Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-01-14 / 2. szám
[ A VILÁG MEZŐGAZDASÁGÁBÓL | . . .. • - - . ■ ~ | Kiegészítő üzemág a kolhozokban Néhány évvel ezelőtt a Szovjetunióban is megszüntették azokat — a ma indokolatlannak minősített — rendelkezéseket, amelyek gátolták a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységét. Az új, szélesebb körű tevékenység eredményei máris lemérhetők. A szóvházok, kolhozok és a közös vállalkozásaik 1965-ről 1968-ra bruttó termelésük értékét 4,3 milliárd rubelről 6,6 milliárd rubelre (több mint 100 milliárd forint) emelték. A növekedés üteme is emelkedett, mert 1966-ban az évi többlet 0,5 milliárd (11,2%), de 1968-ban több mint egymilliárd rubel (18,5%) volt. Ezek a falusi ipari üzemek főként vasbeton alkatrészeket (előregyártott építőelemeket), téglát, fatermékeket és élelmiszereket termelnek. Jellemző, hogy a nem-élelmiszer-termék részaránya a bruttó termelésben gyorsabban növekszik, 1966-ban 7, de 1968-ban már 29,6 százalék volt. A termelés növekedését állami beruházások nélkül érték el. A kiegészítő üzemággal rendelkező kolhozok mezőgazdasági termelése gyorsabban nő, mint azoké a kolhozoké, amelyekben nincs kiegészítő üzemág. A Kaluga-terület kiegészítő üzemággal rendelkező kolhozainak átlagtermése gabonából 1965-ben 10.7 q'ha, de 1968-ban 17.1 q 'ha volt; ugyanezen idő alatt a fejési átlag 2641 literről 3170 liter tejre emelkedett. E kolhozok árutermelése mintegy másfélszer olyan gyorsan nőtt, mint a többi kolhozé. Gyakran az ipari és kereskedelmi vállalatok is kooperálnak a kolhozokkal, oly módon, hogy műhelyeket rendeznek be a kolhozban. A jövedelem felosztására az a jellemző, hogy a nyereség nagyobb részét befektetik — zömmel a mezőgazdaságba. A Moszkva-terület kolhozai például 1966— 68-ban a kiegészítő üzemágból kapott új jövedelemnek csak 8 százalékát fordították ipari beruházásokra, 64 százalékát mezőgazdasági beruházásokra és 28 százalékát a szociális-kulturális alap növelésére. 10 AZ ALMA IPARI FELDOLGOZÁSA Az ország növekvő almatermésének egy része feltétlen ipari feldolgozást kiván. A fejlett élelmiszeriparral rendelkező országokban is megfigyelhető, hogy a mezőgazdasági termékek egyre nagyobb hányadát valamilyen formában feldolgozzák. Az USA-ban 1960-bam a narancstermés 60 százalékát dolgozták fel. Az eddigi tapasztalatok szerint egyébként egészséges húsú almatermésünk kb. 20—25 százalékát külső hibák Az export erőteljes fejlődése ellenére is megállapítható, hogy a belföldi fogyasztás (kb. 300 ezer tonna) és az export együttes összege sokkal kisebb, mint az alma össztermése 1967-ben, (amelyről már megbízható adatokkal rendelkezünk), az export és a belföldi fogyasztás együtt (190+300) 490 ezer tonna volt. 125 ezer tonnával volt kevesebb az össztermésnél. A gazdaságosság — javítandó Friss alma-exportunk további növelése feltétlenül kívánatos, ezen a területen Nyugaton egyre több a nehézség. A nyugati országok értékesíthetetlen feleslegekkel is rendelkeznek. (A Közös Piac országaiban 1967/68 gazdasági évben 300 ezer tonna almát semmisítettek meg 7 millió tonna termés mellett.) Számunkra biztos piac a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Az új, korszerű ültetvények termőre fordulásával 1975-ben elérhetjük az egymillió tonnás almatermést, illetve 1970 —75 évek állagában 755 ezer tonnát. Ebből következik, hogy egyre több almát (évi 200—250 ezer tonnát) kell majd iparilag feldolgozni. Erre a nagy feladatra népgazdaságunk még nem készült fel. A belföldi fogyasztó csak nagyon kevés almakészítményt láthat az üzletekben. A leginkább reklámozott készítmény az almavodka, gyakran találkozhat a vásárló még almaborral, almaürmössel, almabefőttel, de forgalomban vannak még alma alapú bébiétel-konzervek, vegyesíz, cukrozott almavelő is. A belföldön forgalomba kerülő almakészítmények előállításához — az almavodka nélkül — kb. 10 ezer tonna almát dolgoznak fel. miatt (folt, ütődés) nemlehet friss gyümölcsként forgalomba hozni. Ez a menynyiség elég tetemes, amint almatermésünk adataiból kiderül. Az össztermés és a frissen értékesíthető mennyiség különbsége alkotja az ipari feldolgozást kívánó alma mennyiségét. A friss alma exportja, mint a grafikon mutátja, gyorsan fejlődik. Vagyis az iparilag feldolgozható alma nagy részét nem hasznosítjuk. Exportra nagyobb mennyiségű almát dolgoznak fel iparilag. 1966-ban 1550, 1967- ben 2173, 1968-ban 3885 tonna sűrített almalevet exportáltunk. Egy kg almasűrítményt 10 kg almából nyernek, így a sűrítményexport almaszükséglete 1968- ban kb. 38 ezer tonna volt. Ebben a formában az alma természetesen nem értékesül olyan jól, mint friss export esetén (0,25 devizaforintot kapunk 1 kg nyersalmáért. A sűrítményexport további növelése lehetséges, különösen bizonyos technológiai fejlesztések esetén (aromakinyerés, kis hőmérsékletű bepárlás stb.). Jelentős még a 720 tonnás alma szárítmány -tétel, amelynek nyersalma-igénye 5080 tonna volt, ennek hozama 0,93 DFT 1 kg nyersalmáért. A befőtt, vegyesbefőtt, pudding-alma formában exportált egy fittesen 6300 tonna alma említhető még meg 1 — 3 DFT/kg nyersalma-értékesítéssel, de ezen készítmények exportja nem, vagy csak kis mértékben fokozható tovább. Összesítve, megállapítható, hogy 1968-ban a konzervipar több, mint 33 ezer tonna almát dolgozott fel. Az ipari feldolgozás, fejlődésére mutat, hogy 1969-ben 60 ezer tonna fölött lesz az iparilag feldolgozott alma mennyisége. Az almakészítmények exportja — a jelenlegi áraik és költségek mellett — általában nem gazdaságos. Szocialista relációban egy devizarubel kitermelése 60— 80 forintba, egy dollár kitermelése 90— 100 folyó forintba kerül. Ebből következik, hogy az árakat és a termelési költségeket feltétlenül le kell szállítani ahhoz, hogy ezeket a termékeket — amelyek az étkezési alma melléktermékeként minden évben beérnek , gazdaságosan exportálhassuk. Több jóízű almakészítményt gyártsunk Az iparilag feldolgozott alma exportja növekvő tendenciát mutat. Alma- alma termék-export árbevétele Az almakészítmények választéka nagyon szegényes, különösen a belföldi piacon. Ebből kiindulva bízták meg az állami szervek a Kertészeti egyetem Élelmiszertechnológiai Tanszékét az alma ipari feldolgozása további lehetőségeinek feltárásával. Az ipar és kereskedelem szakembereinek bevonásával végzett munka során megállapítást nyert, hogy legalább 40 különböző almakészítmény ismert. Íme ezek közül a legfontosabbak: almasűrítmény (a legfontosabb exportcikk, főként a tőkés országokba. Az almalésűrítményt visszahígított állapotban fogyasztják és az almalé (szárazanyagtartalma 8—12 százalék, a sűrítményé 65— 72 százalék). Ez ráirányítja a figyelmet az almalére, illetve az almaléből erjesztéssel készülő italokra. Ezekből a külföldi üzletekben széles körű választék található és valószínűsíthető, hogy néhány ilyen készítmény a hazai piacon is eredménnyel bevezethető. A hazai Almuska és a Pannon almalékészítmények nem sikerültek. Holott az almából jó minőségű, aromadús, fajtajelleget megőrző, szénsavval dúsított vagy természetes almalevek készíthetők. A konzervipar, tsz-ek, állami gazdaságok is foglalkoznak napjainkban az almaiégyártás fejlesztésével. Remélhető, hogy hamarosan megjelenik a jó minőségű almaié, amely sokkal egészségesebb mint sok, jelenleg forgalomban levő üdítőital. Megemlíthető még, hogy a külföldön az almaié erjesztésével készült italokból a sokal szélesebb skála található, mint nálunk. Érdemes megfigyelni, hogy Franciaországban (az egyik legtöbb szőlőbor termelő és fogyasztó országban) nagy mennyiségijén állítanak elő és fogyasztanak kis alkoholtartalmú (4—5 százalék almabort, eidert. Az utóbbi években különösen az NSZK-ban, igen erős fejlődést mutat a gyümölcspezsgők, pontosabb gyümölcs habzóborok gyártása Ezek rendszerint almabor-alapanyago használnak aromás gyümölcsboroldva (szamóca, málna) keverve. Az alma ipari feldolgozásának fejlesztése sürgős és népgazdasági jelentősége komplex feladat. Dr. Almási Elemér ALMATERMELÉS ÉS ALMAEXPORT (1000 tonnában) millió devizaforintban 1906 1907 190 Nyers alma exportja 249 343 341 Feldolgozott exportja 15 24 32 A feldolgozott a nyers százalékában 6,9 6,9 9,6 Az üzemek tapasztalataiból Gyár és tsz kapcsolata A Budapesti Vegyiművek megállapodást kötött az anarcsi Új Élet Termelőszövetkezettel a Hungária L—2-es vegyszer kilós zacskókba való csomagolására Az anarcsi tsz-ben egy huszonnyolc fős csomagoló üzemet létesítettek. Az egyik dohánysimító épületét alakították át erre a célra. . A Budapesti Vegyiművekben nincs munkaerő a nagyon keresett L—2-es porozó kisadagú csomagolására. Emiatt a kiskert tulajdonosok, akik nem vásárolhattak nagy mennyiségben növényvédőszert, nem jutottak hozzá a nagyon hasznos növényvédőszerhez. Az anarcsi megoldás tehát kettős célt szolgál: egyrészt 60 embernek ad téli munkalehetőséget, másrészt közvetve elősegíti a háztáji és egyéni kiskertek fokozottabb védelmét. Egyelőre 200 tonna L—2-es kisadagú csomagolására kötöttek szerződést. Később más növényvédőszerek kisadagú csomagolását tervezik hasonló szerződés alapján. A gyár az ország keleti részét Anarcsról akarja ellátni kiscsomagolású vegyszerekkel. Tormafeldolgozó Érsekcsanádon Az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezetben, mint annyi másban, gondot okozott az asszonyok rendszeres foglalkoztatása, így határozták el egy tormafeldolgozó üzem létesítését. Ősszel 79, az év kétharmad részében pedig átlagosan 40—50 asszony dolgozik a tartósítóban. A tisztított, reszelt tormát gépekkel műanyag dobozokba töltik. 1968-ban 1 millió 800 ezer forint volt az árbevételük formából. Az 1969. évi tervük ennek több mint kétszerese volt, de még ezt is túlteljesítették. Az ország minden részébe szállítanak ecetes tormát, sőt már külföldről is érdeklődtek utána. A vendéglátóipar számára literes üvegekbe csomagolnak, hogy egyszerűsítsék a szállítást és töltést. Az érsekcsanádi ecetes forma olyan keresett cikk, hogy termelésük többszörösét tudnák eladni. Ezért tervezik, illetve tanulmányozzák egy termelőszövetkezeti közös vállalkozás létrehozásának lehetőségét. Termelőszövetkezeti fagylaltgyár A mélykúti Új Élet Termelőszövetkezet megoldást keresett az eddig importból származó tejpor hazai előállítására. Tejporgyár létesítését határozták el s tervezéssel megbízták az ÉLTERV szakembereit. A napi 15—20 ezer liter tejet feldolgozó gyár 1000—1100 kiló tejport tudn naponta előállítani. A tsz 15 ezres sertés hizlaldájában és a borjúnevelésben egyaránt nagyon jól tudnák ezt hasznosítani. A felesleget bármelyik gazdaság szívesen vásárolná meg állatai takarmányozása is. Fagylaltgyárral együtt a tejporgyá gazdaságosabb. A kalkuláció szerint a együttes beruházás 64 millió forintba kerül, s 4—5 év alatt térül meg. Az új gyár felépítését 1970-ben (saj, építőrészleg segítségével) be akarják fejezni. A tejporító berendezés 30 millió forintba kerül. A fagylaltgyártás teljesen automatizált lesz. A jégkrémet műanyag poharakba hozzák forgalomba. Gyártanak 0,5 és 0,1 kilós csomagokat is a háztartások számára. A termelőszövetkezet mélyhűtő kocsmát is vásárol, amelyekben mínusz 18 fokon tartják és szállítják a jégkrémt a megrendelőhöz. Üzembe helyezése után a mélykúti termelőszövetkezeti fagylaltgyárból évent 15—16 ezer mázsa fagylaltot és jégkrémet szállítanak a Balaton-vidéki pécs szegedi és budapesti fogyasztókhoz. . Komplett tehenészeti telepek Szabolcs megyében Szabolcs megyében az ősz folyamán 1 termelőszövetkezet kért és kapott állat támogatást szakosított nagyüzemi tehenészeti telep létesítésére. 1969. év elejéig mindössze a nagykálói Zöld Mező Tsz vállalkozott 316 férihelyes telep építésére. Most ehhez csalakozott a demecseri Kossuth 324 féri helyes, a rakamazi Győzelem 600, a csengerújfalui Béke 304 a fehérgyarma Győzhetetlen Brigád 324, a nyírbátori Barázda 324, a lónyai Béke 324, a tiszalöki Petőfi 600, a tímári Béke 324 féri helyes tehenészeti telep kialakítására Ezek a beregdaróci, csarodai, szamaszegi, ibrányi, tiszadobi, tarpai, tyukoi és balsai termelőszövetkezetekkel közös, 1972. végéig 4422 tehénférőhellyel növel a jelenleg meglevő 1840 férőhelyüket. 13 év alatt 6262-re növekszik a 17 termőszövetkezetben a korszerű telepek a hénférőhelyeinek száma, amelynek cél a tehén- és szarvasmarhaállomány nyelése. FIGYELŐ, 1970. JANUÁR 14.