Gazdasági Figyelő, 1957. március-június (1. évfolyam, 1-11. szám)
1957-03-07 / 1. szám
- 33 !" Merre tartunk? Gyógyulni kezdenek már azok a sebek, amelyeket az ellenforradalom ütött az ország testén. Gazdasági felépülésünk annál gyorsabban halad előre, minél világosabban látjuk a célokat és minél határozottabban látunk hozzá az előttünk álló feladatok megoldásához. Az elkövetett hibákról és az elért eredményekről sok szó esett az utóbbi hónapokban. Olyan tények tárultak elénk, amelyek október előtt is foglalkoztatták a gazdasági vezetők legjobbjait. Már jóval október előtt nyilvánvaló volt mindenki számára, aki gazdasági kérdésekkel lelkiismeretesen foglalkozott, hogy gazdaságpolitikánkban és a népgazdaság vezetésében nagyon jelentős változásokra van szükség. 1956. III. negyedében és október első felében meg is történtek az első lépések a hibák kiküszöbölésére. Aki az akkori kormányhatározatokat szemügyre veszi, láthatja ezt. Igaz, hogy az előrehaladás lassan ment. De hibás gazdaságpolitikát helyes útra téríteni, hibás gazdasági vezetést másik még kiforratlan, csak kialakulóban levő vezetési móddal helyettesíteni nem olyan feladat, amelyet egyik hónapról a másikra meg lehetne valósítani. Nagyszabású gazdasági műtétről van szó. Nagy műtét végrehajtásához pedig nyugodt környezetre van szükség. Nem lehet viszont azt állítani, hogy a helyzet azokban a hónapokban, amikor az ellenforradalom előkészítése folyt, nyugodt lett volna. Ennek ellenére gyorsabban lehetett és kellett volna megtenni a hibák kijavítása felé vezető első lépéseket. A lényeges azonban az, hogy a fordulat megtörtént. Ezt juttatta kifejezésre Kádár János salgótar-'' jani beszédében: ,,A mi pártunkban sok hiba volt és nincs okunk arra, hogy ne beszéljünk ezekről. De 1956 augusztusában már minden becsületes kommunista érezte és tudta, hogy a júliusi központi vezetőségi ülésen megtörtént a fordulat és megszületett a pártban és az országvezetésben a feltétele annak, hogy a korábbi évek hibáit normálisan kijavítsuk, és hogy a hibákon okulva, azokat kijavítva gyorsabban haladjunk előre.“ Ez válasz arra a kérdésre is, hogy volt-e az október-novemberi ellenforradalmi cselekményeknek valami hasznuk? Talán meggyorsították a gazdasági hibák kijavítását? Szó sincs róla. Az ellenforradalom mást, mint mérhetetlen kárt nem okozott. Ezek a károk gazdasági bajainkat csak tetézték s a hibák kijavítását nem gyorsították, hanem meglassították. Most sokkal nehezebb feltételek között adaságpoliikáiokban és a gazdasági vezetésben a szükséges változtatásoka végrehajtani. Célunk a szocializmus építése oly módon, hogy a dolgozók életszínvonala az építés közben is fokozatosan, de állandóan emelkedjék. A szocializmushoz minél előbb kívánunk eljutni, tehát olyan úton kell járnunk, amely a magyar népgazdaság adottságainak legjobban megfelel és fel kell használnunk nénünk alkotóerejét, amihez az szükséges, hogy a gazdaság vezetését demokratikussá tegyük, vagyis a dolgozók szavát meghallgassák. Éppen ezért apunk a munkástanácsok tevékenységének kibontakozását tőle elhérően támogatni fogja. Az említett nagy célokat a mindennapi gondoknak nem szabad elhomályosítaniuk, bár jelenleg igen nehéz feladatok megoldása előtt állunk. Népgazdaságunkban mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy az elért életszínvonalat biztosítsuk, az utóbbi idők béremeléseit szilárdan megalapozzuk. Ez csak az önköltség csökkentése útján lehetséges, amihez a gazdasági fegyelem és a munkafegyelem helyreállítása, a munka termelékenységének növekedése szükséges. Ha az önköltség nem csökken, akkor az árak emelkedése elkerülhetetlenné válnék, ez pedig elvinné az elért bértöbbletet. Legsürgősebb feladatok közé tartozik a munkanélküliség csökkentése és megszüntetése is és ezzel egyidejűleg a termelés emelése, hogy 1957 második felében elérjük az október előtti szintet. Ez nem azt jelenti,hogy pontosan ugyanazokat a cikkeket kell termelni, amiket a múlt évben gyártottunk, de a termelés összértékének — az önköltség csökkenése mellett — minél előbb el kell érnie és aztán meg kell haladnia a régebbi színvonalat. Az imént mondottak voltaképpen azokra a helyreállítási munkálatokra vonatkoznak, amelyeket az ellenforradalom pusztítása után el kell végeznünk. De hoszszabb távlatra is ki kell alakítanunk gazdaságpolitikánkat. El kell készítenünk terveinket az 1958—60-as évekre. El kell dönteni, hogy milyen lehet az életszínvonal emelkedésének üteme, mekkora legyen a beruházások mértéke, elsősorban milyen területen használjuk fel a beruházásokra szánt összeget, mit termeljünk a meglevő termelőapparátussal, szem előtt tartva a gazdaságosság követelményeit, hogyan alakítsuk külkereskedelmünket. Vannak, akik nagy külföldi kölcsönökre kívánják ráépíteni az 1958—60-as tervet. Legyünk azonban eggyel tisztában: komoly öszszegű hosszú lejáratú hiteleket a tőkés országoktól nem fogunk kapni. Jelentősebb hitelt csak a baráti országoktól és elsősorban a Szovjetuniótól kaphatunk. Terveinket azonban saját erőnkre kell építeni, a külföldi kölcsönök csak kis hányadát fedezhetik annak, amire népgazdaságunknak szüksége van. Népgazdaságunk felemelkedésének fontos eszköze az új gazdasági szervezet és gazdasági vezetés létrehozása, amihez tartozik a bürokrácia visszaszorítása, a gazdasági vezetés decentralizálása és az üzemek önálló gazdálkodásának kialakítása. Ehhez idő kell és éppen ezért a munkástanácsok legfontosabb hivatása és tevékenysége csak fokozatosan fog kibontakozni. Sok szó esik népgazdaságunk struktúrájának megváltoztatásáról. Igen fontos dolog, hogy azt termeljünk, ami hazai adottságaink mellett a legmegfelelőbb, a leggazdaságosabb. Érthető, hogy ezt a kérdést sokan és nem egyszer felvetik, mert az összes elkövetett hibák között talán a legátfogóbb hiba volt a gazdaságosság mérlegelésének elhanyagolása. Amikor a szocializmus magyar útjáról van szó és ha erről azért beszélünk, mert szocializmust akarunk, nem pedig valami mást, úgy ennek az útnak kijelölésénél a népgazdaság jövendő struktúrájának meghatározása a legdöntőbb tényező. A népgazdaság (Folytatás a második oldalon.) * UUUBLWJ.il!MIL - II.IJ-J .. ^ I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 2. FORINT 1957. MÁRCIUS 7. CSÜTÖRTÖK TÖBB MINT EGYMILLIÓ HOLD a meglévő termelőszövetkezetek területe A Földművelésügyi Minisztérium közölte, hogy a termelőszövetkezetek felbomlása a múlt év novemberében és decemberében volt a legnagyobb méretű. Az 1956. október 15-én meglevő 3954 mezőgazdasági termelőszövetkezetből 2485, vagyis a közös gazdaságok 63 százaléka oszlott fel. A feloszlások januárban megszűntek és ezzel párhuzamosan megindult a termelőszövetkezetek jelentős részének újjáalakulása. Február 15-ig 880 termelőszövetkezet alakult újjá, s ezzel ma már 2349 közös gazdaság működik, összes területük meghaladja az 1 070 000 holdat. A feloszlott termelőszövetkezetek számához viszonyítva a legtöbb termelőszövetkezet Nógrád, Békés, Szolnok, Vác, Somogy, Baranya megyében alakult újjá. Különösen olyanok, amelyeket erőszakkal oszlattak fel. Az ilyen szövetkezetek újjáalakulását mindenekelőtt az ország belső helyzetének megszilárdulása, a rend és a nyugalom fokozatos helyreállítása segítette elő, továbbá azok az intézkedések, amelyeket a munkás-paraszt kormány a termelőszövetkezetek védelmére hozott. A TARTALOMBÓL 3. oldal Varga István ny. egyetemi tanár: Egy nem marxista közgazda számadása 6. oldal Varga György: Az Izzó munkástanácsának hétköznapjai 8. oldal Ripp Géza—Molnár Endre: Különös vezércikk 11. oldal Gönczöl György: Imperialista marakodás a kőolajért. 12. oldal Szántó György: Növényi exportáruk devizahozama 14. oldal Mezőgazdasági jövedelemadó táblázat Ki mit ÍGÉRT vanzt ki ? Sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy mi az igazság a külföldi segélyek ügyében. Lássunk ezért tisztán ebben a kérdésben és éppen a tisztánlátás érdekében osszuk a kérdést kétfelé. Szocialista országok segélyei, és a nyugati országok segélyei kérdésére. A szocialista országok segítsége kétirányú: egyrészt hoszszúlejáratú kölcsönök, másrészt segélyadományok. „Kétszer ad, aki gyorsan ad“ — mondja a régi közmondás, éppen ezért különös súlya van a szocialista országok novemberi segítségének. Amikor nodecember 31-ig 620 millió értékű segítség érkezett a szocialista országokból (az áruk értékét belföldi nagykereskedelmi ám számítva). Kivette részét a segítségben minden szocializmust építő ország és így nem maradt kivétel Jugoszlávia sem, ahonnan rizs, búza, tűzifa érkezett. Ezekből az országokból összesen mintegy 1 milliárd forint értékű segélyt ajánlottak fel. Ebből február 20-ig beérkezett 720 millió. A szocialista országok tehát ígéretüket már eddig is nagyrészt teljesítették. Külön kell megemlékezni a hosszúlejáratú kölcsönökre. Ezek teszik lehetővé, hogy az 1957-es év — sok szempontból átmeneti — nehézségeit áthidaljuk. Köztudomású, hogy a béreket felemelték, hogy a beadási kötelezettség megszűnt, de ebben az évben az így a népgazdaságot terhelő tételekkel szemben lényeges termekemberben és decemberben gazdasági életünk dezorganizált volt és a belföldi árumozgatás a legszűkebb körre korlátozódott. A Szovjetunióból hús, zsiradék és lisztszállítmányok érkeztek, Csehszlovákiából burgonya és más élelmiszer, Romániából só, olaj, építőanyag, Bulgáriából szén, cement. Ez tette lehetővé, hogy a lakosság ellátása lényegében a legnehezebb helyzetben levő Budapesten is folyamatos volt , és az ellenforradalom során bekövetkezett károk helyreállítása megkezdődhetett, résemelkedésre még nem számíthatunk. Ezért rendkívül fontos részünkre a hosszúlejáratú hitel. A tárgyalásaik jelenlegi állapotában közel 1500 millió rubel hitelre számíthatunk, ez 375 millió dollárnak felel meg. Ennek egy részét rb hitelben kapjuk, tehát a részünkre most leszállított áruk ellenérték. csak évek múltán kell visszafizetnünk, másrészt rövidlejáratú nyugati adósságaink rendezésére, illetve áruk vásárlására szabad devizát bocsátanak rendelkezésünkre. Így lényegében rövidlejáratú hiteleket hosszúlejáratúvá tudunk átalakítani. A nyugati segélyek Más a helyzet a nyugati segélyek tekintetében. Eisenhower 20 millió dollár segélyt helyezett kilátásba. A Nemzetközi Vöröskereszt előzetes információi szerint 120 milliós svájci frank értékű adomány fog érkezni az ország részére. Az ENSZközgyűlése is állást foglalt Magyarország megsegítése mellett. A tény az, hogy eddig a felsorolt helyekről 127 millió forint értékű (az áruk értékét belföldi nagykereskedelmi áron számítva) áru és jelentős gyógyszermennyiség érkezett be az országba. Hogy mi érkezik ezután, azt még nem látjuk tisztán. A tárgyalások eddigi állása szerint optimizmusnak nincs helye. A nyugati országok tehát apró töredékét adták annak, amit ígértek. Arról pedig szó sincs, hogy a nyugati országok hosszúlejáratú hitelt adnának, sőt a régebben nyújtott rövidlejáratú áruhiteleket is korlátozták. Mit kapott a lakosság mindezekből a segítségekből? A szocialista országok segítségéből beérkező árumennyiség kereskedelmi forgalomba került és így ezzel is biztosítottuk a forint szilárdságát. A befolyt ellenértéket pedig a kormányzat a keletkezett károk helyreállítására fordítja. A nyugati segélyél egész kis kivételtől eltekintve ingyenes adományként, kellne a Magyar Vöröskereszten keresztül kiosztásra. Meg kell köszönnünk a Nemzeti Vöröskeresztnek és a FAO-nak a technikai segítségét a nyugati adományok lebonyolításában, mert ezen a területen igen sok jóindulatot tapasztaltunk. Azt a kérdést, hogy ki mit ígért és ki mit adott, nem kívánjuk kommentálni, mert ezt ismertetett számok világosak, mutatják. Egymilliárd forint segély — másfélmilliárd rubel hosszúlejáratú hitel