Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

A gazdasági reform bevezetésével egy­­időben végrehajtott számviteli reform nagy előrelépést jelentett az egységes nép­­gazdasági könyvviteli rend megvalósításá­nak útján. Annak érdekében ugyanis, hogy a gazdaságirányítási rendszer által tá­masztott követelményeket ki lehessen elé­gíteni a gazdasági eredmények számbavé­telét, a közgazdasági szabályozóik hatásá­nak megfigyelését biztosítani lehessen, egységes rendszert kellett kialakítani. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az új könyvviteli rend ál­talában biztosítani tudta mind a népgaz­daság, mind pedig a gazdálkodó szervek információs igényének kielégítését. Be­bizonyosodott azonban az is, hogy az in­formációk tartalmi egységének fokozásá­hoz, a könyvviteli rend népgazdasági egy­ségének teljessé tételéhez további módo­sításokra van szükség. A tapasztalatok azonban azt is bizonyítják, hogy a vál­lalatok nem fordítottak kellő figyelmet a vállalaton belüli számviteli rend kiala­kítására, a bizonylati fegyelem javításá­ra, általában­ nem éltek eléggé azokkal­­ a lehetőségekkel, amelyeket a rendelkezé­sek a vállalati sajátosságokat tükröző, azokhoz alkalmazkodó számviteli rend megvalósítására nyújtottak. Népgazdasági számlakeret Számviteli rendünk jogi alapja az El­nöki Tanács 1968-ban megalkotott tör­vényerejű rendelete. Az 1971. január 1-i hatállyal életbeléptetett 56/1970. (XII. 30.) számú pénzügyminiszteri rendelet kiadásának alapvető célja, hogy biztosít­sa a törvényerejű rendelet következetes végrehajtását, fejlessze a könyvviteli sza­bályozásokat és fokozza a könyvviteli fe­gyelmet. A rendelet joghatálya kiterjed az állami vállalatokra, a szövetkezetekre, a költségvetési szervekre, valamint a gaz­dasági tevékenységet folytató egyéb jogi személyekre. Az új jogszabály elrendeli a Népgazda­sági Számlakeret alkalmazását, amely összefoglalja a rendelet hatálya alá tar­tozó gazdálkodó szervekre egységesen kö­telező könyvviteli szabályokat, meghatá­rozza — számlacsoport mélységig — a könyvviteli számlák kötelező tartalmát és a számlakeret szerkezetéből adódó alapvető összefüggéseket. A rendelet előírja a könyvviteli rend kialakításával kapcsolatos vállalati fel­adatokat, továbbá a gazdálkodó szerv ve­zetőjének és a számviteli rendjéért fele­lős vezetőjének felelősségét a számviteli szabályok megtartásáért és megtak­ará­­tásáért. Azáltal, hogy a Népgazdasági Számla­keret biztosítja a könyvviteli számlák tartalmi homogenitását, a könyvviteli számlák adataiból összeállított — és szer­kezetében jelenleg is egységes — mérleg- és eredménykimutatás tartalmi egysége is nagymértékben fokozódik. Ilyen módon válik teljesebbé a népgazdasági mérleg­­rendszer, a statisztikai adatszolgáltatás és a könyvviteli rendszer kapcsolata. Ágazati számlakeretek Számviteli rendszerünkben — össz­hangban az ágazati tervezés és beszámol­tatás rendszerével — 1971. január 1-től kezdődően az ágazati elvet érvényesítjük. Az ágazati számlakeret az említett pénzügyminiszteri rendelet értelmében a Pénzügyminisztérium készíti el és lépteti életbe. Az ágazati számlakeretek a Nép­­gazdasági Számlakeret szabályozásaihoz szervesen, és szorosan kapcsolódva tartal­mazzák az ágazat termelési, forgalmi, gaz­dálkodási tevékenységének megfelelő sajátos ágazati könyvviteli előírásokat is. 1971. január 1-i hatállyal a következő ágazati számlakeretek jelennek meg: Ipa­ri Számlakeret, Építőipari Számlakeret, Mezőgazdasági Számlakeret, Erdőgazdál­kodási Számlakeret, Szállítási-hírközlési Számlakeret, Belkereskedelmi Számlake­ret, Külkereskedelmi Számlakeret, Szol­gáltatói Számlakeret. Az új ágazati számlakeretek bevezeté­sével egyidejűleg mgszűnik a mezőgazda­­sági és halászati termelőszövetkezetek, az általános fogyasztási és értékesítő szövet­kezetek, valamint a kisipari termelőszö­vetkezetek számlakerete. Az ágazati számlakeretek összeállításá­nál természetesen figyelemmel voltunk a szövetkezetek sajátos igényeire is, és az egyes ágazati számlakeretek magukban foglalják a szövetkezetekre érvényes gaz­dasági és gazdálkodási konstrukciókból adódó elszámolások és nyilvántartások könyvviteli előírásait is. A költségvetési szervek gazdálkodási formáit és nagyságrendjeit figyelembe véve részükre az eddigi gyakorlattól elté­rően több számlakeret készült. Külön számlakeretet használnak majd a költ­ségvetési folyószámlás szervek, a bruttó rendszerben gazdálkodó szervek, továbbá az egyszerűsített kettős könyvvitelt alkal­mazó költségvetési szervek. A vállalatok könyvviteli rendjét a vállalati számlarend határozza meg. A pénzügyminiszteri rendelet értelmében a vállalatok­ népgazdasági ági (ágazati) besorolásuknak megfelelő ágazati szám­lakeret alapján, a költségvetési szervek a gazdálkodás rendjének megfelelő költség­vetési számlakeret alapján a saját könyv­viteli rendjüket meghatározó számlaren­det kötelesek készíteni. Az Ipari Számlakeretet alkalmazzák pl. az ipar népgazdasági ágba sorolt ösz­­szes gazdálkodó szervek: állami vállala­tok, trösztök, szövetkezetek, valamint az állami vállalatok és a szövetkezetek által létrehozott közös vállalatok, a társadalmi szervezetek vállalatai és az egyesülések. A számlarend összeállítása — úgy, ahogy a rendelet előírja — komoly feladatot ró a vállalatokra, és lelkiismeretes, körülte­kintő munkát követel meg tőlük. Jelentős eltérésnek kell lennie ugyanis a vállalatok által korábban elkészített, és az új rendelkezések szerint elkészítendő vállalati számlarend között. Az új rendel­kezések értelmében a vállalati számla­rendnek tartalmaznia kell mindazokat a magyarázatokat és számlaösszefüggéseket, amelyek alapján a vállalati dolgozók na­pi könyvelési munkájukban eligazodhat­­­nak és amelynek alapján adott esetben az ellenőrzés biztos alapokra támaszk­od­­hat. A vállalati számlarend tehát vállala­ti tükörképe az ágazati számlakeretnek, tartalmazván minden, a vállalati adott­ságokból és sajátosságokból származó vál­lalati könyvviteli szabályt. Vállalati számlarend Tisztában vagyunk azzal, hogy az új vállalati számlarend összeállítása nem kis feladat. A vállalatoknak viszont tisztá­ban kell lenniük azzal, hogy az irányítá­si rend változtatása, a többlépcsős irányí­tás módjának megszüntetése a számvitel területén is új helyzetet teremtett. Koráb­ban a kötelező számlakereteket miniszté­riumi és iparági (szakmai) számlakeretek követték. Azok általában lényegtelen ki­egészítéssel vállalati számlarendként is használhatók voltak. Ma az ágazati szám­lakeret rendelkezéseinek végrehajtása minden áttételezés nélkül hárul a vál­lalatokra. Világos, hogy az ágazati szám­lakeret általános előírásait a vállalatra konkretizálni kell ahhoz, hogy a szám­larend valójában az adott vállalatra érvé­nyes könyvviteli szabályok egyértelmű összefoglalása legyen. Rendkívül fontos ebben a munkában a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyil­vántartások arányainak és összhangjának megteremtése. A könyvvitel rendjéről szóló pénzügyminiszteri rendelet, a Nép­­gazdasági Számlakeret és az ágazati számlakeretek csak az analitikus nyil­vántartásokkal szemben támasztott alap­vető követelményeket, az analitikus nyil­vántartásokból származó adatszolgálta­tás (feladás) tartalmát, valamint a fő­könyvi könyvelés és az analitikus nyil­vántartások közötti számszerű egyezőség kötelezettségét határozzák meg. Minden egyéb tekintetben a vállalatokra ruház­zák a választás és a döntés jogát. Figyelembe véve azt, hogy az analiti­kus nyilvántartások a vállalati számvitel legmunkaigényesebb területei, célszerű a korszerű technikai eszközöket ezekre a területekre koncentrálni. Ezzel kapcso­latban viszont egyidejűleg és újólag han­goztatni kell az adatszolgáltatás minősége fokozásának és a bizonylati fegyelem megerősítésének jelentőségét. A korszerű technikai eszközök alkalmazása csak ak­kor járhat a kívánt eredménnyel, ha használatba vételüket széles köri szer­vezési tevékenység, és az adatszolgálta­tás megbízhatóvá tétele előzi meg. Utalva az egyéb vállalati szabályzatok elkészítésével kapcsolatos célkitűzéseink­re, újólag hangsúlyozni kell, hogy nem bürokratikus végrehajtást kívánunk a vállalatoktól. A számviteli rendelkezések gondos, alapos áttanulmányozása, a vál­lalati adottságok és sajátosságok kellő mérlegelése után a gazdasági és műszaki szakemberek együttes munkája révén olyan számviteli rend kialakítására kell törekedni, amely teljes mértékben meg­felel a vállalaton belüli és kívüli infor­mációigények kielégítésének, messzeme­nően hozzájárul a köztulajdon védelmé­hez és megvalósítja azt a célkitűzést, hogy a számvitel a szocialista országok vezetésének nélkülözhetetlen és hasznos eszközévé váljék. Scholcz Rezső A számviteli rend továbbfejlesztése ■—“—. ■ - X'fác 4 KEDDTŐL A vállalati munka javítása- ~| r­­nak érdekében |_1 indított mozgal- 11 1 ■ o makat mindenkor sl/ / Pl · a jószándék veze- U «-¡*1 ti; más kérdés, 1 .1 hogy a jószándék * önmagában még nem elég a kitűzött feladatok eléré­séhez. Különös veszélye minden ilyen mozgalomnak, hogy idővel formális­sá válik, a lényeg elsikkad, s csu­pán a jelszó marad. Annak idején, amikor a Villamos­­szigetelő- és Műanyaggyár elindí­totta a DH — „Dolgozz, hibátlanul" — mozgalmat, körülbelül ezek a gondolatok ötlöttek fel bennünk. A jelszóval maradéktalanul egyetér­tettünk még akkor is, ha egyébként természetesnek tűnő magatartásra buzdított. Nem tagadjuk azonban, hogy némi aggodalommal figyeltük: mi következik a jelszó után? Éppen ezért kellemes meglepetés­ként könyvelhetjük el azokat az adatokat, amelyek a vállalat üzemi lapjában az eddig elért eredmények­ről számoltak be. A múlt év végén zárult le a DH- mozgalom hároméves programjának első két szakasza. Az előkészítő munka során célul tűzték ki a hi­bafelmérést, rendszerezést, az intéz­kedési tervek elkészítését, a munka­versenyszabályzat átdolgozását, az anyagi és erkölcsi ösztönzők rend­szerének továbbfejlesztését, a gyárt­mányok minőségi szintjének rögzíté­sét —, hogy csak a legfontosabba­kat említsük. A célkitűzések eléréséhez ebben az időszakban megteremtették az alapfeltételeket, s most, január el­sejétől indult a DH program harma­dik szakasza, az eredmények reali­zálásának időszaka. A jelentésből azonban kitűnik, hogy az előkészítő munka is meg­hozta már a számszerűen kimutat­ható eredményeket. A még fennálló és őszintén feltárt nehézségek mel­lett kibontakoznak azok a számok, amelyek a mozgalom sikerét már az előkészületi időszakban is jelzik. Említsünk közülük néhányat: A selejt vállalati szinten 1,55 szá­zalékról 1,25 százalékra csökkent, a selejtkár egymillió négyszázezer fo­rinttal mérséklődött. A selejt csök­­kenéséből eredő normaóra megta­karítás 17 500 órára tehető, s vala­mennyi eredmény összegezéseként a veszteségeket az év első három­ne­gyedében kétmillió 900 ezer forinttal csökkentették. Nos, ez következett a DH jelszó után, s még csak most jön a java, a program most indult harmadik sza­kaszában. Nem véletlen, hogy a mozgalom­ba már más vállalatok is bekapcso­lódtak, a jelszó nem maradt puszta formalizmus. Tévedtünk. Soha kellemetlenebb tévedésünk ne legyen. 8—1 KEDDIG Az idén 34 beruházást kell befejezni Az idei népgazdasági terv a múlt évi­nél 6,5 százalékkal több beruházást irá­nyoz elő, amelynek fele építési feladat. Az építőipari ágazat fejlődését 7,8 szá­zalékban határozták meg. Ez a fejlesztési ütem lehetővé teszi, hogy valamelyest meggyorsuljon a beruházások kivitelezé­se. Az építési kapacitást azonban — a tervezett korlátozó intézkedések ellené­­­re is — meghaladják a beruházási igé­nyek, összességében tehát még az idén sem lehet az építési piac egyensúlyával számolni. Az egyes területeken azonban már sor kerülhet a helyi igények foko­zottabb kielégítésére. Az idén az építők 81 egyedi nagybe­ruházás megvalósításán dolgoznak. Eb­ből hétnek a munkálatait az idén kezdik meg, s különösen nagy feladatot jelent, hogy összesen 34 nagyberuházást kell be­fejezni. Többek között át kell adni és üzembe helyezni Leninvárosban a Tiszai Vegyikombinát polietilén gyárát, Ka­zincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát PVC II. beruházását, Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat első építési üzemének létesítményeit, a székesfehér­vári szélesszalaghengerművet és a deb­receni házépítő kominátot. Az idén kez­dődő egyedi nagyberuházások Borsod, Szabolcs, Győr-Sopron és Tolna megyé­ben, valamint Budapesten adnak újabb nagy feladatot az építőknek. Az átlagost meghaladó fejlődési üte­met kell elérni ebben az évben a mező­­gazdasági- és a lakásépítésnél. Országo­san mintegy 71 ezer lakás átadását irá­nyozta elő a terv. Az ÉVM vállalatok­nak 35 500 lakást kell felépíteniük, két­­háromezerrel többet, mint tavaly. A ta­nácsi vállalatok lakásépítési programja 10—12 százalékkal emelkedett, de ugyan­akkor sok munkát ad a lakóházak fenn­tartása, karbantartása is. Az építőipari szövetkezetek a korábbi visszaesés, majd a múlt évi mérsékelt előrehaladás után ebben az évben jelentősen növelik lakás­­építési programjukat. A terv azzal szá­mol, hogy mintegy 8000 lakást adnak át az építőipari szövetkezetek, 1500-zal töb­bet, mint tavaly. A kisipari és a lakos­sági sajátház-építés volumenében kisebb csökkenés várható, de még mindig vál­tozatlanul jelentős, mert az országos la­kásépítés 37—38 százalékát jelenti. Az idén a házgyárak termelésének nö­velésével el kell érni, hogy az összes új lakásoknak csaknem a fele, a szocialista építési szektor kivitelezésében pedig a lakások 70—75 százaléka korszerű mód­szerrel épüljön. Eszerint panelekből kell felépíteni az idei új otthonoknak 300 blokkos módszerrel 14, és öntött építési technológiával a lakások három száza­lékát. Az építés gyárjellegű, iparosított mód­szereinek továbbfejlesztését célozza az előregyártott vázas építésmód és a könnyűszerkezetes építési technológia kiterjesztése. Emellett jelentős gépesítés­sel, az automatikus betongyárak hálóza­tának fejlesztésével, újabb gépláncok üzembehelyezésével gyorsítják a köz­­művesítési, alapozási, különféle be­tontechnológiai és anyagmozgatási munkákat. Végeredményben az idén a múlt évinél 22 százalékkal több, összesen 3,3 milliárd forintos be­fektetéssel fejlesztheti állóeszközeit az építőipari ágazat. Emelkedik te­hát az építőipar részesedése a népgazda­ság beruházásaiból, s ezzel meggyorsul az ágazat fejlődése. 71 ezer végzős a szakmunkásképző iskolákban Az idén mintegy 71 ezren fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző isko­lákban. A harmadéves tanulók május végén, június elején osztályvizsgákon vesznek részt, majd ezt követően kerül sor a szakmunkásvizsgákra. Az utánpót­lásból többek között 5000 forgácsolót, 12 ezer gépszerelőt, 4000 villanyszerelőt, 3500 autószerelőt, 3800 kőművest kap az ipar, míg a mezőgazdaság 3500, a keres­kedelem és a vendéglátóipar pedig együt­tesen kb. 6400 ifjú szakmunkás munkába állítására számíthat az idén. FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13.

Next