Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-01-14 / 2. szám

ELMÉLET A GYAKORLAT IGÁJÁBAN A közgazdasági elveknek is­dálkozni, hogy nincs veszteséges megvan a maguk önszabályozó, vállalat. Egyik se akar csődbe önkorrigáló automatizmusuk. Az jutni. Erre csökkentettük az álló­­elvek és a gyakorlat közötti fe­­mi támogatásokat, hátha legalább szükségek keletkezésével egyide­jűleg létrejönnek azok a feltéte­lek és tényezők, amelyek a fe­szültség megszüntetésének irá­nyában hatnak. Az új feltételek és tényezők előbb a feszültség feloldódását, majd ellenkező irá­nyú feszültség létrejöttét okoz­zák. S ezzel a játék kezdődik elölről. Mivel az elvek és a gyakorlat ütközésében a gya­korlat az erő­sebb, szemtanúi lehetünk az el­vek és követelmények rugalmas változásának. A követelmények változtatása csekély idő- és rá­fordításigényű, így elvileg prak­tikus. Lássuk a példákat. Egy évvel ezelőtt azért főtt a fejünk, mert hatalmassá nőttek a készletek. Elvként kimondtuk, hogy csökkenteni kell őket, radi­kálisan. Intézkedések születtek, viszonylag gyorsan. A készletek növekedési üteme is lassult. Van, ahol a készlet nemcsak relatíve, hanem forintban is­ csökkent. Az alacsony készlet veszélyeztetni kezdte az ellátás folyamatosságát és színvonalát, így most azért kezdett főni a fejünk, s törjük ugyanezt a fejet, hogyan lehet­ne legalább a kis- és nagykeres­kedelemben elhárítani a készlet­növekedés azon akadályait, ame­lyek azért vannak, mert létrehoz­tuk őket. Két évvel ezelőtt azon voltunk, hogy minden vállalat elérjen egy minimális nyereséget, akár az árak nyereségtartalma, akár az állami támogatás révén, így kel­lett biztosítani a zavartalan át­menetet. Később elkezdtünk és­­egy csődöt ki tudunk csikarni gazdaságunkból. Mo­st már nem „zavartalanságot” akarunk, ha­nem azt, hogy a vállalati nyere­ségek eltérései a hatékonysági el­téréseket is jelezzék. Két évvel ezelőtt azon voltunk, hogy nehogy munkanélküliség legyen. Aztán kiderült, hogy munkanélküliség nem lett, de sok vállalatnál, intézménynél munkásnélküliség keletkezett. Lassan nem lesz, aki a vasútál­lomásokon a vonatkerekeket ko­pogtassa, aki a szerelmeslevele­­ket kihordja. Az elvek gyorsan igazodnak a gyakorlat által fel­vetett problémákhoz. Most ott tartunk, hogy ne legyen munka­nélküliség — a gyáron belül. Legyen szabad munkaerő, ame­lyik átcsoportosulhat az építő­iparba, a vasúthoz, a postához, az egészségügyhöz. Ugyanilyen önszabályozás ér­vényesül napjainkban­ a bérgaz­dálkodás, a hitelpolitika,­ a kül­kereskedelem vonatkozásában és még ki tudja, hol. A közgazdasá­gi szakirodalomban is újra bekö­szönt a konjunktúra, mert min­den brosúrát újra kell írni. Ugyanakkor a pa­pírellátás javu­lása romlásba csap át, mert a brosúrához sok papír kell. A nyomdák éppen csak, hogy el­kezdtek fellélegezni, s most új túlterhelési válság előtt állnak. A feszültségek keletkezésével egyidejűleg létrejönnek a feszült­ség felszámolásának irányában ható elvmódosulások, így megy előre a világ. Pirityi Ottó ■■■anB—b—■—— J^eeti morzódL Jól szórakoz­­i­­­tünk annak ide- 1 *• C° «jrft \ jen a reklámszö- 1 « iml\vegen: ”A doha- 1 \JJ/ling őst sok ártalom (fö, yfjjgy fenyegeti, de csak M­­­irZ-~ -\ egy védi, a Super- I íiU egészségvédő szipka-’." Amely szövegezésből — a magyar nyelv szabályai szerint — az derült ki, , hogy a sok ártalom egyike a — szipka. Nem kis meglepetésemre a rek­lámszöveget korántsem a Tudo­mányos Akadémia, hanem a do­hányipar nehezményezte, s a szipkagyártó szövetkezetet rek­lámszédelgés miatt beperelte. Ha nem is reklámszédelgés címén, de a bíróság a szövetkezetét elma­rasztalta. A dohányipar sérelme, hogy nem kizárólag a Superfilt, de a dohánygyárak készítette füstszű­rők is elnyelik" a káros anyagok' egy részét. Ez tagadhatatlan, leg­­­alábbis a­­ füstszűrős cigaretták­nál. A többi cigaretta esetében azonban szinte forgalomnövelő hatása van a Superfiltnak, bát­rabban, többet szívhatnak a do­hányosok. Ezért nem értem egé­szen a dohányipar érzékenységét. Ennél talán a szerénysége na­gyobb, hiszen nem említi egyéb egészségvédő funkcióját. A ned­ves, kőkemény cigaretták, a fi­nánclábak, szétbomló hüvelyek, leváló filterek — mind-mind arra figyelmeztetik a dohányosokat: hagyják abba, óvják idegeiket. Most már csak azt várom, mi­kor fog a dohányipar a vendéglá­tóiparral karöltve keményen fel­lépni az egészségügyi szervek el­len, amelyek könyvben, plakáto­kon, előadásokon nem átallják a­­nikotin és az alkohol áldásait le­kicsinyelni. ★ Amikor a fővá­ros legnagyobb ABC boltjában hétfőn este az el­adó részvéttel kö­zölte: szombati a kenyér, korszak­­alkotó ötletem tá­madt. Nem pa­naszkodni, humorizálni kell, ha­nem intézkedni. Egyszer mesélte nekem valaki,­­ hogy — ha jól emlékszem —­­ Svédországban a szendvicsért friss állapotában kell teljes árat fizetni. Két óránként „öregszik­’ a szendvics, s ennek arányában csökken az ára. Nem is kell nyugati példákat majmolni, hiszen éppen a ke­nyéráraknál —a határesetekben — nálunk is van ilyesmi. A friss kenyér 3 forint, a szárazát a pia­con 1 forintért el lehet adni. Marad tehát a szikkadt kenyér, amely egészségesebb ugyan, a fo­gyasztók azonban nem tartják teljes értékűnek. A megoldás te­hát világos: a kétnaposnál ré­gebbi kenyeret árulják — m­ond­­juk — 2 forintért, s hogy vissza-,­élés ne legyen, a kenyércédulán szerepeljen a sütés napja. A ve­vő megnyugszik, s még azt sem tartom lehetetlennek, hogy a szikkadt kenyér­­forgalma fellen­dül. Persze, ha nem megoldható, ír­juk tovább a szigorú bírálatokat. ■ ,­ , . A tájékozatlan ["TV­-. járókelő ugyan­c Itt­ csak elálmélko­l-Vívó \ dik, ha a Mártírok I útjának egyik sa- __hrV roképületén eld­­/hl ot vassa a nagy betűs­­ . táblát: „A portál­­ átépítése alatt a rádió és tv-javítás zavartalan”. Még a­ múlt év derekán vonul­tak fel az útépítők, s ha nem is éppen villámgyorsan, de aránylag hamar megalkották három szom­szédos üzlethelyiség egységes, íz­léses portálját. Az építők elvo­nultak, a tábla maradt. Naponta többször figyelmesen elolvasom a szöveget, s míg elein­te fejcsóválva korholtam magam­ban a javító szövetkezet feledé­­kenységét, újabban kezdem azt hinni, nem véletlenül maradt a tábla. Tanúsítja ezt a szemközti Euró­­pa-étterem neon felirata, amelyet elkészülte után szinte hetenként javítottak, mindannyiszor „beáll­ványozva­’, mivel hogy a falbur­kolat is potyogott. A szövetkezet táblája tehát aligha maradhatott a falon vé­letlenül. A portál kész ugyan, de mit lehessen tudni... Nem tagadjuk, mert miért Is­ten­­nek? A heti rejtvénykajánságaink egészen jelentős részét az életből me­rítjük. Üzemeink, hivatalaink telis tele vannak ilyenekkel,­­s csupán ügyesen el kell kapnunk a pillanatot, amikor kortársaink ajkán éppen megszület­nek. Bábájuk az élet két nagyszerű ajándéka, a káröröm és a malieia — mert ezek nélkül a kajánság nem le­hetne az, ami. Különösen gazdag a termés, amikor egy-egy kartársat, pláne távozó főnököt nyílik alkalom röviden — jólesen, de bizonnyal min­dig életszagúan jellemezni. Ilyen jellemzést hallottunk éppen a minap is, amelyet sietve jegyeztünk le és adjuk át olvasóinknak a rejt­vény vízszintes 1. és a függőleges 16. számú soraiban. VÍZSZINTES (kétbetűsök: DG, KT, GG, MN). 16. A beszélő szempontjá­ból érdektelen férfi (pasas). 1?. Enni­való. 18. Határtalanul szemtelen. 19. Kossuth-díjas színész (Tivadar). 20. Régen szentnek tartott egyiptomi gáz­lómadár. 22. A mama egyik megszó­lítása. 24. Külföldi pénzegység. 25. Ló­biztatás. 26. Idegen tagadás. 27. Kö­zeli tenger. 29. Frissítő-üdítő ital. 31. Műhelytitok Kiváló magyar hegedűművésznő (Ste­fi), az ő számára írta Bartók első he­gedűversenyét. 33. ZÁD. 34. Fafajta. 35. Vasúti átjárók egyik kelléke. 38. Női név. 40. Észak-afrikai kikötővá­ros. 41. Kikönyörög (valamit). 42. Vá­rosunk. 44. Város Angliában a Temze partján. Kollégium­ját még VI. Henrik alapította 1440-ben. 46. Nyereséggel járó, célszerű. 48. Elege lesz belőlem. 50. Kihalt új-zélandi futómadár. 52. Város az USA-ban, Nebraska állam­ban. 54. Azon a helyen. 55. Igen okos. 57. Tagadószó. 58. Fokozatosan meg­szűnik. 60. Ezt csinálja ebben a pil­lanatban a "kedves olvasó. 62. Több orosz fejedelem neve. A novgorodi fejedelem harcairól híres orosz hős­kültemény és opera (Borogyin) is szól. 63. Francia folyó. 65. Gyakornok, rö­viden. 66. Hatósági levelezés. 67. Fő­város jelzője. 68. Kerek szám, függőleges (kétbetűsök: ,té, gm. NP, OZ, AT, TO, ST, SA). 2. Zúgó hangot adva örvénylik. 3. Díszesebbé tesz. 4. Visszasír (!). 5. Jelmezbáli kel­lék. 6. Olasz festő (Guido), a bolognai akadémikus festészet jellegzetes kép­viselője. 7. „Ahhoz” körülbelül ha­sonló. 8. Román pénz. 9. A Nílus né­met neve. 10. Kitűnő zamatú kávé­márka. 11. Párizsi pályaudvar. 12. Bel­­ga hegedűművész (Eugéne), egyike volt ,Debussy első híveinek. 13. Fran­cia­­férfinév. 14. Vigyáz rá. 15. A máso­dik világháború szovjet repülőgépei 21. Zavaróan zörög. 23. A jó háziasz­­szony jelzője. 25. Kiváló színészünk (Zoltán). 2­1. Dinom után következik 29. Jó vízlágyító és tisztítószer. 30 Ahogyan. 32. Férfinév. 34. Angol se­gédige (arc). 36. A Volga mellékfolyó­ja. 37. Miatt, helyett, latinul. 39. Ipar rostnövény. 43. Költöző madár. 45. Ás­ványolaj. 46. Hó végi munkatempó. 47 Szekundáns. 48. Nagy címletű banki (ma nincsen forgalomban). 49. Ember­oszlop. 51. Fejékesség, névelővel. 53 Orvostanár (Pál), a csecsemőgyógyá­szat egyik hazai megalapítója. 56 Hosszú ideig. 57. Téli sportot űző. 59 Régi űrmérték. 61. Honfoglaláskor egyik vezér. 62. Izabella, becézve. 64 EEL. Valló Emil Az 1. Számunkban megjelent ke­resztrejtvény megfejtése: Az elő- " utókalkuláció "között az a különbség ami egy üdülés első és utolsó napja között. 56—” jH55—' 55 gpsT’ 56 gggf? «-------ggP------— ----flIP—~~~~ DUNA-PARTI CSODA ||* összemenően _ _ egyetértek itl mindazokkal, akik el van­nak ragadtatva fővárosunk új szállodájától, a Hotel Duna-Inter- Continentaltól. Helyeslem, hogy — amiképpen olvasom — a szak­emberek egyöntetű kifejezésével élve: Budapest új építészeti gyöngyszeméről van szó... to­vábbá, hogy az új hotel megnyi­tásának napját, 1969 szilveszte­rét emlékezetes dátumként jegy­zik majd fel a magyar idegen­­forgalom és vendéglátás történe­tében. Az én szívemet is megdo­bogtatja, hogy — amint ugyan­csak olvashattam — „már most megállapították a szakemberek és az Inter-Continental vállalat igényes vezetői, hogy az új buda­pesti Duna-parti szálloda a világ egyik legszebb hotelja és az In­­ter-Continental szállodahálózatá­nak is egyik legkiemelkedőbb reprezentánsa”. Szóval... mit mondjak ... egy csoda. Vagy legalábbis majdnem csoda. Azért majdnem, mert az igazi csoda az valami más. Leg­alábbis számomra. Egy felfedezés, amelyre az új hotel kapcsán te­hettem szert. Néztem és hallgattam ugyanis még az avatás előtt az új Duna­­parti szálloda egyik vezetőjének nyilatkozatát a televízióban. Amikor azt kérdezték tőle, ho­gyan lett ez a hotel készen ,pon­tosan a kitűzött határidőre, még­hozzá ilyen gyönyörűre sikeredve — nos, ha emlékezetem nem csal, azt felelte, azért, mert „ezt a szállodát a beruházók és az épí­tők szívügyüknek tekintették”. Hát ez a csoda. Hogy tudniil­lik milyen egyszerűek a sokszor nagyon komplikált dolgok. Mert ugye előfordult már nálunk az elmúlt évtizedekben, hogy vala­mi nem készült el határidőre. Meg hogy nem úgy sikerült, ahogy a tervezők vagy a meg­rendelők megálmodták? Hát... olykor, olykor. S mennyi magya­rázatot, kifogást, érvet és okot találtak. Pedig hát min múlik minden? Tetszettek olvasni: szívügy vagy­­nem szívügy. Ha rajtam állna, permanens eszmecserére invitálnék ide a Du­­na-partra minden gyárigazgatót, építésvezetőt, akik gyártási, épí­tési, szervezési és határidő-prob­lémáikat — eléggé el nem ítélhe­tő módon — az anyagi érdekelt­ség, a különféle prémiumok em­legetésével akarják megoldani. Holott csak szívügynek kell te­kinteni valamit, s már minden rendben is lesz. Aminthogy az is rendben van, örömmel hallottam róla többször is, hogy az új Duna-parti szállodát, eszpresszóját, éttermét, bárját mi, magyarok is látogathatjuk. Egye­sek szerint ezek a kijelentések­ feleslegesek voltak. Véleményem szerint, igenis kellett a biztató kijelentés. Enél­­kül hazánk fiai seregestül még mindig ott topognának a szálló előtt, különösen, hogy most le­lepleztem, milyen csodával hatá­ros módon épült fel. (hogy) Gazdaságpolitikai hetilap. Főszerkesztő: DR. GARAM JÓZSEF. Szerkesztőség: V., Alkotmány u. Hírlapkiadó V- Vili.. Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343 — 100. Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERET Gazdaságpolitikai hetilap. Főszerkesztő: DR. GARAM JÓZSEF. Szerkesztőség: V., Alkotmány u. 10. Tel.: 312-553, 311 ~56 57 * * * * * 63^ S'?-1 *3, 311—30^ Kiadja : Hírlapkiadó V- Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC. Terjeszti a Magyar Posta. Fizethető bármely posta­hivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1. sz.). Előfizetés B d­ I 24.— Ft. Külföldöt terjeszti a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi V. INDEX’ 25.283 lés a Kultúra külföldi képviseletei). Cím: Bd. 63- PF 149 — Szikra Lapnyomda

Next