Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

AZ EGYETEMES LITERATUR A’ KtÍRÉBEH'. Kiadó szerkesztők SCHEMEL, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. Pesten. ■■C HARMADIK EA Ha Januarius* 1. 1939. 1. szám. Tartalom. Critica, anticritica, polémia. Bevezető szózat a’ Figyelmező’ 3-d. évéhez (D. Schedel F.) — Hazai literatura. Az erdélyi fejedelmek és nemzetek’ czímerei és pecsétéi (Jemey János). — Ál­lítások , vélemények és felvilágosítások. Csaplovics és Csatónál (Jogi). —*■ Sürgető kérelem a’ Marczi- bányi-intézethez. — Az Emlény’ pozsonyi bírálójának (Fáj András). — Critica, anticritica, polémia. Bevezető szózat a'tifjyelmező 3d,évéhez Sokat írtak már nálunk a’ criticáról, mel­lette és ellene, sokat a’ mikép és meddigről? sokat bírálhattak, hivatással ’s a’ nélkül, ’s úgy látszik méo- az iránt sincsenek mindnyá­jan tisztában, kinek szól a’ critica, mi an­nak feladása, melly hangon szabad sőt kell beszélnie, hogy hasson, ’s főleg, mennyiben engedhet magának tekintetet az íróra, az iró’ személyességére, ’s hol a’ határ, mellyen túl a’ polémia kezdődik, egy egészen más jogú, más levegőü tartomány? Úgy hiszem, azon kemény súrlódások -u tán, mik a’ magyar időszaki literatura’ tava- li évét jegyzik, ’s mellynek végét egy köny- nyen előre nem láthatni, folyvást tartván a’ szintolly rósz akaratú, mint álnok ingerlések : nincsen egészen idején kívül, az olvasó és iró’ kölcsönös értelmesítése végett, az itt fenforgó „fogalmak* pontosabb megalapítását megkísérteni. A’ critica’ hasznain és szükségén kezde­ném rövid bevezetésemet, ha e’ kérdésen, sze­rencsénkre , már túl nem volnánk. A* mi lett­dolog minden, literaturával bíró nemzetnél az ó és új világban, azt a’ tloiogtóli félelem­ben el akarták egykor vitázni tőlünk; de az efféle nem hagyja magát elfuvatni mint egy pelyli, ’s a* critica nálunk is lettdolog lön. A’ közönség kedvelleni kezdi, mert kényel- mesb és rövidebb útnak találja, egy arra ké­szült ciceronéval a’ literatura’ termeit bejár­ni, niint a’ tudomány’ ’s itéletalkalmazás’ is­kolái’ hosszú során által; az írók’ érzékeny része pedig legalább hallgat, és gyakran ön- tudatlanul is, gondosabb iparral igyekszik an* nak észrevételeit megelőzni. De, úgy mond egy is, másj is, közölje Ön velem szóval vagy levélben észrevételeit; azok engem illetnek, a’ szerzőt, nekem kell a’ hibát helyre hoznom, sőt csak én hozhatom hely­re: minek arról az egész világnak szólni, min csak én segíthetek, vagy mi jövendőre nézve is nekem, és nem az olvasónak szól? Én azt hiszem, a’ critica az illető szer-

Next

/
Thumbnails
Contents