Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-01-14 / 2. szám

12 FÓR­UM A fejlesztési alap I: A Figyelő 1969. évi 48. számában megjelent ,„A biztonságos tervezés bi­zonytalansági tényezői” című cikkel kapcsolatban a Magyar Beruházási Bank álláspontja a következő: A pénzügyi tervező és finanszírozó szervek (Országos Tervhivatal, Pénz­ügyminisztérium és a bankok) mun­kájuk során nem támaszkodhatnak közvetlenül a vállalatok számviteli adataira, hanem az ágazati, illetve a szakágazati szinten összesített mérleg­adatokkal kell dolgozniuk. Ezeknek az adatoknak a tagolását, részletezettsé­gét a mérleg mellékleteinek szerkeze­te és tartalma határozza meg. Ezért a problémát pontosabban úgy fogal­mazhatjuk meg, hogy a vállalati fej­lesztési alap képzésével és felhaszná­lásával kapcsolatban nem számviteli, avagy nyilvántartási problémákkal állunk szemben, hanem az alap és eszközei változásainak a mérlegben és mellékleteiben történő kimutatása nem­ kellően részletezett. Mint ismeretes, az éves vállalati mérleg I. (4.) a. számú ..melléklete részletezi ugyan a fejlesztési alap ala­kulását, de az a mérlegből nem álla­pítható meg, hogy ennek az alapnak az eszközei hol, mely eszközszámlá­kon, milyen nagyságrendben helyez­kednek el. Ezek az eszközök lehetnek az amortizációs betétszámlán, az el­számolási betétszámlán, befejezetlen beruházásokban, termelési (anyag stb.) készletben, időlegesen — átveze­tési számlákon — a beruházási szállí­tók követeléseinek fedezetéül is szol­gálhatnak. Az amortizációs betétszámlán és az elszámolási betétszámlán rendelkezés­re álló eszközök a mérlegből megálla­píthatók (bár csak bizonyos pontat­lansággal, mert az amortizációs betét­számla egyenlege tartalmazhatja pl. átviteli problémái az alapmegelőlegezési jellegű beruhá­zási hitelnek még el nem költött há­nyadát is), a további eszközök azon­ban már nem lokalizálhatók. Különö­sen zavaró, és nagyságrendileg is je­lentős problémát okoz az a körül­mény, hogy nem állapítható meg a fejlesztési alap eszközeinek befejezet­len beruházásokban lekötött hányada. A fejlesztési alap eszközeinek ösz­­szetételét nem ismerve, a tervmunka során mérlegadatokból nem lehet kel­lő biztonsággal meghatározni a fej­lesztési alap mindenkori diszponibilis hányadát. A tervezés a fejlesztési alap alaku­lásáról olyan — a számviteli nyilván­tartásokon alapuló — dinamikus, pénzforgalmi szemléletű elszámolást igényelne, amely a tárgyévre vonat­kozóan tartalmazza a képződött vagy juttatott forrásokat és azoknak fel-, használását, jogcímenként részletezve. Ez utóbbi igényt az 1969-től előírt I. (4.) b. számú mérleg mel­léklet sem elégíti ki, mert az csupán az amorti­zációs betétszámla forgalmát részle­­tezi. Hangsúlyozni kívánom, hogy a fej­lesztési alap tervezésének bizonyta­lansága nem kizárólag számviteli, avagy a mérlegbeszámoló szerkezeté­vel, tartalmával kapcsolatos problé­ma. Itt kapcsolódom ahhoz — a cikk­ben felvetett — gondolathoz, hogy a tervezés bizonytalanságához hozzá­járul a fejlesztési alap megosztott kezelése is. Az a körülmény ugyanis, hogy a fejlesztési alap pénzeszközei­nek egy része — általában a nyere­ségből képződő hányada — a Magyar Nemzeti Banknál vezetett elszámolási betétszámlán van, nem csupán a számviteli áttekintést nehezíti. Mint ismeretes, a fejlesztési alap­nak e nyereségági forrása egyidejű­leg felhasználható a termelés átmene­ti finanszírozására (pl. anyagvásárlás­ra), és fedezetül szolgálhat különféle beruházási javak megrendeléséhez. Jelenleg a beruházási javak megren­delésével kapcsolatban — az 500 ezer forint értéket meghaladó építési mun­kák kivételével — nincs előírva sem kötelező szerződésbejelentés, sem kö­telező előzetes fedezetbiztosítás. Ezért lehetővé válik, hogy a vállalat ugyan­akkor, amikor fejlesztési alapjának nyereségági hányadát a termelés fi­nanszírozása átmenetileg leköti (re­mélve, hogy ezek az eszközök kellő időben felszabadulnak), egyidejűleg beruházási javakat is rendeljen. Ezért­­ugyanabból a forrásból a piacon két­féle kereslet­­ támasztható: az esz­közök formájában termelési készle­tekre, a forrásszámlák szabad hánya­dára tekintettel pedig beruházási ja­vakra. Nyilvánvaló, hogy ez a körül­mény a piaci feszültséget — tehát a beruházási piac feszültségét is — fo­kozhatja. A tervezés, a finanszírozás és a számvitel között tehát nincs összhang a vállalati fejlesztési alap vonatkozá­sában. Ennek megteremtésére — adottnak tekintve a bankapparátus jelenlegi szervezeti felépítését, vala­mint a vállalatoknak a nyereségági fejlesztési alapra vonatkozó szabad rendelkezését — a kibontakozás csak a sokoldalú igények és az adott lehe­tőségek igen bonyolult egyeztetése út­ján valósítható meg, a tervezés biz­tonságának rovására tett engedmé­nyek árán. D­r. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója Ellentétben a törvény szellemével A szakmunkásképzésről szóló tör­vény végrehajtási rendelete megje­lent. Indokolt lenne az új rendelke­zések szellemével összhangban a csa­ládi pótlékról intézkedő előírások megváltoztatása is, hogy azok ne sújtsák hátrányosan azokat a szülő­ket, akik szakmunkás tanulónak adják gyermeküket. A szakmunkástanuló-otthonban el­helyezett gyermekek ugyanis nem te­kinthetők eltartottaknak, még abban az esetben sem, ha az otthonban tör­ténő elhelyezéséért akár a szülő, akár a tanuló térítést fizet. Ennek követ­keztében a szakmunkásotthonban el­helyezett gyermek után nem jár csa­ládi pótlék! A szakmunkásotthonban elhelyezett gyermeket abban az esetben sem le­het eltartottnak tekinteni, ha teljes ruházkodásról a szülő gondoskodik. Tehát nem jár a szülőnek a családi pótlék arra az időre sem, amíg a szakmunkásotthonban elhelyezett gyermeke szabadságát nem a tanuló­­otthonban, hanem pl. a szüleinél töl­ti. Ellenben a szülő által eltartottnak kell tekinteni azt a gyermeket, akit pl. középiskolai diákotthonban helye­zett el, ha az eltartás költségeihez legalább az erre a gyermekre jutó családi pótlék összegét elérő összeggel járul hozzá. Ha a gyermek teljes ru­háza­tár­ól gondoskodik, azt a hozzájá­rulást a gyermekre jutó családi pót­lékkal egyenlő összegű hozzájárulás­nak kell tekinteni, így a családi pót­lék abban az esetben is jár,­ ha a szü­lő a gyermek eltartásához pénzben nem is járul hozzá. A szak­munkásotthonban elhelyezett gyermeknek a középiskolai diákott­honban elhelyezett gyermekkel szem­beni hátrányos megkülönböztetése — úgy vélem — ellentétes a szakmun­kásképzésről szóló törvény szellemé­vel. Dr. Dersi Gyula jogtanácsos Sertéshús a gyárból A Figyelő fenti címmel megjelent (1969. okt. 8.) cikkével kapcsolatban az iparszerű termelés feltételei az utóbbi évtizedben elsősorban a ba­romfi- és sertéstenyésztésben alakul­tak ki. E két ágazatban vált legin­kább lehetővé a magas szintű geneti­kai potenciál, mesterségesen létreho­zott optimális környezeti feltételekkel való kiaknázása. A szarvasmarha-te­nyésztésben — mind a tehenészetek­ben, mind a marhahizlalásban — az iparszerű módszerek kialakítása vi­lágviszonylatban elmaradott a barom­fi- és sertéstartáshoz viszonyítva. Helyes a cikknek az a megállapítá­sa, hogy az iparszerűen működő sza­kosított sertéstelepek biztosíthatják leginkább az állományban rejlő gene­tikai potenciál optimális kihasználá­sát, és így a leggazdaságosabb terme­lési eredményeket. A sertéstenyésztésben az iparszerű termelés követelményeit a következők szerint állapítottuk meg: — minimálisan 200 koca és szapo­rulatának elhelyezésére alkalmas te­lepnagyság, — a biológiailag és közgazdaságilag megengedhető legkorábbi malacelvá­­lasztás, — speciális tápok etetése, — programozott, ütemesen folyama­tos szaporítási, nevelési és hizlalási tevékenység, — mesterségesen szabályozható bel­ső légállapot, — gépesített takar­mánykiosztás és kitrágyázás. Fenti feltételek kielégítésére alkal­mas épület- és telepváltozatok kifej­lesztése az elmúlt években főosztá­lyunk egyik fő feladata volt. Hazai változatok kialakítása mellett e cél­ból különböző, korszerűnek ítélt kül­földi technológiai rendszereket is be­hozhatunk. A fejlesztési munka eredményeként a kialakult telepmegoldások széles körű elterjesztésének egyik leghatékonyabb változata az a megoldás, amikor több üzem vagy vállalat kooperációban, vagy közös vállalkozásként, komplett telepek megvalósítására vállalkozik. Az ilyen jellegű tevékenységet a MÉM esetenként anyagilag is támo­gatta. Az Agárdi ÁG szervezésében létrehozott AGROKOMPLEX Vállalat mellett ma már több hasonló — több üzem kooperációjával működő — vál­lalkozás alakult ki, vagy van szerve­zés alatt. (Például a Gi-Gi épület­elemgyár behozatalával létesülő vál­lalkozás (elsősorban komplett sertés­telepek építésére), — az AGROTERV és a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vállalatai között létrejött kooperáció,­­ az ISTV stb.) Fejlesztési munkánkban az elkövet­kező időszakban is nagy helyet foglal el a komplex létesítményrendszerek felépítését vállaló gyártási kooperá­ciók, közös vállalkozások segítsége. E mellett előtérbe került az a fej­lesztési irány is, amely az ÉVM által tömegesen gyártott épületszerkezet felhasználásával teszi lehetővé ipari jellegű sertéstelepek létesítését. Az ilyen jellegű telepek elsősorban a kü­lönféle lapostetős vasbeton vázszerke­zetek felhasználásával, a korszerű, tömbösített megoldásokkal valósulnak meg. Schmidt János osztályvezetőhelyet­tes (MÉM) HÍREK Eredményes esztendőt zárt tavaly a Kőbányai Gyógyszerárugyár. Az előzetes adatok szerint a termelés 15 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban. A terme­lésnek több mint 80 százalékát a terme­lékenység fokozásával biztosították. A belföldi kötelezettségeknek a vállalat 97—98 százalékos tervszerűséggel tett ele­get. Túlteljesítette a szocialista országok­ba irányuló kiviteli tervet, s ami különö­sen figyelemreméltó, a­ tőkés piacra 20 százalékkal többet exportált, mint az előző esztendőben. Az idén újabb 6—8 százalékkal növeli a termelést és ismét számottevő mértékben emelkedik az ex­port. Szivattyúgyárat létesít a Nógrád me­gyei Rétságon fővárosi részlegének kite­lepítésével a Szivattyú- és Gépjavító Ktsz. 15 millió forintos költséggel 2100 négyzetméter alapterületen építenek üzemcsarnokot, valamint járulékos léte­sítményeket. A tervek szerint 150 dolgo­zóval a termelést még az idén megkez­dik, s évente 40 millió forint értékű SIHI szivattyút állítanak elő egy-, illetve háromfázisú motorral. Baranya megye mezőgazdaságának fejlesztésére az idén 350 millió forintot fordítanak. 32 szarvasmarha- és 17 ser­téstelepet létesítenek, a többi között Du­­nafalván, Hímesházán, Villányban és Mágocson. Korszerűsítik a bekötőuta­kat és a raktárakat is. Felépült az új tejgyár Szeged ipari övezetében. Befejezték a gépek, berende­zések felszerelését és megkezdték az egyes gépsorok próbaüzemelését. Az NDK-beli gépeket felszerelő német szak­emberek először az óránként 4000 tejes­üveget megtöltő palackozó gépsort pró­bálták ki a melegvízzel. Az automata berendezés jól működött, s hozzákezdtek a pasztőröző gépek próbáihoz is. A több mint 100 millió forintos beruházással épült üzemben 1970. év elejétől naponta 100 000 liter tejből készítenek joghurtot, kefirt, túrót, vajat, illetve palackozott tejet Szeged­ és Csongrád megye lakos­ságának. Több mint 7 milliárd forintos beruhá­zást valósítanak meg Ajkán, a magyar­­szovjet timföld-és alumíniumipari egyez­mény keretében. Felépítik a II. számú timföldgyárat. Az idén 350 millió forin­tot használnak fel s ebből az építőipar 175 millió forinttal részesedik. Az új timföldgyár berendezéseinek egy részét külföldről vásárolják. A Szovjetunióval eddig több mint 2 millió rubel értékben kötöttek szerződéseket, főleg kikeverő tartályok és golyósmalmok szállítására. Számos gépi berendezést a hazai ipar ál­lít elő. A megállapodások szerint az egyes berendezések részszállításait már meg­kezdték. Az új timföldgyár h évente 240 000 tonna timföldet állít elő. Elkészült és megkezdte próbaüzeme­lését az 500 millió forintos költséggel ki­­alakított polimerizációs részleg a Borso­di Vegyikombinátban. A nagyobbrészt NSZK és magyar gyártmányú berendezé­sekkel felszerelt üzem már a próbák kezdetén kiváló minőségű, hőre lágyuló PVC port készített. A PVC gyár bővíté­se 1970—1973-ban fejeződik be. A gyár attól kezdve 24 ezer tonna PVC alap­anyagot készít évente. Új panelüzem építését kezdték meg Szombathelyen az ország egyik legna­gyobb és legkorszerűbb faipari vállala­tánál, a Nyugat-magyarországi Fűré­szeknél. Mezőgazdasági épületelemeket készít majd keményfa fűrészáru és for­gácslap felhasználásával. A paneleket az elmúlt évben kísérletezték ki. A tet­szetős alumíniumszürke és fekete színű panelek 51 centiméter vastag fallal azo­nos hőszigetelésűek. A megrendelők kí­vánságára ettől eltérő hőszigeteléssel is készítenek paneleket. Az új üzem 1970- ben több mint 200 000 négyzetméter pa­nelt szállít a mezőgazdasági üzemeknek. Üzembe helyezték Székesfehérváron a negyven millió forintos költséggel fel­épült új téglagyár szárító alagútját. Je­lenleg naponta 53 000, azaz két családi ház építéséhez elegendő téglát gyártanak az új üzemben. Az égető kemence hul­ladék melegét, vagyis azt a meleget, amelyet az égetett tégla a hőalagútban kisugároz, a műszárítóban használják, ahol előmelegítik a nyerstéglát. A tégla­gyárban alkalmazott új technológiával négy nap alatt lesz kész tégla az agyag­ból. FIGYELŐ, 1970. JANUÁR 14.

Next