Figyelő, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 1. szám

V! Az ipari forradalom főszereplője Ha most — e sorokat olvasva — kö­rülnézünk a szobában, autóbuszon, vagy akár a presszóban, ahol az újságokat böngészni szoktuk, bizonyos, hogy a vegyipar számos termékével találkozhat pillantásunk. Műanyagfurnér bevonata az asztal, a bútor, habszivaccsal bélelt fotelben, vagy éppen kabátban ülhetünk, műbőr-bevonatú az autóbusz ülése, s nö­vényi tápsótól zöldell az ablakban télen is a szobanövény, esetleg műanyag-, cserépben. A falon kép, olajfestékkel va­rázsolta rá a természet, vagy a fantá­­­zia színeit a művész, ez is vegyipari ter­mék, akárcsak ruhánk anyagának mű­szálai, vagy éppen golyóstollunk teste és benne a festék. A presszógép kávét for­raló lángjait gáz táplálja, zsebünkben a gyógyszer ugyancsak vegyipari termék... Szinte a végtelenségig lehetne folytat­ni ezt a felfedező játékot, ami végered­ményben a korszerűsödő életforma, a kimerülő természetes nyersanyag­­készletek pótlásának feladatát és a mai vegyipar összefüggését példázza. Nem véletlen ugyanis, hogy a XX. szá­zad legdinamikusabban fejlődő ipará­nak termékeivel lépten-nyomon találko­zunk. Hiszen meg is fordíthatjuk a té­telt: a gyors gazdasági fejlődésnek nél­külözhetetlen lendítője a vegyipar, ame­lyet nem véletlenül neveztek el az ipari forradalom főszereplőjének. Ezt bizo­nyítja, hogy az utóbbi évtizedek során csaknem minden iparilag fejlett ország, a vegyipar fejlesztésére fordít a legtöb­bet, így a vegyipar részesedése a nem­zeti jövedelem termelésében például 1900-tól 1903-ig Angliában 3,6-ról 4,4 százalékra, Franciaországban 2,4-ről 3,2 százalékra, az NSZK-ban és Olaszor­­ rendelkezésre álló adatok szerint, tehát az elmúlt évtizedben Románia, Bul­gária és hazánk vegyipara fejlődött a leg­gyorsabban. Ha azonban a kiindulási bá­zist és az egy főre jutó termelést is néz­zük, hazánk vegyipara igen előkelő­­ he­lyet foglal el. *Évente 3 milliárd beruházás A felszabadulástól 1965. végéig kere­ken 30 milliárd forintot ruháztak be a hazai vegyiparba (a felújításra szánt összegeken kívül). S itt mindjárt meg­mondhatjuk, hogy a második ötéves terv idején — 1961-től 1966-ig — nagyjából ugyanannyit fordítottunk a vegyipar fejlesztésére, mint a megelőző 15 esz­tendőben. Az 1950—60 . közötti időszak­ban a beruházási ráfordítások évi átlaga 1,3 milliárd forint volt, míg az 1961—66. között eltelt öt év alatt csaknem 3 mil­liárd forint jutott évente vegyipari beru­házásokra. Ennek nyomán hazánkban a szocialista ipar termelésének 47 százalé­kos növekedésével szemben, a vegyiparé több mint 90 százalékkal nőtt öt eszten­dő alatt. A vegyipari beruházások alakulása 1950—1965 között .A beruházások nyomán a vegyipar népgazdaságon belüli súlya számottevően számban 3,7-ről, illetve 3,1-ről 4,5, illetve 3,8 százalékra emelkedett. Még gyor­sabb a fejlődés a szocialista országok­ban, amelyről a nemzetközi statisztika következő adatsora ad számot: nőtt. A vegyipar 1960-ban 7,9 százalék­kal részesedett az állami ipar termelé­séből; 1965-ig ez az arány 9,4 százalékra emelkedett. 1967-ben pedig teljes ipari termelésünknek legalább egytizedét a vegyipar produkálja majd. A Nehézipari Minisztérium a tervidő­szak végén felmérte a vegyipari beruhá­zások helyzetét, s megállapította, hogy az öt évre tervezett 43 nagyobb beru­házás (értékben az összes beruházások­nak mintegy 90 százaléka) általában ha­táridőre megvalósult. Az összesen 14,2 milliárd forintot kitevő ráfordítás nyo­mán 11,8 milliárd forint értékű beruhá­zás már „üzemel”. A vegyipar hozzájá­rulása a nemzeti jövedelemhez az 1960. évi 5,6 milliárd forintról 1964-re 10,6 milliárdra nőtt. A tervezettnél többet fordítottak a műtrágyagyártás fejleszté­sére, de csökkent a műanyagipari beru­házások részaránya. A népgazdaságnak emiatt még mindig nagy importterhet je­lent például a műszálgyártás viszonylag lassú növekedési üteme és a műkaucsuk­­gyártás hiánya. A mezőgazdaság kemizálása szem­pontjából jelentős eredmény a nitrogén- és foszforműtrágya-termelés mintegy 160 százalékos növekedése, amellyel elértük a „középatlagú” műtrágyázási színvona­lat. Még nagyobb jelentőségű a gyógy­Az elmúlt öt esztendő tehát jelentős változást hozott a magyar vegyiparban. E változás elvi alapja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának a vegyipar fejlesz­tését szorgalmazó 1960. június 29-i hatá­rozata volt. A határozat szerint elsősorban a mű­trágya, a gyomirtó, növényvédő és egyéb vegyszerek gyártását kellett fokozni — a mezőgazdasági hozamok növelése cél­jából. Az ipari nyersanyagbázis bővíté­sét célozta a műanyag- és műszálterme­lés növelését előíró határozati pont. Eze­ken kívül a gyógyszer- és festékterme­lés fejlesztését és korszerűsítését írta elő — az idézett határozat alapján — a II. ötéves terv. Magyar gyógyszerek a világlistán Lássuk most — a statisztika tükrében — az említett célok valóraváltását: szeripar fejlődése. Ennek, érzékeltetésé­hez szolgáljon a következő — kevéssé is­mert — adatsor: Míg 1965-ben egész vegyipari termelésünk a világtermelés 0,3—0,5 százaléka volt, addig gyógyszer­­ipari termelésünk a világ összes gyógy­szertermelésének 1,25 százalékát tette ki. Gyógyszertermelésünk a világrang­lista 11—12, gyógyszerexportunk a 7. helyén áll. Az egy főre jutó gyógyszer­termelésben pedig elértük a fejlett or­szágokat, sőt, a fajlagos exportban meg is előztük őket, hiszen a teljes gyógy­szertermelésnek mintegy 62,5 százalékát exportáljuk. A termelés exporthányada alapján a magyar gyógyszeripar (Svájc és Hollandia után) a harmadik a világ­­ranglistán, öt esztendő alatt a magyar gyógyszeripari kutatók öt, világviszony­latban is számottevő, eredeti új magyar gyógyszert kísérleteztek ki és adtak át az iparnak gyártásra. A gyógyszeripar 1965-ben forgalomba hozott gyártmá­nyainak 20 százaléka már olyan készít­mény volt, amelyet a kutatók a máso­dik ötéves terv időszakában dolgoztak ki. Az egyik legmodernebb szintetikus szál, a polipropilén kísérleti előállítása is önálló munka eredménye volt. Ugyan­csak eredeti technológia szerint reali­zálták egyes növényvédőszer-hatóanya­­gok gyártását, például az úgynevezett triazin-származékokat. Az elmúlt évek­ben kidolgozott kettős — nitrogén- és foszfor-tartalmú — műtrágya előállítá­sára kísérleti gyártás után a harmadik ötéves tervben kerül sor üzemi méretek­ben. A szellemi háttér és a jövő A vállalati kutatóosztályok tevékeny­sége a gyógyszer-, a gumi- és az alu­míniumiparban volt a legélénkebb. E három iparágban szinte alig volt olyan kutatási eredmény, amelyhez a vállalati kutatók ne járultak volna hozzá ki­­sebb-nagyobb mértékben. A vegyiparban, a kőolaj- és az alu­míniumiparban összesen 719 új gyárt­mányt vezettek be a kutatóintézetek, vagy a vállalati kutatórészlegek mun­kája nyomán a második ötéves terv­időszakban. Ebből 480 gyógyszeripari ké­szítmény. A 719 új gyártmánynak ter­mészetesen csak bizonyos hányada ön­álló, eredeti kutatás eredménye. A gyógyszeripar és az alumíniumipar ki­vételével nagyobbrészt külföldi tech­nológiákat honosítottak meg a kutatók. A vegyiparnak a második ötéves terv idején bekövetkezett nagyarányú fejlődéséhez hatékonyan hozzájárult az iparági tudományos kutatóintézetek munkája. A vegyipar, a kőolaj- és föld­gáz-, valamint az alumíniumipar kutató­­intézetei öt év alatt 622,5 millió forin­tot költöttek a kutatóintézeti hálózat bő­vítésére, felszerelésének fejleszésére. En­nek ellenére a hazai vegyipar szellemi háttere — a gyógyszeripar kivételével — a legfejlettebb országokhoz képest még csekély. Hazánkban a teljes kutatóháló­zati létszámnak (amely öt év alatt 26 százalékkal növekedett), csupán 30 szá­zaléka tevékenykedik a vállalati kutató­­részlegeknél. Pedig — elsősorban a tu­dományos vívmányok gyakorlati hasz­nosítása szempontjából — előnyösebb, ha a kutatómunka ennél nagyobb hányadát a termelés színhelyén végzik. Remélhe­tő, hogy az új gazdasági mechanizmus — a vállalati érdekeltség és az új gyárt­mányok előállításának összefüggései­ben — közelebb viszi a szellemi kapa­citást a termeléshez. A magyar vegyipar gyors fejlődése a har­madik ötéves tervidőszakban sem csök­ken. Az új esztendőben— 1967-ben — a NIM és a Vegyipari Tröszt irányítása alá tartozó iparágak termelési értéke 6—7 százalékkal emelkedik. A nitrogénműtrá­gya-termelés például 23 százalékkal lesz több, s így az egy­ib mezőgazdasági­lag művelt területre jutó műtrágya mennyisége az 1966. évi 143 kilóról 1967- ben 171 kilóra nő. Emelkedik 1967-ben a műanyagfeldolgozó ipar termelése is, no­ha a hazai műanyagtermelés még így sem elégíti ki a teljes hazai igényt. Az átlagosítál gyakrabban növekszik vi­szont a gumiipari termelés. Az ipar, a mezőgazdaság, az export csakúgy, mint a lakosság, mind több és több vegyipari terméket követel, így napjaink iparfejlődésének a harmadik ötéves tervidőszakban és előreláthatólag még azután is főszereplője marad a vegyipar... Horváth Mihály Az ipar a piacon Beruházás vállalati erőből Gépexport az új mechan­izmusban A vegyipar fejlődése a suoeralista országokban (1950­­- 100) Ország A vegyipar termelése A vegyipar %-os részesedése 1955 1964 az ipari termelésből 1953 1964 Bulgária 296 1500 2.» 6.2 Csehszlovákia 207 616 4,0 7,3 Lengyelország 234 824 4,6 8,2 Magyarország 234 750 4,5 9,0 NDK 198 417 12,3 13,9 Románia 264 1600 3.« 10,0 Szovjetunió 219 682 — — 1950—1955 1961—1965 Beruházások (milliárd forintban) 8,5 14,3 A vegyipari beruházások aránya az összes ipari beruházások százalékában 12,4 16,3 Néhány vegyipari cikk termelésének alakulása Nitrogén- Szuper- PVC-por Danulon Bu vitamin Klorocid Ev műtrágya foszfát (tonna) (tonna) (kg) (kg) (1000 to) (1000 to) 1966 278 266 193 367 9,0 38 999 1961 330 327 321 370 24,0 53 086 1962 353 424 64 646 64,3 90 395 1963 387 513 2891 1651 103,0 121 574 1964 449 539 5036 1304 139,8 168 026 1965 724 615 6554 1945 184,6 202 299 G­A­Z­D­A­S­Á­G­P­O­LIT­I­K­A­I HETILAP UY Zetfflin 1967. JANUÁR 4 XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 1­ 60 FORINT

Next