Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
Vr'-« T szen. gyógyításra váró gyógyszerellátás A gyógyszer nem árucikk, legalábbis a szó eredeti értelmében aligha nevezhető annak. Igaz ugyan, hogy a gyógyszertermelő és értékesítő vállalatok is nyereségérdekeltségi rendszerben dolgoznak, de a gyógyszerforgalom s a gyógyszerkereskedelem tevékenysége számos olyan írott és íratlan szabályhoz is igazodik, amely nem mindig egyeztethető össze a pusztán gazdaságossági megfontolásokkal. (Az utóbbira csak egyetlen példa: a gyógyszernagykereskedelmi vállalat, a GYÓGYÉRT évente mintegy 5 millió forintot fizet rá a kamillára, mert e világpiacon is keresett árucikkből az éves szükséglet jó részét csak exportárszínvonalon, kilogrammonként 120— 130 forintért tudja beszerezni, de rögzített áron 58 forintért továbbítja a gyógyszertári központokba.) Nem tekinti közönséges árucikknek a gyógyszert a közvélemény sem, s aligha lehet csodálkozni, hogy a gyógyszerellátás elmúlt évi zavarai ingerült bírálatot váltottak ki. S ez nemcsak a gyógyulásra váró betegek helyzetével magyarázható, hanem azzal is, hogy éppen a hazai gyártású gyógyszerekből volt hiány. Márpedig köztudomású, hogy fejlett, világviszonylatban is számottevő gyógyszeriparral rendelkezünk. Az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére 1969. második felében az MNB által nyújtott hitelpreferencia a gyógyszertári központoknál ugyan már lehetővé tette a többé-kevésbé biztonságosnak tekinthető 144 napos készletszint elérését. A csökkent készletek gyors pótlásához azonban nem voltak meg a gyártási és a szállítási feltételek, s mivel közben a forgalom is erőteljesen emelkedett, 1969-ben átlagosan 136, 1970-ben pedig csak 130 napos készletet tudtak biztosítani. Ugyanakkor a Gyógyáruértékesítő Vállalatnál is — különféle okokból — az 1968-ban szükségesnek elismert 72 napos készlet 1970-re 57 napra csökkent, s ilyen körülmények között nem sikerült az igényeknek eleget tenni. Természetesen mindenben nagy szerepet játszott az is, hogy az 1970 elejei nagy influenzajárvány a gyógyszerfogyasztás ugrásszerű emelkedésével járt. Az éves forgalom az előzetes adatok szerint — az elmúlt években tapasztalt 7— 9, s a tervezett 4,5 százalékos növekedéssel szemben — 1970-ben mintegy 15 százalékkal múlta felül az előző évit. Egyes gyógyszerfajtákból az igények 50 —PO sói nem egy esetben 80—100 százalékkal is növekedtek. (Hozzájárul ehhez az úgynevezett hiánypszichózis, amikor az emberek mindig több gyógyszert vásárolnak, mint amire adott esetben szükségük lenne.) Csomagolni is kell Kétségtelen, hogy a csökkent készletek mellett az igényeket — megfelelő menynyiségben és választékban — csak a gyógyszeripar és a kereskedelem korábbinál jóval rugalmasabb együttműködé(Folytatás a 2. oldalon) Forgalom és készlet A magyar gyógyszeripar termelésének mintegy egyharmada kerül belföldre. A gyógyszergyárakból a gyógyszer a Gyógyáruértékesítő Vállalathoz (GYÓGYÉRT) kerül, amely azt a tanácsi vállalati formában működő 19 megyei és a budapesti gyógyszertári központba, illetve a kórházakba továbbítja. A gyógyszertári központok készletező és egyben kiskereskedelmi vállalatok is, raktáraikból ők látják el a hozzájuk tartozó gyógyszertárakat. Az időről időre, s többnyire mindig más és más gyógyszerből jelentkező hiány magyarázatát kutatva, feltétlenül rá kell mutatni a forgalomnak és a gyógyszerkereskedelem készleteinek egyenlőtlen növekedésére. Az elmúlt 10 évben a gyógyszerfogyasztás több mint 2,5-szeresére nőtt. A készletek növekedése viszont — különösen a reform szabályozó rendszerének életbelépése után — nem tartott lépést a forgalom növekedésével. Az értékesítő vállalatok érdekeltté váltak készleteik csökkentésében, s nem is volt lehetőségük arra, hogy saját forrásból fedezzék a nagyobb készletek finanszírozásához szükséges eszközöket. Szerepet játszott ebben az is, hogy a fejlesztési alapok jelentős részét különféle beruházásokra (raktárépítés, gyógyszertári hálózat korszerűsítése) fordították. V Forgalmiadó- és árkiegészítésváltozások (3. old.) A területfejlesztés eszközrendszere (4. old.) • Javuló kilátások az építőiparban (5. old.) Munkaerő és oktatás (6. old.) Külföldi érdekeltség, közös vállalkozás, vegyesvállalat (7. old.) Energiafeszültség a világgazdaságban (9. old.) 12 MILLIÁRD FORINTOS FORGÓALAP JUTTATÁS A gazdaságirányítási rendszer reformjának egyik alapvető célkitűzése a vállalati önállóság növelése. Ennek feltételét azzal is biztosítoták, hogy a vállalatokat gazdasági döntéseikhez szükséges pénzeszközökkel — forgóalapokkal — látták el. A költségvetés 1968. január 1-től 44 milliárd forint összegű forgóalapot juttatott a vállalatoknak. Az elmúlt három év tapasztalatai bizonyítják, hogy a juttatással kiegészült vállalati pénzeszközök általában elegendőnek bizonyultak a vállalatok gazdasági döntéseihez. Az elmúlt három évben a készletfelhalmozódás mérséklődött, és a vállalatok széles körében kezd jellemzővé válni a hatékony gazdálkodás az eszközökkel. Az 1968. január 1-i forgóalap-rendezés nem volt teljeskörű. Nem rendezték a forgóalapot a külkereskedelmi vállalatoknál, a termelőeszköz-kereskedelemben, a könyvterjesztő és könyvkiadó vállalatoknál, az építőiparban, húsipari vállalatoknál és az ipari vállalatok külkereskedelmi tevékenységénél. A rendezés azért maradt el, mert ebben az időben a megjelölt területek forgóeszköz-szükségletét nem lehetett kellő pontossággal áttekinteni, az új termékforgalmazási rend kialakításához szükséges készletek átcsoportosítása még nem történt meg. E vállalatoknál a forgóalapot hitelfolyósítással pótolták, mentesítették a hitellel finanszírozott készleteket az eszközlekötési járulék fizetése alól, és kedvezményes — a járulék mértékének megfelelő — kamatot számítottak fel. Az eltelt időszakban a forgóalapok összegszerű megítéléséhez szükséges feltételek létrejöttek, illetve 1971. I. félévében folyamatosan alakulnak ki. Ezért az 1971. január 1-i forgóalaprendezés két ütemben valósul meg. Az 1968. január 1-ével forgóalapjuttatásban nem részesült valamennyi vállalatot — a termelőeszköz-kereskedelem kivételével — 1971. január 1-ével forgóalapjuttatásban részesíti. A termelőeszköz-kereskedelemben a forgóalapjuttatásra 1971. január 1-i hatállyal kerül sor. Az 1971. évi forgóalaprendezés első ütemében 12 milliárd forinttal bővül a vállalatok meglevő forgóalapja. Ezzel a forgóalapok összege 9,2 százalékkal nő, és így a forgóeszközöket 45 százalékban a vállalatok forgóalapjai, 46 százalékban saját tartós pénzforrásai (tartós passzívák, nyereség stb.) és 9 százalékban a bankhitel finanszírozza. Ez az arány a népgazdaság egyes ágazataiban eltérő, alacsonyabb arányú a forgóalapellátás azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a kedvező ár- és jövedelmezőségi viszonyok miatt nagyobb tartós pénzforrások képződnek; magasabb a forgóalap-ellátás viszont ott, ahol lényegesen jobb jövedelmezőségi viszonyokra a következő időszakban sem lehet számítani. A termelőeszköz-kereskedelemben a termékforgalmazás közvetlen és leggazdaságosabb útjainak kialakításával öszszefüggő eszközátcsoportosítások még 1971. január 1-ével sem fejeződnek be. Folyamatban van még több termelőeszközkereskedelmi vállalat tevékenységi körének megállapítása, és az ebből adódó eszközátrendeződés. Ezért nincs meg a lehetősége annak sem, hogy a vállalatokat szükséges saját pénzalapokkal ellássák, hiszen ezeknek a körülményeknek mérlegelése nélkül egyes vállalatokat indokolatlanul kedvező, más vállalatokat viszont hátrányos helyzetbe hozhatná a forgóalapellátás. Amíg a forgóalaprendezés feltételei e területeken folyamatosan kialakulnak, addig a vállalatok forgóalapszükségletét rugalmas hitelezéssel pótolják.