejlettebb viszo­nyaihoz arányitva tovább fejlesztésének nehéz munkájában hathatósan támogathatjuk az inté-. zöséget. Figyelemmel kisérjük ez után is a nem­zetiségi kérdést s kérlelhetlenül leplezzük le akna munkásait. „Győzzön a jobb“ továbbra is , s azért kér­jük t. pártolóink s olvasóinkat tartsanak meg ez uj évben is jóindulatukban ! TÁRCZA. Egyről másról. Cselkó Józseftől. T. Szerkesztő Ur! Úgy értesültem, hogy midőn a „Felvidéki Újság“ életbe lépett, ez azon jelszóval történt.: „Legyen igazság mindenfelé!“ Azóta már több felszólalását olvastam ezen jelszó alatt, főleg oly fontosabb ügyekben, melyek közvetve vagy közvetlenül a közjót kisebb-nagyobb mérvben érintették. Azt is tudom, hogy felszólalásai folytán ki- sebb-nagyobb tényezők neheztelését vonta magára. Ez már úgy szokott lenni. Hogy a nehéztelések mennyire jogosak és méltányosak s mennyire nem ? ezt, nézetem sze­rint, valószinüleg leginkább még csak a közelebbi vagy távolabbi jövő fogja bebizonyítani. Tény az. hogy Önt, mint a lap felelős szer­kesztőjét avval is vádolják, Önre azért is nehez­telnek, Önt — bocsánat a triviális kifejezésért — sokszor azért is — ütik, a miben ártatlan. Némelyek azt mondják, miért támadsz ? de nem mondják, igazságos-e a támadás vagy nem. M:'.s< még szemére vetik jóakarólag: erősen oda ';.g! No, vannak olyanok is, és pedig nagyon is í. ínyadók, a kik igazságérzetük folytán kijelentik: meg erősebben is oda vághatná! Ezek bizonyosan ismerik a helyzetet jól, jól! Ez vigasztalhatja Önt! De miután tudom, hogy Ön mindenért, a mi t lapban előfordul, — ütik s igy sokszor mások vétkeiért is lakolni kénytelen: azért határoz­tam el, hogy, a hányszor Önt szerény dolgoza­taimmal esetleg felkeresem, az, az anonymitás ke­rülésével tegyem, hogy igy a magam esetleges vétkeiért a felelősség engem, nem pedig szegény fejét érje. Ez elhatározásomat követem is. De ha itt-ott nehány sorból álló czikkecs- kémet a fél anonymitás vagy pseudonymitás köpe­nyébe bujtatom ; teszem ezt — őszintén bevallva egoistikus szempontból ; teszem azon czélból s meggyőződésben, hogy a tisztelt olvasóközönség az igénytelen sorokban rejlő ügyet, tárgyat mégis több figyelemre és talán elolvasásra is fogja mél­tatni, ha nem csekélységemet, de más valakit is­mertebbet, hivatotabbá, szóval ily dolgokban irány­adóbbat fog tartani a közlemény szerzőjének. Ezek előrebocsátása után engedje meg ké­rem, hogy itt a vonal alatt egyről-másról emlitést tehessek. Vigasztaló meggyőződésem az, hogy lesz még kívülem valaki, a ki e sorokat, ha szórako­zottan is, elolvassa; és ez — a szedő! * * * Egyik múltkori vezérczikke, melyben a sajtó kinövéseivel foglalkozott, néhány megjegyzésre en­gem is késztetett. Mindazon változások mellett, melyeknek tár­sadalmi életünkben megkell történniük: az összes irodalmi termékeknek alaposan megváltozott képet kell mutatniok. Felüleges irodalmi termékeknek nagy soka­sága, mint jele a romlott Ízlésnek, okvetlenül ki­küszöbölendő. Mai viszonyaink szempontjából Ítélve, minden tulhajtás nélkül mondhatjuk, hogy az összes irodalmi termékeknél legalább három ötöd­része a piaczi'ól teljesen eltűnhetnék, a nélkül, hogy e miatt csak egy kulturérdek is valamit szenvedne. Oly nagy a felületes vagy káros iratok tömege. A szépirodalom és a hírlapirodalom majd­nem ugyanazon mérték alá veendők. Valóban alig van valami szomorúbb szellemetlenebb, felületesebb, mind a hírlapirodalom nagy ré3ze. Ha hírlapjaink ezen részének tartalma szerint kulturviszonyainkat s tudományos álláspontunkat kellenne megítélni s megbecsülni: akkor azok igen alacsonyan állnának. Journalistáink tetemes része oly emberekből áll, a kik, mind egykor Bismarck igen jellemzöleg mondta : „hivatásukat elhibáztak, pályájukat elté­vesztették“. — Azonkivül e hírlapok és a szép- irodalmi lapok nagy részének, hirdetmények rova­tában, az a feladata, hogy a lepiszkosabb reclámot támogassa, tőzsde rovatuk pedig szinte oly érde­ket szolgál. A lapok vállalkozóinak anyagi érdekei meghatározzák egyszersmind — tartalmukat is. A szépii’odalom átlag nem jobb a hírlapiro­dalomnál. Itt főleg a nemi kör az ö kinövéseiben kultiváltatik. Majd a felületességnek s álfelvilágo­sodásnak, itt-ott az előítéleteknek hódolnak. Ezen tágas s fontos téren, a jövő társadal­mának nagy feladata lesz és nagy feltakaritást kell itt rendeznie; hogy e tért a tudomány, az igazság, a szép és a közjóért való véleményharcz elfog­lalja és uralja. Mindenkinek, a ki jó szolgálatot tenni képes és tenni akar, alkalma lesz, hogy részt vegyen a nemes munkában. Természetesen nem szabad azután függő vi­szonyban állnia a könyvkiadóval, a pénzérdekkel, az előítélettel, — hanem függő viszonyban lesz a lelkiismeretes páratlan szakértők igazságos ítéle­tével ; a mi ma oly ritkán fordul elő. Sajnos, hogy úgy van, — de tényleg úgy van az ! * * * Az elvek nemes küzdelmét felváltják a gyalá­zatos személyharczok, melyek a nyilvános élet színkörét a gyűlölet izzó salakjával födik be. Az elvek helyébe lépett az önzés s a pisz­kos önérdek a csúnya utilitarismussal, sőt p arasz-

Next

/
Thumbnails
Contents