Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-01-14 / 2. szám

A Nemzeti Bank­­ szolgálatában •sénél olyan szempontokat vettek ide, min­t ipari termelőerők telepítése, őrületi gazdasági növekedés ate­költségvetési szervek számviteli­ek ellátása a bank járási fiók­állami és területi igazgatási szer­­veti illetősége, jobb ipari központokban spe­­akok felállítása, több városokban szakosított fió­­ihozása, automatizált inform­áció-feldolgo­­zeseinek biztosítása érdekében rgj fiók számviteli munkájának speciális központba történő össz­­sa stb. Egyes Nemzeti Bank pénzügyi­tevékenysége kiterjed minden a gazdálkodó szervre, kivéve a tasági, erdészeti, faipari és épv­­állalatokat. A bankapparátus énél világosan látható, hogy azt na kívánják hozni a szakmai­­­ koncentráció igényeivel. A mára a termelőerők koncent­­sősorban a pénz és hitelellátás, a számviteli munkák szakos k­­apcsolatos követelmény formá­in­tkezik. Gyel Nemzeti Bank hálózati látják az állami, tanácsi és úti vállalatok hitelezését és ellenőrzését, lebonyolítják az lgi vállalatok és intézmények elszámolási forgalmát, vala­­bbi bank ügyfeleinek pénz- és sr kiszolgálását. ki lengyel közgazdász szerint sel 7/1968) számos jel mutat ■ a bankmunka automatizálása végbemenő rendkívül gyors árán a jövőben néhány köz­­tktóhelyre vonják össze a bank­al kapcsolatos, a költségvetési­­szere szolgáltatásszerűen vég­egyéb bankszervek részére­­s teljesített számviteli mun­ügyminisztérium 1985-ig ref­­lektívikus tervfeladatként kap­­: integrális, automatikus infor­­­lgozási rendszer kidolgozását i­­ését. A jelenlegi elképzelések­­den vajdaságban és járásban információs számítóközpont,­égézné a szükséges könyvelésio­lgáltatással kapcsolatos műve­­ltünk, a gazdálkodó és költt­­szervek, valamint a biztosító számáira. A járási számítóköz­­tábbí­tanák az anyagot a vaj­­pontokba, ahol azok a gazda­lsi piramis különböző szintű megfelelően kerülnének fel­­. Ennek megf­elelően a vajha­­tóközpontok a területi infor­­ragot már megfelelő integrálás eléri be a központi adatfeldal­­intba. armációs rendszer és Nemzeti Bank jelenlegi tatási rendszere azonban tk belső szükségleteit elégíti szolgálhat alapul egy orszá­­g adatszolgáltatási rendszer­e. Ezért a banki adatszolgál­­stert először be kellene illesz­­ttni adatszolgáltatási és sta­ndszerbe, ki kellene szűrni a­z adatszolgáltatásokat, tovább észteni a banktevékenység ha­­t pozitívan befolyásoló adat­­át, tovább kellene fejleszteni a­z adatszolgáltatásának mód­­jait és technikáját, ges és korszerű, népgazdasági­­szolgáltatási és statisztikai «alakítása egyébként már lénk viták tárgya. Ezek ered­­hívta életre a Miniszter­­i őszén az „Egységes Nyilván­­itszolgáltatási és Statisztikai idolgozására ala­­cult Program­­’, amelyben részt vesznek a­z intézeteken és szaktárcáikon azügyminisztérium és a Len­ti Bank képviselői is. izgazdász szerint­­Wladomosci egységes statisztikai szám rend­­ezése lenne az első lépés az hatás megjavítása felé. Ennek az állami adatszolgáltatási isi és statisztikai rendszer­eiben át kellene dolgozni a Nmzeti Bank adatszolgáltatási hitelezési adatszolgáltatásak­­éne szűrni az olyan informá­ciókat, amelyeket az egyéb statisztikai beszámolókból is meg lehet szerezni. A statisztikai jellegű adatszolgáltatás körét le kellene szűkíteni, ki kellene bővíteni a bank belső tevékenységéről szóló adat­szolgáltatás körét. A rendszeres adat­szolgáltatás volumenét az esetenkénti adatszolgáltatás javára csökkenteni kel­lene és bővíteni az egyesülési és vajda­sági szintű információkat. A Lengyel Nemzeti Bank új feladatai­ra való tekintettel arra kellene törekedni, hogy az új információs rendszer elsődle­gesen segítse a bankmunka hatékonysá­gának fokozását. Napierkowski közgaz­dász hangsúlyozta, a vitában, hogy a bankinak a tudomására jutott tényekre azonnal reagálni kell. A pénzügyi tervek, a hitelkérelmek és a mérlegbeszámolók adatai alapján a bank intézkedni köteles. Ha azonban az információ későn érkezik, a bank közbelépése is késik, esetleg ha­tástalan is marad. A banknak tehát az információk elemzése során hangsúlyoz­nia kell a tényeket és a döntő problé­mákra kell koncentrálnia erőit. Ezzel időt nyerhet, ami jelentős mértékben hozzájárulhat a banktevékenység ered­ményességének a fokozásához. A bank ellenőrző munkája egyébként nem szűkülhet le az utasítások és a különféle előírások betartásának felül­vizsgálatára. A vállalati munka valóban jó hatásfokú megítélése sok közgazdasági ismeretet igényel, főleg a bank és a nép­gazdaság pénzügyi és hitelpolitikájának az ismeretét. A vállalati munka meg­ítéléséhez a különböző mutatók csak iránymutatással szolgálnak, de azokat csak a kölcsönös összefüggéseikben lehet elemezni. A mutatók alakulását számta­lan tényező befolyásolja pozitív és nega­tív irányban. A bank munkája csak ak­kor lehet igazán hatékony, ha képes a mutatók mögött rejlő okokat, tényeket és körülményeket feltárni és reálisan érté­kelni. Az igazgatók szerepe A Lengyel Nemzeti Bank Szervezési Irodája 1968 májusában kétnapos ko­rfe­­renciát rendezett a bankfiókok irányítá­sáról, szervezeti felépítéséről és területi elhelyezéséről. Ezt megelőzően vizsgál­,­ták a fiókigazgatók és az osztályvezetők munkájának szervezettségét is. A­­vizsgá­latok során megállapították­­Kiezun ta­nulmánya: Wiadomosci 17/1968), hogy a hitelnyújtásra és a kamatlábak nagysá­gára vonatkozó döntéseket az igazgatók személyesen hozzák és az operatív tevé­kenységek ellátásával kapcsolatos dön­té­seknél is 90 százalékos az igazgatói ha­tásköri aránya. Ezek a vizsgálatok világosan rámu­tatnak az igazgatók túlzott terhelésére, munkaidejük elaprózására. Ezzel szem­ben aránylag kevés időt fordítanak a munka továbbfejlesztésére, jobb meg­szervezésére. Aránylag alacsony a gazda­sági döntések átlagos időszükséglete is, ami bizonyos mértékű formalizmusra enged következtetni. Ezeknek a hiá­nyosságoknak a felszámolása érdekében korlátozni kell az igazgatókat terhelő ,s részfeladatokra­­vonatkozó előírásokat. A jelenleginél konkrétabb rendszert kellen­e kidolgozni a banktevékenység eredmé­nyeinek értékelésére, hatékonyabb gaz­dasági ösztönzést, szorosabb koordinációt teremteni a központi irányítás és a fiók­­igazgatói íratáskör között. Az említett szempontok figyelembevé­tele lehetővé tenné megfelelő szervezet­i forma kialakítását és a feladatok, vala­mint a felelősség értelemszerű elosztá­sát a fiókokon belül is. Az irányítás megszervezésének alapja a fiókigazgatós feladatainak tudományos, modellszerű meghatározása lenne. A modellt olyan rugalmassággal kellene kialakítani, hogy a gyakorlati alkalmazás során figyelem­be vehessék a bankfiók nagyságát, pro­filját, a hozzá tartozó vállalatok körét és­ az egyéb objektív körülményeket. A vita tanulságaként a lengyel köz­gazdászok azt szűrték le, hogy ha a Len­gyel Nemzeti Bankra a gazdaságirányí­tási reform során valóban komoly fel­adatokat kívánnak hárítani, akkor alapo­san felül kell vizsgálni annak elvi mun­káját és szervezeti felépítését, mivel a banktevékenység hatékonyságának a foko­zása csak optimális feltételek mellett biztosítható. Ennek érdekében elsősorban mentesíteni kell az igazgatókat az ope­ratív és adminisztratív feladatok ellátá­sa alól, hogy munkájukat a főbb gazda­sági, szervezési és személyzeti feladatok ellátására koncentrálhassák. (goa) A Szovjetunió A Szovjetunióban tradíció, hogy az év utolsó hónapjában összeül a Legfelsőbb Tanács, hogy megtárgyalja a gazdasági fejlődés tapasztalatait és kijelölje a kö­vetkező esztendő népgazdasági tervfel­adatait. Ebben az évben a szovjet nép küldöttei a nyolcadik ötéves terv (1966— 1970) eddig eltelt éveinek mérlegét ké­szítették el, majd meghatározták a soron következő tervidőszak fő feladatait. A legutóbbi ülésszak munkáját különös fi­gyelem kísérte, hiszen 1970-ben a szovjet nép a lenini­ jubileum évét ünnepli, mert ez az ötéves terv az anyagi terme­lés új feltételeiből kiindulva a gazda­sági reform megvalósításának jegyében valósul meg. A nyolcadik ötéves terv A beszámolót N. K. Bajbakov, a Szov­jetunió Állami Tervbizottságának elnöke tartotta. Az előadó kiemelte, hogy a terv­időszak négy esztendejében a szovjet gazdasági sikeresen megvalósította azo­kat a célkitűzéseket, amelyeket az SZKP XXII1. kongresszusa kijelölt. A Szovjet­unióban az egy főre jutó­­nemzeti jöve­delem ebben az időszakban évi átlagban 7 százalékkal nőtt, az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme 8,5 százalék, a közlekedésé szintén 8,5 százalék volt. A reáljövedelem éves átlagban 5,9 százalék­kal emelkedett. Gyorsan, 170 milliárd rubellel növekedett az ipari állóalapok értéke, 1500 új nagyüzem állt munkába. A mezőgazdaság az elmúlt­­négy eszten­dőben 18 százalékkal növelte bruttó ter­melését. E szám értékeléseinél tekintetbe kell venni, hogy 1969-ben az igen ked­vezőtlen időjárás miatt a mezőgazdaság termelési értéke 79 milliárd rubellel, kö­zel 3 százalékkal kevesebb volt, mint 1968-ban. Az elmúlt négy esztendőben 44 millió szovjet ember kapott új lakást, azaz minden ötödik szovjet állampolgár új otthonba költözött. A szám — minden kommentár nlkül — érzékelteti az épít­kezések társadalmi jelentőségét. A szo­ciális vívmányok között kiemelkedik a bölcsődei és óvodai férőhelyek 20 száza­lékos növekedése. Az ötéves terv egyik legszembetűnőbb vonása, hogy gyorsabban növekszik a fogyasztási javak termelése, vagyis a „B”-szektor, mint az „A” szektor. Mint­hogy a nehézipar fejlődésének eddigi eredményei alapot adnak a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztéséhez, az ország védelmi felkészültségének állandó erősí­téséhez is. A ,,B" szektor gyorsabb nö­vekedése új gazdaságirányítási és terve­zési módszerek bevezetését igénylő, első­sorban a könnyűipar­ágaiban. A fejlődést zavaró tényezők N. K. Bajbakov az eredmények mellett beszélt a fogyatékosságokról is, amelyek a gazdasági fejlődést zavarták. Rámuta­tott például arra, hogy a nyersanyag-ki­termelésben és feldolgozás­ban igen je­lentősek az anyagveszteségek, beruházá­sok még nem voltak kellően koncent­­­rálva és ez csökkentette a gazdasági ha­tékonyságot. A munkatermelékenység növekedése sem kielégítő. Egyes ipar­ágakban nem tettek meg mindent a kor­szerű technika alkalmazására, a tudo­mány eredményeinek átvételére, a terme­lés ésszerű megszervezésére, s a felada­tokat elsősorban a létszámemeléssel kí­vánták megoldani. Egyes vállalatoknál az átlagbérnövekedés gyorsabb volt, mint a termelékenység-növekedés. Megállapította: ilyen és hasonló fogya­tékosságok azt bizonyítják, hogy a vál­lalatok és minisztériumok nem használ­ták ki eléggé a gazdasági reform kínálta lehetőségeket. Egyes vállalatok a renta­bilitás növelése érdekében megsértették az állami fegyelmet, s indokolatlan ár­emelést hajtottak végre. A fogyatékos­ságok kiküszöbölésének legfontosabb út­­jaként a gazdasági vezetés színvonalának további javítását, a tervezés és az anyagi ösztönzés új rendszerének tökéletesítését jelölte meg. A beszámoló részletesen ismertette az 1970. évi népgazdasági terv fő arányait és­­ az egyes ágazatok fejlődésének célki­tűzéseit. Meggyorsul a technikai haladás üteme, jelentősen változik a termelési szerkezete és javulnak a termékek minő­ségi mutatói. Sok tényező jelzi a szem­lélet változását, a kvalitatív gazdasági összefüggések előtérbe kerülését. Strukturális változások A fejlődés egyik legfontosabb követel­ménye, hogy a nemzeti jövedelmet első­sorban a munkatermelékenység emel­kedése növelje. 1970-ben a nemzeti jő- 1970-es terves­ vedelem-növekedés 85 százalékának a munkatermelékenység javulásából kell származnia, így a Szovjetunió nemzeti jövedelme a terv szerint 1970-ben 6 szá­zalékkal nő. Ez azt jelenti, hogy a terv-­­ időszakban előreláthatóan 39 százalékkal emelkedik a nemzeti jövedelem, szem­ben 1961—1965-tel, amikor a növekedés­­ 32 százalék volt. Az ipari termelés előirányzataiból ki­tűnik, hogy a kőolajtermelés 1970 végére 350 millió tonna, a földgázkitermelés 195,8 milliárd köbméter, a széntermelés pedig 618 millió tonna lesz. Az energe­tikai bázis szerkezetváltozása szénhid­­­rogének javára tovább folytatódik. A földgáztermelés 8, a kőolajtermelés 6,4, a szénbányászat pedig csak 2 százalékkal nő. Igen gyorsan fejlődik a vegyipar. 1970-ben 26 százalékkal több műtrágyát, 12,8 százalékkal több plasztikanyagot, 19 százalékkal több szintetikus szálat, 9 százalékkal több műgumival termelnek többet, mint 1969-ben. A vegyipar gyors fejlődése biztosítja a mezőgazdaság in­­tenzifikációját, a könnyűipar gyorsabb fejlesztését, a lakosság közvetlen szük­ségleteinek kulturáltabb kielégítését. Hatalmas ütemben fejlődik a gépipar, 1970-ben 922 ezer gépkocsit bocsátanak ki. 527 ezer teherautót, 456 ezer traktort, 290 trak­torpótkocsit gyárt a járműipar. A szerszámgépiparban elsősorban az ■automatizáció hódít teret, az automata gépek gyártása 1970-ben 16 százalékkal, míg a szerszámgépgyártás általában 9,2 százalékkal nő. A cipőipar az­­előirányzott 630—630 millió pár cipő helyett, 1970-ben már 675 millió pár cipőt állít elő. A mennyi­ségi előirányzatok teljesítése mellett a minőség és a divat szempontjának fi­gyelembevétele a legfontosabb. A terv nagy gondot fordít a helyiipar termelésének fokozására. 1970-ben a he­lyiipar termelése 11 százalékkal növek­szik. Tehát az egyik legdinamikusabbban fejlődő ágazat lesz. A helyiipar fejlődése szorosan összefügg azzal a programmal, amelyet a szolgáltatások megjavítására valósítanak meg a Szovjetunióban. Nagymértékű a fejlődés a kulturális szükségleteket kielégítő iparágakban is. 1970-ben ezeknek a termelése 11,6 szá­zalékkal növekszik majd. Ezen belül például a televíziós készülékek gyártása 13 százalékkal, a műanyagból készített háztartási felszereléseké pedig 21,6 száza­lékkal. A terv ipari alkalmazásra 480 fontos műszaki célfeladatot jelölt meg. E fel­adatok megoldása elősegíti a legkorsze­rűbb technika elterjedését, a termelé­kenység növelését. A mezőgazdasági termelésben az évi terv tovább fokozza a leghaladóbb agro­technika térhódítását. Ebben az évben 46 millió tonna műtrágyát kap a mező­­gazdaság, tehát 20 százalékkal többet, mint 1969-ben. Jelentős mértékben nö­vekszik a mezőgazdasági állóalapok ér­téke, a központi beruházás 1970-ben 7,8 milliárd rubel, azaz 15 százalékkal több lesz, mint 1969-ben volt. A jelenlegi öt­éves tervben központi alapokból 32 mil­liárd rubellel növekszenek az állóalapok, s ez másfélszer több, mint amennyit az 1961—1965 közötti ötéves tervben az ága­zatba invesztáltak. A folyó évben a me­zőgazdaságban 312 ezer új traktor, 156,5 ezer új teherautó, 274 ezer traktorpót­kocsi, 14,5 ezer exkavátor, 10 ezer bulldó­zer növeli a mezőgazdasági m­­unka haté­konyságát. A közlekedés strukturális változásának eredményeként csökkent a vasúti szállí­tások részesedése. Míg 1965-ben az ösz­­szes szállítások 70,5 százaléka,­­addig 1970-ben már csak annak 64,3 százaléka bonyolódott le vasúton. Ez évben a köz­lekedés és szállítás összes teljesítménye 6,9 százalékkal növekszik, ezen belül a légiforgalomé 10 százalékkal.­ ­ Együttműködés a szocialista országokkal Az 1970. évi teljes beruházások értéke 76,5 milliárd rubel lesz, 7,8 százalékkal magasabb, mint 1969-ben. Üzembe lép a krasznojarszki és szaratovszki vízierőmű, a nyugat-szibériai és karagandai kohá­szati beruházások. 3 millió tonna kapaci­tással, a második közép-ázsiai­ gázveze­ték, cserkaszkomi vegyikombinát és szá­­f más más nagyüzem. A tervbeszámoló természetesen részle­tesen kitért az egyes köztársaságok fel­-­­adataira, valamint az életszínvonalat ja­vító célkitűzésekre. A külkereskedelem kapcsán Barbakov rámutatott arra, hogy a KGST XXIII. ülésszaka fontos fel­adattá tette a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés gazdasági hatékonyságának növelését­ ­. I.

Next