Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

________________________iX33/vf X s s <sc^'oj, Árkülönbözeti tartalékalapok Az 1969. évi és 1970 első félévi gazda­sási fejlődés elemzése alapján megerő­södött a felismerés: mind az import-, mind pedig az exportoldalon szükség van az árkülönbözeti tartalékalapok szé­lesebb körű és tudatosabb működtetésé­re, s ehhez több tekintetben helyesbíte­ni kell az import árkülönbözeti tarta­lékalapok — 1968. TIT. negyedében meg­jelent — jogi szabályozását. Eltérő külső és belső árfejlődés Az import és az export árkülönbözet! tartalékalapok engedélyezésének — ese­tenként kötelező előírásának — indíté­kai többfélék. Miközben a belföldi árak viszonylag stabilak, különféle termékek külkereskedelmi árában időről időre nagymértékű konjunkturális változások mennek végbe. Emellett több termék importjában és exportjában változik a két fő viszonylat — a szocialista és a tőkés viszonylat — aránya. A fő vi­szonylatok arányának megváltozása — fi­gyelemmel a szocialista viszonylati! és a tőkés árak eltérésére —, egyúttal az importtal kapcsolatos költségek, illetőleg az exporttal kapcsolatos bevételek je­lentős módosulását is eredményezi. Az importáruk belföldi értékesítése — a rendszeresen változó külkereske­delmi árak ellenére — viszonylag szé­les körben rögzített, illetőleg maximált árakon történik. Mivel e termékek te­kintetében a külföldi és a belföldi árak automatikus együttmozgása nem való­sul meg, gondoskodni kell a konjunktu­rális ármozgások kiegyenlítéséről. En­nek alkalmas eszköze: az árkülönbözeti tartalékalap. A maximált és rögzített árakon kívül a szabad árak körében sem célszerű, hogy a külkereskedelmi árak mozgása nyomán a belföldi árak is folytonosan változzanak. Az áringadozások mérséklé­se ugyancsak árkülönbözeti tartalékalap segítségével lehetséges. Egyes kiviteli cikkeinknél időnként — a külföldi konjunktúra következtében — kiugró árnyereség érhető el, máskor vi­szont árveszteség mutatkozik. A kiugró árnyereség — külön szabályozás nélkül — nagymértékben növeli az exportáló vállalatok nyereségét, zavarva az anyagi érdekeltségi rendszer helyes működését. Export árveszteségek idején viszont az érintett vállalatok normális tevékenysé­gét is csak esetenkénti pénzügyi beavat­kozással lehet fenntartani. Export a hazai fogyasztó rovására? Amikor egyes termékek exportára je­lentősen megnő,' a termelő vállalatok a belföldi piac rovására is érdekeltek az export kiterjesztésében. Az import- és exportárak emelkedése — megfelelő ellensúlyozó intézkedés híján — áremelő hatású belföldön is. Ellensúlyul az import- és az export- különbözeti tartalékalapok szolgálhat­nak; ezek biztosítják, hogy a külkeres­kedelmi árnyereség jelentékeny hánya­da tartalékalapként csapódjék le és csak kisebb hányada — körülbelül egyharma- da — kerüljön a vállalati nyereségen át az érdekeltségi alapokba. Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok rendszere lehetővé teszi a pénzügyi hidak (vám, import-forgal- miadó, import-árkiegészítés, állami visszatérítés) viszonylag stabil fenntar­tását, mentesíti a központi szerveket az esetenkénti beavatkozások tömegétől, eredményesen segíti az árpolitikai célo­kat is. Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapokban felgyülemlő össze­gek felhasználásáról a vállalatok az elő­írt szabályok szerint döntenek. Az ala­púk alakulása fontos jelzés a gazdasági irányító szervek számára. Az alap tar­tós többlete vagy hiánya egyaránt a nemzetközi árszínt megváltozását jel­zi, ami indokolttá teheti megfelelő ár- vaSy pénzügyi intézkedés meghozatalát. Ármozgások kiegyenlítése Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok képzése és felhasználása jövőre módosul. Az import árkülönböze­ti tartalékalapok létesítésének és működ­tetésének alapvető célja a rövid időre szóló ármozgások felfogása, ezzel a belső árstabilitás erősítése. Ezáltal a költségvetés mentesül a tömeges, ese­tenkénti beavatkozások feladata alól, a vállalatok pedig felelős, perspektívát is mérlegelő árpolitika folytatására kényszerülnek. (Nem feladata viszont az import árkülönbözeti tartalékalap­nak a tartós ártendenciák átgyürüzésé- nek megakadályozása.) Import árkülönbözeti tartalékalapok létesítésére elsősorban a belföldön rög­zített és maximált áras alapanyagok, félgyártmányok meghatározott körében kerül sor, továbbá olyan anyagoknál, amelyekből hatóságilag szabályozott árú terméket gyártanak. A szabad árak kategóriájába tartozó termékek körében is lehet tartalékalapo­kat létesíteni, ha ahhoz nyomós gazda­ságpolitikai, árpolitikai célok fűződnek. Az import árkülönbözeti tartalékala­pok forrása általában az árnyereség. Ár­nyereségnek tekintendő a vállalatoknak az importtal kapcsolatos — meghatáro­zott bázisárhoz képest mutatkozó — jö­vedelme. Bázisárként az egyes termé­kek, termékfajták, — meghatározott idő­szakban a vám. az import-forgalmiadó és az esetleges importárkiegésKÍVés fi­gyelembevételével adódó határparitású — beszerzési átlagárát állapítják meg. Az árnyereség forrása lehet akár a határparitású beszerzési árnak, akár pe­dig a beszerzési viszonylat arányainak a változása — a mindenkor érvényes im­portszabályozók mellett. Abból a célból, hogy a vállalatok érdekeltek maradja­nak a kedvező reális importpolitikában és minél előnyösebb importárak elérésé­ben, az árnyereségnek Csak meghatáro­zott részét, kb. kétharmadát kell az alap­ba helyezniük. Kalkulációs tétel Az import árkülönbözeti tartalékalap fedezetéül a vállalatok az importált ter­mékek meghatározott csoportjai árveté­sébe külön fedezeti sort állíthatnak. Olyan importtermékek esetében, ame­lyeknél a jelenlegi külső és belső árak mellett árnyereség nem keletkezik, de gazdaságpolitikai szempontból indokolt működőképes ártartalékot létesíteni, a tartalékalap pénzügyi fedezetét az ille­tékes pénzügyi szervek külön intézke­déssel megteremthetik. A pénzügyminiszter — az érdekelt szervekkel együttesen — kötelezően el­rendelheti import árkülönbözeti tarta­lékalap létesítését, de import árkülönbö­zeti tartalékalapok létesítésére vállalati kérelem alapján is sor kerülhet. Utóbbi esetben a pén- ügyminiszter engedélyezi az alap létesítését. A tartalékalap-képzés előírásakor, il­letőleg engedélyezésekor meghatározzák a bázisárat; az árnyereség megosztási arányát az alap és a vállalati nyereség között; az alap feltöltésének eselleges egyéb módját; az alap felhasználásának szabályait; az alap maximális összegét, végül a követendő eljárást abban az esetben, ha az alap kimerül, illetve az alapban felgyülemlő összeg meghaladja a maximumot. A vállalati kérelemre létesülő import árkülönbözeti tartalékalap forrása elő­reláthatóan csak az árnyereség, illetőleg erre szolgáló árvetési tétel lehet. Az alap engedélyezésekor a szabályozás, fontos része az alapba helyezhető összeg ma­ximumának és feltöltési ütemének a meghatározása. Ez esetben az árnyere­ségből alapba helyezendő rész arányát nem írják elő, erről a vállalat maga dönt. Export árkülönbözetek Export árkülönbözeti tartalékalapot azoknál a vállalatoknál indokolt létesí­teni, amelyek a világpiaci áringadozá­soknak különösen kitett, nagy tömegben forgalmazott termékeket exportálnak. Ezeknél a vállalatoknál az exportban elért konjunkturális árnyereséget előre meghatározott szabályok szerint el kell különíteni a folyó ered menye! számo­lástól ; az így elkülönített többletnyere­ségből céljellegű, export árkülönbözeti tartalékalapot kell létesíteni. Az alap rendeltetése az, hogy jelentős konjunkturális árcsökkenés esetén köz­vetlen pénzügyi fedezetül szolgáljon a - vállalatoknál mutatkozó veszteségre. Export árkülönbözeti tartalékalap szintén központi előírásra, vagy vállala­ti kérelem alapján létesíthető. Kötelező a tartalék létesítése olyan vállalatoknál, amelyek exporttermékeinél gyakran jelentős külpiaci konjunkturális' árvál­tozások fordulnak elő, emellett az ilyen termékek számottevő hányadot képvi­selnek exportjukban. Az alapot, annál a • vállalatnál kell létesíteni, amely az ex­port kockázatát döntő részben viseli, te­hát elsősorban a termelőnél. Külkeres­kedelmi vállalatoknál csak a saját szám­lás tevékenységre indokolt export ár­különbözeti alapot létesíteni. A vállalati export árkülönbözeti tar­talék meghatározott- termékfajtára, ter­mékcsoportra vonatkozik. Küszöbár Az alapképzés szempontjából azt a nyereséget kell konjunkturális export árnyereségnek tekinteni, amely az alap­hoz tartozó termékeknél (termékcso­portnál) meghatározott bázisárhoz ké­pest, bizonyos mértéket (a „küszöbárat") meghaladva, a külföldi árak jelentős változásából származik, ide értve az ár­különbözetre jutó állami visszatérítést is. Az export árkülönbözeti tartalékalap létesítésekor meghatározzák a bázis­árat, továbbá a külföldi árváltozásnak azt a minimumát, ameddig az alap szem­pontjából még nem kell árnyereséget ki­mutatni. (A bázisár és a minimális ár­változás összege az úgynevezett küszöb­ár.) Az árnyereség meghatározott részét a vállalat köteles az árkülönbözeti tar­talékalapba helyezni; a fennmaradó rész vállalati nyereségként számolható el. A küszöbárhoz képest mutatkozó ár­veszteség esetén a vállalatok ugyanilyen arányban vehetik igénybe az alapot. Az osztozkodási aránynak biztosítania kell a vállalatok érdekeltségét kedvező de­vizaárak elérésében. Az export árkülönbözeti tartalékalapok esetében is meghatározzák az alapokban felhalmozható összeg maximumát, és a követendő eljárást arra az esetre, ha az alap összege ezt meghaladja. A kötele­zően létesítendő export árkülönbözeti tartalékalapok körét a pénzügyminiszter állapítja meg, az érdekelt főhatóságok­kal egyetértésben. A tartalékképzésre irányuló vállalati kérelmet a pénzügy- miniszter bírálja felül. Olyan egymást helyettesítő, rokon, il­letve feldolgozási kapcsolatban levő ter­mékek esetében, ahol rendszeresen van behozatalunk és kivitelünlk is, a kivitelt és a behozatalt ugyanaz a vállalat bo­nyolítja le és az árkülönbözeti tartalék- alapok létesítésének feltételei adva van­nak, célszerű lehet közös import-export árkülönbözeti tartalékalapot létesíteni. A vállalatok ársulhatnak is ilyen alap létesítése céljából. Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok új keretjogszabálya elő­reláthatólag szeptember végén jelenik n)eg Október végéig meghatározzák a kötelező jelleggel létesítendő import és export árkülönbözeti tartalékalapok kö­rét és azok működési szabályát. A vál­lalatok alttal kérelmezett import, ille­tőleg export árkülönbözeti tartalékala­pok engedélyezése várhatóan az év vé­géig megtörténik. Dr. Viucze Imre A kooperáció alighanem a gazdasági szaknyelv egyik legdivatosabb, mind széleskörííbben alkalmazott kifejezése manapság. Köznapi értelemben viszonylag könnyű megfogalmazni a szó jelentését — hiszen köztudomású, hogy kooperálni azt jelenti: együttműködni —, ám a gazdasági tartalmat pontosan tükröző, árnyalt jogi definíció egyelőre szakmai viták, nemzetközi szerződési tárgyalások aktuális témája. Annyi bizonyos, hogy a nyelvi-tartalmi tisztázást mesz- sze megelőző kooperációs gyakorlat önmagában is bizo­nyítja, hogy a közgazdasági kapcsolatoknak ezt a kor­szerű formáját a valóság, a modern termelés-gazdálkodás igénye emelte nálunk is az érdeklődés reflektorfényébe. Aligha szorul bizonyításra, hogy — különösképp olyan méretű országban, mint a miénk —, a nemzetközi mun­kamegosztás kiterjesztése, s a hagyományos árukapcso­latokat megelőző termelési, gazdálkodási együttműködés bővítése rendkívüli jelentőségű. A fogalom pontos definiálásának hiánya kétségkívül okoz bizonyos zavarokat e kapcsolatok szélesítésében, hi­szen elég csak arra utalni, hogy a vállalatok kooperá­ciós egyezményeit — az ösztönzés, preferálás érdekében — a konvencionális áruforgalmi szerződésektől eltérő kedvezmények illetik meg, például vám, letét szempont­ból, korántsem mellékes tehát, hogy milyen típusú egyez­mény sorolható a kooperáció fogalmába. Ám ha már az értelmezés bozótjában próbálunk ösvényt vágni, érdemes felhívni a figyelmet még egy, s az iméntinél is jelentő­sebb definíciós félreértésre. Nemcsak a széles közvéle­ményben, de olykor még szakmai körökben is megfigyel­hető; hogy egész sor olyan kooperációs kapcsolatot, amely pedig méreteinél, jelentőségénél fogva az ország számá­ra rendkívül fontos, csak óvatosan sorolnak fogalmilag a nemzetközi kooperációk sorába. Azokra a szocialista or­szágok közötti — részben vállalatközi, részben államközi egyezményeken alapuló — szerződésekre gondolunk, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban való részvé­telünk spektrumát számunkra roppant előnyösen széle­sítik. Köztudomású, hogy a KGST 23., majd legutóbb a 24. ülésszakán hozott határozatok nagy hangsúllyal húzták alá a tagországok közötti gyártás- és gyártmány szakosító kooperációk, a különböző vállalatközi érintkezőpontok jelentőségét. Ez a kooperáció egész sor módszerrel ki­építhető: az ágazati minisztériumok egyezményeitől az iparvállalatok, külkereskedelmi cégek, kutatóintézetek közvetlen együttműködéséig, beleértve természetesen az államközi egyezményekkel szabályozott, kiemelt közös programokat is. Az együttműködésnek azonban nemcsak a szervezeti formái, de tartalmi-lényegi vonásai is sok­rétűek lehetnek. Mód nyílik arra, hogy a kutatás, a fej­lesztés, a tervezés — tehát a készterméket jóval megelő­ző fázis — erői egyesüljenek, ide sorolhatók a közös ka­pacitások létrehozását célzó beruházási kapcsolatok, a gyártástechnológiák egymást kiegészítő összekapcsolása, az értékesítési szerződések, tehát a közös fellépés meg­határozott piacokon stb. Hozzátehetjük, hogy mindez nem csupán lehetőség, de egész sor már megvalósult, illetve tárgyalási szakaszban levő szerződés bizonyítja e szocialista kooperációs kap­csolatok nagy előnyeit. Néhány példa: a Medicor és a bolgár Zema cég a röntgenkészülékek bizonyos elemei­nek megosztásáról tárgyalnak, ilyen típusú a magyar— lengyel kormányközi megállapodás a gépjárműipar rész­egységeinek és alkatrészeinek kölcsönös szállítására, az Egyesült Izzó és az azonos termékeket gyártó román vál­lalat megállapodása a kooperációs gyártásra, a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint jugoszláv vállalatok egyez­ménye nagyteljesítményű tehergépkocsi-főegységek és alkatrészek kooperációs szállítására stb. A kölcsönös előnyökre alapozott nemzetközi munka- megosztást, a vállalatközi kooperációkat természetesen sokoldalúan bővítjük; mind több ilyen szerződést kötünk tőkés, illetve fejlődő országok cégeivel is. Fontos azon­ban, hogy a szocialista országokhoz fűződő, ilyen típusú kapcsolatainkat, jelentőségükhöz, gazdaságunkban be­töltött szerepükhöz illő megítéléssel soroljuk a kooperá­ciókat bővítő törekvéseink közé. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBEK 16. 3

Next

/
Thumbnails
Contents