Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
a in fjjjGMnR [flcZGRZOBSfiGIflflRSRSflBBJMBIjfEI Az MKT elnökségi határozata alapján folyik a megyei szervezetek továbbfejlesztése. Zalaegerszegen 1970. szeptember 7-én dr. Iván Pál, a társaság országos titkára részvételével megalakult az MKT megyei csoportjának előkészítésével foglalkozó szervező bizottság. Elnöke Csokona Sándor, az MSZAZP megyei pb-titkára, a szervező bizottság titkári teendőit Andor István, a megyei tanács vb tervosztály vezetője látja el. Az előzetes felmérések szerint mintegy 150 közgazdász kíván csatlakozni a megyében megalakuló szervezethez. A szervező bizottság úgy gondolja, hogy még ez év novemberében megalakulhat az MKT Zala megyei szervezete.* Megindult a megyei szervezet megalakulásának szervezése Szolnok megyében is. Ugyancsak folyó hó 7-én az előkészítő bizottság nevében dr. Lukács Pál, a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának vezetője, Simon József, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa és Tolna Károly, az MNB Szolnok megyei Igazgatóságának vezetője a Pénzügyminisztériumban dr. Lengyel Lászlóval, az MKT tudományos titkárával megbeszélést folytatott a megyei szervezet — előreláthatóan — október elején történő megalakításáról, a szervezés állásáról, a munkaprogramok összeállításáról. HÍREK Sokol rádióhoz készít töltőberendezést a sárisápi Új Élet Tsz csolnoki fémcsiszoló részlege. A burkoló bakeliten kívül valamennyi alkatrészt itt gyártják, munkálják meg és nyomban be is építik. Ez a részleg az idei első félévben egymillió forinton felüli forgalmat ért el. ★ Jövőre elkészül a szegedi házgyár. A nagy csarnokban augusztus 20-ra elkészültek, s a szovjet gépek is készen állnak a beszerelésre. A DÉLÉP munkáskollektívájának véleménye szerint már csak a szerelőkön múlik, hogy a szegedi házgyári kombinát termel-e jövőre, s 1971 első félévében próbát futhatnak-e a gépek. A gépalapok már készen állnak, s a kiemelt beruházásként kezelt létesítmény most már egészen bizonyosan hamarosan bekapcsolódik a dél-alföldi lakásépítkezésekbe. ★ Rugógyártó üzem kezdte meg működését Bakonyszombathelyen. A tatabányai Kisrugóüzemben gyártott félkész terméket itt szabják és köszörülik méretre, az edzést ismét az anyaüzemben végzik. Mintegy negyvenféle rugót készítenek Bakonyszombathelyen az Ifjú Brigád Tsz melléküzemében, s havonta 80—100 ezer forint jövedelemmel gyarapítják a közös gazdaság bevételét. ★ A győri Magyar Vagon- és Gépgyárban nagy teljesítményű elektronikus számítógépeket kívánnak alkalmazni a gyorsabb információ, a vezetés hatékonyabbá tételére. A tervek szerint a berendezéseket a jövő év végén helyezik üzembe. A számítógépek importjáról az Egyesült Államok-beli IBM-céggel folytatnak tárgyalásokat. ★ Dörzshajtásos betonkeverővel bővítette termékeinek választékát a pécsi Vasas Szövetkezet. A 125 köbcentiméteres motorral működő betonkeverő bárhol felállítható, s alkalmazható kisebb építkezéseknél, útépítéseknél is. *■ ★ Együttműködési szerződést kötött a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár, valamint a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár. Ennek megfelelően Mosonmagyaróvárott hurkolt és kötött műbőr alapanyagot gyártanak a győriek részére, a pamutszövő pedig 18,6 millió forinttal járul hozzá partnere gépparkjának bővítéséhez. ★ A Május 1. Ruhagyár 150 millió forintos költséggel fejleszti a negyedik ötéves terv időszakában szolnoki üzemét. Az új létesítményben 1600 dolgozót — elsősorban nőket — foglalkoztatnak majd. ★ Bővítik a bicskei mérőműszergyárat. A most százharminc embert foglalkoztató üzemet az elkövetkezendő két év leforgása alatt tizenkétmillió forintos költséggel bővítik. Két új, egyenként ezerezer négyzetméter alapterületű vasszerkezetű csarnokot állítanak fel. A gyárban olyan dukkózópisztolyokat készítenek, amelyek jobbak és olcsóbbak a hasonló külföldieknél. Gyártják még a bányabiztonsági lámpákat is, a gyártást azzal teszik termelékenyebbé, hogy melegen sajtolt anyaggal dolgoznak, így a megmunkálás nemcsak könnyebb, de gyorsabb is. ★ Szövőgyárrá fejlesztik Bodajkon a Gyapjúmosó- és Szövőgyár üzemét. Közel 50 millió forint beruházással szövőcsarnok, mellette szövődés előkészítő, felvetőüzem és fonalraktár épül. Még ebben az évben elkészül a 800 személyes üzemi öltözőfürdő komplett terve is, valamint a leendő gyár belső úthálózata, s folyik a bányától átvett ebédlő- és kultúrterem üzemi célra hasznosított épületeiben a fűtésszerelés. A gyár gépparkja nemzetközi kooperációban bővül, 65 jugoszláv szövőgépből 25 már megérkezett. Az NSZK-ból importált METTLER-típusú keresztorsózógép, valamint az anyavállalat 12 szövőgépe, két cérnázó-, egy felvető- és az új keresztcsévélő gép már üzemelnek. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. -FÓRUM- Azonos cél, eltérő feladatok A Figyelő több alkalommal foglalkozott a személyzeti munkával. Néhány olyan gondolat ragadta meg figyelmemet, amely e sorok megírására késztetett. A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány 1001/1968. (I. 5.) számú határozata egyértelmű és világos. Megállapítja: annak ellenére, hogy a határozat megjelenése előtti 10 évben általában nőtt a személyzeti munka elismerése és tekintélye, szükséges, hogy a személyzeti munka még nagyobb szerepet, jelentőséget kapjon. Ezt megköveteli az újgazdaságirányítási rendszer is, amely a vezető beosztásban dolgozók elé fokozott követelményeiket támaszt, így azok kiválasztása széles körű, tervszerű, felelősségteljes munkát igényel. Ennek érdekében a határozat kimondja, hogy a személyzeti apparátus dolgozóit lehetőleg mentesíteni kell a személyzeti és oktatási munka körén kívül eső egyéb feladatok alól. Munkaügyi feladatokkal, csak az 500 főn aluli vállalatoknál, üzemeknél alkalmazott személyzeti és oktatási előadót szabad megbízni az 500 főn felüli vállalatoknál, üzemeknél a személyzeti és oktatási osztály vagy csoport hatáskörébe a munkaügyek csak kivételesen tartozhatnak. A határozat alig kétéves, s ha a végrehajtás és megvalósítás során voltak — és vannak is —, mint az Balla László elsőkéből is kitűnik, kisebb-nagyobb zökkenők, célját általában már eddig is elérte. A probléma tehát nem az, hogy új szervezetek (személyzeti és munkaügyi osztályok), létesüljenek-e, vagy sem a kisebb vállalatoknál, hanem az, hogy a személyzeti munkát végzők nagyobb megbecsülést, több támogatást kapjanak a vállalati vezetőktől. Lehet, hogy Ónodi Györgynek, a VASÉRT Vállalat személyzeti vezetőjének saját vállalata vonatkozásában igaza van, de egy határozat végrehajtásának, eredményének tapasztalatait nem lehetegy vállalat gyakorlata alapján értékelni. Ahhoz, hogy szervezeti, elvi és gyakorlati következtetést vonhassunk le, több vállalatot kell megvizsgálni, kicsit és nagyot egyaránt. Ehhez kívánok segítséget adni, amikor a saját vállalatnál levő helyzetet ismertetem. Ez annál is inkább célszerű, mivel a VASÉRT Vállalat létszáma tudomásom szerint 600—700 fő között volt 1969-ban, míg a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat —, ahol én dolgozom —, szezonban 7000 fő felett, éves átlagban pedig 5535 főt foglalkoztatott. Nagyvállalat vagyunk tehát, bonyolult, sokrétű feladat hárul mind a személyzeti, mind a munkaügyi osztályra. E feladatokat csak kölcsönös tájékoztatás, segítségadás esetén lehet megfelelően elvégezni. Kooperálni egyoldalúan nem lehet, a kooperáció elve kölcsönösséget tételez fel, s ezért a helyes gyakorlat az, ha nemcsak a munkaügyi osztálytól várják el a tájékoztatást, hanem a személyzeti osztály is megteszi azt. Ez nálunk így van, s véleményem szerint ahol ez a kölcsönösség hiányzik, ott vagy a személyzeti összetételben, vagy a gyakorlatban hiba van. Tény és való, hogy a munkaügyi osztály feladata a létszám- és munkabér -gazdálkodás, az átlagbér, bérszínvonal betartása és vizsgálata, ami igen sok energiát és erőt köt le. De ezek a feladatok szoros kapcsolatban állnak az emberekkel, a dolgozókkal. Nem lehet munkaerőgazdállkodást jól csinálni, ha az embert a munkaügyi apparátus dolgozói másodlagosan kezelik. A munkaügyi osztály dolgozói szoros kapcsolatot tartanak a dolgzókkal, figyelembe veszik jogos kívánságaikat, szem előtt tartják fejlődésüket, amire bizonyíték az, hogy igen sok esetben a vezetők kiválasztásához, kitüntetésekhez, jutalmazásaikhoz a személyzeti osztály részére javaslatot ők adnak. A személyzeti osztály a vállalati dolgozóknak csak kis rétegével foglalkozik aktívan, a dolgozók többségének megismerése, hibáik, eredményeik feltárása a munkaügy feladata. Különös jelentőségű ez a feladat ma, amikor a létszámhiány következtében megnövekedett fluktuáció ellen már nem elég megfelelő bérgazdálkodással küzdeni, hanem a dolgozók megtartásához előtérbe került az egyéni, emberi problémákkal való foglalkozás. Világos tehát, hogy míg a személyzeti osztály is és a munkaügyi osztály is emberekkel foglalkozik, egymástól eltérő feladataik is vannak, amelyek elvégzése a két osztály önálló szervezetét követeli meg, feltételezve közöttük a legszorosabb kapcsolatot az egymás támogatását és a kölcsönös megbecsülést. Bihari Sándorné, a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat munkaügyi osztályvezetője Hitel és feltételei A Figyelő 26. számában megjelent „Nagyság és hatékonyság” c. cikkük felveti, milyen elkülöníthető hitelkeret áll rendelkezésre a kis- és középvállalatok fejlesztésére és hogyan lehet azt igénybe venni. A Magyar Nemzeti Bank 405/1970. számú tájékoztatójában a kis- és középüzemek részére nyújtandó hitelek feltételeit —, mint az 1970. évi Hitelpolitikai Irányelvek kiegészítését —, már korábban közzétette. Az 1970. naptári évre a kis- és középvállalatok részére nyújtandó hitelekhez azonban elkülönített hitelkontingens megállapítására nem kerül sor. Ettől függetlenül bankunk a folyó évben több olyan hitelkérelmet bírált el és hagyott jóvá, amely ebbe a kategóriába sorolható. Az 1971. január 1-től életbe lépő Hitelpolitikai Irányelvek előkészületei során a kis- és középvállalatok részére a megfelelő hitelnyújtási feltételek megállapításán dolgoznak. Dr. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója Fejlesztés — forgóeszközszükséglet-számítás Az 1/1967. OT—PM számú rendelet szerint, nemcsak az állóeszközök bővítését, illetve pótlását, hanem az ezzel kapcsolatos forgóeszköz szükségletet is a fejlesztési alapból kell fedezni. Ez természetes is, hiszen a nyereségnek a fejlesztési és részesedési alapra történő megosztásánál a forgóeszközök összegét is figyelembe veszik, így ezek nagysága is maga után von egy megfelelő arányú fejlesztési alapot. Ez kezdetben szokatlan volt a vállalati, elsősorban a műszaki beállítottságú dolgozók részére, de az idők folyamán ezt már mindenki magától értetődőnek tartja. Természetesen meglepő lenne, ha valaki olyan kívánsággal állna elő, hogy nemcsak a fejlesztés tényleges forgóalapszükségletét, hanem ennél egy magasabb összeget kellene a fejlesztési alapból a forgóeszközök részére kihasítaná. És mégis ilyen jelenséggel találkozunk. Amikor egy vállalat felméri a fejlesztés eszközigényeit, akkor természetesen állóeszköz vonalán, rekonstrukció esetén, az úgynevezett visszanyert anyagokat, vagy berendezéseket a fejlesztés össz-szükségletéből levonásba hozza, mert hiszen végeredményben nettó szükséglethez kell a fedezetet egy rendeltetésszerű vonalról (saját alap, hitel, esetleg állami juttatás) biztosítania. Forgóeszközök tekintetében ilyen vissznyereményről nem lehet szó, viszont figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a fejlesztés során nemcsak a forgóeszközök összege fog emelkedni megfelelő számítás szerinti mértékben, hanem az úgynevezett vállalati tartós passzívák (munkabér, adó stb.) volumene is nő. Ebből kifolyólag egy fejlesztéssel kapcsolatos forgóeszközszükséglet nettó, vagyis tényleges összege nyilvánvalóan alacsonyabb. A Nemzeti Bank eddig követett gyakorlata nem veszi figyelembe ezt a körülményt, hanem a forgóeszköz-növekmény számításnál az úgynevezett bruttó eljárást alkalmazza. A termelés volumenének kisebb méretű változása, vagy stagnálása mellett ennek számottevő kihatása nincsen, de nem lehet ugyanazt elmondani a rekonstrukció esetén, amikor a két számítás közötti eltérés sok milliós nagyságrendet tehet ki. Megítélésem szerint, a Nemzeti Bank méltánytalanul helyezkedik ilyen álláspontra. Ennek talán volt létalapja 1968 és 1969-ben, amikor a beruházási piaci egyensúly elősegítése végett a fejlesztési alapból minél nagyobb mértéket kívántak forgóeszköz-bővítés céljára lekötni. Túlhaladott álláspont viszont ez évtől kezdve, amikor a technológiai fejlesztés és termelékenység növelése céljából, különösen a gépi beruházás preferált célkitűzésként van kijelölve, és néhány iparág rekonstrukciója és fejlesztése kifejezetten országos célkitűzésként szerepel. A Nemzeti Bank apparátusa természetesen kénytelen ragaszkodni belső előírásaihoz, de úgy érzem, hogy az elvi főosztálynak kellene a kérdést mérlegelnie és elsősorban a rekonstrukciós jellegű fejlesztésnél a bruttó szükséglet elvéről a reális nettó szükséglet elvére áttérni. Méry Ferenc Szombathely 21