Gazdasági Figyelő, 1957. március-június (1. évfolyam, 1-11. szám)

1957-03-07 / 1. szám

Merre tartunk? (Folytatás az 1. oldalról) szerkezetének megváltoztatásához azonban igen nagy beruházások szükségesek és jelenleg éppen — részben a múlt hibái, részben az ellenforradalom rombolása foly­tán — az az egyik nagy gondunk, hogy az elkövetkező években a beruházások viszonylag alacso­nyak lesznek. Nem szabad tehát magunkat olyan illúzióba ringat­nunk, mintha a népgazdasági struktúra megváltozása rövid idő alatt végbemenhetne. Az elmondottakból következik, hogy lapunk milyen irányvonalat kíván követni. Harcolni kíván a szocializmus építéséért. E cél ér­dekében ismertetni fogja népgaz­daságunk helyzetét, törekszik az utóbbinak különböző oldalról való megvilágítására, teret fog adni a napról napra felmerülő gazdasági problémák meg­­ vitatásának, a ta­pasztalatok kicserélésének. A té­nyek ismerete szükséges ahhoz, hogy a kérdések megvitathatók legyenek, hogy a népgazdaság te­rületén a demokrácia kibontakoz­zék, hogy a széles dolgozó rétegek a gazdasági kérdésekhez hozzá­szólhassanak. Ezért nemcsak a gazdasági szakemberek lapja kí­ván lenni a „Gazdasági Figyelő”, hanem mindazok lapja, akik a gazdasági kérdések iránt érdek­lődnek, akik a gazdasági élet el­méleti és gyakorlati problémáit meg akarják ismerni. A lapnak elő kell segíteni az elkövetett hibák kijavítását, ép­pen ezért fel kell lépnie szektás gazdasági nézetek visszatérése ellen, de ugyanakkor le kell lep­leznie a népi demokrácia aláakná­­zását eredményező, a marxizmus —leninizmussal ellenkező revi­zionista nézeteket. Viszont egész természetes, hogy a „Gazdasági Figyelő“ népi demokráciánk ügyét becsülettel szolgáló nem marxista gazdaságpolitikusok vé­leményének nyilvánosságot fog biztosítani. A „Gazdasági Figyelő” igyek­szik kapcsolatot tartani az üze­mekkel, a munkástanácsokkal, a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekkel, a parasztság különböző rétegeivel, hogy felszínre hozza kívánságaikat, bírálatukat, javas­lataikat. Kapcsolatot kíván tar­tani a műszaki értelmiséggel, mert a műszaki értelmiség véle­ményének meghallgatása nélkül igen sok fontos gazdasági problé­mához nem lehet állást foglalni. Nem szabad, hogy elkerülje la­punk figyelmét a dolgozók gond­ja és nem utolsó sorban keresnie kel az eszközöket, amelyek segít­ségével közelebb juthatunk a la­káskérdés megoldásához. A „Gazdasági Figyelő“ arra fog törekedni, hogy szavával erősítse a magyar sajtó hitelét. Lapunknak nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy mi megy végbe gazdasági téren a Szovjet­unióban, Kínában és a többi szo­cializmus útján haladó országban, hogy a hazai viszonyokra alkal­mazva értékesíteni tudjuk az ot­tani tapasztalatokat és feltárjuk, erősí-j­ük a baráti együttműködés lehetőségeit. Ismertetni kell a tő­kés országok gazdasági életének figyelemre méltó jelenségeit is, hogy ami számunkra hasznos, azt megtanuljuk tőlük, hogy megis­merjük a tőkés piacok helyzetét és lássuk a nemzetközi politika fejleményeinek gazdasági rugóit. Az imperialista országok legag­­resszívebb körei jelenleg féke­vesztett propagandát folytatnak a szocialista országok és különösen Magyarország ellen. Le kell lep­leznünk hogy milyen szennyes in­dokok húzódnak meg ezeknek a háborús gyújtogatóknak tevé­kenysége mögött. Lapunk nem szorítkozhatik az események a tények feljegyzésé­re és magyarázására hanem har­cos orgánum kíván lenni amely bátran részt vesz az ellenforrada­lom eszmei szétzúzásában a bur­­zsoá nézetek leleplezésében gaz­daságpolitikai kérdéseink tisztá­zásában, a dolgozó nép problé­máinak feltárásában és így a szo­cializmus építésében. A NYERESÉG nem származhat a f­ogyasz­tók KÁRÁBÓL Helytelen törekvések a vállalati önállóság értelmezésében Népgazdaságunk egyik legfontosabb napirenden levő kérdése: a vállalati önállóság, s ezzel kapcsolatban az egyes vállalatok jövedelmezőségének növelése, a közvet­­­len anyagi érdekeltség fokozottabb előtérbe állítása. E­ követelményeket évek óta figyelmen kívül hagytuk, s­ ezért feltétlenül igen pozitív változás az önállóság, a jö­, védelmezőség, az anyagi érdekeltség elvének és gyakorla­tának széleskörű meghonosítására való szándék. Alapkövetelm­­ény : a jó ellátás Az alapvetően pozitív törekvés azonban mindenek előtt a válla­lati önállósággal kapcsolatban — az önállóság határait ponto­san meghatározó rendeletek hí­ján — számos zavaros elgondo­lást, ferde felfogást hozott fel­színre. Ezek lenyesegetése — is­mételjük az alapvetően pozitív tendencia ápolása és izmosítása mellett, sőt annak érdekében — már a kezdetben időszerű és el­engedhetetlenül szükséges. A né­pi demokrácia nem ismerhet olyan vállalati önállóságot, amely szembekerül a népgazdaság ér­dekeivel, a társadalmi szükség­letek kielégítésével. Márpedig a vállalati önállóság helytelen ér­telmezése, a nagyobb nyereségre való törekvés nem egyszer káros gyakorlathoz vezetett. Az egyik Somogy megyei sü­tőipari vállalat az egyébként he­lyes rentabilitási törekvés közben megszüntette Igalon és a megye még hat községében a péküzeme­­ket, amelyek még vagy 15 köz­séget láttak el. A váci tanács ál­landó bizottsági ülésén arról pa­naszkodtak, hogy a deákvári pékséget bezárták, az otthon da­gasztó asszonyok nem tudnak 3—4 km-t gyalogolni tele szakaj­tóval, s visszafelé ugyanennyit, amikor a kenyér megsült. A sátoraljaújhelyi sütőipari válla­lat igazgatója azt az utasítást adta a járásban levő péküze­meknek, hogy a termelt kenye­ret ne szállítsák ki a földműves­szövetkezeti boltokba, hanem maguk árusítsák, így szállítási költséget takarítanak meg, és „megtakarítják“ a kiskereske­delmi haszonkulcsot is. Egy-egy faluban általában egy sütőüzem és 4—5 bolt van. El­képzelhető, hogy ilyen intézke­dés milyen sorbaállást, kényel­metlenséget jelent a vásárlók számára. Az egész országban tapasztal­hatók ilyen próbálkozások min­dennapi kenyerünk körül, s eze­ket sem az arra hivatott taná­csok, sem az Élelmezésügyi Mi­nisztérium hivatott igazgatósága nem akadályozza meg. Lehetséges, hogy az egyes vál­lalatok nyeresége ily módon nőtt. De milyen áron? A feladat ebből világos: olyan utasításra van szükség, amely biztosítani tudja a helyes gyakorlat kialakulását, hogy az alapfeladatot, a lakosság jó ellátását kell a leggazdaságo­sabban biztosítani. Az elmúlt idők helytelen „ke­rül, amibe kerül" jelszava he­lyett most a másik helytelen a „fő, hogy mi többet keressünk“ jelszó, a fogyasztók semmibeve­vése tapasztalható. A sajnálatos példák jóformán minden fo­gyasztási cikket gyártó ipar te­rületén tapasztalhatók. A Duna­keszi Konzervgyár, amelynek finomfőzelék konzervjét a nagy­kereskedelem minőségellenőrei nem vették át, eladta a tételt a minőségi átvételt alig gyakorló, csökkent raktára miatt áru­éhes Csemege Kiskereskedelmi Vál­lalatnak. Ne gyártsanak olcsó cikkeket, mert­­ olcsók? Nem szolgálják sem a fogyasz­tók, sem a népgazdaság érdekeit azok az esetek, amikor az önálló iparvállalatok nem gyártanak egyes cikkeket, mert azok nem jelentenek­ nagy termelési érté­ket, vagy nem biztosítanak kü­lönösebb nyereséget. Ezért akar­nak csak magasértékű, drága szövetet gyártani a gyapjúipari gyárak, ezért nem kaphatók a rádióamatőröknek szükséges egyes rádióalkatrészek, transz­formátorok, forgó kondenzáto­rok, csőfoglalatok, amelyeket az Orion gyár fenti meggondolások­ból nem gyárt. Ugyanezért hiányzik a boltokból az alumí­nium tálca, zsebkés, a furbancs­­fúró, a kis, lakkozott gyermek­­ág­y és még egy sor szükséges cikk. Valóság, hogy ezeknél a cikkeknél a fogyasztói árat úgy állapították meg, hogy a gyártás az ipar számára csak lényegte­len hasznot hoz. A gyártás kifi­zetődővé tevésére törekvés he­lyes, de nem a szükségletek sem­mibevevésével, hanem más mó­don, az irányító szervek segítsé­gével kell megvalósítani. Nincs szükség párhuzamos apparátusokra Nem mindig „tiszta haszon", ha a gyárak közvetlen eladnak, a kiskereskedelem, nem rit­kám a fogyasztó számára. A „kapcsolatokkal“ rendelkező kiskereskedelmi vállalatok, vagy emberek több áruhoz jutnak, mint amennyit az országos arány lehetővé tenne. A Csepel Vas- és Fémművek gyárai közül a Varrógépgyár egyes gyáron kí­­vüli magánszemélyeket még az elmúlt hetekben is kiszolgált. A Motorkerékpárgyár engedélyt ka­pott saját dolgozói ellátására, s majdnem több motorkerékpárt ad el saját dolgozóinak, mint amennyit az ország ellátására szállít. A budapesti zománc­edénygyárak a nagykereskede­lemmel párhuzamos kereskedel­mi szervezet felépítését tervezik, hogy a boltokat közvetlenül lát­hassák el, a csepeli Varrógépgyár is közvetlenül kívánja ellátni a kiskereskedelmi vállalatokat. Miért hiba ez? A fenti cikkek­kel foglalkozó vasműszaki nagy­kereskedelmi szervezet és hálózat néhány gyár ilyen önállósága mellett sem válik feleslegessé, csak az üzemek építenének fel párhuzamos, tehát új költséget jelentő szervezetet. A kereskedel­mi költségek nagy része így is meg­maradna, csak éppen az iparnál maradó kereskedelmi árrés, az ipari termelés esetleges hibái, de­ficitjei elkenésére szolgálhatna.Az önállóskodó kereskedelem sem mentes ezektől a hibáktól. A termelőüzemek közelében le­vő nagykereskedelmi vállalatok olyan nagy mennyiségű árut köt­nek le, ami meghaladja működé­si helyük szükségletét. A Buda­pesti FŰSZERT Vállalat például a budapesti szükségletet jóval meghaladó mennyiségű konzerv­félét vett át, azt vidékre eladja, emiatt sok távoleső kis faluban nem kapható. A nagy- és kiske­reskedelmet folytató vállalatok önállóságának helytelen értelme­zésére kirívó példa a Csepel Vál­lalat, amelynek a beérkező cseh kerékpárokat arányosan kellett volna elosztania, de bizony ők saját kiskereskedelmi egységeik számára az összmennyiség 37 szá­zalékát tartották meg. A fogyasztási cikkeket gyártó iparvállalatok önállóságára tö­rekvés igen helyes. Ehhez azon­ban az kell, hogy az irányító főihatóságok, a gyárak vezetői, munkástanácsai, a pénzügyi szer­vek körültekintően egyeztessék a gyár kollektívája és az ország lakosság érdekeit. Zsille Zsigmondné Készül az üzemterv x x 143-­a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban A Dánszentmiklósi Állami Gaz­daságban nemcsak a ragyogó február végi napsütés, hanem a nagy sürgés-forgás is hirdeti a tavaszt. A műhelymunkások még gépeket javítanak, de a trakto­risták már szántanak, a kertészek metszik a fákat a 36 holdas gyü­mölcsösben, az állatgondozók az istállókban tevékenykednek. A gazdaság irodájában villany­számológép kattog. Agro­­nómusok­, könyvelők az 1957. évi üzemtervet készítik. Kíváncsian nézegetjük az elkészített tábláza­tokat. Vajon a gazdaság vezetői hogyan fordítják nagyobb önálló­­ságu­kat belterjesebb, jövedelme­zőbb gazdálkodásra? Kelemen György igazgató 9 éve irányítója a 3800 holdas gazdaság­nak. Jóformán összenőtt vele. Azt tartja: szívesen csak az tud fog­lalkozni a gazdasággal, aki be­osztását nem állásnak, hanem hi­vatásnak tekinti. A készülő tervről beszélget­tünk. Szóba kerül a felsőbb szervek irányító munkája. Az igazgató bólint: — Szabadabban lélegzünk! A tervkészítéshez az idén már csak 8 mutatót kaptunk. A gabonater­vet például nem holdakban, ha­nem mázsákban határozták meg. — Milyen elveket követnek az új üzemterv készítésénél? — Sok elgondolásunk van — válaszol kis szünet után. — A legfőbb azonban, hogy kiküszö­böljük a tavalyi négy millió fo­rint veszteséget. Nem érzi jól ma­gát az ember, ha ráfizetés a mun­kája eredménye. igen. A veszteség bizony nem jó gazdálkodásra vall,­­ különö­sen ekkora összeg. Miből adódik a deficit? Nagy Benő főkönyvelő elénk teszi a tavalyi gazdálkodás mér­legét. Kitűnik, hogy a gazdaság a vetésterület 40 százalékán neme­sített vetőmagvakat termel. Az összes gabonafélék és fűmag­vak termése nagyobb volt a tervezett­nél. A kenyérgabona vetőmag­termelés 485 000, az almatermelés 220 000, a sertéshízlalás 178 000 forint nyereséggel zárult. Csak­hogy a tehenészetre 419 000 forin­tot, a burgonyatermelésre pedig 1 175 000 forintot fizettek rá.­­ A MAGES által szállított burgonya vetőgumó fertőzött volt­­— folytatja a főkönyvelő — a ter­vezett 54 mázsával szemben csak 38 termett holdanként. A burgo­nya önköltsége emiatt 188 Ft he­lyett 349 Ft lett. Kártérítési pert indítottunk a MAGES ellen. Az ellenforradalom okozta kár to­vábbi egy milliót tesz ki. — Nincs magtárunk — panasz­kodik az igazgató. — Szolnokra kell szállítanunk a vetőmagot. 600 000 forintba kerül évente. Ebből a pénzből 60 vagonos mag­tárt tudnánk építeni. Talán az idén sikerül — biza­kodnak, s a beszélgetés során ki­derül, hogy még nem bizonyos. A gazdaság már megállapodást kötött az egyik építő vállalattal. Az első negyedévre azonban 250 000 forint a beruházási keret, de hogy később ehhez még mi jön, azt senki sem tudja. Jogosan helytelenítik, hogy az állami gaz­daságok főigazgatósága nem közli előre az egész évi keretet. A gazdaság munkástanácsának a véleményét is meg akarjuk tud­ni. Tímár Istvánt, a 23 tagú mun­kástanács őszülő elnökét munka­helyén, a kovácsműhelyben talál­juk. Lovat patkói. Kalapácsának minden ütésére formálódik a vö­rösre hevített lópatkó. Az 51 éves gyakorlat biztossá tette kezét s nincs egyetlen felesleges mozdu­lata sem. Amikor leteszi a szer­számot a gazdaság ügyeiről be­szélgetünk. — Csökkenteni kell azokat a termelési ágakat, melyekre nagy ráfizetés van — mondja.—A gaz­daságnak például 300 tehene rosz­­szul tejel. Napi átlagban 6—8 liter tejet tejnek tehenenként. Legyen kevesebb, de jobban tejelő tehén. A takarmányozást is meg kell ja­vítani. A most készülő tervben még nem látjuk, hogy a bajokon hogyan akarnak úrrá lenni a dánszentmiklósi gazdaság ve­zetői. Még nem készült el az érté­kesítési rész, sem a költségvetés. Az elgondolást Kelemen György igazgató ismerteti velünk. Fő fel­adatnak az idén is a minőségi ve­tőmagtermelést tartják. A vetés szerkezetében nem akarnak vál­tozást, legfeljebb annyit, hogy más szálastakarmányfélék rová­sára 70 százalékkal növelik a lu­cerna területét. Nagyjából az ál­latállományt is a tavalyi szinten szándékoznak tartani. A többter­­melést s az önköltség csökkené­sét a nagyobb termésátlagokkal igyekeznek elérni. A tavalyi 413 tonna műtrágyával szemben az idén 734 tonnát használnak fel. Az alkalmazottak létszámát 102 fővel csökkentették s ez további egy millió forint megtakarítást eredményez. Öntözik majd a 12 holdas kertészetet. Egyik katonai helyőrséggel kötnek szerződést friss zöldség szállítására. A 36 holdas feles dinnyetermelésből 400 000 forint tiszta haszonra szá­mítanak. Ezenkívül foglalkoznak szénporos téglaégetéssel, a bog­nárműhely hulladékainak feldol­gozásával, gépalkatrész előállítá­sával stb. Szükséges helyreállíta­ni az október óta meglazult mun­kafegyelmet. Ezt elősegítené, ha minél előbb megtörténne a dol­gozók , által várt bérkorrekció s ha kialakulna a munkára ser­kentő, megfelelő új bérrendszer. Az igazgató elgondolásaival Tímár István, a munkástanács elnöke és Papp József, az MSZMP intéző bizottságának elnöke is egyetért. — Jó összhangban dolgozunk, a vezetőséggel. Közös a célunk, közösen beszéljük meg a felada­tokat. Fejbólintó Jánosok nem akarunk lenni! — mondja Tímár bácsi, amikor a munkástanács és a gazdaság vezetőinek együttmű­ködéséről érdeklődünk. Papp Jó­zsef hozzáteszi, hogy a munkás­­tanács napirendjét az elnök elő­zetesen a gazdaság igazgatójával és az MSZMP elnökével is meg­beszéli. A munkástanács valóban kezd foglalkozni a gazdaság ügyeivel. Jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy meghallgatta Kelemen igazgató jelentését a gazdaság feladatairól. Beszámoltatta Acsády főagronó­­must az 1957-es tervről, Ambrus gépcsoportvezetőt a gépjavításról. Foglalkoztak az elbocsátásokkal. Timár bácsi azonban nincs megelégedve. — Több jogot reméltünk! Töb­bet szeretnénk cselekedni, de a felsőbb szervek nemigen veszik igénybe a munkástanácsot. Hiva­talosan eddig még egyszer sem kereste meg senki. Valóban elgondolkoztató. Talán változást hoz majd, hogy az álla­mi gazdaságok főigazgatósága kö­zös országos értekezletre hívta össze az igazgatóságokat, pártel­nököket, és velük együtt a mun­kástanács elnökeit is. Távozáskor úgy érezzük, szükséges is a jó együttműködés. A gazdaság veze­tői nagyjában helyesen látják a tennivalókat. Közös erőfeszítéssel lehet csak ledolgozni a négy mil­lió forintos veszteséget. De a gaz­daság vezetőinek és munkástaná­csának a gazdaság szervezetében, vezetésében levő hibákat is fel kell tárnia, mert a gazdaság jöve­delmezővé tételéhez a jobb ár­rendszer és a felsőbb szervek munkájának megjavítása egyma­gában nem elegendő. F. T. 2 GAZDASÁGI FIGYELŐ

Next