Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

Az MSZMP X. kongresszusának a IV.­­tévés tervre vonatkozó tézisei a termé­­ékenységet illetően előírják, hogy: „A mezőgazdaság termelése — a foglalkoz­­atottak számának további csökkentése mellett — az előző öt év átlagához ké­pest 15—16 százalékkal növekedjék.” A tézisek ugyan nem tartalmaznak konkrét adatot arról, mennyivel csök­­kentendő a mezőgazdaságban foglal­koz­­atottak száma, de a termelés 15—16 szá­­alékos növelése pontos, számszerűen meghatározott feladat, amelyet az egyes vállalatok különböző mértékben nallalj­­anak majd meg. Az országos végered­­mény a különböző vállalati eredmények­től majd — hogy úgy mondjuk — „ösz­­zeá­ll”. Nyilvánvaló azonban, hogy amennyiben tervszerűen haladunk a cél elé — időnként fel kellene mérni az szerrv, ágazati és országos szintón is . Eszerint a tsz-ekben 9 százalékkal, az illam­i mezőgazdaságban 13,4 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége 909-ben. 8 százalékos átlagos emelkedés Igaz, hogy kétt év adataiból nem lehet seljos következtetést levonni a munka ermelékenységéről a mezőgazdaságban, mert az időjárás — az embertől függet­­en tényező — nagymértékben befolyá­­olja egy-egy esztendő növénytermesztő­ének eredményeit. Két esztendőt, 1968-at és 1969-et His­pen a fejlődési tendenciát az időjárás ke­­■óssé torzítja, hiszen a növénytermesztés az össztermésnek 60 százalékát adja, és­­ két év időjárása között nem volt nagy különbség. Mód van természetesen arra is, hogy nagyobb időszakban mérjük fel a tem­e­­ékenység alakulását. 1960-at 100-nak vé­­■e, a mezőgazdaság bruttó termelése 969-ben változatlan áron számítva 129-et ért el. Ugyanebben az idősz­akban a me­­zgazdaságban dolgozók száma 1,9 mil­ió főről 1,4 millióra csökkent. Eszerint 969-ben egy mezőgazdasági dolgozóra átlagosan 75 százalékkal több termelési érték jutott, mint 1960-ban. A munka ermelékenysége a mezőgazdaságban 1960 - 1969 között összesen 75, évi átlagban pedig mintegy 8 százalékkal emelkedett, et figyelembe veendő, hogy a holtmun­­,­a felhasználása 1960 és 1969 között meg­kétszereződött, emiatt a nettó termelés csak kismértékben emelkedett. De így is a bruttó termelés értéke kétszer annyival lett, mint az ipari anyagok felhasználá­­ának értéke. A fentiekből is kiolvasható az az alap­­követelmény, amelyet a mezőgazdaság­­ban a munka termelékenységével f kapcso­­atban támasztanak: a mezőgazdaságnak csökkenő létszám mellett kell évről évre ebbet termelnie. Így érthető, hogy a munka termelé­­kenységének a mezőgazdaságban nap­ainkban gyorsabban kell növekednie, mint a termelékenység emelkedésének,­­épgazdasági átlaga. Nagy tartalékok Tovább vizsgálva a munkatermelé­kenység emelkedésének sajátosságait a termelékenység alakulását. Mégis — az ipari beszámolókkal ellentétben — az év végi mezőgazdasági kimutatásokból ed­dig rendszeresen hiányzott a munkater­melékenység alakulásának rovata. Ment­ségül szolgál, hogy a munkatermelékeny­ség pontos kiszámítása a hazamunka miatt nagyon bonyolult. Az élőmunka-termelékenység — ez a lényeg — a mezőgazdaság két legna­gyobb szektorában, a tsz közös gazdasá­gokban és az állami mezőgazdaságban — ezek adják a bruttó termelésnek több mint 70 százalékát — kimutatható. A bruttó termelés értéke, osztva a ledolgo­zott munkanapok számával, megadja az élőmunkának egy munkanapra jutó ter­melési értékét, s ennek összehasonlítása az előző évek hasonló adataival viszony­lagos képet ad a munka termelékenysé­gének alakulásáról, mezőgazdaságban, megállapítható, hogy fennek rendkívül nagyok a lehetőségei és a tartalékai. Az áttérés egy-egy ága­zatban a fizikai (kézi) munkáról a gépi munkára és a műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazása gyakran négy-ötszö­rösére emeli néhány év alatt a termelé­kenységet. S ez az áttérés hazánkban még nem fejeződött be. (A gabonatermesztés­ben már alapjában megtörtént, de a ku­kon­catermesztésben és­ sok más ágazat­ban pedig a folyamat kezdeténél tar­tunk.) Az előrehaladás főként attól függ, hogy az egész népgazdaság mennyi esz­közt fordít a társadalmi felhalmozásból a mezőgazdaság gépesítésére és kemizálá­­sára. Egyik-másik termelési ágban múlha­tatlanul a termelékenyebb korszerű ter­melési eljárások alkalmazására van szük­ség, mert máskülönben egész népgazda­ságunkat súlyos kár érheti. Hiba volna azt gondolni, hogy tetszés szerint, szinte önkényesen határozható meg, hogy a tár­sadalmi felhalmozásból milyen összeg fordítandó a mezőgazdasági munkafolya­matok korszerűsítésére. Létezik bizonyos kölcsönös összefüggés a mezőgazdaság és az egész népgazdaság között. A me­zőgazdaság fejlesztésének elmulasztása, vagy késedelme az egész népgazdaságot sújtja. A cukorrépa példája Erre az összefüggésre több példa fel­hozható. Egyik ilyen példa a cukorrépa termelése. A cukorrépa vetésterülete az utóbbi öt évben évről évre csökkent, és az 1984. évi 230 ezer holdról 1969-ben 108,5 ezer holdra, kereken 25 százalékkal esett. Eddig a hozamemelkedés csaknem ellensúlyozta a vetésterület csökkenését, de amennyiben a vetésterület szűkülése tovább folytatódik, úgy kénytelenek le­szünk cukrot importálni, és csökkenteni az értékes és szükséges cukorrépa mel­léktermékek — répafej és -levél, répa­szelet, melasz — termelését. Ezenkívül mindez károsítaná a szarvasmarha-te­nyésztést, ugyanakkor rontaná a külke­reskedelmi mérlegünket is. (Mostanáig cukrot exportáltunk.) A cukorrépa vetésterületének csökke­nése abból fakad, hogy régi módon ter­­melve nagyon munkaigényes, és nincs már elég munkaerő a falvakban egyezés­hez és betakarításhoz. Emellett a falusi munkaerő az életszínvonal emelkedése következtében drágább lett, és így a cu­korrépa termelése hagyományos módon nem eléggé jövedelmező. A cukorrépát ma már csak úgy ter­melhetik kielégítő jövedelemmel, ha egycsírás magot vetnek (megszüntetik az egyesést) és a növényápolást, valamint a betakarítást teljesen gépesítik. Ezzel hol­danként a munkaigény 40 munkanapról öt-tíz munkanapra csökkenthető. Ehhez azonban­­nagy, országos méretben több százmillió forintos nagyságrendű gépi be­ruházás szükséges. A kérdés így vető­dik fel: vagy gondoskodnak néhány év alatt az állami költségvetésből a cukor­répa művelésének teljes gépesítéséről, vagy áttérünk a cukor behozatalára, és kihasználatlanul hagyjuk a hazai cukor­gyári kapacitás egy részét. A cukorrépa művelésének teljes kor­szerűsítése ugy­anakkor megsokszorozza a munka termelékenységét ebben az­ ága­zatban, ami természetesen megmutatko­zik az egész mezőgazdasági termelésben, emelve általában a munka termelékeny­ségét. Alternatívák A cukorrépához hasonló helyzet ala­kult ki a sertéshús-termelésben is. A ser­téstartás hagyományos nagyüzemi mód­szerei munkaigényesek, költségesek­, nem adnak jövedelmet, és nincs is elég munkaerő a termelés szükséges, hagyo­mányos módon történő növeléséhez. Az iparszerű sertéshizlalás megvalósítása vi­szont mintegy tízmillárd forint beruhá­zását igényli a nagyüzemekben — de ez esetben sokkal nagyobb a termelékeny­ség, és kielégítő a jövedelem. Ha ezt a nagy beruházást öt-tíz éven belül nem valósítjuk meg, úgy a nagyüzemi sertés­­tartás veszteséges lesz, tovább csökken, és nem lesz elegendő sertéshús a váro­sokban a fogyasztói igény teljes kielé­gítéséhez. Ez az alternatíva a magyará­zata annak, hogy a kormány nagy ösz­­szeggel — a beruházások 50 százalékos támogatásával — segíti az új­­iparszerű sertéstelepek építését, amelyek most gombamódra terjednek az egész ország­ban. Nem szüksége® külön magyarázni, hogy az ipari jellegű sertéstelepek léte­sítése építőipari-gépipari-beruházói fel­adat. A lakosság sertéshússal való ellátá­sának pedig nagy gazdasági-politikai je­lentősége is van. E két példa jól mutatja, hogy a ter­melőerők és a termelés szerkezetének fejlődése úgy veti fel a mezőgazdaság több ágában a kérdést: vagy növeljük a technikai színvonalat , vagy különböző gazdasági-politikai problémákat idézünk elő. A példákból az is látható, hogy a mezőgazdasági munka korszerűsítése, termelékenységének fokozása nem csu­pán az élelmiszergazdaság „belső ügye", hanem általános gazdaságpolitikai szük­séges­ség, amely elől nem térhetünk ki. A munka termelékenységének növelé­se a mezőgazdaságban még egy vonat­kozásban szorosan kapcsolódik a terme­lőerők és az ország gazdasági struktú­rájának fejlődéséhez, éspedig a munka­­erő-gazdálkodás összefüggésében. Általá­nos jellemzője a fejlődésnek, hogy az iparban és a szolgáltatásban dolgozók száma és aránya növekszik, a mezőgaz­daságban foglalkoztatottaké pedig csök­ken. Az utánpótlást a növekvő ágazatok létszámemelkedéséhez zömmel a falu fia­tal nemzedéke adja. Ez a fiatal, a tsz-ek­­ből származó nemzedék természetesen csak akkor növelheti más ágazatok lét­számát, ha a mezőgazdasági termelésben reá nincs teljes számban szükség, vagyis a tsz fiatal nemzedék bizonyos hányada a tsz-ben feleslegessé válik. Ez a folya­mat ismert. Az utóbbi évtizedben 700 ezer dolgozót adott a falu a városnak, il­letve az iparnak és a szolgáltatásoknak. E folyamat, ha lassúbb ütemben is, de folytatódni fog. Sőt folytatódnia kell, mert ez a népgazdaság szerkezeti fejlődé­sének egyik fontos eleme. A mezőgazdasági lakosság csak akkor adhat utánpótlást az ipar, a közlekedés, a szolgáltatások számára, ha saját terme­lését tovább gépesíti, kemizálja, és a me­zőgazdasági termeléshez szükséges lét­számot — éppen a termelékenység gyors növelése révén — egyre csökkenti. Mind­ezek az összefüggések szinte köteleznek arra, hogy az iparhoz hasonlóan a mező­gazdaságiban üzemi szinten is állandóan elemezzük és ösztönözzük a munka ter­melékenységének emelkedését. Lovas Márton­ ­ / IW-­f A munka termelékenysége a mezőgazdaságban A munka termelékenysége a tsz-ekben és az állami mezőgazdaságban Halmozott termelési l­edolgozott 1 munkanapra jutó érték (millió Ft) 1000 munkanap termelési érték­­(Ft) 196» 196S 1969 196« 1969 196« 1969 1968 %-ában lg. tsz-ek S2 280 60 153 194 25« 203 070 209,2 293,7 108,9 ill. mező­azdóság 16 025 18 969 47 0­9 44 387 255,6 289,8 US,4 Szabadpiaci árak 1970. szeptember 11—12 . 1 .w 01 & . i " *o _ 'o o £ |ä = £ «iS ° * S S «ä gTM « p, o K > M 2 ti S 10 m Ni» 51Ő csirke kg 25,20 28,50 33,60 28,50 26,— — 28,70 27,50 23,— 51Ő tyúk kg 20,80 21,— 22,30 25,10 25,— — 24,20 22,70 20,— 'ejföl ‘ lit 17,— 22,— 22,— 30,— 22,— 40,— 36,— 28,70 24,— "ehéntúró kg 14,10 18,— 18,— 38,— 20,— 24,20 16,— 21,40 14,— Tojás db 1,40 1,40 1,50 1,50 1,40 — 3,50 1,50 1,50 3urg,anya kg 3,60 3,50 3,— 3,— 3,30 3,50 3,— 3,40 3,— Vöröshagyma kg 3,90 6,— 5,— 4,50 3,60 4,— 4,— 4,60 8,— fokhagyma kg 24,20 — 25,— 26,— 24,— 20,— 16,— 20,— 20,— Zöldpaprika kg 5,70 4,50 4,40 4,50 5,30 5,20 4,— 5,50 4,60 Zöldbab kg 4,90 6,— — 3,— 4,— 6,— 4,50 5,40 5,— Paradicsom kg 3,90 2,50 3,50 2,50 3,20 3,— 3,— 3,80 4,— szőlő kg 7,80 8,— 10,— 8,— 11,— 11,— 6,— 9,80 9,— Szemes tengeri g — 300,— — 380,— 310,— 320,— 340,— 330,— 300,— Sarpa­q — 300,— — 350,— 310,— 300,— 350,— 340,— 300,— FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. Az üzemek tapasztalataib­ól Szakosítás a hejőmenti Állami Gazdaságban A Hejőmenti Állami Gazdaságban az új gazdaságszerkezet kialakítása céljá­ból a kisebb ágazatokat felszámolták, s ez évtől már csak növénytermesztéssel, gyümölcskertészettel és sertéstenyésztés­­­sel foglalkoznak. Korábban 23, tavaly még 11 növényt, az idén csak 5 szántóföldi növényt ter­mesztenek. Kukorica 1600 holdon, tava­szi árpa 1000 holdon, lucerna 1500 hol­don, repce 760 holdon és búza 1700 hol­don­ termett. Jelenleg 888 holdon termelnek gyü­mölcsöket és csemegeszőlőt. 100 hold meggyük, 100 hold barackosuk, 170 hold almájuk van. 300 vagon almára számí­tanak. 10 millió forintért építettek hű­tőtárolót, hogy a gyümölcsöt tavasszal jó áron értékesíthessék. Sokat ígér a 460 holdas csemegeszőlő ültetvényük is. A gyümölcsösök szerkezetét is tovább fej­lesztik. Főfoglalkozású üzemorvos A Békés megyei Tanács egészségügyi osztálya tervet készített a következő 5 éves tervidőszakra a tsz-üzemorvosok alkalmazásáról. Az Egészségügyi Mi­nisztérium hozzájárult, hogy főfoglalko­zású üzemorvosi állást szerveznek egy­­egy gazdaságba, ha annak vezetője ké­ri. Természetesen a szükséges előfelté­teleket a gazdaságnak kell biztosítani. Békés megyében a mezőhegyesi, hidas­háti, felsőnyomási és a szarvasi állami gazdaságokban kérnek üzemorvost. 500 dolgozó mellé lehet üzemorvosi rendelést szervezni, és ott, ahol legalább 1800-an vannak, lehet főfoglalkozású üzemorvost alkalmazni. Magnélküli görögdinnye A Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kutató Intézetben évek óta kísérletez­­­ek a fogyasztói és konzerv-céloknak jobban megfelelő dinnyefajták előállí­tásával. A nemesítési célkitűzések közt szerepel a 4—5 kg-os átlagsúly és új íz- és zamatanyagok előállítása. Fontos tö­rekvés ezenkívül a garantált minőség, ugyanis az utóbbi években elég nagy volt a minőségi „leromlás” a dinnyékben.­­ Jelenleg négy új fajtát, illetve fajta­jelöltet tartanak nyilván az intézet sa­ját nemesítése közül, amelyek megfelel­nek a kívánt követelményeknek. Ezek közül a kecskeméti vöröshasú görög­dinnye már a köztermesztésben is elis­merten szerepel. A választék bővítésére az idén újabb keresztezéseket végeztek a kutatók. Olyan fajta előállítását tervezik, amely kizárólag a konzervipart szolgálná. Apró terméseit érés előtt használnák fel sa­vanyításra. Mag nélküli görögdinnye előállításával is foglalkoznak. Több mint 8 holdon terem az idén ez a különleges dinnyefajta. 70 ezer hízott liba A kiskunfélegyházi Lenin Termelő­­szövetkezet májlibatenyésztő és hizlaló telepet létesített, és a BOV kecskeméti gyáregységével szerződést kötött az ér­tékesítésre. A korszerű telepen — ez Európa leg­nagyobb libatartó üzeme — gépesítették az összes munkákat, még a tömést is. A vágások azt mutatják, hogy az ered­mények jók. A libák mája átlagosan 35 dek­a, de gyakori a 40—50 dekagrammos is. Az idei év rekordját az 1,20 kilós májat is egy kiskunfélegyházi liba „ter­melte”. A hagyományos libahizlaló kör­nyékéről egész évben egyenletesen szál­lítják a hízott állatokat, kezd megszűn­ni a régi őszi hizlalási csúcsidény. A kis­kunfélegyházi tsz egymaga 70 ezer hí­zott liba előállítására és szállítására vállalkozott. (f. p.-né) 19

Next