Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
18 Takarmányozás és tejtermelés A szarvasmarhatartás gazdaságosságát alapvetően a tejtermelés színvonala határozza meg. A nyereség zömét — legalábbis ahol van — a tehenészet biztosítja, tehát az ágazat rentabilitása elsősorban a tejtermeléstől függ. Tehenészet jövedelmezősége Annak, hogy az állami gazdaságokban 1969-ben a szarvasmarha-ágazatnak csak 0,4 százalék volt a nyeresége, elsősorban a tejtermelés alacsony színvonala volt az oka. A tejtermelés veszteséges volta egyben fő oka a tehénállomány csökkenésének, amit az alábbi táblázat mutat: Az állami gazdaságok tehénállományának 93 százaléka magyar tarkafajta, ami évi 4200 liter tej termelésére képes, tehát elvileg minden állami gazdaság rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy nyereséggel tartson szarvasmarhát. A 4000 literes színvonal elérésének azonban objektív feltételei vannak, amelyek A tejhozam növelésével csökken a fajlagos takarmányfelhasználás. Ezt azonban több tényező korlátozza. Az egyik korlátozó tényező az, hogy bizonyos hozamon felül romlik a tápanyagok értékesülése. Ennek következtében először lassan,, majd gyorsuló ütemben növekszik az 1 kg tej előállításához szükséges tápanyag. Ez oda vezethet, hogy bizonyos határon túl növekedni kezd a tehenészetben az egységnyi mennyiségű tej előállításához felhasznált összes tápanyag. A tejhozam növelését — bizonyos határon felül — korlátozza az is, hogy a nagyobb termeléshez jobb minőségű, koncentráltabb és több fehérjét tartalmazó takarmányok szükségesek. Ezeknek a takarmányoknak, a keményítő értékben mért termése azonban általában kisebb, mint az alacsony fehérjetartalmú takarmányoké. Minél nagyobb hozamú tehát a tehén, annál drágább takarmánnyal lehet csak kielégíteni a tápanyag-szükségletét. Ez az összefüggés végül 1 kg-nyi tejre jutó takarmány költségnövekedését is okozhatja. Fontos feladat tehát a gazdaság takarmányozási lehetőségeinek legjobban megfelelő tejtermelési színvonal megállapítása. Végeredményben azt kell eldönteni, mi gazdaságosabb az adott körülmények között: több kisebb hozamú, vagy pedig kevesebb nagyobb hozamú tehén tartása. (Több kisebb hozamú tehén viszonylag nagyobb borjúszaporulatot ad, több húst termel, s ez is fontos tényezője az egész ágazat gazdaságosságának.) Melléktermék hasznosítása A kis költséggel történő takarmánytermelésre jó példát ad a Sinatelepi Állami Gazdaság, ötszáz tehenének évi takarmányát 293 kh szántón termeli, oly módon, hogy más földeken termett melléktermékeket is takarmányoz. A tömegtakarmány zömét a 600 vagonnyi silózott leveles cukorrépafej adja, ami — bár melléktermék — de kukoricasilóval azonos tápértékkel rendelkezik, és csak feleannyiba kerül. A tömegtakarmány-A 0,4 százalékos nyereség átlagszám. Ez magába foglal több olyan állami gazdaságot, amelyekben az összes nyereséghez a szarvasmarhatartás nagymértékben hozzájárul. Több állami gazdaságban a szarvasmarhatartás nagy nyereséget adott. Bolyon 15 százalékát, Alsótengericen 9 százalékát.. Sintelepen 6 százalékát az év végi össznyereségnek a szarvasmarhatartás adta. A tejtermelés jövedelmezősége az 1 tehénre jutó évi tejhozamtól függ Ahol ez a hozam 4000 liter év felett van, a tejtermelés önköltsége annyira csökken, hogy a tehéntartás nyereségessé válik. Ez az összefüggés látható az alábbi táblázatból: közül legfontosabb a gazdaságos takarmányozás. Az önköltség szerepe A tejtermelés önköltségének legnagyobb hányadát (50—60 százalékát) a takarmányozási költségek alkotják, elsődlegesen tehát ez határozza meg a tejtermelés önköltségét. termelés ilyen megoldása közvetlenül csökkenti a termelőtakarmány költségét. Amennyiben melléktermékkel helyettesítjük a tömegtakartakarmányt, úgy a silókukorica vetése megszüntethető, és helyette napraforgót termeszthetnek. Az élelmiszeripari célokra eladott (640 Ft/g) naprafogó minden mázsája után ugyanis30 kg olajpogácsát kapnak, s ez a melléktermék fontos fehérjetartalmú takarmány, pótolja az importált földidió-darát. A sinatelepi állami gazdaság 1969-ben takarmányozásra 6740 g sörtörkölyt is felhasznált. Ennek emészthető fehérjetartalma háromszorosa a kukoricasilóénak, 20 220 g hagyományos takarmánynak felel meg. A sörtörköly mázsánkénti ára 32 Ft, a vele egyenértékű 3 mázsa kukoricasilóé pedig 36 Ft, ez tehát 17 százalékos költségcsökkentésnek felel meg. Zöld futószalag — a legolcsóbb Annál több állati, termék állítható elő, minél nagyobb a területegység tápanyaghozama. A zöld takarmányok termesztésének arányát célszerű olyan módon összeállítani, hogy a tejtermelés tápanyagszükségletének 60—60 százalékát biztosíthassa. Erre találunk példát az Alsótengelyi Állami Gazdaságban, ahol 4560 tejhez (1 tehén takarmányozásához) szükséges takarmányt 0,64 kh fővetésű és 0,5 kh másodvetésű területen megtermelik. Ez adja az úgynevezett alsótengelici zöld futószalagot (őszi takarmánykeverék, borsós napraforgó, borsós csalamádé, szudáni fű, borsós silókukorica, napraforgó, takarmánykáposzta). Egy tehén napi takarmányfogyasztása 50 kg, ami biztosítja az életfenntartását és 13 liter tej termelését. Az 50 kg zöldtakarmány önköltsége 10 Ft. Az Alsótengerben 1 liter tej fajlagos takarmányköltsége 2,05 Ft, és végső fokon ez biztosítja a szarvasmarha-ágazat jövedelmezőségét. Amit az Alsótengelici Állami Gazdaságban megtesznek, azt sok más állami gazdaság is megteheti, s ilymódon a tehéntartás nyereségessé válik. Bonyhádi Páterr Állami gazdaságok tehénállománya fcv Tehénállomány 1000 db 1.16* »3,3 db mr, 373 „ 1366 fl.H 6 1067 »3.« „ 13*»S 00.7 1960 85,8 „ Tejhozat- és önköltség Tejtermelés-év 2751—300« 3001— 3250 S351—31»00 3501—375« 3751-4000 1 1. tej önköltsége 4,45 4,34 4,15 4,13 3,85 1 g takarmány termelésének költsége (Ft) tazdaság neve Kukorica Lucerna Tak. gabona Egynyári 1 1 tej szálas tak. költsége Országos átlag 200 1? 500 S0 5,51 Smatelrp 1,4 t m 13.w* Alsótengelic .140 114 100 23 3,00 Boly 107 95 117 19 2,05 X&1&.0GI A mezőgazdasági kiállításról Az új szovjet traktorok A magyar mezőgazdaságnak a következő években ki kell cserélnie traktorállományának nagyobb részét. 67 ezer traktorból, amelyet 1969 végén nyilvántartottak, ugyanis több mint 35 ezer traktort még 1965 előtt vásároltak, s ezek lényegében elhasználódtak. A mezőgazdaság 1960—69 között öszszesen 32 ezer új traktort vásárolt. A következő években ezek egy része is meghaladja az ötéves kort, így tehát a következő öt évben — amennyiben a régi összetételben kívánnánk fenntartani a traktorállományt — 40—50 ezer traktort, évi átlagban kb. 10 ezer új traktort vásárolnak az üzemek. Az adatok azt mutatják, hogy 1965— 69. évek átlagában évente több mint 6000 új traktort vettek a mezőgazdasági üzemek és 2 magyar traktorra 5 import traktor jutott (9 ezer magyar és 23 ezer import traktor szereztek be 1965 és 1969 között). Nem kétséges, hogy traktorparkunk kicserélésében a következő években az import traktoroknak, elsősorban a szovjet traktoroknak nagy szerepük lesz. Eddig is az importált traktorok túlnyomó része szovjet gyártmány volt és a tapasztalatok szerint a szovjet traktor jó, a többinél tartósabb, üzem biztosabb, 75-től 1000 lóerőig .Emiatt a magyar termelőket érdekli, milyen traktorokat gyártanak a következő években a Szovjetunióban, és általában milyen mezőgazdasági gépek beszerzésére számíthatunk a Szovjetunióból. A szovjet, mezőgazdasági gépgyártást — az SZKP 1970 júliusi plénumának határozata alapján — rekonstruálják. A traktorok vonatkozásában ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy jelentékenyen növekszik a traktorok átlagteljesítménye és nagyobb lesz az egész traktorgyártáson belül a nagy teljesítményű traktorok — és munkagépek — részaránya. Az elmúlt években a gyártott traktorok száma a Szovjetunióban meghaladta évenként a négyszázezer darabot (1967 — 405 ezer, 1968 — 423 ezer). Az össztermelés 5 százalékát exportálják. A magyar traktorbehozatal zömét alkotó 50 lóerős univerzális traktor (MTZ) típusa is átalakul. A minszki traktorgyárban 75—80 lóerős Belorusz- traktort fognak 1972-től gyártani. A másik, általunk behozott traktor, a lánctalpas DT—75. A volgográdi traktorgyárban, ahol ezt a traktort gyártják, most dolgozták ki az új, nagyobb teljesítményű változatot: DT—75 a jövőben 110—120 lóerős lesz. Harkovban gyártják a T—100-as traktorokat. Ezek új típusa a ,,T—150" legalább 75 százalékkal nagyobb teljesítményű, mint a mostani. A T—150-es traktor üzemi próbái már folynak. Új traktortípusokon dolgoznak a cseljatomszki nehéztraktorgyárban is. Ott jelenleg a T—130-asok készülnek, amelynek új típusa 160 lóerős. Ebben a gyárban dolgozzák ki a 220, 330, 500 és 1000 lóerős új, főként ipari rendeltetésű traktorok típusait. A szovjet kombájnfejlesztés Azt hisszük, hogy még nemaz egész magyar agrárközvélemény értette meg a traktorkapacitás növelésének gazdasági jelentőségét. Eddig csak egy nagykapacitású szovjet traktor — a 200 lóerős K—700 — dolgozott magyar gazdaságokban, és ebből is csupán néhány darab. Bár ez a traktor nagyon drága — kereken egymillió forintba kerül —, mégis gazdaságosabbnak bizonyult a kisebb gépeknél, mert egy traktoros a K—700- zal tíz munkáját végezte el. (Ez a 12 tonna súlyú óriásgép 50—HIO holdat is felszánt naponta.) A nagyteljesítményű mezőgazdasági gép fő gazdasági előnye abban van, hogy nagyon gyorsan, tehát optimális idő alatt tudja elvégezzi a talajmunákat, s így lényegesen csökkennek a veszteségek, nő a hozam, mert az idejében végzett mezőgazdasági munka a hozamnövelés egyik fő tényezője. Ennek kapcsán említést kell tenni a gabonakombájn jövőjéről is. Az SZK—4 kitűnő kombájn volt. Új, nagyobb teljesítményű szovjet kombájnok is születnek: a „Niva" és a „Kolosz". Azonban számunkra talán kissé lassabban, mint szeretnénk. Az NDK-ban gyártott modern gabonakombájn teljesítménye meghaladja az SZK—4-et és ami a fő, az E—512 kombájnt már gyártják és árulják. A magyar üzemek a nagyteljesítményűek közül így most csak NDK- gyártmányú kombájnt vásárolhatják meg. Ez pedig az 1970. évi aratás tapasztalatai mutatják, jó „üzlet” lett volna, ha jó az alkatrészellátás is. Hamarabb végezhettek az aratással és kevesebb volt a veszteség. A szovjet kombájngyártók ígérik, hogy 1970—75 között teljesen áttérnek a „Niva" és a ,,Kolosz’’ típusú, nagyteljesítményű kombájnok gyártására. .Jó volna, ha minél előbb tudnának ezekből Magyarországra is szállítani. A szovjet mezőgazdasági gépgyártás rekonstrukciója felöleli valamennyi munkagép, szállítóeszköz , és alkatrész gyártását. Nagyméretű szakosítást is megvalósítanak a gyártásban. A tervek szerint a rekonstrukció nyomán emelkedik majd a munka termelékenysége a mezőgazdaságban. Éspedig a növénytermelésben a termelékenység emelkedése a Szovjetunióban másfél-kétszeres, az állattenyésztésben (gépesítés következtében) két-háromszoros termelékenység növelésre számítanak. A nagyobb teljesítményű gépek és munkagépek behozatala a Szovjetunióból, a magyar mezőgazdaságban is kell, hogy gyorsabban emelje a munka termelékenységét, népgazdasági hatékonyságát. 0. m.) Megvételre felajánljuk vállalatunknál használaton kívül helyezett 1 db BALATON TÍPUSú, 2 db VELENCE TÍPUSÚ akkumulátortöltő és -indítókat, kisebb javítással üzembe helyezhető állapotban. i - Íj Érdeklődni lehet: I 9. SZ. AKÖV Beruházási Osztály If. Kecskemét, Csáktornyai u. 4—6. Telefon: 27-78,160-as mellékügyintéző: Lajos József üzemfenntartási előadó. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16.