Gazdasági Figyelő, 1957. március-június (1. évfolyam, 1-11. szám)
1957-03-07 / 1. szám
Merre tartunk? (Folytatás az 1. oldalról) szerkezetének megváltoztatásához azonban igen nagy beruházások szükségesek és jelenleg éppen — részben a múlt hibái, részben az ellenforradalom rombolása folytán — az az egyik nagy gondunk, hogy az elkövetkező években a beruházások viszonylag alacsonyak lesznek. Nem szabad tehát magunkat olyan illúzióba ringatnunk, mintha a népgazdasági struktúra megváltozása rövid idő alatt végbemenhetne. Az elmondottakból következik, hogy lapunk milyen irányvonalat kíván követni. Harcolni kíván a szocializmus építéséért. E cél érdekében ismertetni fogja népgazdaságunk helyzetét, törekszik az utóbbinak különböző oldalról való megvilágítására, teret fog adni a napról napra felmerülő gazdasági problémák meg vitatásának, a tapasztalatok kicserélésének. A tények ismerete szükséges ahhoz, hogy a kérdések megvitathatók legyenek, hogy a népgazdaság területén a demokrácia kibontakozzék, hogy a széles dolgozó rétegek a gazdasági kérdésekhez hozzászólhassanak. Ezért nemcsak a gazdasági szakemberek lapja kíván lenni a „Gazdasági Figyelő”, hanem mindazok lapja, akik a gazdasági kérdések iránt érdeklődnek, akik a gazdasági élet elméleti és gyakorlati problémáit meg akarják ismerni. A lapnak elő kell segíteni az elkövetett hibák kijavítását, éppen ezért fel kell lépnie szektás gazdasági nézetek visszatérése ellen, de ugyanakkor le kell lepleznie a népi demokrácia aláaknázását eredményező, a marxizmus —leninizmussal ellenkező revizionista nézeteket. Viszont egész természetes, hogy a „Gazdasági Figyelő“ népi demokráciánk ügyét becsülettel szolgáló nem marxista gazdaságpolitikusok véleményének nyilvánosságot fog biztosítani. A „Gazdasági Figyelő” igyekszik kapcsolatot tartani az üzemekkel, a munkástanácsokkal, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, a parasztság különböző rétegeivel, hogy felszínre hozza kívánságaikat, bírálatukat, javaslataikat. Kapcsolatot kíván tartani a műszaki értelmiséggel, mert a műszaki értelmiség véleményének meghallgatása nélkül igen sok fontos gazdasági problémához nem lehet állást foglalni. Nem szabad, hogy elkerülje lapunk figyelmét a dolgozók gondja és nem utolsó sorban keresnie kel az eszközöket, amelyek segítségével közelebb juthatunk a lakáskérdés megoldásához. A „Gazdasági Figyelő“ arra fog törekedni, hogy szavával erősítse a magyar sajtó hitelét. Lapunknak nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy mi megy végbe gazdasági téren a Szovjetunióban, Kínában és a többi szocializmus útján haladó országban, hogy a hazai viszonyokra alkalmazva értékesíteni tudjuk az ottani tapasztalatokat és feltárjuk, erősí-jük a baráti együttműködés lehetőségeit. Ismertetni kell a tőkés országok gazdasági életének figyelemre méltó jelenségeit is, hogy ami számunkra hasznos, azt megtanuljuk tőlük, hogy megismerjük a tőkés piacok helyzetét és lássuk a nemzetközi politika fejleményeinek gazdasági rugóit. Az imperialista országok legagresszívebb körei jelenleg fékevesztett propagandát folytatnak a szocialista országok és különösen Magyarország ellen. Le kell lepleznünk hogy milyen szennyes indokok húzódnak meg ezeknek a háborús gyújtogatóknak tevékenysége mögött. Lapunk nem szorítkozhatik az események a tények feljegyzésére és magyarázására hanem harcos orgánum kíván lenni amely bátran részt vesz az ellenforradalom eszmei szétzúzásában a burzsoá nézetek leleplezésében gazdaságpolitikai kérdéseink tisztázásában, a dolgozó nép problémáinak feltárásában és így a szocializmus építésében. A NYERESÉG nem származhat a fogyasztók KÁRÁBÓL Helytelen törekvések a vállalati önállóság értelmezésében Népgazdaságunk egyik legfontosabb napirenden levő kérdése: a vállalati önállóság, s ezzel kapcsolatban az egyes vállalatok jövedelmezőségének növelése, a közvetlen anyagi érdekeltség fokozottabb előtérbe állítása. E követelményeket évek óta figyelmen kívül hagytuk, s ezért feltétlenül igen pozitív változás az önállóság, a jö, védelmezőség, az anyagi érdekeltség elvének és gyakorlatának széleskörű meghonosítására való szándék. Alapkövetelmény : a jó ellátás Az alapvetően pozitív törekvés azonban mindenek előtt a vállalati önállósággal kapcsolatban — az önállóság határait pontosan meghatározó rendeletek híján — számos zavaros elgondolást, ferde felfogást hozott felszínre. Ezek lenyesegetése — ismételjük az alapvetően pozitív tendencia ápolása és izmosítása mellett, sőt annak érdekében — már a kezdetben időszerű és elengedhetetlenül szükséges. A népi demokrácia nem ismerhet olyan vállalati önállóságot, amely szembekerül a népgazdaság érdekeivel, a társadalmi szükségletek kielégítésével. Márpedig a vállalati önállóság helytelen értelmezése, a nagyobb nyereségre való törekvés nem egyszer káros gyakorlathoz vezetett. Az egyik Somogy megyei sütőipari vállalat az egyébként helyes rentabilitási törekvés közben megszüntette Igalon és a megye még hat községében a péküzemeket, amelyek még vagy 15 községet láttak el. A váci tanács állandó bizottsági ülésén arról panaszkodtak, hogy a deákvári pékséget bezárták, az otthon dagasztó asszonyok nem tudnak 3—4 km-t gyalogolni tele szakajtóval, s visszafelé ugyanennyit, amikor a kenyér megsült. A sátoraljaújhelyi sütőipari vállalat igazgatója azt az utasítást adta a járásban levő péküzemeknek, hogy a termelt kenyeret ne szállítsák ki a földművesszövetkezeti boltokba, hanem maguk árusítsák, így szállítási költséget takarítanak meg, és „megtakarítják“ a kiskereskedelmi haszonkulcsot is. Egy-egy faluban általában egy sütőüzem és 4—5 bolt van. Elképzelhető, hogy ilyen intézkedés milyen sorbaállást, kényelmetlenséget jelent a vásárlók számára. Az egész országban tapasztalhatók ilyen próbálkozások mindennapi kenyerünk körül, s ezeket sem az arra hivatott tanácsok, sem az Élelmezésügyi Minisztérium hivatott igazgatósága nem akadályozza meg. Lehetséges, hogy az egyes vállalatok nyeresége ily módon nőtt. De milyen áron? A feladat ebből világos: olyan utasításra van szükség, amely biztosítani tudja a helyes gyakorlat kialakulását, hogy az alapfeladatot, a lakosság jó ellátását kell a leggazdaságosabban biztosítani. Az elmúlt idők helytelen „kerül, amibe kerül" jelszava helyett most a másik helytelen a „fő, hogy mi többet keressünk“ jelszó, a fogyasztók semmibevevése tapasztalható. A sajnálatos példák jóformán minden fogyasztási cikket gyártó ipar területén tapasztalhatók. A Dunakeszi Konzervgyár, amelynek finomfőzelék konzervjét a nagykereskedelem minőségellenőrei nem vették át, eladta a tételt a minőségi átvételt alig gyakorló, csökkent raktára miatt áruéhes Csemege Kiskereskedelmi Vállalatnak. Ne gyártsanak olcsó cikkeket, mert olcsók? Nem szolgálják sem a fogyasztók, sem a népgazdaság érdekeit azok az esetek, amikor az önálló iparvállalatok nem gyártanak egyes cikkeket, mert azok nem jelentenek nagy termelési értéket, vagy nem biztosítanak különösebb nyereséget. Ezért akarnak csak magasértékű, drága szövetet gyártani a gyapjúipari gyárak, ezért nem kaphatók a rádióamatőröknek szükséges egyes rádióalkatrészek, transzformátorok, forgó kondenzátorok, csőfoglalatok, amelyeket az Orion gyár fenti meggondolásokból nem gyárt. Ugyanezért hiányzik a boltokból az alumínium tálca, zsebkés, a furbancsfúró, a kis, lakkozott gyermekágy és még egy sor szükséges cikk. Valóság, hogy ezeknél a cikkeknél a fogyasztói árat úgy állapították meg, hogy a gyártás az ipar számára csak lényegtelen hasznot hoz. A gyártás kifizetődővé tevésére törekvés helyes, de nem a szükségletek semmibevevésével, hanem más módon, az irányító szervek segítségével kell megvalósítani. Nincs szükség párhuzamos apparátusokra Nem mindig „tiszta haszon", ha a gyárak közvetlen eladnak, a kiskereskedelem, nem ritkám a fogyasztó számára. A „kapcsolatokkal“ rendelkező kiskereskedelmi vállalatok, vagy emberek több áruhoz jutnak, mint amennyit az országos arány lehetővé tenne. A Csepel Vas- és Fémművek gyárai közül a Varrógépgyár egyes gyáron kívüli magánszemélyeket még az elmúlt hetekben is kiszolgált. A Motorkerékpárgyár engedélyt kapott saját dolgozói ellátására, s majdnem több motorkerékpárt ad el saját dolgozóinak, mint amennyit az ország ellátására szállít. A budapesti zománcedénygyárak a nagykereskedelemmel párhuzamos kereskedelmi szervezet felépítését tervezik, hogy a boltokat közvetlenül láthassák el, a csepeli Varrógépgyár is közvetlenül kívánja ellátni a kiskereskedelmi vállalatokat. Miért hiba ez? A fenti cikkekkel foglalkozó vasműszaki nagykereskedelmi szervezet és hálózat néhány gyár ilyen önállósága mellett sem válik feleslegessé, csak az üzemek építenének fel párhuzamos, tehát új költséget jelentő szervezetet. A kereskedelmi költségek nagy része így is megmaradna, csak éppen az iparnál maradó kereskedelmi árrés, az ipari termelés esetleges hibái, deficitjei elkenésére szolgálhatna.Az önállóskodó kereskedelem sem mentes ezektől a hibáktól. A termelőüzemek közelében levő nagykereskedelmi vállalatok olyan nagy mennyiségű árut kötnek le, ami meghaladja működési helyük szükségletét. A Budapesti FŰSZERT Vállalat például a budapesti szükségletet jóval meghaladó mennyiségű konzervfélét vett át, azt vidékre eladja, emiatt sok távoleső kis faluban nem kapható. A nagy- és kiskereskedelmet folytató vállalatok önállóságának helytelen értelmezésére kirívó példa a Csepel Vállalat, amelynek a beérkező cseh kerékpárokat arányosan kellett volna elosztania, de bizony ők saját kiskereskedelmi egységeik számára az összmennyiség 37 százalékát tartották meg. A fogyasztási cikkeket gyártó iparvállalatok önállóságára törekvés igen helyes. Ehhez azonban az kell, hogy az irányító főihatóságok, a gyárak vezetői, munkástanácsai, a pénzügyi szervek körültekintően egyeztessék a gyár kollektívája és az ország lakosság érdekeit. Zsille Zsigmondné Készül az üzemterv x x 143-a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban A Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban nemcsak a ragyogó február végi napsütés, hanem a nagy sürgés-forgás is hirdeti a tavaszt. A műhelymunkások még gépeket javítanak, de a traktoristák már szántanak, a kertészek metszik a fákat a 36 holdas gyümölcsösben, az állatgondozók az istállókban tevékenykednek. A gazdaság irodájában villanyszámológép kattog. Agronómusok, könyvelők az 1957. évi üzemtervet készítik. Kíváncsian nézegetjük az elkészített táblázatokat. Vajon a gazdaság vezetői hogyan fordítják nagyobb önállóságukat belterjesebb, jövedelmezőbb gazdálkodásra? Kelemen György igazgató 9 éve irányítója a 3800 holdas gazdaságnak. Jóformán összenőtt vele. Azt tartja: szívesen csak az tud foglalkozni a gazdasággal, aki beosztását nem állásnak, hanem hivatásnak tekinti. A készülő tervről beszélgettünk. Szóba kerül a felsőbb szervek irányító munkája. Az igazgató bólint: — Szabadabban lélegzünk! A tervkészítéshez az idén már csak 8 mutatót kaptunk. A gabonatervet például nem holdakban, hanem mázsákban határozták meg. — Milyen elveket követnek az új üzemterv készítésénél? — Sok elgondolásunk van — válaszol kis szünet után. — A legfőbb azonban, hogy kiküszöböljük a tavalyi négy millió forint veszteséget. Nem érzi jól magát az ember, ha ráfizetés a munkája eredménye. igen. A veszteség bizony nem jó gazdálkodásra vall, különösen ekkora összeg. Miből adódik a deficit? Nagy Benő főkönyvelő elénk teszi a tavalyi gazdálkodás mérlegét. Kitűnik, hogy a gazdaság a vetésterület 40 százalékán nemesített vetőmagvakat termel. Az összes gabonafélék és fűmagvak termése nagyobb volt a tervezettnél. A kenyérgabona vetőmagtermelés 485 000, az almatermelés 220 000, a sertéshízlalás 178 000 forint nyereséggel zárult. Csakhogy a tehenészetre 419 000 forintot, a burgonyatermelésre pedig 1 175 000 forintot fizettek rá. A MAGES által szállított burgonya vetőgumó fertőzött volt— folytatja a főkönyvelő — a tervezett 54 mázsával szemben csak 38 termett holdanként. A burgonya önköltsége emiatt 188 Ft helyett 349 Ft lett. Kártérítési pert indítottunk a MAGES ellen. Az ellenforradalom okozta kár további egy milliót tesz ki. — Nincs magtárunk — panaszkodik az igazgató. — Szolnokra kell szállítanunk a vetőmagot. 600 000 forintba kerül évente. Ebből a pénzből 60 vagonos magtárt tudnánk építeni. Talán az idén sikerül — bizakodnak, s a beszélgetés során kiderül, hogy még nem bizonyos. A gazdaság már megállapodást kötött az egyik építő vállalattal. Az első negyedévre azonban 250 000 forint a beruházási keret, de hogy később ehhez még mi jön, azt senki sem tudja. Jogosan helytelenítik, hogy az állami gazdaságok főigazgatósága nem közli előre az egész évi keretet. A gazdaság munkástanácsának a véleményét is meg akarjuk tudni. Tímár Istvánt, a 23 tagú munkástanács őszülő elnökét munkahelyén, a kovácsműhelyben találjuk. Lovat patkói. Kalapácsának minden ütésére formálódik a vörösre hevített lópatkó. Az 51 éves gyakorlat biztossá tette kezét s nincs egyetlen felesleges mozdulata sem. Amikor leteszi a szerszámot a gazdaság ügyeiről beszélgetünk. — Csökkenteni kell azokat a termelési ágakat, melyekre nagy ráfizetés van — mondja.—A gazdaságnak például 300 tehene roszszul tejel. Napi átlagban 6—8 liter tejet tejnek tehenenként. Legyen kevesebb, de jobban tejelő tehén. A takarmányozást is meg kell javítani. A most készülő tervben még nem látjuk, hogy a bajokon hogyan akarnak úrrá lenni a dánszentmiklósi gazdaság vezetői. Még nem készült el az értékesítési rész, sem a költségvetés. Az elgondolást Kelemen György igazgató ismerteti velünk. Fő feladatnak az idén is a minőségi vetőmagtermelést tartják. A vetés szerkezetében nem akarnak változást, legfeljebb annyit, hogy más szálastakarmányfélék rovására 70 százalékkal növelik a lucerna területét. Nagyjából az állatállományt is a tavalyi szinten szándékoznak tartani. A többtermelést s az önköltség csökkenését a nagyobb termésátlagokkal igyekeznek elérni. A tavalyi 413 tonna műtrágyával szemben az idén 734 tonnát használnak fel. Az alkalmazottak létszámát 102 fővel csökkentették s ez további egy millió forint megtakarítást eredményez. Öntözik majd a 12 holdas kertészetet. Egyik katonai helyőrséggel kötnek szerződést friss zöldség szállítására. A 36 holdas feles dinnyetermelésből 400 000 forint tiszta haszonra számítanak. Ezenkívül foglalkoznak szénporos téglaégetéssel, a bognárműhely hulladékainak feldolgozásával, gépalkatrész előállításával stb. Szükséges helyreállítani az október óta meglazult munkafegyelmet. Ezt elősegítené, ha minél előbb megtörténne a dolgozók , által várt bérkorrekció s ha kialakulna a munkára serkentő, megfelelő új bérrendszer. Az igazgató elgondolásaival Tímár István, a munkástanács elnöke és Papp József, az MSZMP intéző bizottságának elnöke is egyetért. — Jó összhangban dolgozunk, a vezetőséggel. Közös a célunk, közösen beszéljük meg a feladatokat. Fejbólintó Jánosok nem akarunk lenni! — mondja Tímár bácsi, amikor a munkástanács és a gazdaság vezetőinek együttműködéséről érdeklődünk. Papp József hozzáteszi, hogy a munkástanács napirendjét az elnök előzetesen a gazdaság igazgatójával és az MSZMP elnökével is megbeszéli. A munkástanács valóban kezd foglalkozni a gazdaság ügyeivel. Jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy meghallgatta Kelemen igazgató jelentését a gazdaság feladatairól. Beszámoltatta Acsády főagronómust az 1957-es tervről, Ambrus gépcsoportvezetőt a gépjavításról. Foglalkoztak az elbocsátásokkal. Timár bácsi azonban nincs megelégedve. — Több jogot reméltünk! Többet szeretnénk cselekedni, de a felsőbb szervek nemigen veszik igénybe a munkástanácsot. Hivatalosan eddig még egyszer sem kereste meg senki. Valóban elgondolkoztató. Talán változást hoz majd, hogy az állami gazdaságok főigazgatósága közös országos értekezletre hívta össze az igazgatóságokat, pártelnököket, és velük együtt a munkástanács elnökeit is. Távozáskor úgy érezzük, szükséges is a jó együttműködés. A gazdaság vezetői nagyjában helyesen látják a tennivalókat. Közös erőfeszítéssel lehet csak ledolgozni a négy millió forintos veszteséget. De a gazdaság vezetőinek és munkástanácsának a gazdaság szervezetében, vezetésében levő hibákat is fel kell tárnia, mert a gazdaság jövedelmezővé tételéhez a jobb árrendszer és a felsőbb szervek munkájának megjavítása egymagában nem elegendő. F. T. 2 GAZDASÁGI FIGYELŐ