Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
18 Az agrárpolitika időszerű kérdései Egy egész korszak fejlődésének eredményeit összegezte Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes nemrég tartott előadásában az MSZMP Politikai Akadémiáján. Itt ismertetjük kivonatosan az előadás mezőgazdaságra vonatkozó elvi jelentőségű megállapításait, legfontosabb adatait, amelyek az állami gazdaságok és a tsz-vállalatok gazdasági vezetői számára igen sok hasznos útmutatást tartalmaznak, a mindennapi munkát segítik. A mezőgazdaság túlteljesíti ötéves tervét A mezőgazdaságban, tulajdonképpen 1965 őszén elkezdődött a gazdasági reform azzal, hogy a tervezés korszerűsítésével megszűnt e mezőgazdasági termelőszövetkezetek éves termelési-értékesítési tervének a járási tanácsok részéről történő kötelező jóváhagyása. Ezt követte 1966-ban, továbbá — a IX. pártkongresszus határozatai nyomán — főleg 1967-ben, majd 1968-ban egy sor nagy horderejű, elsősorban pénzügyi jellegű intézkedés annak érdekében, hogy — a reform céljainak megfelelően a mezőgazdaságban is megteremtsük az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételeit, — ezzel elősegítsük a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendülését és a harmadik ötéves terv időszakában a parasztság jövedelme fokozatosan közelítsen a munkás-alkalmazotti jövedelem szintjéhez. A gazdaságirányítás reformja a mezőgazdaságban kezdődött, s ebben a fontos népgazdasági ágazatban rendelkezünk a leghosszabb időszak — immár négy év — tapasztalataival. A mezőgazdaságban értékelhetjük tehát a legnagyobb megalapozottsággal a, reform eredményeit. Ezt bizonyítja az előadás néhány adata is. A második világháború előtt, 1931—1940 átlagában kat holdanként 7,9 mázsa volt a búza termése, az 1961—65-ös években 10,7 mázsa, az utolsó három év átlagában pedig közel 15 mázsára emelkedett (ezen belül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát). Ez — a jelenlegi termőterületet figyelembe véve — 7 millió mázsa hozamtöbbletet jelent évente, amelynek bruttó értéke 2,3 milliárd forint. Elértük agrárpolitikánk egyik fő célkitűzését: hazai forrásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyérgabona-ellátását! öt év óta nem importáltunk búzát, sőt az idei esztendőben jelentős mennyiséget exportálunk is. Az egy-egy ágazatban a termelésre ható valamennyi tényező együttesen, tehát komplex módon jelenik meg, a tudomány és technológia a szakértelemmel párosul, a várt eredmény nem maradhat el. Ezt bizonyítja a kukoricatermesztés: a második világháború előtti tíz év 10,8 mázsás holdankénti átlagához viszonyítva az 1961—65-ös években már 15 mázsára, 1966—68-as években pedig 17,3 mázsára, emelkedett a kukorica átlagtermése. Az az idei esztendőben — előzetes adatok szerint — már 20 mázsa körül lesz a kukorica országos átlaga. A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mezőgazdasági termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első három esztendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben ki- magaslóan jó gabonatermésünk volt, igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarítású növények, a kukorica, cukorrépa termése, gyümölcsből, zöldségfélékből és szőlőből jó termésünk van. Az utóbbi néhány év tapasztalatai, így a mezőgazdasági termelés vártnál kedvezőbb alakulása, a kiegyensúlyozott, stabil belső élelmiszer-ellátás, az export tervezettnél jobb alakulása azt bizonyítja, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az élelmiszer-gazdaságban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése gazdasági szabályozók alkalmazásával — hatékonyabban biztosítható. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség a korábbihoz képest mérséklődött, de a még mindig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntartására. Ezzel együtt tudjuk csak megteremteni a mezőgazdasági üzemek normális gazdálkodásának pénzügyi feltételeit, s a termelésben részt vevő dolgozókat legközvetlenebbül érintő helyes jövedelmi arányokat. Az eddigi tapasztalatok szerint az árszerkezet erőteljesen ösztönöz a kenyérgabona termelésére, a sertéstenyésztés fejlesztésére és az exportban keresett gyümölcsök termelésére (meggy, málna stb.). A pecsenyecsirke, a zöldség-gyümölcsfélék árszínvonalát a legutóbbi árrendezés nem érintette. Másként áll a dolog a szarvasmarhatartásban. Az 1968. évi zárszámadásokadatai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája mindössze 0,3 százalék volt. Elsősorban azért volt ilyen alacsony, mert ezen belül a szarvasmarha-ágazat veszteséges. Ebben az ágazatban a jelenlegi ár- és költségviszonyok mellett még a holtmunka-ráfordítás sem térül meg. A tőkés piacon a szarvasmarha — vágóállat és hús formájában — a legfontosabb népgazdasági exportcikkünk. A konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a legnagyobb dollárbevételt. Ezért termeléspolitikailag indokolt és szükséges, hogy a szarvasmarha termelői árszínvonala kellő mértékben emelkedjék, s mezőgazdasági árrendszerünk e problémája megfelelően rendeződjék. Legnagyobb gondunk, hogy a háztáji tehénállomány változatlanul s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghaladta a 40 ezer darabot. A többi között az is szükséges tehát, hogy a háztáji gazdaságban a tehén- és kocatartás fejlesztésére az eddiginél erőteljesebb ösztönzőket kapcsoljunk be, mindenekelőtt az üszőtartásban, továbbá a fehérjetakarmányok forgalmának szabaddá tételével. S végül azzal, hogya háztájiban a közös részére szerződésesen nevelt jószágok, tehát voltaképpen a „bedolgozói” bérmunka (havonta 3—4 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakultatív nyugdíjjárulékot. XL3.§-Q nrveekedést irányzott elő a tervidőszak végére. A termelés növekedése és a megtett intézkedések nyomán a két nagy dolgozó osztály reáljövedelmei a következőképpen alakultak és alakulnak. A munkás-alkalmazottaké a tervidőszak első évétől 1968-ra 16,17 százalékkal nőtt, a parasztságé pedig összesen 26,5 százalékkal emelkedett. Az idei esztendőben, előzetes becslés szerint, a munkás-alkalmazottak reáljövedelme további 6,5 százalékkal nő, a parasztságé pedig 4,5 százalékkal, tehát valamit lassul. Ennek következtében ez év végéig a munkás-alkalmazotti reáljövedelemnél 23,5, a parasztságénál pedig 32 százalékos növekedés várható négy év alatt. Mindkét dolgozó osztály reáljövedelmének növekedési üteme az ötéves terv során a valóságban várhatóan megkétszereződik. Ezen belül a parasztságé a kongresszusi célkitűzéseknek megfelelően, elsősorban a tervidőszak első felében, valamivel gyorsabban nőtt. Ez utóbbinak azonban megvan a termelési alapja, hiszen a tervidőszak első négy esztendejében — mivel mind a négy évben jó vagy elég jó termésünk volt — a harmadik ötéves tervünk egész termelési előirányzatát teljesítettük, sőt a jövő esztendőben, mint említettem, várhatóan túl is teljesítjük. Számszerűen kifejezve, a jövő évi növekedést is figyelembe véve, 1970-ben az egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelem a munkás-alkalmazotti népességnél 17 600 forint, a parasztságnál pedig 16 200 forint körül alakul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellet természetesen benne van a háztáji jövedelem is. Az élelmiszer-gazdaság fejlesztése — népgazdasági érdek Az élelmiszer-gazdaság társadalmi öszszefüggésének vizsgálatakor egyik legszembetűnőbb változásnak kell tekintenünk azt, hogy az elmúlt két évtizedben kereken 600 ezerrel csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma, vagyis a mezőgazdasági lakosság eláramlása igen erőteljes volt a népgazdaság egyéb ágaiba. A mezőgazdasági keresők számának csökkenése ellenére a különböző termelőágazatokban dolgozó mintegy 4 millió állampolgárnak kereken 50 százaléka jelenleg is mezőgazdasági termeléssel, feldolgozással, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. Ezen belül — csökkenő arányuk mellett — igen jelentős még azoknak a száma, akik közvetlenül az élelmiszertermelésben dolgoznak. A népgazdasági összes keresők 33 százaléka dolgozik jelenleg is az élelmiszer-gazdaság területén; minden harmadik ember itt talál megélhetést. Az élelmiszer-gazdaság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű élelmiszerekkel látja el. Hazánkban az élelmiszer-gazdaság még ma is csaknem 50 százalékát adja a lakosság összes fogyasztásának. Mezőgazdaságunk részvevője a nemzetközi munkamegosztásnak. Sajátos és ipari szempontból jelentős az élelmiszerexport. Élelmiszer-gazdaságunk termelésének 10—12 százalékát exportálni tudja. A mezőgazdasági eredetű termékek kivitele az elmúlt években összes népgazdasági exportunknak több mint egyötödét (20—22 százalékát), tőkés kivitelünk közel 40 százalékát, a fejlett tőkésországokba irányuló exportunknak kereken a felét alkotta, ötéves tervünk első három évében évi átlagban kereken 2,2 milliárd devizaforint volt az élelmiszer-gazdaság aktív egyenlege. Az idei évben ez várhatóan 2,6—2,9 milliárdra nő, úgyhogy ezen belül a szocialista aktív egyenleg 1,2—1,4 milliárd lesz, a tőkés pedig 1,4—1,5 milliárd devizaforint. Meg kell azt is említeni, hogy az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év óta minden évben számottevő aktívummal zárult, és ellensúlyozta a többi népgazdasági ág külkereskedelmi egyenlegének passzívumát. Mezőgazdasági és élelmiszeripari külkereskedelmünk bővítését segítené elő, ha szabályozórendszerünk valamiképpen biztosítani tudná a mezőgazdasági termelőüzemek közvetlen érdekeltségét is az exportban. A szabályozók továbbfejlesztésének az lenne a célja, hogy akülföldi piac hatása érzékelhető legyen a termelővállalatok gazdasági döntéseiben. Az élelmiszer-gazdaság beruházásának részesedése a népgazdasági beruházásokból csökkenő arányú: a második ötéves terv 19,4 százalékáról a harmadik ötéves tervben 16,7 százalékra hanyatlott. Szükséges lesz, hogy ezen a helyzeten — lehetőségeinkhez mérten — mielőbb változtassunk. Kétségtelen, hogy dolgozóink javuló munkafegyelme, szorgalma, iparkodása mellett ma már a termelőeszközellátottság foka határozza meg leginkább az élelmiszer-gazdaság termelésének növekedését, következésképp a belföldi élelmiszer-ellátásunk színvonalát és tőkés fizetési mérlegünk alakulását is. Előadásának második felében Fehér Lajos a szövetkezetpolitika általános elvi kérdéseivel foglalkozott. Gyorsabban, mint az ipar... Mindezek alapján az idei terv túlteljesítése várható: a mezőgazdaság teljes termelési értéke 5,6 százalékkal magasabb lesz az előző évinél. Első ízben fordul elő, hogy a mezőgazdaság évi növekedési üteme meghaladja az iparét. A mezőgazdaság harmadik ötéves tervének jelentős túlteljesítésével számolhatunk. Az életszínvonal növekedése Az 1968. évi gazdálkodás során csupán 75 szövetkezet vált veszteségessé és került szanálási eljárás alá. Ha tudjuk, hogy a korábbi években évente 400—500 termelőszövetkezetnél kellett a kialakult pénzügyi egyensúlyhiányt (mérleghiányt) állami intézkedéssel rendezni, akkor a múlt évi veszteséges termelőszövetkezetek alacsony számát az új gazdasági irányítási rendszer egyik nagy eredményének kell tekintenünk. A termelés növekedése és a veszteséges tsz számának radikális csökkenése természetesen javította a szövetkezeti parasztság életszínvonalát. A munkásközvéleményben tartja magát az a nézet — mondotta Fehér Lajos — hogy „az utóbbi időben csak a parasztság életkörülményei javultak”, továbbá, hogy „a parasztság jövedelme, ennélfogva életszínvonala magasabb, mint az ipari dolgozóké”. Onnan kell kiindulnunk, hogy 1965-ben, a második ötéves terv utolsó évében a paraszti reálfogyasztás a munkás-alkalmazott reáljövedelmeknek 85 százaléka volt. Ennek ismeretében határozott úgy a IX. pártkongresszus, hogy az elkövetkezendő években teendő intézkedések nyomán a parasztság életszínvonala és ellátottsága tovább közelítsen a munkásosztályéhoz. Ennek megfelelően a harmadik ötéves terv a munkás alkalmazottak reáljövedelmében 14—16, a parasztság reálfogyasztásában 18 százalékos növe JELENTKEZÉSI FELHÍVÁS bentlakásos termelőszövetkezeti mérlegképes könyvelői tanfolyamra A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Vállalatfelügyeleti Főosztálya — a Pénzügyminisztérium Tanulmányi Felügyelőségével egyetértésben — Nagytétényben, 1970. év április havában termelőszövetkezeti mérlegképes könyvelői vizsgára előkészítő bentlakásos tanfolyamot indít. A tanfolyamon termelőszövetkezetben dolgozó könyvelők, valamint a megyei és járási mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervek — termelőszövetkezetekkel kapcsolatos munkakörben foglalkoztatott — olyan dolgozói vehetnek részt, akik a) képesített könyvelői bizonyítványnyal, vagy ezzel egyenértékű képesítéssel, b) legalább ötéves számviteli gyakorlattal rendelkeznek és c) 24. életévüket betöltötték. A tanfolyam időtartama öt és fél hónap, amely idő alatt a résztvevők a mérlegképes képesítés összes tárgyaiból (politikai gazdaságtan, jogi ismeretek, tervezés, pénz- és hitelgazdálkodás, számvitel és ellenőrzés) előkészítő oktatást kapnak és a tanfolyam időtartama alatt a Számviteli Képesítő Bizottság előtt vizsgát tehetnek. Az összes vizsgák sikeres letétele után megkapják a termelőszövetkezeti mérlegképes könyvelői képesítést. A jelentkezéseket az erre a célra rendszeresített nyomtatványon legkésőbb 1969. december 31-ig kell eljuttatni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Ügyvitel Oktatási Csoportjához. A jelentkezéshez szükséges nyomtatványt, amely a jelentkezés részletes feltételeit és a szükséges kérdőpontokat tartalmazza, az Ügyvitel Oktatási Csoporttól (Budapest V., Kossuth Lajos tér 11. IIan. 276. — Telefon: 328—764. kell igényelni. Csak a munkáltató szervezet vezetőjének javaslatával ellátott jelentkezéseket bírálnak el. (Termelőszövetkezeti jelentkezőknél a járási pénzügyi osztály javaslata szükséges.) A jelentkezések elfogadásáról a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mg. Vállalatfelügyeleti Főosztály javaslata alapján a Pénzügyminisztérium Tanulmányi Felügyelősége dönt. FIGYELŐ, 1969. DECEMBER 3.