Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
ói kísérlet követős zaki dolgozó, a többi szakmunkás, illető segédmunkás.) Sajnos ezekből a leírásokból, ismertersekből nem derül ki, hogy a kísérlet élén milyen nagyságú és összetételűolt a kombinát dolgozólétszáma (ez asekinóihoz hasonló kísérletek ismétlésére is vonatkozik). Ezért nem lehet megbízhatóan „minősíteni” az egyébként ersze önmagában véve is tekintélyes 100 főnyi létszám-megtakarítást. Annyizonyos, hogy a helyi munkaerőhelyzetn máris lényegesen javított a kísérlet .Et a pozitívumot külön is hangsúlyozi a scsekinói városi pártbizottság titkai a vegyikombinátról adott egyik nyiltkozatában), mivel az eddigiekben felabadult létszámot a kombinát szomédságában felépült új műfonalgyárnál okalmazzák. Létszám és ösztönzés A kísérletet bemutató és méltató cikk alapján kibontakozó kép közgazdasgi értékelése nem könnyű feladat. A ■nyék, a fentebbvázolt komoly eredények önmagukért beszélnek. A teljes ■r megtakarítás-többlet személyi jövedékiként való felhasználása folyamatain, hosszabb időn át és egyszersmind terjedtebben (tehát nemcsak egy vagy ehány gyár kollektívájánál) semmiképpn sem látszik járható útnak. Ami meg a (korrigált) bázis-bérvolument illőnehézségekkel járhat a bázis-bérvomen több éven át változatlanul tart át. Akármilyen bázismutatót alkalmazik, valószínűsíthető, hogy évenként jobb és újabb korrekciók szükségesek, ■akúgy, mint a hosszabb időre előre kilótt termelési terv tekintetében is. A scsekinói kísérletnek mindenekelőtt vállalati kollektíva aktivitását, kezdményező képességét és munkalendületét lélesen kibontakoztató hatása, s nem fősorban az adott esetben a helyi feltelekhez alkalmazkodóan jól bevált, dem mindig, s mindenhol alkalmazhatózabályozó módszere az, amely figyelőt és elismerést érdemel. Bizonyság erre az a tény, hogy a csekinói kísérlet követői, a legkülönfébb iparágakban, s országrészekben űködő vállalatok (mintegy 30 vállalat 10 ezer dolgozóval) belső ösztönzési módszerüknek a vegyikombinát példája /orrain hovatovább országos mozgammá váló fejlesztésekor általában a sekinói eljárástól részben-egészben első módszereket alkalmaznak. Ez terészetes és érthető, ha tekintetbe vesztik az iparáganként különböző műszaki-technikai feltételeket, követelményeket, s a hatalmas kiterjedésű Szovjetunió egymástól távol eső gyárainak nagyon eltérő környezetét, pozícióját stb. „Scsekinó követői” között említhető a baskíriai kőolajkitermelő és feldolgozó vegyipari egyesülés. Az egyesülésen belül vannak kedvező munkaerő-ellátottságú, s vannak munkaerőhiánnyal küzdő vállalatok. Az eltérő helyzet folytán meghatározott termelési és termelékenységi többletteljesítményhez eléggé eltérő vállalati erőkifejtések kapcsolódhatnak. A kísérlet jelenlegi szakaszában az egyesülési központ bizonyos fokig kiegyenlíti az eltéréseket. Ezt úgy teszi, hogy a létszám-felszabadításból adódó bérmegtakarítások 30%-át elvonja, s azt a vállalatok között újra elosztja. Az egy főre eső termelési értékkel kifejezett termelékenység alakulása a nyereségből képezhető anyagi ösztönzési alapnak a nagyságát is befolyásolja. Az egyesülés munkadíjazási politikájára jellemző bizonyos mértékű — ez esetben eléggé áttételesen érvényesülő — nivellálási törekvés itt is felismerhető. A tervezett anyagi ösztönzési alap ugyanis abban az esetben növelhető, ha a vállalatnál a termelékenység növekedésének mutatója meghaladja az egyesülési átlagot. Ilyenkor az átlagtól való eltérés minden százaléka a tervezett ösztönzési alap 7%-os növekedését vonhatja maga után. A baskíriai kísérlet alig több mint fél éve tart. De már ez a viszonylag rövid idő is elégnek bizonyult ahhoz, hogy az egyesülési szinten mért termelékenység 9%-kal, a termelési volumen pedig közel 100%-kal megnövekedjen, s hozzávetőlegesen 1600 fővel csökkenjen az egyesülés vállalatainál a dolgozók létszáma. A scsekmnóihoz hasonló — erőteljes létszámleépítésre ösztönző — módszereket vezettek be kísérletképpen a 22 vállalatot magában foglaló nitrogéngyártó ágazatban is. Az uráli Szverdlovszk energiabázisának kollektívája is a scsekinói kísérlet követőjének tekinti magát. Már 1968 második felétől kezdődően tanulmányozták a vegyikombinát módszereit, s azok felhasználásával, a villamoserőmű sajátos műszaki adottságainak megfelelően alkalmazott szervezési és bérezési módszerekkel törekednek az energiaszolgáltatás és a hálózatfenntartás termelékenységének emelésére. 1969-ben 345 kisebb-nagyobb horderejű ésszerűsítéssel, műszaki-szervezési intézkedéssel 520 fizikai és 120 műszaki, illetve irodaiigazgatási dolgozó vált szabaddá az erőműnél. Az 1969—71-es időszakra mintegy 1900 főnyi létszámmegtakarítást, s egyidejűleg kb. 14%-os fejenkénti személyi jövedelemnövekedést irányoztak elő. A könnyűiparban is átveszik a scsekinói kezdeményezéseket. 1969-ben a tárca öt egyesülése kezdett az élőmunka hatékonyabb felhasználására irányuló bérezési-ösztönzési kísérletekbe. Ezek egyike a tallinni „Marat” egyesülés, ahol a szélesedő munkaverseny, egyes kézi munkák gépesítése, s ezzel együttjáróan a folyamatos normakarbantartás, a haladó átlagnormák alkalmazása már 1970 elejére 25 munkás, 22 műszaki és 20 igazgatási dolgozó más munkahelyre való átirányítását tette lehetővé. Bér és értékesítés A kísérletek sorában különösen érdekesnek tűnik a permi műszeripari elektrotechnikai gyár újonnan kialakított anyagi ösztönzési rendszere. Ez tulajdonképpen annak a — műszeriparban általánosan érvényesülő — kísérletnek része, melynek keretében minden egy rubelnyi termékértékesítésre meghatározott kopejka kifizethető bért kalkulálnak, vagyis a kifizethető bérvolument a termékértékesítésre vetített normatívával írják elő. A bértömeget a permi elektrotechnikai gyárban is az említett eljárással (a termékértékesítéshez kapcsoltan) jelölik ki. Egyidejűleg a bérszínvonalat is szabályozzák, éspedig a következőképpen. A vállalati gazdálkodás hatékonyságát kifejezésre juttató termelékenységi mutató (sajnos az irodalomból nem derül ki, hogyan számítják ezt) 1%-os növelése a bérszínvonal 0,4%-os emelését teszi lehetővé. Az eddigiekből kitűnik, hogy a scsekinói kísérlet alapjában véve nem elsősorban konkrét szabályozástechnikai módszerével tekinthető úttörőnek és jelentősnek. Jelentősége főként abban áll, hogy hozzájárul ahhoz az egyébként is kibontakozóban levő folyamathoz, amely új színt, aktivitást és kezdeményezést visz a szovjet vállalati kollektívák mókájába, s elősegíti a hatékonyabb vállalati munkaerő- és bérpolitika kialakítását. Dr. Lévai János felme la lelenténaka igokkal skedeltékben 1968ázalékmillikereslett le. hónapot szákeres•l érte a is l Dugi fejében, északi elött a ajkutakat a vásár a moótorony méter kutatóitóan 5 is- és amelyet nagy olajipari V és a■ mintrba került. Jugoszláv vállalatok már eddig is nagy összegeket fordítottak az Adriai tenger partján és a környező szigeteken olaj- és földgázkutatásokra. Bulgária ötödik ötéves terve Bulgária idén befejeződő ötödik ötéves terve a korábbiakhoz hasonlóan magas és szilárd ütemet biztosított a népgazdaság fejlődésének. A társadalmi termék összessége 1969- ben 45 százalékkal haladta túl az 1965. évi színvonalat, 9,8 százalékos növekedést valósítva meg évente. A gazdasági fejlődés gyors ütemében a nehézipar játszotta a döntő szerepet. Ennek termelése az adott időszakban átlagban évi 12 százalékkal fejlődött. Előzetes értékelés szerint a nemzeti jövedelem idén 45,5 százalékkal haladja túl az 1965. évi szintet. Általában számítani lehet, hogy a népgazdaságnak ez az ága túl is teljesíti az eléje tűzött feladatot. Egyébként a nemzeti jövedelemnek az utóbbi négy évben bekövetkezett növekedését a munka termelékenysége biztosította. PERISZKÓPUs 'H£n±eÁACx Pozícióharc a számítógépiparban A világsajtóban szinte naponta jelennek meg hírek a számítógépiparban végbemenő változásokról, a hatalomért, a piacért, vagy a puszta fennmaradásért folytatott fejlesztési, árpolitikai és jogi harcról, amelyet a különböző kapitalista érdekeltségek vívnak egymással. A kíméletlen harc természetesen tág teret nyújt a tőzsdei spekulációra, amely viszont visszahat a különböző érdekeltségek helyzetére. Még alig csillapodtak le a hullámok, amelyeket a Bull-General Electric érdekeltség keltett a Honeywell Társaságnak átadott részvényeivel, máris újabb tárgyalásokról érkeznek a hírek, melyek szerint a számítógépgyárak közötti együttműködés tovább fokozódik és újabb találgatásokra és spekulációra nyújt lehetőséget. A legújabb hírek szerint a francia CII (Compagnie Internationale pour l’Innformatique) és az angol ICL (International Computers Limited) társaságok között folynak tárgyalások az együttműködés kérdéseiről és lehetőségeiről. A beavatottak szerint a CII nehéz helyzetbe került a BULLGE társaság és a Honeywell megegyezése következtében. Ugyanis a megegyezés közvetve az amerikai IBM (International Business Machines Corporation) franciaországi pozíciójának további megerősödését eredményezte. Másrészt a Honeywell cég részéről lényegesen agresszívabb üzletpolitika várható , mind a francia, mind az európai piacon —, mint amelyet eddig a BULL-GE folytatott. A számítógépgyárak közötti szoros kooperáció kérdését tovább bonyolítja a CNI korábbi megegyezése az amerikai CDC (Control Data Corporation) társasággal a kutatási és technológiai információcsere vonatkozásában, valamint az ICL ugyancsak korábbi megegyezése a CDC-vel piaci és licenc kérdésekben. A jelek tehát egy CDC—CII—ICL hármasszövetség kialakulására mutatnak, bár az illetékes gyárak képviselői ezt még cáfolják. Míg a CII együttműködési törekvése a Franciaországban kialakult számítógépipari helyzet folytán könnyen magyarázható, addig a többi számítógépgyár ilyen irányú törekvései már részletesebb elemzést igényelnek. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a számítógépipar — eltérően más iparágaktól — a „piaci részesedésen” nem az évente leszállított mennyiségből való részesedést érti, hanem egy vállalat részesedését az év folyamán felállított (üzembe helyezett) berendezések összességéből. Ez lényeges eltérést jelent, mert a gyártás — leszállítás — üzembe helyezés fázisai között általában jelentős időeltolódás van, és ez nagymértékben befolyásolja egy-egy vállalat életképességét. A fejlesztéstől az üzembe helyezésig terjedő, viszonylag hosszú átfutási idő ellenére a fejlődés mégis rohamos a számítógépiparban, így a gyárak mindig újabb próbatétel elé kerülnek a versenyfutásban. A legújabban kialakult együttműködési láz okait keresve, elsősorban az IBM cég július eleji bejelentésére kell gondolni, amikor a gyár bejelentette új, 370-es rendszerét, amelynek gyorsasága és adattároló képessége többszöröse az előző 360-as típusnak, így természetesen lényegesen kedvezőbb az eredmény teljesítmény/ár viszonylatban is. Ugyanakkor az IBM hangsúlyozza, hogy a lényeges előnyök mellett a fő szempont az volt, hogy ennél az új típusnál elkerüljék azt a forradalmat, amelyet a 360-as típus annak idején okozott, amikor a vevőknek öszszes feldolgozási programjaikat át kellett dolgozniok, gyakran az egész vállalatot is át kellett szervezni. így az IBM cég nem beszél negyedik generációról, bár a rendszer előzetes ismertetése alapján, a negyedik generációra jellemző számos technikai megoldás tételezhető fel. Ennek ellenére az új 370-es típus teljesen kompatíbilis az előző 360-as rendszerrel. Az IBM cég új típusának bejelentése nyilvánvalóan megrázta a tőkés számítógépipart és piacot. Hiszen annak ellenére, hogy egyes országokban csökkent az üzembe helyezett IBM-berendezések száma (az NSZK-ban 1968 nyarától 1970 elejéig 65,4 százalékról 61,8 százalékra csökkent az IBM részesedési aránya), 70—75 százalék részesedési aránnyal még mindig uralja mind az amerikai, mind a világpiacot, és így az IBM minden üzleti lépése fokozottan érinti a kisebb számítógépgyárakat. Az IBM cég egy korábbi üzletpolitikai húzása , amikor számítógép-rendszereinek árát a gépi berendezés árára (hardware) és a szellemi bázis értékére (software) bontotta, továbbá, hogy külön számlázza a vevő személyzetének oktatását, a berendezés karbantartásának és az egyéb szolgáltatásoknak a költségeit — már amúgy is megrázta a számítógéppiacot. A mostani új típus bejelentése szinte kényszeríti a kisebb gyárakat, hogy a fejlődési színvonal és a piac megtartása érdekében együttműködjenek, illetve egyesüljenek. Az IBM piaci hatalmi befolyásán kívül természetesen egyéb okok is közrejátszanak az újabb kooperációs törekvések kiszélesítésénél. A második világháború után az IBM-hez hasonló gyors fejlődést mutatott a Xerox Corporation is, amely hirtelen lépett be a piaci küzdelembe. Megvásárolt egy kis számítógépgyártó vállalatot a Scientific Data Systems céget, és ma már mind az IBM, mind a többi számítógépgyár ellen felvette a harcot. A Német Szövetségi Köztársaságban ez év áprilisában a Siemens és az AEG Telefunken közös nyilatkozatot adott ki, hogy tárgyalásokat folytatnak nagy teljesítményű elektronikus számítógépek gyártásának koordinálására. Ehhez a programhoz a bonni kormány fejlesztési segélyt is nyújt. A Siemens és az AEG együttműködése valószínűleg már a közeljövőben nemcsak az NSZK-ban, de az európai piacon is fokozni fogja a versengést. E verseny további mozzanata, hogy Európa legnagyobb villamosipari konszernje, a Philips cég, tízéves előkészítő munka után a közelmúltban számítógép- gyártásba kezdett. Ráadásul a Philips kisebb „belépődíjat” fizetett elődeinél, hiszen az alkatrészgyártásban igen nagy tapasztalatokkal rendelkezett. A fokozódó verseny természetesen az Egyesült Államokban is éreztette hatását. Nemrégiben General Electric — a világ legnagyobb villamosipari konszernje — és a Honeywell cég összevonta számítógépipari érdekeltségét , így a számítógépgyártási világranglista 3. és 5. helyét elfoglaló két cégből létrejött a világ második legnagyobb számítógépgyára, az IBM legerősebb versenytársa. Hogy teljes legyen a kép, nem hanyagolható el a távolkeletről fenyegető újabb versenytársnak, Japánnak a megjelenése sem. Az 1965-ben indított japán húszéves terv — amely húsz év alatt 1400 milliárd USA-dolláros beruházást irányoz elő — nem kisebb célkitűzéssel indult, minthogy Japánt az „információ korszakba” lendítse, és az Egyesült Államok információfeldolgozó iparát legyőzze. A japán nagyvállalatok, a Hitachi Ltd., a Fujitsu Limited, a Nippon Electric Co., a Mitsubishi Electric Corporation, az OKI Electric Industry stb. egyre fokozzák elektronikus számítógép-termelésüket. Japánban a számítógépek iránti kereslet igen nagy, ezért a japán gyárak exportra ez ideig csak mérsékelten törekedtek, viszont nincs túl messze az az idő, amikor a számítógépgyártás felfutása és a belső szükséglet kielégítése után robbanásszerűen jelenhetnek meg a világpiacon. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az amerikai és az európai gyárak a japán cégek viszonylagos software lemaradottsága folytán kevésbé félnek a távolkeleti versenytárstól, mint egymástól. A japánok azonban viszonylag olcsó berendezéseikkel ezt a hátrányt hamar ledolgozhatják — annál is inkább —, mert napjainkban rendkívüli erőfeszítéseket tesznek a software fejlesztésére. Végül: a hírek szerint öt európai cég, az angol ICL, a francia CNI, a holland Philips, az NSZK-ban pedig a Siemens és az AEG Telefunken foglalkozik a gondolattal, hogy közösen fejlesszenek ki egy „európai nagy számítógépet”, olyan berendezést, amelynek kifejlesztése egyébként az egyes cégek elszigetelt erejét messzemenően meghaladná. Ezzel az együttműködéssel a számítógéppiacon érezhető amerikai befolyással és uralommal kívánnak szembeszállni. Dr. Kmety Antal BER 16.17