Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
A gazdasági reform bevezetésével egyidőben végrehajtott számviteli reform nagy előrelépést jelentett az egységes népgazdasági könyvviteli rend megvalósításának útján. Annak érdekében ugyanis, hogy a gazdaságirányítási rendszer által támasztott követelményeket ki lehessen elégíteni a gazdasági eredmények számbavételét, a közgazdasági szabályozóik hatásának megfigyelését biztosítani lehessen, egységes rendszert kellett kialakítani. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az új könyvviteli rend általában biztosítani tudta mind a népgazdaság, mind pedig a gazdálkodó szervek információs igényének kielégítését. Bebizonyosodott azonban az is, hogy az információk tartalmi egységének fokozásához, a könyvviteli rend népgazdasági egységének teljessé tételéhez további módosításokra van szükség. A tapasztalatok azonban azt is bizonyítják, hogy a vállalatok nem fordítottak kellő figyelmet a vállalaton belüli számviteli rend kialakítására, a bizonylati fegyelem javítására, általában nem éltek eléggé azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a rendelkezések a vállalati sajátosságokat tükröző, azokhoz alkalmazkodó számviteli rend megvalósítására nyújtottak. Népgazdasági számlakeret Számviteli rendünk jogi alapja az Elnöki Tanács 1968-ban megalkotott törvényerejű rendelete. Az 1971. január 1-i hatállyal életbeléptetett 56/1970. (XII. 30.) számú pénzügyminiszteri rendelet kiadásának alapvető célja, hogy biztosítsa a törvényerejű rendelet következetes végrehajtását, fejlessze a könyvviteli szabályozásokat és fokozza a könyvviteli fegyelmet. A rendelet joghatálya kiterjed az állami vállalatokra, a szövetkezetekre, a költségvetési szervekre, valamint a gazdasági tevékenységet folytató egyéb jogi személyekre. Az új jogszabály elrendeli a Népgazdasági Számlakeret alkalmazását, amely összefoglalja a rendelet hatálya alá tartozó gazdálkodó szervekre egységesen kötelező könyvviteli szabályokat, meghatározza — számlacsoport mélységig — a könyvviteli számlák kötelező tartalmát és a számlakeret szerkezetéből adódó alapvető összefüggéseket. A rendelet előírja a könyvviteli rend kialakításával kapcsolatos vállalati feladatokat, továbbá a gazdálkodó szerv vezetőjének és a számviteli rendjéért felelős vezetőjének felelősségét a számviteli szabályok megtartásáért és megtakarátásáért. Azáltal, hogy a Népgazdasági Számlakeret biztosítja a könyvviteli számlák tartalmi homogenitását, a könyvviteli számlák adataiból összeállított — és szerkezetében jelenleg is egységes — mérleg- és eredménykimutatás tartalmi egysége is nagymértékben fokozódik. Ilyen módon válik teljesebbé a népgazdasági mérlegrendszer, a statisztikai adatszolgáltatás és a könyvviteli rendszer kapcsolata. Ágazati számlakeretek Számviteli rendszerünkben — összhangban az ágazati tervezés és beszámoltatás rendszerével — 1971. január 1-től kezdődően az ágazati elvet érvényesítjük. Az ágazati számlakeret az említett pénzügyminiszteri rendelet értelmében a Pénzügyminisztérium készíti el és lépteti életbe. Az ágazati számlakeretek a Népgazdasági Számlakeret szabályozásaihoz szervesen, és szorosan kapcsolódva tartalmazzák az ágazat termelési, forgalmi, gazdálkodási tevékenységének megfelelő sajátos ágazati könyvviteli előírásokat is. 1971. január 1-i hatállyal a következő ágazati számlakeretek jelennek meg: Ipari Számlakeret, Építőipari Számlakeret, Mezőgazdasági Számlakeret, Erdőgazdálkodási Számlakeret, Szállítási-hírközlési Számlakeret, Belkereskedelmi Számlakeret, Külkereskedelmi Számlakeret, Szolgáltatói Számlakeret. Az új ágazati számlakeretek bevezetésével egyidejűleg mgszűnik a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, valamint a kisipari termelőszövetkezetek számlakerete. Az ágazati számlakeretek összeállításánál természetesen figyelemmel voltunk a szövetkezetek sajátos igényeire is, és az egyes ágazati számlakeretek magukban foglalják a szövetkezetekre érvényes gazdasági és gazdálkodási konstrukciókból adódó elszámolások és nyilvántartások könyvviteli előírásait is. A költségvetési szervek gazdálkodási formáit és nagyságrendjeit figyelembe véve részükre az eddigi gyakorlattól eltérően több számlakeret készült. Külön számlakeretet használnak majd a költségvetési folyószámlás szervek, a bruttó rendszerben gazdálkodó szervek, továbbá az egyszerűsített kettős könyvvitelt alkalmazó költségvetési szervek. A vállalatok könyvviteli rendjét a vállalati számlarend határozza meg. A pénzügyminiszteri rendelet értelmében a vállalatok népgazdasági ági (ágazati) besorolásuknak megfelelő ágazati számlakeret alapján, a költségvetési szervek a gazdálkodás rendjének megfelelő költségvetési számlakeret alapján a saját könyvviteli rendjüket meghatározó számlarendet kötelesek készíteni. Az Ipari Számlakeretet alkalmazzák pl. az ipar népgazdasági ágba sorolt öszszes gazdálkodó szervek: állami vállalatok, trösztök, szövetkezetek, valamint az állami vállalatok és a szövetkezetek által létrehozott közös vállalatok, a társadalmi szervezetek vállalatai és az egyesülések. A számlarend összeállítása — úgy, ahogy a rendelet előírja — komoly feladatot ró a vállalatokra, és lelkiismeretes, körültekintő munkát követel meg tőlük. Jelentős eltérésnek kell lennie ugyanis a vállalatok által korábban elkészített, és az új rendelkezések szerint elkészítendő vállalati számlarend között. Az új rendelkezések értelmében a vállalati számlarendnek tartalmaznia kell mindazokat a magyarázatokat és számlaösszefüggéseket, amelyek alapján a vállalati dolgozók napi könyvelési munkájukban eligazodhatnak és amelynek alapján adott esetben az ellenőrzés biztos alapokra támaszkodhat. A vállalati számlarend tehát vállalati tükörképe az ágazati számlakeretnek, tartalmazván minden, a vállalati adottságokból és sajátosságokból származó vállalati könyvviteli szabályt. Vállalati számlarend Tisztában vagyunk azzal, hogy az új vállalati számlarend összeállítása nem kis feladat. A vállalatoknak viszont tisztában kell lenniük azzal, hogy az irányítási rend változtatása, a többlépcsős irányítás módjának megszüntetése a számvitel területén is új helyzetet teremtett. Korábban a kötelező számlakereteket minisztériumi és iparági (szakmai) számlakeretek követték. Azok általában lényegtelen kiegészítéssel vállalati számlarendként is használhatók voltak. Ma az ágazati számlakeret rendelkezéseinek végrehajtása minden áttételezés nélkül hárul a vállalatokra. Világos, hogy az ágazati számlakeret általános előírásait a vállalatra konkretizálni kell ahhoz, hogy a számlarend valójában az adott vállalatra érvényes könyvviteli szabályok egyértelmű összefoglalása legyen. Rendkívül fontos ebben a munkában a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások arányainak és összhangjának megteremtése. A könyvvitel rendjéről szóló pénzügyminiszteri rendelet, a Népgazdasági Számlakeret és az ágazati számlakeretek csak az analitikus nyilvántartásokkal szemben támasztott alapvető követelményeket, az analitikus nyilvántartásokból származó adatszolgáltatás (feladás) tartalmát, valamint a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások közötti számszerű egyezőség kötelezettségét határozzák meg. Minden egyéb tekintetben a vállalatokra ruházzák a választás és a döntés jogát. Figyelembe véve azt, hogy az analitikus nyilvántartások a vállalati számvitel legmunkaigényesebb területei, célszerű a korszerű technikai eszközöket ezekre a területekre koncentrálni. Ezzel kapcsolatban viszont egyidejűleg és újólag hangoztatni kell az adatszolgáltatás minősége fokozásának és a bizonylati fegyelem megerősítésének jelentőségét. A korszerű technikai eszközök alkalmazása csak akkor járhat a kívánt eredménnyel, ha használatba vételüket széles köri szervezési tevékenység, és az adatszolgáltatás megbízhatóvá tétele előzi meg. Utalva az egyéb vállalati szabályzatok elkészítésével kapcsolatos célkitűzéseinkre, újólag hangsúlyozni kell, hogy nem bürokratikus végrehajtást kívánunk a vállalatoktól. A számviteli rendelkezések gondos, alapos áttanulmányozása, a vállalati adottságok és sajátosságok kellő mérlegelése után a gazdasági és műszaki szakemberek együttes munkája révén olyan számviteli rend kialakítására kell törekedni, amely teljes mértékben megfelel a vállalaton belüli és kívüli információigények kielégítésének, messzemenően hozzájárul a köztulajdon védelméhez és megvalósítja azt a célkitűzést, hogy a számvitel a szocialista országok vezetésének nélkülözhetetlen és hasznos eszközévé váljék. Scholcz Rezső A számviteli rend továbbfejlesztése ■—“—. ■ - X'fác 4 KEDDTŐL A vállalati munka javítása- ~| rnak érdekében |_1 indított mozgal- 11 1 ■ o makat mindenkor sl/ / Pl · a jószándék veze- U «-¡*1 ti; más kérdés, 1 .1 hogy a jószándék * önmagában még nem elég a kitűzött feladatok eléréséhez. Különös veszélye minden ilyen mozgalomnak, hogy idővel formálissá válik, a lényeg elsikkad, s csupán a jelszó marad. Annak idején, amikor a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár elindította a DH — „Dolgozz, hibátlanul" — mozgalmat, körülbelül ezek a gondolatok ötlöttek fel bennünk. A jelszóval maradéktalanul egyetértettünk még akkor is, ha egyébként természetesnek tűnő magatartásra buzdított. Nem tagadjuk azonban, hogy némi aggodalommal figyeltük: mi következik a jelszó után? Éppen ezért kellemes meglepetésként könyvelhetjük el azokat az adatokat, amelyek a vállalat üzemi lapjában az eddig elért eredményekről számoltak be. A múlt év végén zárult le a DH- mozgalom hároméves programjának első két szakasza. Az előkészítő munka során célul tűzték ki a hibafelmérést, rendszerezést, az intézkedési tervek elkészítését, a munkaversenyszabályzat átdolgozását, az anyagi és erkölcsi ösztönzők rendszerének továbbfejlesztését, a gyártmányok minőségi szintjének rögzítését —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A célkitűzések eléréséhez ebben az időszakban megteremtették az alapfeltételeket, s most, január elsejétől indult a DH program harmadik szakasza, az eredmények realizálásának időszaka. A jelentésből azonban kitűnik, hogy az előkészítő munka is meghozta már a számszerűen kimutatható eredményeket. A még fennálló és őszintén feltárt nehézségek mellett kibontakoznak azok a számok, amelyek a mozgalom sikerét már az előkészületi időszakban is jelzik. Említsünk közülük néhányat: A selejt vállalati szinten 1,55 százalékról 1,25 százalékra csökkent, a selejtkár egymillió négyszázezer forinttal mérséklődött. A selejt csökkenéséből eredő normaóra megtakarítás 17 500 órára tehető, s valamennyi eredmény összegezéseként a veszteségeket az év első háromnegyedében kétmillió 900 ezer forinttal csökkentették. Nos, ez következett a DH jelszó után, s még csak most jön a java, a program most indult harmadik szakaszában. Nem véletlen, hogy a mozgalomba már más vállalatok is bekapcsolódtak, a jelszó nem maradt puszta formalizmus. Tévedtünk. Soha kellemetlenebb tévedésünk ne legyen. 8—1 KEDDIG Az idén 34 beruházást kell befejezni Az idei népgazdasági terv a múlt évinél 6,5 százalékkal több beruházást irányoz elő, amelynek fele építési feladat. Az építőipari ágazat fejlődését 7,8 százalékban határozták meg. Ez a fejlesztési ütem lehetővé teszi, hogy valamelyest meggyorsuljon a beruházások kivitelezése. Az építési kapacitást azonban — a tervezett korlátozó intézkedések ellenére is — meghaladják a beruházási igények, összességében tehát még az idén sem lehet az építési piac egyensúlyával számolni. Az egyes területeken azonban már sor kerülhet a helyi igények fokozottabb kielégítésére. Az idén az építők 81 egyedi nagyberuházás megvalósításán dolgoznak. Ebből hétnek a munkálatait az idén kezdik meg, s különösen nagy feladatot jelent, hogy összesen 34 nagyberuházást kell befejezni. Többek között át kell adni és üzembe helyezni Leninvárosban a Tiszai Vegyikombinát polietilén gyárát, Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát PVC II. beruházását, Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat első építési üzemének létesítményeit, a székesfehérvári szélesszalaghengerművet és a debreceni házépítő kominátot. Az idén kezdődő egyedi nagyberuházások Borsod, Szabolcs, Győr-Sopron és Tolna megyében, valamint Budapesten adnak újabb nagy feladatot az építőknek. Az átlagost meghaladó fejlődési ütemet kell elérni ebben az évben a mezőgazdasági- és a lakásépítésnél. Országosan mintegy 71 ezer lakás átadását irányozta elő a terv. Az ÉVM vállalatoknak 35 500 lakást kell felépíteniük, kétháromezerrel többet, mint tavaly. A tanácsi vállalatok lakásépítési programja 10—12 százalékkal emelkedett, de ugyanakkor sok munkát ad a lakóházak fenntartása, karbantartása is. Az építőipari szövetkezetek a korábbi visszaesés, majd a múlt évi mérsékelt előrehaladás után ebben az évben jelentősen növelik lakásépítési programjukat. A terv azzal számol, hogy mintegy 8000 lakást adnak át az építőipari szövetkezetek, 1500-zal többet, mint tavaly. A kisipari és a lakossági sajátház-építés volumenében kisebb csökkenés várható, de még mindig változatlanul jelentős, mert az országos lakásépítés 37—38 százalékát jelenti. Az idén a házgyárak termelésének növelésével el kell érni, hogy az összes új lakásoknak csaknem a fele, a szocialista építési szektor kivitelezésében pedig a lakások 70—75 százaléka korszerű módszerrel épüljön. Eszerint panelekből kell felépíteni az idei új otthonoknak 300 blokkos módszerrel 14, és öntött építési technológiával a lakások három százalékát. Az építés gyárjellegű, iparosított módszereinek továbbfejlesztését célozza az előregyártott vázas építésmód és a könnyűszerkezetes építési technológia kiterjesztése. Emellett jelentős gépesítéssel, az automatikus betongyárak hálózatának fejlesztésével, újabb gépláncok üzembehelyezésével gyorsítják a közművesítési, alapozási, különféle betontechnológiai és anyagmozgatási munkákat. Végeredményben az idén a múlt évinél 22 százalékkal több, összesen 3,3 milliárd forintos befektetéssel fejlesztheti állóeszközeit az építőipari ágazat. Emelkedik tehát az építőipar részesedése a népgazdaság beruházásaiból, s ezzel meggyorsul az ágazat fejlődése. 71 ezer végzős a szakmunkásképző iskolákban Az idén mintegy 71 ezren fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző iskolákban. A harmadéves tanulók május végén, június elején osztályvizsgákon vesznek részt, majd ezt követően kerül sor a szakmunkásvizsgákra. Az utánpótlásból többek között 5000 forgácsolót, 12 ezer gépszerelőt, 4000 villanyszerelőt, 3500 autószerelőt, 3800 kőművest kap az ipar, míg a mezőgazdaság 3500, a kereskedelem és a vendéglátóipar pedig együttesen kb. 6400 ifjú szakmunkás munkába állítására számíthat az idén. FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13.