Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
HÍREK Megkezdték a koordináta fúrógép sorozatgyártását, az esztergomi farógépgyárban. Az üzemnek ez az első nagypontosságú gépe felveszi a versenyt a világpiacon ismert legkorszerűbb, hasonló berendezésekkel. A gyártása különleges követelményeket támaszt. Két mikron pontossággal dolgozik, s így a legkisebb deformálódásit, kopást sem tűri el. Ennek biztosítására a gyártás közben tízszeres nagyítással vizsgálják a felületi szakaszok simaságát. A szépet különleges légkondicionált szereldében állítják össze. Több, világviszonylatban alig ismert új berendezést építenek be, köztük a Magyar Optikai Művek egy különleges optikai mérőrendszeréit. Az első darabokat hazai megrendelésre készítik. Új hanglemezgyár felépítéséről döntött a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. A magyar lemezek iránt bel- és külföldön egyaránt oly nagy az érdeklődés, hogy a jelenlegi gyártó kapacitással már nem tudják az igényt kielégíteni. Az új gyárat Dorogon építik fel. A munkát a jövő év januárjában kezdik. A tervek szerint, már júliusban sor kerül a próbaüzemelésre. A beruházás értéke: 35 millió forint. A gépeket Svédországból vásárolják. Az új gyárban az úgynevezett kazettás magnetofonok részére szalagsokszorosítást is végeznek majd. Ezeknek a zsebrádió nagyságú, csak lejátszásra szolgáló kazettás magnetofonoknak a gyártását a Budapesti Rádiókészülékek Gyára már megkezdte. Műtrágyaszóró repülőgéphez rakodó- szerkezetet készítettek a Mezőtúri Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum technológiai műhelyének dolgozói. Az új rakodógép a mezőgazdasági repülőgépek tartályait tölti fel 6-7 perc alatt, ami felszállásonként jelentős időmegtakarítást jelent. Miután a gép őrlő- és rakodószerkezetének kiszolgálásához egy RS— 1 09-es traktor és négy munkás szükséges, gazdaságossága annyira szembetűnő, hogy az állami gazdaságok máris érdeklődnek, az új szerkezet iránt. Svéd rendszerű óriás hűtőtorony a Gagarin-Hőerőműben. A 116 méter magas, száz méter alapátmérőjű hűtőtornyot Sven—Erik Svenson — SVETHO — módszere alapján vasbetonszerkezeti csúsozózsaluzásos építkezéssel november közepére készítik el Gyöngyösvisontán. Az építkezés berendezéseinek menetét a két svéd feltaláló jelenlétében bemutatták. A csúszózsaluzati berendezés jelenleg a világ egyik legmodernebb építkezési módszere, amelynek technológiai értékesítésére ez év augusztusában svéd-magyar részvénytársaság alakult a Bygging- Ungert 31. AB néven. 19 méteres mélységben értékes grafitot találtak Edelébyben, a szén után kutató geológusok. A szénnél sokkal értékesebb grafitnyomokra már egy függőaréna mélyépítése közben rábukkantak. A vastagabb réteg mélyebben jelentkezett. A grafitvagyon megtalálása után tovább mélyítik az aknát, most már grafitkutatási céllal. Szerelik a felszedőgépet a Borsodi Ércelőkészítőben. A Gatiz-MÁVAG dolgozói a munkálatokkal oly mértékben előre haladtak, hogy hamarosan befejezik a Borsodi Ércelőkészítőmű Rt. 2. számú óriási felszedőgépének szerelését. A gép óránként ezer tonna ércet képes felszedni és szállítószalagra továbbítani. Az új berendezést még ebben a hónapban átadják rendeltetésének. Megkezdte próbaüzemelését az egri Dohánygyárban az NSZIC-ból vásárolt két Hauni filteres cigarettagyártó gép , sor. Egyik a Fecske, másik a Gitár cigarettát gyártja, óránként tizenegyezres átlagteljesítménnyel. Ebben az évben még három ilyen gépsor érkezik az idei hatvan millió forintos importberuházás keretében, s ennek eredményeként a gyár az 1967-ben gyártott két és fél milliárd filteres cigaretta gyártását öt és fél milliárd darabra emeli. Ezzel a megnövekedett igényeket már ki tudják elégíteni. Szárazelem-gyártás Száron. A zsebrádiókhoz használt elem ellátási nehézségeinek megszüntetésére az Akkumulátorgyár szerződést kötött a REAKTÍVA KTSZ-szel, amely a Fehér megyei számi Béke MGTSZ dolgozóival közösen vállalkozott a 6 F 22 típusú tranzisztoros rádiótelep gyártására. A gyártás sikeresen beindult 20 női munkaerővel, az Akkumulátorgyár azonban azt tervezi, hogy a termelésben legalább 120 munkaerőt foglalkoztathassanak. FIGYELŐ, 1969. DECEMBER 3. FORUM Üzletkötés gyáron belül A szegedi, egyik legnagyobb kenderfonógyár, alig két esztendeje, hogy kilábalt a rekonstrukcióból, máris az új gazdaságirányítási rendszer sokrétű feladataival került szembe. A legfontosabb feladatunk: a gépi berendezések jobb kihasználása, a termékek értékét befolyásoló alapanyagok minőségjavítása, a munkaerő-fluktuáció csökkentése voltak. A gazdasági vezetők elve: a holnapi feladatokat ma kell előkészíteni; a lényegbevágó problémák megoldásának nem mindig a részletekbe elmerülő, prakticista gondolkodás a legértelmesebb módja. Ennek az elvnek alapján került az ésszerű rendelkezések sorába a műhelyeknek leadott bérgazdálkodás, a részesedési alap terhére fizetett előleg, a hónap legjobb termelője mozgalom, vagy éppen a motivációs vezetői versenyjáték. Pontosan látszott, hogy a gondok mögött jórészt a kezdeményező készség, nem kevésbé az újító-fejlesztő mozgalom mérséklődése húzódik. Ennek következtében csökkent a belső tartalékok felkutatása és hasznosítása. A helyzet alapos és reális elemzése után alakult ki az a vélemény, miszerint a döntő fontosságú, új műszaki, szervezési eljárások keresését a vállalat és dolgozói, szabályozott, üzleti vállalkozásként fogták fel. A kétoldalú megállapodások középpontjában egyrészt a nyújtandó teljesítmény, másfelől az anyagi elismerés mértéke került. Az utóbbi nem ritkán tízezer forint értékben. A vezetők részéről a megbecsülés abban is kifejezésre jutott, hogy az ütőképes műszaki komplex brigádok tagjait, névszerim kérték fel a sokrétű feladatok megoldásában való részvételre. A termelési kedvet fokozta, hogy a rövidített munkaidő ellenére nem csökkent, sőt, a részesedési alap terhére megvalósított bérfejlesztéssel növekedett a munkások keresete. Ebből kiindulva, nem nehéz megérteni, hogy a közismerten nehéz körülmények között dolgozó szegedi roszipari vállalat miért teljesíti termelékenységi tervét. A példa bizonyít: üzemeinknek az alkotói munka ösztönzésére érdemes nemcsakmegkülönböztetett figyelmet, hanem lényegesen nagyobb anyagi áldozatot is fordítaniok. Nagyvári László Szeged A tüzelőellátási nehézségek elkerülhetők A Figyelő október 29-i szántában megjelent „Ismét széncsata” című cikk jó áttekintést ad azokról a körülményekről, amelyek szénbányászatunk területén az energiastruktúra változása kapcsán előálltak. Elemzi azonkívül azokat az okokat is, amelyek a folyó évi tüzelőanyag-ellátási nehézségekhez vezettek. A két problémakör együttes vizsgálatánál, a szénbányászatra háruló jelenlegi többletfeladatok ismeretében felvetődhet a kérdés: nem kell-e a széntermelés visszafejlesztésének tervezett ütemét felülvizsgálni. Véleményünk szerint nem lesz szükség az eddigiekben számításba vett energiastruktúra, illetőleg széntermelés alapvető változtatására. Megállapításunkat a következő indokok támasztják alá: A jelenlegi tüzelőanyag-ellátási nehézségek, a fennálló többletszénigények objektív okai — átlagosnál hidegebb tél, készletezési, ösztönzési rendszerbeli hiányosságok — megfelelő intézkedésekkel megszüntethetők, illetőleg nem vehetők folyamatosan számításba. Az energiaigények a sok meghatározó tényező miatt csak az idővel növekvő intervallumban tervezhetők, és a IV. ötéves tervidőszak energiafelhasználása a tervezett intervallumon belül várható. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az első években a népgazdaság összenergia-igénye, s ezen belül a szénbányászatra háruló feladat az intervallum felső határának közelében lesz. . Az előző körülmények természetesen nem zárják ki, sőt, szükségessé teszik az illetékesek részéről a kialakult energiahelyzet folyamatos elemzését, s a megfelelő intézkedések megtételét. Ilyeneket (készletszint-előírás stb.) egyébként már 1970. évre is tervezünk. Vadász Zoltán az OT főosztályvezetője- Az energiaár-rendszerről AFigyelő 1969. évi 42., illetve 44. számában megjelent a „Geotermikus energia a mezőgazdaságban” és a „Növényházépítés — sürgős feladat” c. cikkekkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük. Mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy nincs külön „ipari” és „mezőgazdasági energia-árrendszer. Az energiahordozók árai — azonos szintű felhasználás (és forrástól való távolság) esetén — egységesek akár ipari üzem, akár mezőgazdasági üzem használja fel azokat. (Kivétel a hőenergia, amit amezőgazdasági hajtatóházak fűtésére 30—50 százalékos árengedménnyel kell adni.) Az egységes árrendszeren belül azonban a különböző népgazdasági ágakhoz tartozó felhasználók energiaköltsége a felhasználás módjától és nagyságrendjétől (földgáz esetén pl. a lekötött teljesítmény kihasználásától) függően természetesen különbözik, így pl. a 6— 7000 órás kihasználással földgázt vételező kohászati vagy egyéb ipari üzemek fajlagos gázenergia költsége jóval alacsonyabb, mint az 1—2000 órás (esetleg ennél is rosszabb) kihasználás mellett vételező ipari vagy mezőgazdasági fogyasztók energiaköltsége. (Erre népgazdasági beruházások gyorsabb megtérülésének elősegítése illetve a gazdaságtalan beruházások létesítésének megakadályozása érdekében feltétlenül szükség van.) Jelenleg folyik az energiahordozók árrendszerének felülvizsgálata és továbbfejlesztése annak érdekében, hogy a szénhidrogének fokozottabb felhasználására ösztönözzön mindazon területen, ahol anépgazdasági érdek ezt megkívánja. Ugyancsak folyamatban van a gázipari vállalatok, továbbá az ipari, mezőgazdasági és lakossági energiafogyasztók tevékenységét befolyásoló közgazdasági szabályozó eszközök felülvizsgálása. Mindkét kérdésben az érdekelt szervek ez év végéig javaslatot terjesztenek a Gazdasági Bizottság elé. A javaslatok tartalmazni fogják azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az ország energiahordozó struktúrájának kívánt mértékű átalakításához és a szénhidrogén-felhasználás egyes területein (főként a közép- és kisfogyasztói kategória bővítésénél) jelenleg fennálló nehézségek áthidalásához. Némethy Ksázmér az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője. A kombinált üvegház a leggazdaságosabb A Figyelő 44. számában dr. Ivanics András az üvegházépítést sürgeti, hogy a fogyasztók télen is több friss zöldséget vásárolhassanak. Itt rá kell mutatni arra, hogy a fogyasztók igényei olcsóbb berendezésben termelt zöldségfélével jobban kielégíthetők. A növényház nagy beruházást igényel, amelynek korlátot állít az állam és a szövetkezet teherbíró-képessége. Ez az anyagi bázis megszabja a fejlesztés irányát és ütemét. A téli és kora tavaszi zöldséghajtást természetesen korlátozza az éghajlat, továbbá a beruházás igénye. Mivel a hajtatáshoz szükséges termesztőberendezések létesítési költségei meglehetősen magasak, emiatt a zöldséghajtatás lassan fejlődik. A kora tavaszi időszakban a zöldségellátást jelenleg több módon javíthatjuk: olcsó téli termesztőberendezések létesítésével, a zöldségfélék importjával és a friss zöldség tartósításával, kondicionált tárolókban (hűtőtárolókban). Itt az első módról beszélünk. A zöldséghajtó felületünk jelenleg igen kicsi, mintegy 250—300 ezer ma. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nagy része korszerűtlen, nincs bennük modern automatika, akkor különösen elmaradott a jelenlegi állapot. A gazdaságos üzemeltetésnek alapvető feltétele a megfelelő üzemnagyság. A nagy, tehát optimális méretű üvegfelület legalább 30—40 ezer ma nagyságú üvegházi telep. Ez járulékos beruházások nélkül is 34—46 millió Ft-ba kerül. Ilyen beruházandó anyagi erővel szövetkezeteink általában nem rendelkeznek. Az üvegházi telepek gazdaságos üzemeltetésének természetesen feltétele a megfelelő szakmai irányítás és munkaerő. A korszerű üvegházi telepieknél nagy jelentőségű a szakvezetés, mivel viszonylag kis területen nagy termelési értéket kívánunk előállítani, s mindenképpen ki kell zárni a szakszerűtlenségből eredő esetleges veszteségeket. A termesztés igénye az, hogy a berendezés egész éven át biztonságosan termelhessen. Egész évi üzemelés esetén a beruházás sokkal gazdaságosabb, mint idényszerű termelésmellett. Az automatizált üvegházakból álló hajtatótelep beruházási igénye (még 50 százalékos állami támogatás esetén is) háromszor több a vegyes üvegház és fűtött fóliás telepénél. Az üvegházi hajtatótelep 100 Ft beruházásra eső bruttó jövedelme—10 Ft-tal magasabb, mint vegyes típusú telepeké. Az üvegházi hajtatótelep 100 Ft beruházásra eső nettó jövedelme 50 százalékkal magasabb, mint a vegyes típusú telepeké, de csak az 50 százalékos állami támogatás esetén. Népgazdasági szinten természetesen ezzel nem lehet számolni. A beruházási arányokat és a nettó jövedelmezőséget figyelembe véve a vegyes típusú telepek 4-6-szor nagyobb bevételt biztosítanak. A beruházási költségek csökkentése érdekében ajánlatos lenne néhány üvegháztípust sorozatban gyártani. Az állami támogatás esetében is természetesen az alacsonyabb beruházási értékkel megvalósítható termesztőberendezéseket részesítendők előnyben, mivel azonos pénzeszköz igénybevétele esetén 3-6-szor nagyobb hajtatófelületet hozhatunk létre. A kora tavaszi időszakban akkor juttatjuk a lakosságot elfogadható áron friss zöldségfélékhez, ha a legkisebb ráfordítást igénylőt, tehát vegyes típusút — üvegház-fóliatelep — építjük fel gyorsan és nagy felületen. dr. Horváth Gyula XIII. ker., Tahi út 64. 21