Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
Az MSZMP X. kongresszusának a IV.tévés tervre vonatkozó tézisei a terméékenységet illetően előírják, hogy: „A mezőgazdaság termelése — a foglalkozatottak számának további csökkentése mellett — az előző öt év átlagához képest 15—16 százalékkal növekedjék.” A tézisek ugyan nem tartalmaznak konkrét adatot arról, mennyivel csökkentendő a mezőgazdaságban foglalkozatottak száma, de a termelés 15—16 száalékos növelése pontos, számszerűen meghatározott feladat, amelyet az egyes vállalatok különböző mértékben nallaljanak majd meg. Az országos végeredmény a különböző vállalati eredményektől majd — hogy úgy mondjuk — „öszzeáll”. Nyilvánvaló azonban, hogy amennyiben tervszerűen haladunk a cél elé — időnként fel kellene mérni az szerrv, ágazati és országos szintón is . Eszerint a tsz-ekben 9 százalékkal, az illami mezőgazdaságban 13,4 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége 909-ben. 8 százalékos átlagos emelkedés Igaz, hogy kétt év adataiból nem lehet seljos következtetést levonni a munka ermelékenységéről a mezőgazdaságban, mert az időjárás — az embertől függeten tényező — nagymértékben befolyáolja egy-egy esztendő növénytermesztőének eredményeit. Két esztendőt, 1968-at és 1969-et Hispen a fejlődési tendenciát az időjárás ke■óssé torzítja, hiszen a növénytermesztés az össztermésnek 60 százalékát adja, és két év időjárása között nem volt nagy különbség. Mód van természetesen arra is, hogy nagyobb időszakban mérjük fel a temeékenység alakulását. 1960-at 100-nak vé■e, a mezőgazdaság bruttó termelése 969-ben változatlan áron számítva 129-et ért el. Ugyanebben az időszakban a mezgazdaságban dolgozók száma 1,9 milió főről 1,4 millióra csökkent. Eszerint 969-ben egy mezőgazdasági dolgozóra átlagosan 75 százalékkal több termelési érték jutott, mint 1960-ban. A munka ermelékenysége a mezőgazdaságban 1960 - 1969 között összesen 75, évi átlagban pedig mintegy 8 százalékkal emelkedett, et figyelembe veendő, hogy a holtmun,a felhasználása 1960 és 1969 között megkétszereződött, emiatt a nettó termelés csak kismértékben emelkedett. De így is a bruttó termelés értéke kétszer annyival lett, mint az ipari anyagok felhasználáának értéke. A fentiekből is kiolvasható az az alapkövetelmény, amelyet a mezőgazdaságban a munka termelékenységével f kapcsoatban támasztanak: a mezőgazdaságnak csökkenő létszám mellett kell évről évre ebbet termelnie. Így érthető, hogy a munka termelékenységének a mezőgazdaságban napainkban gyorsabban kell növekednie, mint a termelékenység emelkedésének,épgazdasági átlaga. Nagy tartalékok Tovább vizsgálva a munkatermelékenység emelkedésének sajátosságait a termelékenység alakulását. Mégis — az ipari beszámolókkal ellentétben — az év végi mezőgazdasági kimutatásokból eddig rendszeresen hiányzott a munkatermelékenység alakulásának rovata. Mentségül szolgál, hogy a munkatermelékenység pontos kiszámítása a hazamunka miatt nagyon bonyolult. Az élőmunka-termelékenység — ez a lényeg — a mezőgazdaság két legnagyobb szektorában, a tsz közös gazdaságokban és az állami mezőgazdaságban — ezek adják a bruttó termelésnek több mint 70 százalékát — kimutatható. A bruttó termelés értéke, osztva a ledolgozott munkanapok számával, megadja az élőmunkának egy munkanapra jutó termelési értékét, s ennek összehasonlítása az előző évek hasonló adataival viszonylagos képet ad a munka termelékenységének alakulásáról, mezőgazdaságban, megállapítható, hogy fennek rendkívül nagyok a lehetőségei és a tartalékai. Az áttérés egy-egy ágazatban a fizikai (kézi) munkáról a gépi munkára és a műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazása gyakran négy-ötszörösére emeli néhány év alatt a termelékenységet. S ez az áttérés hazánkban még nem fejeződött be. (A gabonatermesztésben már alapjában megtörtént, de a kukoncatermesztésben és sok más ágazatban pedig a folyamat kezdeténél tartunk.) Az előrehaladás főként attól függ, hogy az egész népgazdaság mennyi eszközt fordít a társadalmi felhalmozásból a mezőgazdaság gépesítésére és kemizálására. Egyik-másik termelési ágban múlhatatlanul a termelékenyebb korszerű termelési eljárások alkalmazására van szükség, mert máskülönben egész népgazdaságunkat súlyos kár érheti. Hiba volna azt gondolni, hogy tetszés szerint, szinte önkényesen határozható meg, hogy a társadalmi felhalmozásból milyen összeg fordítandó a mezőgazdasági munkafolyamatok korszerűsítésére. Létezik bizonyos kölcsönös összefüggés a mezőgazdaság és az egész népgazdaság között. A mezőgazdaság fejlesztésének elmulasztása, vagy késedelme az egész népgazdaságot sújtja. A cukorrépa példája Erre az összefüggésre több példa felhozható. Egyik ilyen példa a cukorrépa termelése. A cukorrépa vetésterülete az utóbbi öt évben évről évre csökkent, és az 1984. évi 230 ezer holdról 1969-ben 108,5 ezer holdra, kereken 25 százalékkal esett. Eddig a hozamemelkedés csaknem ellensúlyozta a vetésterület csökkenését, de amennyiben a vetésterület szűkülése tovább folytatódik, úgy kénytelenek leszünk cukrot importálni, és csökkenteni az értékes és szükséges cukorrépa melléktermékek — répafej és -levél, répaszelet, melasz — termelését. Ezenkívül mindez károsítaná a szarvasmarha-tenyésztést, ugyanakkor rontaná a külkereskedelmi mérlegünket is. (Mostanáig cukrot exportáltunk.) A cukorrépa vetésterületének csökkenése abból fakad, hogy régi módon termelve nagyon munkaigényes, és nincs már elég munkaerő a falvakban egyezéshez és betakarításhoz. Emellett a falusi munkaerő az életszínvonal emelkedése következtében drágább lett, és így a cukorrépa termelése hagyományos módon nem eléggé jövedelmező. A cukorrépát ma már csak úgy termelhetik kielégítő jövedelemmel, ha egycsírás magot vetnek (megszüntetik az egyesést) és a növényápolást, valamint a betakarítást teljesen gépesítik. Ezzel holdanként a munkaigény 40 munkanapról öt-tíz munkanapra csökkenthető. Ehhez azonbannagy, országos méretben több százmillió forintos nagyságrendű gépi beruházás szükséges. A kérdés így vetődik fel: vagy gondoskodnak néhány év alatt az állami költségvetésből a cukorrépa művelésének teljes gépesítéséről, vagy áttérünk a cukor behozatalára, és kihasználatlanul hagyjuk a hazai cukorgyári kapacitás egy részét. A cukorrépa művelésének teljes korszerűsítése ugyanakkor megsokszorozza a munka termelékenységét ebben az ágazatban, ami természetesen megmutatkozik az egész mezőgazdasági termelésben, emelve általában a munka termelékenységét. Alternatívák A cukorrépához hasonló helyzet alakult ki a sertéshús-termelésben is. A sertéstartás hagyományos nagyüzemi módszerei munkaigényesek, költségesek, nem adnak jövedelmet, és nincs is elég munkaerő a termelés szükséges, hagyományos módon történő növeléséhez. Az iparszerű sertéshizlalás megvalósítása viszont mintegy tízmillárd forint beruházását igényli a nagyüzemekben — de ez esetben sokkal nagyobb a termelékenység, és kielégítő a jövedelem. Ha ezt a nagy beruházást öt-tíz éven belül nem valósítjuk meg, úgy a nagyüzemi sertéstartás veszteséges lesz, tovább csökken, és nem lesz elegendő sertéshús a városokban a fogyasztói igény teljes kielégítéséhez. Ez az alternatíva a magyarázata annak, hogy a kormány nagy öszszeggel — a beruházások 50 százalékos támogatásával — segíti az újiparszerű sertéstelepek építését, amelyek most gombamódra terjednek az egész országban. Nem szüksége® külön magyarázni, hogy az ipari jellegű sertéstelepek létesítése építőipari-gépipari-beruházói feladat. A lakosság sertéshússal való ellátásának pedig nagy gazdasági-politikai jelentősége is van. E két példa jól mutatja, hogy a termelőerők és a termelés szerkezetének fejlődése úgy veti fel a mezőgazdaság több ágában a kérdést: vagy növeljük a technikai színvonalat , vagy különböző gazdasági-politikai problémákat idézünk elő. A példákból az is látható, hogy a mezőgazdasági munka korszerűsítése, termelékenységének fokozása nem csupán az élelmiszergazdaság „belső ügye", hanem általános gazdaságpolitikai szükségesség, amely elől nem térhetünk ki. A munka termelékenységének növelése a mezőgazdaságban még egy vonatkozásban szorosan kapcsolódik a termelőerők és az ország gazdasági struktúrájának fejlődéséhez, éspedig a munkaerő-gazdálkodás összefüggésében. Általános jellemzője a fejlődésnek, hogy az iparban és a szolgáltatásban dolgozók száma és aránya növekszik, a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké pedig csökken. Az utánpótlást a növekvő ágazatok létszámemelkedéséhez zömmel a falu fiatal nemzedéke adja. Ez a fiatal, a tsz-ekből származó nemzedék természetesen csak akkor növelheti más ágazatok létszámát, ha a mezőgazdasági termelésben reá nincs teljes számban szükség, vagyis a tsz fiatal nemzedék bizonyos hányada a tsz-ben feleslegessé válik. Ez a folyamat ismert. Az utóbbi évtizedben 700 ezer dolgozót adott a falu a városnak, illetve az iparnak és a szolgáltatásoknak. E folyamat, ha lassúbb ütemben is, de folytatódni fog. Sőt folytatódnia kell, mert ez a népgazdaság szerkezeti fejlődésének egyik fontos eleme. A mezőgazdasági lakosság csak akkor adhat utánpótlást az ipar, a közlekedés, a szolgáltatások számára, ha saját termelését tovább gépesíti, kemizálja, és a mezőgazdasági termeléshez szükséges létszámot — éppen a termelékenység gyors növelése révén — egyre csökkenti. Mindezek az összefüggések szinte köteleznek arra, hogy az iparhoz hasonlóan a mezőgazdaságiban üzemi szinten is állandóan elemezzük és ösztönözzük a munka termelékenységének emelkedését. Lovas Márton / IW-f A munka termelékenysége a mezőgazdaságban A munka termelékenysége a tsz-ekben és az állami mezőgazdaságban Halmozott termelési ledolgozott 1 munkanapra jutó érték (millió Ft) 1000 munkanap termelési érték(Ft) 196» 196S 1969 196« 1969 196« 1969 1968 %-ában lg. tsz-ek S2 280 60 153 194 25« 203 070 209,2 293,7 108,9 ill. mezőazdóság 16 025 18 969 47 09 44 387 255,6 289,8 US,4 Szabadpiaci árak 1970. szeptember 11—12 . 1 .w 01 & . i " *o _ 'o o £ |ä = £ «iS ° * S S «ä gTM « p, o K > M 2 ti S 10 m Ni» 51Ő csirke kg 25,20 28,50 33,60 28,50 26,— — 28,70 27,50 23,— 51Ő tyúk kg 20,80 21,— 22,30 25,10 25,— — 24,20 22,70 20,— 'ejföl ‘ lit 17,— 22,— 22,— 30,— 22,— 40,— 36,— 28,70 24,— "ehéntúró kg 14,10 18,— 18,— 38,— 20,— 24,20 16,— 21,40 14,— Tojás db 1,40 1,40 1,50 1,50 1,40 — 3,50 1,50 1,50 3urg,anya kg 3,60 3,50 3,— 3,— 3,30 3,50 3,— 3,40 3,— Vöröshagyma kg 3,90 6,— 5,— 4,50 3,60 4,— 4,— 4,60 8,— fokhagyma kg 24,20 — 25,— 26,— 24,— 20,— 16,— 20,— 20,— Zöldpaprika kg 5,70 4,50 4,40 4,50 5,30 5,20 4,— 5,50 4,60 Zöldbab kg 4,90 6,— — 3,— 4,— 6,— 4,50 5,40 5,— Paradicsom kg 3,90 2,50 3,50 2,50 3,20 3,— 3,— 3,80 4,— szőlő kg 7,80 8,— 10,— 8,— 11,— 11,— 6,— 9,80 9,— Szemes tengeri g — 300,— — 380,— 310,— 320,— 340,— 330,— 300,— Sarpaq — 300,— — 350,— 310,— 300,— 350,— 340,— 300,— FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. Az üzemek tapasztalataiból Szakosítás a hejőmenti Állami Gazdaságban A Hejőmenti Állami Gazdaságban az új gazdaságszerkezet kialakítása céljából a kisebb ágazatokat felszámolták, s ez évtől már csak növénytermesztéssel, gyümölcskertészettel és sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Korábban 23, tavaly még 11 növényt, az idén csak 5 szántóföldi növényt termesztenek. Kukorica 1600 holdon, tavaszi árpa 1000 holdon, lucerna 1500 holdon, repce 760 holdon és búza 1700 holdon termett. Jelenleg 888 holdon termelnek gyümölcsöket és csemegeszőlőt. 100 hold meggyük, 100 hold barackosuk, 170 hold almájuk van. 300 vagon almára számítanak. 10 millió forintért építettek hűtőtárolót, hogy a gyümölcsöt tavasszal jó áron értékesíthessék. Sokat ígér a 460 holdas csemegeszőlő ültetvényük is. A gyümölcsösök szerkezetét is tovább fejlesztik. Főfoglalkozású üzemorvos A Békés megyei Tanács egészségügyi osztálya tervet készített a következő 5 éves tervidőszakra a tsz-üzemorvosok alkalmazásáról. Az Egészségügyi Minisztérium hozzájárult, hogy főfoglalkozású üzemorvosi állást szerveznek egyegy gazdaságba, ha annak vezetője kéri. Természetesen a szükséges előfeltételeket a gazdaságnak kell biztosítani. Békés megyében a mezőhegyesi, hidasháti, felsőnyomási és a szarvasi állami gazdaságokban kérnek üzemorvost. 500 dolgozó mellé lehet üzemorvosi rendelést szervezni, és ott, ahol legalább 1800-an vannak, lehet főfoglalkozású üzemorvost alkalmazni. Magnélküli görögdinnye A Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kutató Intézetben évek óta kísérletezek a fogyasztói és konzerv-céloknak jobban megfelelő dinnyefajták előállításával. A nemesítési célkitűzések közt szerepel a 4—5 kg-os átlagsúly és új íz- és zamatanyagok előállítása. Fontos törekvés ezenkívül a garantált minőség, ugyanis az utóbbi években elég nagy volt a minőségi „leromlás” a dinnyékben. Jelenleg négy új fajtát, illetve fajtajelöltet tartanak nyilván az intézet saját nemesítése közül, amelyek megfelelnek a kívánt követelményeknek. Ezek közül a kecskeméti vöröshasú görögdinnye már a köztermesztésben is elismerten szerepel. A választék bővítésére az idén újabb keresztezéseket végeztek a kutatók. Olyan fajta előállítását tervezik, amely kizárólag a konzervipart szolgálná. Apró terméseit érés előtt használnák fel savanyításra. Mag nélküli görögdinnye előállításával is foglalkoznak. Több mint 8 holdon terem az idén ez a különleges dinnyefajta. 70 ezer hízott liba A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet májlibatenyésztő és hizlaló telepet létesített, és a BOV kecskeméti gyáregységével szerződést kötött az értékesítésre. A korszerű telepen — ez Európa legnagyobb libatartó üzeme — gépesítették az összes munkákat, még a tömést is. A vágások azt mutatják, hogy az eredmények jók. A libák mája átlagosan 35 deka, de gyakori a 40—50 dekagrammos is. Az idei év rekordját az 1,20 kilós májat is egy kiskunfélegyházi liba „termelte”. A hagyományos libahizlaló környékéről egész évben egyenletesen szállítják a hízott állatokat, kezd megszűnni a régi őszi hizlalási csúcsidény. A kiskunfélegyházi tsz egymaga 70 ezer hízott liba előállítására és szállítására vállalkozott. (f. p.-né) 19