Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

KA BAIMOSZKÓM* Jó reklám a szép kirakat, s a városképnek is hasznára válik. Nem könnyű per­sze a kirakatok számát növelni, de nemhiába rugal­­masak a kisipari szövetkezetek, ennek a módját is kitalálják. A Mártírok útja 56.és 58. számú ház közötti szabad te­rületen önálló kirakatsort épített még az év elején az Általános Ruházati Ktsz. Hat kirakatban helyezte el tet­szetős termékeit, s a tavaszi ün­nepek alkalmából a pompás de­koráció sem hiányzott. Aztán el­múltak az­ ünnepek, maradt a de­koráció, s a kirakati darabok még a nyár derekán , a „Tavaszra” feliratot viseltek. Az élő és művirágok lehervad­­t­a­­k, por, korom lepte a piszkos üvegű kirakat belsejét, a napszít­ta „tavaszi” ruhákat tartó szálak szétmállottak, csüggedten pihent a leszakadt nemzeti színű szala­gok alatt a kupacba huppant, egykor szép sárga paplan. A járókelők szomorúan nézték a jobb sorsa érdemes kirakatsort, s Vörösmartyt idézték: „Lesz még egyszer ünnep a világon.” Lett. Augusztus 18-án­­megje­lent a szorgos kirakatrendező, ki­söpörte a kirakatokat, de ugyan­csak időzavarban lehetett, mivel áru csak két kirakatba jutott. Igaz, ünnepi dekorációkból ke­rült, ezekbe bőven, de négy kira­kat­­ üresen maradt. Az idő az­óta ismét megkezdte munkáját, hullik a dekoráció, porosodik a csekélyke kirakati áru, ami se reklámnak, se városképnek nem vigasztaló. Türelem. November ötödikén bizonyára jön a kirakatrendező... Egy reggel arra leszek figyelmes, hogy lakásom be­járata fölött egy postás szerelő bí­belődik a telefon­vezeték-dobozzal. Nyilván elromlott a házban valame­­­lyik telefon. Estére az enyém se szól. Tárcsázom — persze nem hazulról — a 03-at. Bejelentem. Ez a bejelentés a következő két héten belül még nyolc alkalom­mal megismétlődik. Hogy ne le­gyen unalmas, még kétszer a 03-on jelentkezem, a továbbiak­ban a Krisztina központ hibabe­jelentőjénél, utóbb már a­­hiba­­csoport vezetőjét ostromolom. Vi­lágosan elmondom gyanúmat: a másik telefonvonal javítása köz­ben piszkálhattak valamit az én vonalamon. A válasz mindenkor udvarias: persze, persze, előjegyeztek, ma­jd kijönnek. Három alkalommal az időpontban is megegyezünk, csak éppen a szerelő nem jön. Követ­kezik azonban egy váratlan, ötle­tes fordulat: az ikertársamnál le­het nyilván a hiba, de oda nem tudnak bemenni. Így megy ez két álló héten ke­resztül, a hibacsoportnál már nyá­jas ismerősként üdvözölnek, le­het, hogy azért nem küldenek szerelőt, mert már úgy megszok­tak ... Aztán egy napon váratlanul megérkezik a mester, felmegy a dobozhoz, igazít valamit és meg­szólal a telefon. Két hét után. A technika csodája. Teljes si­ker. Iker nélkül. •* /'üli Jövünk befelé a / ' L a városba a Mező­­t­­y íj gazdasági kiállí­­tásról. A villamos ú­jQ tömve, egy cso-­jfl r portban üldögél ' \ \ négy fiatal. A két 1 1 ifjú, meglehet, hogy vidéki, de az sem kizárt, hogy csak teszik ma­gukat. A két vidáman csivitsélő kislány minden bizonnyal pesti. Az egyik fiatalember éppen azt kérdezi, hogy lehet itt jegyet vál­tani, a kislányok vihogva figyel­meztetik: ha nincs jegyük, köny­­nyen megjárhatják. A kényelmesen üldögélő fiata­­lokk mellett igen-igen öreg néni álldogál és bekapcsolódik a be­szélgetésbe: — Bizony, kedvesem — mond­ja —, ha jön az ellenőr, ez sokba kerül maguknak. De semmi baj, van énnekem jegyem, adok ma­guknak. A fiatalemberek megveszik tő­le a jegyeket, az egyik feláll. No most — gondolom — végre eszé­be jut. Szó sincs róla, csupán a jegyet kezeli, aztán visszaül, s csevegnek tovább. Nem telik bele egy perc, jön az ellenőr. Minden rendben van, a jegyek is jók, a hangulat is. A kocsi fut tovább, tovább ülnek és csevegnek a fiatalok és tovább álldogál az öreg néni. Ha a fiatalemberek vidékiek, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a vidék utolérte a fővárost. Legalábbis udvariasság terén, morzsái? Mi is az az éves terv? Valahol egyszer, egyik relvényünk­­ben azt találtuk kajánkodni, hogy az éves terv teljesítésének leg­biztos­abb eszköze, egy jó kiadós tervmódosí­­­tás.­­Mi mindenesetre, mint oly sok alkalommal, tökéletesen egyetértet­tünk magunkkal, és nem is igen firtattuk tovább a kérdést. Most azonban rejtvénykészítő ceruzánk jobbik végét rágcsálva, nem talál­tunk jobbat, visszatértünk hát ked­venc témánkra. S mivel mégsem ju­tott eszünkbe nálunknál jobb gon­dolat, leegyszerűsítettük a dolgot és feltesszük kérdésünket: akkor hát mi is az az éves terv? Igazán aligha tehetünk róla, ha a rejtvény vízszintes 4. és függőleges 32. számú soraiban levő válaszunk némi­leg kajánnak tűnhetik, de talán még­is és így is igaz! VÍZSZINTESEN (kétbetűsök:­­ IL, OI): 1. a teljes betűsor kezdete. 17. Fafajta. 19. Két híres kastély a ver­­saillesi parkban XIV., illetőleg XV. Lajos részére épültek. 20. Afrikai fő­város. 21. Becézett női név. 22. Férfi­név. 24. Két államból álló ország Ke­­let-Ázsiában. 25. Társadalmi csoport, amely féltékenyen őrzi elzárk­ózott­­ságát és előjogait. 26. Nyomólemez. 27. Híres békéscsabai nyomda. 29. Lyukacska. 30. A guvatfélék csa­ládjába tartozó madárnem. 31 Mely időpontig? 33. Ókori tartomány Gö­rögországban; a spártai állam magja. 35. Francia írónő (Francoise), nevét JÓ REGGELT, BÚBAN­AT c. első re­génye tette ismertté. 36. Finom jég­kristályok alakjában lecsapódó pára. 37. Szamár, franciául (ane). 39. Régi dubai romantikus városrész. 40. Drágakövek mértékegysége. 41. El­esik. 43. ZEK. 45. Orvosi névtáblák rövidítése. 46. A legfelsőbb katonai parancsnok címe a feudális Japán­ban. 47. Szövött falkárpit. 49. A hegy­aljai borvidékhez tartozó régi tele­pülés. 51. A mohamedánok szent könyve. 52. Borít. 53. Tejből erjesz­téssel készült savanykás üdítőital. 55. Kossuth-díjas operaénekesnő, lírai szoprán (Júlia). 56. Somogy megyei község. 57. Rádió-műsorszám. 59. Nem ismer be (valamit). 61 Férfinév. 62. Híres alexandriai matematikus és természettudós. 63. Angol férfinév. 64. Vitézi történet. 65. Karel Capek híres drámája. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: ZT, IN, LO, HN, WK, MU): 1. Törvény, angolul. 2. Nagyon álmos, vagy csak unatkozik. 3. A német munkásmozga­lom népszerű alakja (August Fer­dinand). 5. Rövidítés a menetrendek­ben. 6. Zenei kulcs. 7. Különfélék, vegyesek, latinul (bútorjelző). 8. Dal. 9. Portugália volt indiai gyar­mata. 10. Elszántság, törekvés. 11. Világhírű szovjet labdarúgókapus. 12. Gabonaféle. 13. Kárt csinál. 14. A ma­gyar klasszicista építőművészet egyik legkiválóbb és legtermékenyebb mes­tere (József). 15. Piperecikkmárka. 16. Város és nemzetközi repülőtér Moszkva közelében. 18. Rubrika. 23. Szabolcs-Szatmár megyei község. 25. Fejedelmi cím a török, kazár és avar népeknél. 26. Városrész. 28. A dina­mit (és a róla elnevezett díj) felta­lálója. 30. V­al Hasid: híres kalifa. 31. Ókori nép. 34. Vízi növény. 35. Óizlandi prózai elbeszélések. 36. Dáb ikerszava. 38. Bezsebeli (a termést). 40. Rendkívül kemény ásvány. 41. Nyugtató és köhögéscsillapító szer. 42. Orosz születésű francia balett­táncos és koreográfus (Serge). 44. Szóösszetételek első tagjában a vele összetett fogalom színes voltát je­löli. 46. Kossuth-díjas tanár, az ag­rártudományok művelője (Andrijs). 47. Madár. 48. Afrikai folyó. 50. Ron­da. 51. Növényi támasz. 52. Mozgó­fénykép. 54. Finom levesfajta. 56.­­fürdő: Várpalotához tartozó egykori település. 57. Sokat néz a tükörbe. 58. Katasztrális röviden. 60. Idegen név­elő: Valló Emil A 35. számban megjelent kereszt­rejtvény megfejtése: Ha a ranglét­rán felfelé igyekszel, kerüld a létrá­nak azt a fokát, amelyről elődöd le­bukott. Földön, levegőben a­lkalmam volt beszélgetni a ■'* minap egy külföldi turistá­val, aki Frankfurtban olvasta a MALÉV AIR TOURS hirdetését, miszerint három napot tölthet Budapesten, oda-vissza repülőút, fürdőszobás szállodai elhelyezés, gazdag budapesti program, láto­gatás a budafoki Borharapóban, városnézés, sétahajózás a Dunán, az Állami Népi Együttes műso­rának megtekintése, aztán egyna­pos kirándulás Kecskemétre, fél nap a Dunakanyarban és mind­ehhez reggeli, vacsora a szállo­dában (az ebédet ki-ki külön fi­zeti) — és ez az egész 221 már­ka. Nem akarta elhinni, annyira olcsónak találta, normális körül­mények között csak a repülőút ennek több mint a duplája, írt az ottani utazási irodának, ára azok mindent megerősítettek. Ha most bárki arra gondol, hogy a sokrétű program csak­ humbug volt és a beígértnek a fele elmaradt , nagyon téved. Olyannyira igyekeztek ugyanis mindent teljesíteni, hogy a turis­tacsoportot, amelynek néhány tagja csak a Ferihegyen válthatta ki a vízumát, s ez némi késede­lemmel járt — a repülőtérről egyenesen a budafoki csárdába kalauzolták, mert ez­ szerepelt az érkezés estéjének programjában. Szavamra, nem rossz idea, hi­szen egy-két óra a Borharapóban a legharapósabb vendéget is jó­kedvre deríti. Hogy miért lenne valaki rosszkedvű? Esetleg olyan apróság miatt, hogy az érkezéskor éjnek idején derül ki: nem a Frankfurtban közölt Szabadság Szállóban, ha­nem némi sakkozgatás után a Vörös Csillagban helyezik el a csoportot, de egyik-másik vendé­get olyan hotelszobának alig ne­vezhető helyen, amit — a szálló egyik illetékesének későbbi őszin­te szavai szerint — nem szoktak külföldinek kiadni. Na, erre való a Borharapó. Csakhogy, amikor a vendég másnap a nevezett helyen ébredt, már elmúlt a Borharapó hangu­lata, s a fürdőszobát reklamálja, persze hiába, örülhet, hogy második este is álomra hajt­hatja valahol a fejét. Több a ven­dég ugyanis, mint a szoba. Tudni kell, hogy a MALÉV sa­ját utazási irodát létesített, na­gyon helyesen, mert így jobban ki tudja használni repülőgép­­parkját, olcsóbb áraival komoly versenytársaként az IBUSZ-nak és más turista irodáknak. Én csak azon töprengek, nem túl jól sikerült konkurenciáról van-e szó, ha még az olykori szervezési bonyodalmakat is ilyen programszerűen sikerül leutánoz­ni... (hogy) Apai örömök Most ismertetem egyetlen hét történetét, vicc és túlzás nélkül, csak a puszta tényeket, ahogy át­éltem, s velem együtt mindany­­nyian, akik iskolás gyermeket mondhatnak magukénak. Hétfőn még nem volt semmi különös. Odaadtam a pénzt a tan­könyvekre, megvásároltam a fü­zeteket, borítópapírt, vignettákat, tolltartót, golyóstollat, színeseket, körzőt és a tornacipőt. Ráment ugyan egy fél napom, de üsse kő: egyszer esik esztendőben évnyitó. Kedden kiderült, hogy a vig­netták nem ragadnak, tehát ra­gasztó is kell. És új tornatrikó a tavalyi helyett, mert ebben az is­kolában más színű szegély a di­vat. Hosszú ujjú trikó az előírás, de az nincs, csak a maszeknál, ott is csak a Beatles-együttes szé­lesvásznú portréjával. Ezt ott­hagytam, nem is annyira az is­kola miatt, hanem mert a fiam föl se venné: ő a Rolling Stones­­re esküszik. Szerdán aránylag könnyű na­pom volt. Mindössze két órát kel­lett rohangálnom papucs után, amit majd a napköziben hasz­nálnak, továbbá pótdolgozatfüze­­teket beszerezni, amik nem vol­tak a típuscsomagban — ja, és dossziékat, ami viszont az ÁPISZ- ban nem volt A dosszié a hiva­talban is hiánycikk, mert a tit­kárnőmnek három iskolás gyere­ke van. Végül egy agglegény kol­légámat kértem meg, hogy igé­nyeljen öt darabot. Csütörtökre a rajztanár adta föl a rendelést. Rajzlapot egész évre (45 darabot), vázlatfüzetet, új­­ vízfestéket a drágábbikból, mert a normál fajta nem fest­ 12-es ecsetet, mert a tavalyit el­hagyta a büdös kölök. Féltem, hogy a főnököm dühös lesz, amiért harmadszor kéredzkedem el a héten, de megértően bólin­tott, sőt, megkért, hogy egyúttal az ő kislányának is vásároljak 2B-s ceruzát és pótgallért az is­kolaköpenyére. A pénteki mértanórára mű­anyag vonalzót kellett szereznem és fából készült derékszögűeket, 45 és 60 fokosat. Először azt hit­tem, hogy melléküzemágként ter­vezőirodát létesít az iskola, de a srác megmagyarázta, hogy a tég­lalap szerkesztéséhez kell ennyi vonalzó. Ezt látatlanban el kellet hinnem, ha vitatkozom: kiderül, hogy sose konyítottam a geomet­riához, máig se értem, hogy en­gedtek át? Visszakértem a felesé­gemtől egy heti kosztpénzt, az ÁPISZ-ban már megszokott öreg bútordarabnak tekintenek. Teg­nap már az üzletvezetővel is ösz­­szetegeződtem, nagyon hálás ne­kem, amiért ilyen szorgalmasan besegítek a prémiumába. Szombaton kirándulni ment az osztály, ezért a mai vásárlást megúsztam 1 db műanyag borító­val az ellenőrző könyvre, 1 üveg kihúzótussal a hozzávaló Redix­­tollakkal, 10 ív itatóspapírral (csak tudnám, minek itatás a go­­lyóstollhoz?), ja, még négy tiszta­­ságcsomag-k­észlettel, mert mind­járt azt is bekalkuláltam, amit magzatom év közben el fog ve­szíteni. Most kissé elgyötörtnek érzem magam, nem is az anyagi gondok miatt, hiszen a szomszéd kisegített 200 forinttal, hanem mert a vásárlókörutak követ­keztében kissé citerázik a tér­dem. Békés és optimista ember va­gyok, rendületlenül hiszem, hogy eljő az idő, amikor az évnyitón a nebulók kezébe nyomják az egész listát, hogy egyszerre ve­­hessem meg mindjárt, ami kell. De addig is kérem az illetékese­ket: tűzze napirendjére az isko­lásgyermekek szüleinek három­napos szeptemberi pótszabadsá­gáról szóló javaslatomat, és uta­sítsa az OTP-t egy soron kívüli 3-as találat vagy a szakszerveze­­t­i taníttatási segély kiutalásá­ra!... Kaposy Miklós Gazdaságpolitikai hetilap. Főszerkesztő: DR. GARAM JÓZSEF. Szerkesztőség: V., Alkotmány u. 10. tel.: 312 — 553, 311 — 564 312 — 113, 311 -302. Kiadja a Hírlapkiadó V. Vill., Blaha Lujza tér 1-3. telefon: 343 — 100­ Felelős kiadó CSOLLÁNY FERENC. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap irodánál (Budapest V., József nádor tér I sz.l. Előfizetési díj negyedévre 24,— Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi V.­lés a Kultúra külföldi képviseletei). Cím: Budapest 63- PF. 149. — Szikra Lapnyomda. INDEX: 25.283

Next