Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-01-14 / 2. szám

/ Fejlesztés - gyártás nélkül A magyar kazettás magnetofonok szü­letésének története szinte tanmesének is beillik. Az 1967-es Budapesti Nem­zetközi Vásár egyik sztárja volt az M—11 jelzésű, három sebességes, 4 sá­vos magnetofon, amely a hagyományos orsós megoldást kombinálja a szalag­kazettás rendszerrel. Mindkettő működ­tethető együttesen és egymástól függet­lenül is, így egy készüléken lehet át­játszani, rendezni a műsorokat. A való­ban korszerű, mindentudó konstrukció, amely az erős nemzetközi mezőnyben is előkelő helyezésre számíthatott, mél­tán keltette fel a látogatók érdeklődését. A vásárlók joggal számítottak arra, hogy belátható időn belül kapható lesz. Négy éve kezdődött A készülék azonban eltűnt. Egy év múltán az­ 1968-as BNV-n láthatták újra, de ekkor már kisebb testvére, a csak kazettás MK—21 társaságában A Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár pavilonjánál ismét nagy volt a forgalom és az ígéret sem hiányzott: karácsonyra belkereske­­delmi forgalomba kerül az­ M—11, majd rövidesen, de legkésőbb 1969 nyarán követi az MK—21 is. Azóta két kará­csony telt el, de az üzletekben hiába keresik a készülékeket. Egy-egy nyilat­kozat nyomán időnként felröppent ugyan az árusítás híre, de ezn­ek egyre keve­sebb jelentőséget tulajdonított a keres­kedelem és a közönség Apróság, de az érdeklődésre jellemző, hogy a BRG áruforgalmi főosztálya kénytelen kiter­jedt levelezést folytatni, ugyanis sokan már közvetlenül a vállalattól kérnek tá­jékoztatást a kazettás magnók megjelené­sének időpontjáról. A piac kétségtelenül korszerűbb mag­nóválasztékot igényel. Napok alatt el­fogyott a Grundig licenc alapján készült lengyel készülék és a Philips kazettás magnókat sem volt nehéz eladni 4350, illetve 5600 forintért. A BRG tájékozta­tása szerint néhány száz MK-21-es de­cember végén már a belkereskedelemhez került, az viszont tény, h­ogy egy-két ki­vételtől eltekintve még az idei karácsonyi kirakatokban sem találkozhattunk a há­lózati adapterrel együtt 3000 forintba kerülő BRG kazettás magnóval. Persze, éves, sőt az MP 11 esetében több éves késés kapcsán kár napok után kutatni, tanulságosabb az egész ügyet vizsgálni, amely első pillantásra is ellentmond az ésszerű gazdasági, ter­melési és nem utolsósorban kereskedel­mi követelményeknek. A kezdetek nagyon biztatóak voltak. A BRG fejlesztői — helyesen alkalmazkod­va az egyre fokozódó igényekhez — két olyan korszerű készüléktípust dolgoztak ki, amelyet nemcsak itthon, hanem külföldön is gyors piaci sikerrel és nép­szerűséggel kecsegtettek. A BRG azonban rosszul gazdálkodott a lehetőséggel, a tömeggyártás messze elmaradt a fejlesztés gyorsaságától, színvonalától. Egyszerű, de igazságtalan lenne azonban az egész késést a vállalat nyakába varrni. Az egyik legsúlyosabb gond, hogy a BKG viszonylag kis szerelő vállalat, így természetesen nem rendelkezik olyan kapacitással, a amely gyorsan, meg­felelő mennyiségben és minőségben képes lenne biztosítani a szükséges szerszámo­kat. Az ésszerű út, a külső megrendelés sem járható. Hazánkban egyszerűen nincs önálló, híradástechnikai szerszámokat gyártó bázis, az egyéb szakvállalatok pedig vagy nem, vagy csak elfogadha­tatlanul távoli határidőre vállalnak munkát. Marad tehát a gazdaságtalan önellátás, a több helyre elszórt megren­delések lehetősége. A másik nehéz pont a kooperáció. A BRG korszerű és mégis viszonylag olcsó készülékekkel akart jelentkezni a pia­con. Ez viszont csak úgy volt lehetsé­ges, ha fokozottan támaszkodnak a ha­zai vállalatok gyártmányaira. A biza­lom azonban túlzott volt, a szállítások üteme és főleg az alkatrészek minősége — hogy finoman fogalmazzunk — nem egyezett az előzetes megállapodásokkal. Külföldre már szán­tják A BRG súlyos gondokkal terhes, nehéz évet zárt. t­ovábbra sem sikerült meg­indítani az esztendőket késő M—11 soro­zatgyártását. Talán 1970 első félévében végre az üzletekbe kerül a kombinált készülék. 1969 viszont az MKV 21-es éve volt, a BRG számára a kecskeméti gyáregység­nek terv szerint 31 500 kazettás magnót kellett volna készítenie, viszont a rossz szervezés miatt a második félév gyorsí­tott tempója ellenére sem szoríthatták tízezer alá a lemaradást. Ez nyilvánvaló, hiszen csak őszre sikerült az alkatrésze­ket beszerezni, amelyeknek már január­ban a raktárakban kellett volna lenniük. Az pedig szinte törvényszerű, hogy az egyébként­­ felhalmozott készletekkel szemben álló alacsony kibocsátás — az új gazdaságirányítási rendszerben elő­ször — hitel felvételére kényszerítette a vállalatot. Ki mennyire hibás a késésért, nehezen lenne megállapítható. Egy azonban biz­tos: a BRG fölöttébb ,vitatható utat választott, amikor már a sorozatgyártás előtt magas exportkötelezettséget vállalt MKV 21-ből, ugyanakkor viszont a belke­reskedelemmel nem kötött előzetes szál­lítási szerződést. Az együttműködés etikája A kazettás magnók körüli huzavona, a beváltatlan ígéretek sora mind a ke­reskedelem előtt, mind a vásárlók köré­ben sokat rontott a BRG méltán kiérde­melt korábbi tekintélyén. Minden jel arra mutat, hogy az idén végre megol­dódik a vállalat nyomasztó gondja. Az utóbbi hónapokban már folyama­tos az MK—21 gyártása, az alkatrészel­látás is biztosított. Az 1970. évi tervek szerint 45 ezer MK—21-es készül, amely­ből 20 ezer a hazai­­ fogyasztókhoz jut. Megindult végre a kombinált M—11 szerelése is, amelyből 1970 első felére négyezer darabot ígért a vállalat belföld­re. (Zárójelben annyit, hogy szerződés még az M—11-re sincs!) A „kazettás” ügy tehát remélhetőleg lezárult, de vesére nem tehetünk pontot néhány általános tanulság levonása nél­kül. ......~%~Gz I i 1 4 “ A BRG kazettás magnó újabb figyel­meztetés: a fejlesztésnél meg kell ter­vezni a vertikális kapcsolatokat is. Tud­ni kell, mit szerzünk be importból — honnan és mennyi idő alatt — tudni kell, mit várhatunk a hazai ipartól, egyszóval tudni kell, hogy amit fejlesz­tünk, az az összes feltételek figyelembe­vételével mennyi idő alatt válhat soro­zatgyártássá. S ennek a tervezésnek a realitásáért elsősorban az üzem — ebben az esetben a BRG — felel. Az efféle ter­vezés részint a versenyképesség lénye­ges feltétele.. A fejlesztés, kutatás egyre nagyobb anyagi áldozatokkal jár, s ezek megtérülése a sorozatgyártás gyorsaságá­tól függ. A kísérleti műhelyek­­termékei hiába aratnak megérdemelt sikert a nemzetközi vásárokon, ha csupán évek múlva vál­nak piacképes, kül- és belföldön elad­ható áruvá. Az sem ritka, hogy a gyor­sabb külföldi riválisok megelőznek ben­nünket, s ötleteinket, új megoldásainkat­­ némi módosítással importcikkeken láthatjuk viszont A kazettás magnetofon esete azt is­ jel­zi, hogy még nagyon gyenge a kooperá­ciós fegyelem, még­­ nincs a vállalatok együttműködésének általa-,és elfogadott és érvényesített etikája... A kooperáció kölcsönösen előnyös erkölcsi követelmé­nyeinek betartására ma még nem lehet számítani, jóllehet minden üzem érez­hette és érezheti, hogy egyetlen késedel­mes­­ szállítás hetekre, esetleg hónapokra visszavethet másokat és a láncreakciót ezután nehéz megállítani. Baranyai Géza 6 * A gazdaság szabályozásának fontos esz­köze a rövid távú gazdasági előrejelzés. A gazdasági előrejelzéseknek igen jelen­tős információtartalmuk van: gyorsan és objektíven, a ma temtatikai­ sta­tiszti­ka módszerei segítségével jelezhetik az egyes folyamatok, döntések várható hatás Hol tart ma a vállalati gyakorlat a prognózisok felhasználásában? Döntés és prognózis A reform lehetővé tette, hogy a válla­latok viszonylag nagy önállósággal tény­legesen gazdálkodjanak. A gazdasági fo­lyamatok azorrban határozatlanok, meg­felelő irányba való terelésükhöz döntések szükségesek. , A döntés viszont mindig kockázattal jár. A kockázat a jövőbeli folyamatok előrelátásának pontatlanságából, a jö­vőre vonatkozó információk hiányossá­gaiból­ adódik. Ebből a gondolatsorból az következik, hogy a vállalati koncep­ciók, stratégiai és taktikai tervek elké­szítéséhez ajánlatos felhasználni a belső vállalati folyamatok alakulását, a spe­cifikus külső gazdasági környezet jövő­beli helyzetét jelző gazdasági prognózi­sokat. A vállalati középtávú gazdasági prog­nózisok készítésének első akadályát a vállalati adatszolgáltatás gyengesége je­lenti. A vállalati statisztikai és számvi­teli információs rendszernek sok előre­mutató eleme van, például megfigyelési, számbavételi, elemzési módszereiben a matematikai-statisztikai módszerek alkal­mazása, a modellképzés, a normatív kalkuláció stb. A mikroökonómiai rend­­­­szerben használt mutatók, eljárások tar­talma viszonylag egységes volt, ami meg­könnyítette az összehasonlításokat, össze­sítéseket. Az egységes rendszer azonban nem alkalmazkodott kellően a vállalati sajátosságokhoz, túlságosan a központi irányítás szemléletét, igényeit tükrözte. Ennek következtében nem ad kielégítően teljes képet a vezetés számára. A tény­­számok elemzése nem irányul eléggé a jövőre vonatkozó döntések előkészítésére. A vállalati vezetés szempontjából adat­hiány és adatfelesleg egyidejűleg mutat­kozik. A reform adta nagyobb önállóság lehe­tővé tette, hogy a vállalatok saját igé­nyeiknek megfelelően szervezzék és építsék ki adatszolgáltatásuk rendszerét. Vállalati előrejelzések Élve a lehetőséggel, vállalatom, a Ha­zai Fésűsfonó- és Szövőgyár is az 1969. évi, különösen pedig az 1970. évi tervek elkészítéséhez már széles körben hasz­nált fel vállalati szinten készített prog­nózisokat. Prognózist készítettünk­­ az értékesítési árakra (relációnként, ezen belül országonként és szektoron­ként) ; a prognózis egyes országok vonat­kozásában csökkenő tendenciát jelzett, ezért kínálatunkat csökkentettük, más területre irányítottuk át; — a beszerzési árakra (ez szükséges egyrészt a nyereség tervezéséhez, más­részt saját eladási árajánlataink kialakí­tásához); saját prognózisainkat ezután összehasonlítottuk nemzetközi jelzések­kel, s a kettő együttes mérlegelése alap­ján alakítottuk ki magatartásunkat; — a fajlagos anyagfelhasználás alaku­lására (e prognózis többváltozós, kor­relációs számításon alapult); — a munkaerőhelyzetre; — a munkatermelékenység alakulá­sára. Extrapolációs módszerrel .­­ A prognóziskészítéshez használatos matematikai módszerek általában a vál­. lalati gyakorlatban is alkalmazhatók. Legáltalánosabban a trend-extrapolációs módszert használjuk, mert viszonylag egyszerűen kezelhető és jól áttekinthető. Az extrapoláció eredményeinek értéke­lésekor figyelembe vesszük azonban, hogy a múltban érvényesült empirikus szabályszerűségekből indult ki, és nem vesz figyelembe számos újabb tényezőt. A trend-extrapolációs módszerrel ka­pott eredmények jelentős mértékben at­tól függnek, hogy milyen intervallumot veszünk kiindulásként­ figyelembe. Mivel a reform időszakára csak 1-1 1/2 éves adatok álltak rendelkezésre, a prognó­­ziskészítés újabb adatgyűjtést igényelt, az értéki adatok tekintetében nem kis tartalmi problémákkal. A korábbi szer­vezési munka eredményeképpen informá­ciós bázisunk javult ugyan, de" bebizo­nyosodott, hogy a prognóziskészítéshez előrelátóan, a 2-3 év múlva várható igé­nyek ismeretében" kell adatokat gyűjteni, mert csak így­­ lehet elkerülni az utólagos nagy munkabefektetéseket. E követel­ménynek vállalati szinten már igyek­szünk eleget tenni, de az­ irányító szer­vek általában még nem. Emiatt adat­kéréseiknek többnyire csak az alapada­tok ismételt csoportosításával és feldol­gozásával lehet eleget tenni. Tekintve a prognózisok döntéselőké­szítő szerepét, igen fontos érdek fűződik valóságértékükhöz. Prognózisaink való­ságértékének ellenőrzésében kedvező ta­pasztalatot szereztünk a határ-trend­vonalak felhasználásával; visszatérünk a múlt egy időpontjára és az akkori idő­pontban lehetséges — azonos tartalmú tényezőket alkalmazó — előrejelzést ösz­­szehasonlítjuk a tényleges fejlődéssel. A reform a vállalat számára bővebb, sokoldalúbb információs szükségletet is jelenített.­ A kapott önállóság gazdaságos kihasználásához információk szüksége­sek; ezek hiányában sok lehetőség ki­használatlanul marad. Több információt A makroökonómiai információrend­szertől több felülről lefelé haladó, verti­kális és horizontális információt várunk. Példaképül szolgálhat a Központi Statisz­tikai Hivatal, amely már eddig is­­igen sok adatot publikált. További segítséget adna a vállalati munkához, ha lehetővé tennék a nem publikált adatok, elemzé­sek megismerését is. Meg kellene fon­tolni továbbá, hogy a publikációkban több abszolút adatot közöljenek, mivel azoknak nagyobb az információtartal­muk, mint az indexsoroknak. A prognózisok célja nem a jövő pasz­­szív regisztrálása, hanem annak tudatos alakítása­ a kormányzat, de a vállalatok is ilyen indítékkal készítik előrejelzései­ket. Jó volna, ha legalább a nagy gaz­dasági­ egységek egybevethetnék saját prognózisaikat az ágazati, esetleg népgaz­dasági prognózisokkal. Nem biztos, és nem is szükséges, hogy a vállalati előre­­jelzés egybeessen a népgazdaságival. Az összehasonlítás azzal a haszonnal jár­na, mert a vállalat megítélhetné, meny­nyiben és milyen irányban tér el az ágazati, illetve népgazdasági főiránytól. Dr. Keszthelyi Károly­­­ I ÉS FELESLEG - EGYSZERRE ADATHIÁNY KÖZGAZDASÁGI ELŐADÁSOK MTESZ-RENDEZVÉNYEK Január 14. „A marketing és a piackutatási tevé­é­kenység gyakorlati tapasztalatai az Egye­sült Izzó példája alapján.” Előadó: dr. Kosik András. 15 órakor MÁV Utasellátó kultúrterme, Bp. V. Münnich (Nádor) u. 19. Január 13. „Üzemszociológiai kutatások­ felhaszná­lása a munkaügyi kérdésekben.” Előadó: Csikora József. 15 órakor. MÁV Utasel­látó kultúrterme. Bp. V. Münnich (Ná­dor) u. 19. „Bérelszámolás korszerű módszerrel.” Előadó: Szalay József. 14 órakor. Tech­nika Háza. Bp. V. Szabadság tér 17. Január 16. „A textilruházati ipar IV. ötéves ter­vének koncepciója.” Előadó: Nádor End­­réné. 15 órakor. Technika Háza. Bp. V. Szabadság tér 17. Január 20. „Áruforgalmi tapasztalatok: a termé­kek minőségének hatása a kereskede­lemben.” Előadó: dr. Boda András. 14 órakor. Technika Háza. Bp. V. Szabad­ság tér 17. FIGYELŐ, 1970. JANUÁR 14.

Next