Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

2 don?i Magyar-angol közgazdász kollokvium A második magyar—angol közgazdász kollokviumra szeptember 11—13-án ke­rült sor Bala­tonfüreden. A kollokvium folytatása az 1969 novemberében Lon­donban rendezett angol—magyar közgaz­dász találkozónak. A konferencia társel­nökei és egyben a 15 tagú magyar, il­letve a 14 tagú angol delegáció vezetői Bognár József, a Világgazdasági Tudomá­nyos Tanács elnöke és Sir Ronald Ed­wards, a Beecham Group Limited elnö­ke, a londoni egyetem közgazdász pro­fesszora voltak. A kollokvium napirendjén a következő témák szerepeltek: — a műszaki-tudományos eredmények transzferálása (ebben a témakörben an­gol részről Basil Bard, a Nemzeti Kuta­tási és Fejlesztési Társaság főosztályve­zetőjének, magyar részről Varga György, a Figyelő főszerkesztő-helyettesének elő­adását vitatták meg); ♦ . — a nemzetközi gazdasági integráció és a kelet—nyugati kereskedelem (ebben a témakörben Michael Shanks, a Leyland Motor Corporation marketing-szolgálata igazgatójának és Bognár Józsefnek elő­adása került megvitatásra); — állami beruházási politika, különös tekintettel az energiaiparra (a kollok­vium E. W. Edennek, a Technológiai Mi­nisztérium főmunkatársának és Pikter Ferencnek, az OMFB osztályvezetőjének előadását vitatta meg); — adók­ és a pénzügyi politika néhány kérdése (a tanácskozás Bácskai Tamás­nak, a Magyar Nemzeti Bank tudomá­nyos osztálya vezetőjének előadása alap­ján folyt); a nemzetközi pénzügyi rendszer és a valutaparitások problémája (a vita a lon­doni kollokviumon felvetett és az azóta bekövetkezett fejleményekre összponto­sult). A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A műszaki-tudományos eredmények átadásánál az angol delegáció tagjai fel­vetették a licenc-megállapodások meg­kötésével kapcsolatos nehézségeket. Rá­mutattak arra, hogy az Egyesült Államo­kon kívül Nagy-Britannia az egyetlen olyan ország, amelynek aktív licencmér­­lege van, ami nem feltétlenül kedvező. Felhívták a figyelmet arra, hogy a ter­melékenység növekedési üteme általában azokban az országokban gyors ütemű, amelyekben a licencmérleg negatív. Az angol delegáció tagjai arra is rá­mutattak, hogy a külföldi piac értékíté­lete nem csupán a termékek viszonyla­gos árszínvonalát, hanem egyre inkább az áron kívüli tényezőket, például a ter­mékekkel kapcsolatos szolgáltatásokat, az üzemelési biztonságot, a termékek to­vábbfejlesztésével kapcsolatos informá­ciókat veszi figyelembe. A vita során felvetették, hogy a mű­szaki eredmények transzferálásának nem feltétlenül egyedi formája a licenc-meg­­állapodás, hanem egyre nagyobb teret hódít a közös vállalkozás és a közvetlen­ tőkebefektetés. Az angol delegáció annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a műszáli eredmények átadásának és át­vételének leghatékonyabb formája a kö­zös vállalkozás, különösen akkor, ha a műszaki eredmények áramlása kölcsönös. A műszaki eredmények kölcsönös átadá­sa, illetve átvétele mindkét fél számára nagyobb lehetőségeket teremt a nyugat­­európai, illetve a kelet-európai piacokra való behatolásra. A magyar delegáció tagjai rámutat­tak arra, hogy a műszaki-technikai együttműködés lehetőségeinek jobb ki­használását gátolja, hogy partnereink a magyarországi irányítási módszereket hiányosan ismerik, valamint azt is, hogy a magyar kezdeményezések gyakran megválaszolatlanul maradnak. A delegá­ció tagjai utaltak arra, hogy a licenc­­megállapodások feltételei Magyarorszá­gon hasonlóak ahhoz, mint amelyek Európában általában érvényben vannak. Utaltak arra, hogy a belső tőkeakkumu­láció problémáit általában nem külföldi tőkebehozatallal oldjuk meg, de konkrét esetekben ennek a lehetőségei is meg­fontolás tárgyát képezhetik. Mési folyamatot nem ítélhetjük meg csu­pán közgazdasági alapon. Ezeket a fo­lyamatokat, az előrehaladás lassúbb, vagy gyorsabb ütemét nagymértékben befolyá­solják a politikai tényezők. A magyar de­legáció azon az állásponton volt, hogy gazdasági oldalról késésben vagyunk a politikai fejlemények mögött. Gyakran hivatkozunk politikai nehézségekre olyan esetekben, amikor közgazdaságilag nem tisztáztuk a megoldandó problémákat. Nem szabad ürügyként felhasználni a vélt politikai problémákat a gazdasági természetű nehézségek megoldásának el­odázására. A vita során felvetődtek a nemzetközi gazdasági szervezetek, az úgynevezett szupernacionális vállalatok és társaságok gyorsuló ütemű fejlődésével kapcsolatos kérdések is. Ilyen szervezetek magatartá­sát, továbbá a hatalmi struktúrában való szerepét vizsgálni kell. Az energetikai beruházásokkal kapcso­latos vita általános gazdaságpolitikai kér­déseket is felölelt. Szó volt az árpolitika szerepéről, a hosszú távú előrejelzés módszereiről, valamint a kockázati té­nyezőknek a tervezésben való figyelem­­bevételéről. ADÓ, STRUKTÚRA ÉS PÉNZPOLITIKA Az adópolitikáról folytatott vitában az angol delegáció tagjai nagy érdeklődést tanúsítottak a magyarországi gazdaság­­irányítási rendszer pénzügyi módszerei iránt, különös tekintettel a jövedelemel­vonás rendszerére. Az angol delegáció tagjai utaltak arra, hogy az angol kor­mány a költségvetési politika sokcélú — a költségvetési bevételek biztosításán túl a termelési tényezők kombinálására, a területfejlesztésre hatni kívánó , bonyo­lult rendszerét alakította ki. Az üzletem­bereket azonban sokkal inkább foglal­koztatják a fejlesztési és a piacproblé­­mák­, semhogy e nehezen áttekinthető rendszer hatásmechanizmusát tanulmá­nyozva, ahhoz igazítsák döntéseiket. Bár a vállalati profitoknak mintegy felét el­vonják, a szabályozási rendszer bonyo­lultsága miatt nem befolyásolja a vál­lalati döntéseket. Felvetődött az is, hogy a személyi jöve­delmek vállalatok és ágazatok közötti differenciálásának mekkora szerepe lehet a struktúrapolitikában. A magyar delegá­ció tagjai rámutattak arra, hogy a jelen­legi körülményeink között a nagyobb nyereség nem feltétlenül a nagyobb ha­tékonyság következménye, s ezért az nem lehet irányadó a struktúrapolitika szem­pontjából sem. Az angol közgazdászok is hangoztatták, hogy tapasztalataik szerint náluk sem volt lehetséges jelentős sze­mélyi jövedelemkülönbséget kialakítani, sem­ szakmán belül, sem a különböző vállalatok vagy ágazatok között. Egyön­tetűen megállapították, hogy a rövid tá­vú nyereségérdekeltség önmagában­ nem mutat irányt a struktúrapolitikának, s hogy a bérdifferenciálás sem lehet a struktúrapolitika elsődleges eszköze. A kollokviumon folytatódott a vita a nemzetközi pénzügyi rendszer problémái­ról. Magyar részről elsősorban Fekete Já­nos, a Magyar Nemzeti Bank al­elnöke ag­godalmát fejezte ki a jelenlegi tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer legújabb fejleményeivel kapcsolatban. Rámutatott az amerikai dollár gyors ütemű infláló­dásának következményeire, továbbá ar­ra, hogy a tőkés pénzügyi rendszer je­lenlegi ingatag helyzete­­a szocialista or­szágok számára is káros következmé­ny­e­­ekel jár. Utalt arra, hogy célszerű lenne megfontolás tárgyává tenni közös európai akciót, például közös valuta meg­teremtése érdekében. Angol részről David Worswick, a Gaz­dasági és Társadalomtudományi Kutató Intézet igazgatója szállt vitába Fekete Jánossal. Véleménye szerint a tőkés mo­netáris rendszer alapjait nem rendítheti meg az amerikai dollár inflálódása. A je­lenlegi dollárstandard fenntartása kívá­natos, s a megoldást pusztán a valuták időnkénti újraértékelésében látja. A viták lezárása után a kollokvium munkáját mindkét delegáció hasznosnak minősítette és úgy vélik, hogy a két or­szág közgazdászai közötti rendszeres kap­csolat hozzájárulhat a magyar—angol gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés továbbfejlesztésének. T. A KAPCSOLATOK LEHETŐSÉGEI A nemzetközi integráció és a kelet­­nyugati kapcsolatok témakörében mind­két delegáció hangoztatta, hogy a fejlő­ Előadó ülést rendez az MTESZ fejlődésben levő országok műszaki-tudo­mányos kérdéseivel foglalkozó bizottsá­ga 1970. szeptember­ 25-én, pénteken 17 órakor a Technika Házában (Bp. V., Sza­badság tér 17. I. em. 138. .sz. Magyar Hid­rológiai Társaság terme). Ennek kereté­ben dr. Ing. M. H. A. HAMDY (Unido, Wien) „Létesítmények megvalósításával kapcsolatos problémák a fejlődő orszá­gokban” címmel, angol nyelvű előadást tart Az előadás magyar szövegét az MTESZ a hallgatók rendelkezésére bo­csátja és tolmácsról is gondoskodik. A VI. magyar automatizálási konferenciát szeptember 28-tól október 3-ig Budapes­ten rendezi a társegyesületek és a HUNG EXPO közreműködésével a Mérés­technikai és Automatizálási Tudományos Egyesület. Megnyitó előadását Az auto­­matika-kutatás fejlődési irányai címmel dr. Vámos Tibor, a műszaki tudományok doktora, az MTA Automatizálási Kutató Intézet igazgatóhelyettese tartja. Ezután három plenáris előadásra kerül sor. 1. dr. Csáki Frigyes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, egyetemi tanár. Szabályozási rendszerek, analízisek és szintézisek, 2. Dr. Frigyes Andor, a mű­szaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár: A folyamat identifikáció módsze­rei és alkalmazásai. 3. Dr. Pallai Iván, a műszaki tudományok doktora, az MTA Automatizálási Kutató Intézet tudomá­nyos osztályvezetője: Az irányítás köz­­pontosítása, számítógépes irányítás. Ezt követően a tudományos, valamint az ipari szekcióban 78 előadás hangzik el a többi között a szabályozási körök analí­ziséről és szintéziséről, a szabályozás­­technikai elemekről, a számjegyek tech­nikájáról a gépgyártásban, valamint az adatgyűjtésről és az adatátvitelről. A tudományos szekció üléseit a Technika Házában, az ipari szekcióét a BNV terü­­­letén rendezik. A konferenciával egy­­időben 40 hazai és külföldi cég részvéte­lével kiállítás nyílik a BNV területén, a Technika Házában pedig műszer és au­tomatika tárgyú könyv- és folyóirat kiál­lítást rendeznek, valamint műszaki- és tudományos filmeket vetítenek. A kéntelenített gázolaj előállítására befejeződtek a kísérletek a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál. Szeptember közepén megkezdik a kén­telenített gázolaj üzemszerű előállítását. Az új üzemi blokk, amelyben a gázolaj kénmentesítését végzik, szovjet tapaszta­latok alapján és szovjet szakemberek közreműködésével készült el. A beren­dezések túlnyomó részét is a Szovjet­unióból szerezték be, s általuk a gázolaj kéntartalma az eddigi 1-ről 0,2 százalék alá csökkenthető. Hasznosítják a gáz­olajból eltávolított kénhidrogént is. A kéntelenítő berendezéssel egyidőben helyezik üzembe a Claus rendszerű kén­kinyerő berendezést, amely a kénhidro­génből elemi ként állít elő. IPAROSODÓ FALU (Folytatás az 1. oldalról) "bevonták a mezőgazdasági lakosságot — mint termelőt és fogyasztót — a társa­dalmi munkamegosztásba. Egyben telje­sen megváltoztatták szociális és kultu­rális arculatát. A „paraszt” kifejezés — akár a falusi embert jelző, akár az ős­termelő pozitív értelmében alkalmazzák — fokozatosan kiöregszik majd a min­­­dennapos szóhasználatban, mert a me­zőgazdaság dolgozója egyre kevésbé kü­lönbözik az ipari dolgozótól. Lépésről lépésre és szemünk láttára valósul meg a IX. pártkongresszus cél­kitűzése: szüntessük meg a különbséget a város és a falu között a munka, az élet­­színvonal és a kultúra vonatkozásában. A tsz-tag ugyanúgy dolgozik — egész évben és gépekkel — mint a gyári mun­kás, életszínvonala, keresete, társadalom­­biztosítása egyre inkább azonos a városi lakoséval, és kulturális igényének fő ki­elégítési eszköze: az újság, a könyv, a televízió — ez sem más, mint a városban. Ellentmondások Azt lehetne hinni, hogy a mezőgazda­­sági munka iparosítása simán, ellent­mondások nélkül megy végbe. A való­ságban azonban számos ellentmondás kö­zepette és a gazdasági életet irányító, szabályozó tudatos emberi tevékenység következtében valósul meg a mezőgazda­­sági munka iparosodása és az erre épülő társadalmi és kulturális átalakulás. Az első probléma­­ a mezőgazdasági termelés álló alapjainak (tőkéjének) megsokszorozódása. A munka iparosodá­sához a gépek és épületek tömege kell és azokat ismételten fel kell újítani. Je­lenleg is nagy gép- és alkatrészhiánnyal küzd a mezőgazdaság. A gépek növekvő mennyisége nélkül a mezőgazdasági munka nem iparosítható.­­A társadalmi felhalmozás mind na­gyobb volumenét kell mezőgazdasági be­ruházásokba befektetni. Minthogy azon­ban a megtermelt javakra természetesen igényt tart az ipari termelés, a szociális­kulturális intézmények és maga az egyre növekvő személyi fogyasztás is, — a nemzeti jövedelmet — a gyorsabb növe­kedés érdekében — úgy kell elosztani, hogy a mezőgazdasági munka iparosítá­sára elegendő jusson. Itt csapnak össze az érdekellentétek: az is előfordul, hogy a mezőgazdaság iparosításának lelkes hí­ve — amikor a költségvetésből többet kérnek mezőgazdasági beruházásokra — hevesen ellenzi azt. Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a mezőgazdasági termelés gépesítése, kemi­­zálása —, amely az iparosodási folya­matnak a gyakorlati eszköze — nem csu­pán a mezőgazdaság belső ügye, vagy „tárcaérdeke”. Kevesebben — többet A falusi munka ip­arosodása százezre­ket szabadít fel a mezőgazdasági terme­lésből, akikre másutt, a társadalmi ter­melés gyorsan fejlődő, munkaigényes ágazataiban, a szolgáltatások (kereskede­lem, oktatás, egészségügyi) és a munka­erőhiánnyal küzdő iparágakban nagy szükség van. Azért is kell iparosítani a mezőgazdaságot, hogy az egész társada­lom termelését tovább növelhessük. A másik ellentmondás, hogy az egyre kevesebb számú mezőgazdasági dolgozó­nak kell több húst, gyümölcsöt, zöldséget, élelmiszert termelnie a gyorsan növekvő, és mind nagyobb igényű lakosság szá­mára. Megtervezni a nem mezőgazdasági lakosság számának növekedését és élel­miszerigényét nem nehéz, de megvaló­sítaná a termelés helyes arányait, meg­termelni mindenből a szükséges meny­­nyiséget, hogy ne legyen egyetlen fontos élelmiszerből sem hiány — mint a hazai és nemzetközi tapasztalat mutatja — sokkal neh­ezebb feladat. Ehhez jól át­gondolt tervek, reális gazdaságpolitika, a gazdasági, a beruházású tudományos-mű­szaki, az anyagi érdekeltséget biztosító intézkedések rendszere szükségesek. Az intézkedéseknek ebben a bonyolult rend­szerében döntő fontosságú eszköz: a me­zőgazdasági munka további iparosítása és az ehhez szükséges anyagi, erkölcsi és politikai feltételek létrehozása. A közelmúltban Budapesten megrende­zett élelmiszergazdasági kiállítás, de élel­miszerboltjaink és piacaink állandó áru­kiállítása, a lakosság élelmiszerekkel való bőséges ellátása, jó bizonyítéka an­nak, hogy eredményesen iparosítjuk a mezőgazdasági munkát. De a közelgő ti­zedik pártkongresszus idézett mondata is figyelmeztet arra, hogy a jövőben az or­szág gazdasági tevékenységének egyik alapfeladata a mezőgazdasági termelés iparszerű módszereinek tudományosan és gyakorlatilag megvalósuló térhódítása. Hazánkban ezzel fokozzuk hatékonyan a munka termelékenységét, fejlesztjük a termelőerők­et és emeljük az életszín­vonalat. L. M. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 10.

Next