Felvidéki Ujság, 1898 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-06 / 1. szám
Zsolnán, 1898. Felvidéki Uj sárg. január hó 6. Társadalmi sebek. E napokban találkozván Dr. S. barátommal, s megbeszélvén sine ira et studio a mi speczialis dolgainkat s viszonyainkat, további beszélgetésünk tárgyává választottuk a társadalmi élet bajait általában. Barátom széleskörű ismeretei sok adatot s becses anyagot szolgáltattak nekem, melyeket e czikkben felhasználtam. Rettenetes három tényező létezik, melynek nagy hatalma, pusztító befolyása van mai társadalmunkra ; valóságos csapások ezek, valóságos ostor a népekre nézve , s talán veszedelmesebbek azon csapásoknál, melyek eltávolításáért Istenhez esedezünk imáinkban, veszedelmesebbek a dögvésznél, éhségnél s háborúnál. És ez a három borzasztó ostora a társadalomnak : az alkoholismus, prostitúczió és a szenvedélyből, nyereségvágyból űzött sportok, ezek közt főleg a kártyajáték. Az éhség, pestis és a háború csak időnként látogatják meg az emberiséget és nem sokáig szoktak maradni e hívatlan vendégek, de az alkoholismus, prostituczió és a hazárdjáték állandóan s folytonosan pusztítják a népeket. Az alkoholismus el van terjedve az egész világon; tönkreteszi az embert testileg s lelkileg, terjeszti a szegénységet, fokozza a halandóságot, előidézi a testi s erkölcsi degenerácziót egyes családokban s egész nemzeteknél. Egy statistikai kimutatásban találtam, hogy az alkoholismus folytán évenként átlag meghalnak : Angliában 50.000 ; Francziaországban 15.000; Németországban 40.000; Oroszországban 100.000 ember stb. Orvosi kimutatások szerint a czivilizált államok tébolydásban tartózkodó betegek egyharmada alkoholismus folytán tébolyodott meg; és a svájczi javítóházakban lévők közül 45 százalékot tesznek ki azon fiuk és 50 százalékot azon leányok, kiknek szüleik iszákosak voltak. Igen jellemző e tekintetben az a tényállás, hogy a múlt esztendőben Francziaország egymaga több abszintot fogyasztott, mint a világ többi országai együttvéve, és pedig 170.000 hektolitert. Francziaország alkoholfogyasztása átlag 14 litert tesz ki fejenként egy évben és be van bizonyítva, hogy a tébolyházak lakóinak harmadrésze az alkohol miatt vesztette el eszét. A népnek ez ellen a borzasztó betegsége ellen, amelyet 30 év előtt alig ismertek, sokan védekezésre szólítják fel a kormányt és társadalmat, mindazt, mit egy titkos összejövetelen fölötte végeztek. A bibornok zavart meglepetéssel hallgatta végig s leleplezve látván magát, fölkiáltott: „Ördöge van ennek a maszknak, hogy ezt mind tudja?“ Azután hozzátette: „Maszk, megfeledkezel a nekem tartozó tiszteletről.“ De a herczegnő tovább lebbenve, gúnyos mosolylyal vágta vissza : „Holnap majd megtudjuk, én tartozom-e tisztelettel, vagy ön ?“ Az álarczos bálok zajos sokadalmába a farsang időtöltései közt kellemes változatosságot vegyítettek a Lajosok udvaránál a műkedvelő színielőadások is, melyekben maga a régens is nem egyszer közreműködött. Mellette Bourgogne herczegnő tűnt ki, akinek — írja az orleánsi herczegnő — „a korona minden ékköve díszítette termetét és ruháját, minden öltönye remek volt.“ Különben a régensség kora fényűzéséről már az is fogalmat nyújthat, hogy maga az egyszerűségében oly józan orleánsi herczegnő is hétféle parfümöt tartott, melyeknek históriai érdekességű elnevezései itt következnek: „Spaton“, „Charmante“, „Charmion“, „Tousille“, „Stopville“, „Mille-Millette-Millon“, és „Mione“. Paganini bűvös húrja halhatatlan emléket emelt a velenczei karneválok százados hírének, melyből az olasz hév ömlengő lágysága, az olasz égaly verőfényes csillogása sugárzott ki, annyi év után. A pompásan stylizált paloták renaissance diszitményei hány zajos ünnepélyt láttak lefolyni, melyekben a galambősz szakállu agg dögé reszkető kezekkel adta meg a jelt a menet elindulására s az ókor istenei, nymphái és satirjai, tritonai és faunjai megelevenedve allegorizálták a költők és művészek ihletett gondolatait. Smyrna és Bagdad minden szőnyege, Golconda gyöngyei s a sötét sikátoraikban füstölgő olajlámpa világa mellett dolgozó velenczei csipkeverőnek aranynyal felmért Második borzasztó csapása, ostora az emberiségnek : a prostituczió. Melegágya ez a borzasztó venerikus betegségeknek, melyek főleg nagyobb városokból részt terjesztenek a vidéken. A prostituczió nemcsak a nők ezreit tartja a bűn pocsolyájában, aljasságában és rabszolgaságában, de romlása az a férfiaknak is ; tönkre teszi számtalan családok üdvét, boldogságát; létrehoz egy szerencsétlen nemzedéket, mely magában hordja a romlottság csíráját és borzasztóan bűnhődik a szülők bűneiért. * * * Harmadik ostora az embereknek a családoknak : a szerencsejátékok. Valóban ijesztő azon családok száma, melyeknek békéjét s boldogságát a hazárd játék semmisítette meg , aláásta a jólétet, és kaput nyitott a családi egyenetlenségeknek, viszályoknak, szükségnek, sőt nyomornak. Esetleg egy kimutatás jött kezemhez, melyből láttam, hogy az osztrák pénzügyminiszer jelentése szerint 1896. évben egy millió 724.230 különféle játékkártya lett bélyegezve , s a bélyeg jövedelme 345.000 frtot tett ki. Bizony szomorú világot vetnek ezen igazságok társadalmi viszonyainkra. * * * Sok államot odavezetett már a militarizmus majdnem teljes eladósodásba, melynek kamatozása évenkint milliókat s milliókat nyel el. Legyen szabad itt csak néhány példát elősorolnom. 1894-ben Oroszország hadügyi költségvetése (a tengerészetet beleértve) 546 millió frtot tett, ki. Francziaországban 426 milliót, Britanniában 340 milliót. Ausztria-Magyarországban 250 milliót. Németországban 384 milliót. Itáliában 192 milliót. E mellett az államadósság utáni kamatok kitettek évenként: Francziaországban 612 millió frtot. Oroszországban 480 milliót. Nagy-Britanniában 300 milliót. Dáliában 288 milliót. Ausztria-Magyarországban 312 milliót. Németországban 275 millió frtot. Spanyolországban 144 millió frtot. Francziaország hadügye és államadósságainak kamatozása majdnem annyiba kerül, mint Nagy- Britanniának összes államszükségletei. A militarizmus tehát egyszersmind oka kultur államaink államadósságai növekedésének. Az európai államok államadósságai tették 1894. évben azt a roppant összeget: 105 ezer, 550 millió, 979,184 márkát (német márka 52 krral számítva) átlag esik minden egyes európai lakosra 295 márka (körülbelül 160 frt). Ausztria-Magyarország államadóssága 1894. évben 13 ezer, 371 millió, 58.702 márkát tett ki. Minden egyes lakosra esnék 323 márka. Az álamadósságok nagyságát illetőleg, az európai államok így következnek egymás után . Az első helyet elfoglalja Francziaország , utána következik Oroszország; azután Anglia , Ausztria-Magyarország, Itália, Germania, Spanyolország, Portugall, Törökország, Németalföld stb. De a kisebb európai államok is borzasztóan nyögnek a militarizmus okozta terhek alatt, nem akarván hátramaradni hatalmas szomszédaik mögött. Szerbiának államadóssága már 1893-ban 263 millió márkát, Norvégiában 114 milliót; nem kevésbé nőtt az Romániában, Görögországban stb. Idecsatolok még csak néhány számot, melyek a hadsereg kiadásait mutatják ki. • Az európai államok évenként adnak ki hadseregre 2500 millió frtot, iskolákra pedig 300 millió frtot. 1893. évben tartott őszi hadgyakorlatok belekerültek az összes államoknak 400 millió frtba. Részt vett bennük 1.200.000 ember; kilőttek 600 millió töltényt. Nálunk egy gyalogkatonára fel van véve évi 325. frt. Végre még csak megjegyzem a mindenki előtt ismeretes tényt, hogy ez évi közös hadügyi költség Ausztria-Magyarországon körülbelül százötven millió frtot tesz ki. Cselkó József: Nem lehet azonban tagadni, hogy e felsorolt bajokon kívül van még egy, mely rettenetesen rágódik a népek és az államok testén; ez pedig a modern militarizmus. A népek kölcsönös féltékenysége rákényszerítette az államokra ezen ijesztő helyzetet, amely szinte egyik fő oka társadalmi nyomorúságunknak, anyagi s erkölcsi bajainknak. Ránehezedik ez Európa összes nemzeteire s államaira ; nem csekély mérvben akadályozza az anyagi s erkölcsi fejlődést s haladást; ellenkezik a szeretet s humanismus keresztény tanaival. Ezen m derű m o r o ch na k hódolnak ma az európai népek milliói, áldozatul hozván neki legjobb erőiket s javaikat; ő pedig adományozóinak, áldozóinak ajándékul, viszont szolgálatul adja nem egyszer a nyomort, a vérontást, az öldöklést s gyülölséget. Áldott legyen jó felséges urunk királyunk, hogy ezen rettenetes európai állapotban főleg az ő fáradozásának köszönhetjük a békés munkásság áldásait! drága ronggai, a kelet puha bíborával együtt, egyszerre pazarták kincseiket a régi velenczei karneválok pompái feltárására. 1673-ban egy ilyen álarczos meneten 12 ifjú nemes jelképezte a négy évszakot. Mindenik inséretében három lakás és mindegyik csoportnál két kürtös, díszruhában, magas tollbokrétákkal. Az egész menet egy négy ló által vont diadalszekeren foglalt helyet, ott ültek a zenészek is mindkét nemből, Marst, Venust, az Irigységet és a Viszályt jelképezve. Négyszáz előkelő hölgy és beláthatlan sokaság nézte végig a menetet. Jól illett az olasz szenvedélyesség lobbanó temperamentumához e ragyogó karnevál hátterébe az a pisztolylövés, mely egy ünnepelt operaénekesnő udvarlóját ugyanekkor leterítette, és abban a pillanatban, midőn egy gondolába akartak ülni. A gyilkos fegyvert a féltékenység adta a merénylő, egy milánói marchese kezébe s a művésznő, meg kell adni, nem vette a ma divatos közönynyel ezt a véres intermezzot, hanem tüzbe dobta hangjegyeit s kolostorba vonult. így írják az akkori újságírók, mert olyanok is voltak , legtöbbször egyegy pap, ki postanapokon összejőve egyik-másik kereskedővel, lejegyezte magának, amit azok messze földről hírül hoztak, s aztán írásban tovább küldte; nem anélkül azonban, hogy lepecsételés előtt még egyszer föl ne olvasta volna csekély díjért azoknak, akik összejöttek, hogy megtudjanak egyet-mást a nagyvilágból. Így született meg a sajtó, mely lehetővé teszi ime, hogy a farsang thémájáról elmélkedve, visszahelyezzük magunkat századok előtti időkbe, napi eseményekbe, melyek ha csekély jelentőségűek is a nagy világtörténelmi katasztrófák mellett, de visszatükröztetik a régi farsang színét, hangulatát, illatát, mint egy ódon könyvbe préselt szál virág. P. H. —J. Panacea. Ha ugyan válságos politikai helyzetről szó lehetne — ebbe bennünket Ausztria sodort beléje. Nem szükséges épen hangoztatni, hogy Ausztria németsége késztette utánzásra legesleggerinczesebb magyarjainkat, a függetlenségi anya-s leánypártot; azt az ingert sem kell valami túlságos nagyra taxálni, hogy az osztrákok kikosarazását hasonló kosáradással akartákparalysálni s a magyar nemzetet félelem s gáncs nélküli lovagnak a világ szeme elé állítani: maga az alkotmányosság megszűnése Ausztriában ferde helyzetbe juttatja a legalkotmányosabb Magyarországot. Hátha e példa ránk is valamikor ragadna s az absolutismus ez iskolájába nem szívesen járatjuk kormányunkat s kormánypártunkat. Az sem vigasztal bennünket, hogy az az absolutismus ott a néptől, a viszálykodó nemzetiségektől származik, mert maga ez a tény is veszélyes ránk nézve, hátha a mai nemzetiségeink is vérszemet kapnak s a szenvedélyek hullámai átcsapnak a Lajtán is s a jogot itt is összekuszálják ? Más a miveltség zenithjében álló nyugateurópai kultúrnépeknél a klotür a parlament sikeres működésének fenálló s érvényesülő biztosítéka.