Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

A vegyipar fejlődésének szinte minden országra érvényes általános tendenciája, hogy fejlődési üteme meghaladja az ipa­rét. A KGST-országok vegyipari termelése az elmúlt 15 évben megkétszereződött. Ezen belül Lengyelország, Magyarország, de főleg Bulgária és Románia vegyipara a KGST országok átlagát jelentősen meg­haladó ütemben fejlődött. Csehszlovákia és a Szovjetunió vegyipari termelésének növekedése a KGST országok átlaga kö­rül mozog. Az NDK-ban alacsonyabb volt a termelés növekedése. A KGST or­szágokban elért gyors ütemű fejlődés el­lenére is az egy lakosra jutó termelés te­kintetében elmaradtak a fejlett nyugati országoktól. A legfejlettebb vegyiparral rendelkező országok közül, Japán vegyipara a KGST- országok átlagát meghaladó, Olaszország vegyipara pedig a KGST-országok átlagá­nak megfelelő mértékben fejlődött. Az Egyesült Királyság, Francia­ország, a Né­met Szövetségi Köztársaság és az Egye­sült Államok vegyipari fejlődésének át­lagos évi üteme alacsonyabb volt. Nyugati becslések szerint a Közös Piac országainak vegyipari termelése 1964— 1970 években évi átlagban 9,2—10,6 szá­zalékkal emelkedett. Az EFTA országaira ugyanezen évekre 8—9,2 s­zázalékos évi átlagos termelésnövekedéssel számolnak. Tendenciaszerűen változik a vegyipar struktúrája is. A szervetlen vegyi termék aránya általában csökken, a szerveseké emelkedik. A petrolkémiai bázisú termé­kek aránya elsősorban a tőkés orszá­gok vegyiparában magas, és állandóan növekszik. A benzolt, toluolt, xilolt a ko­rábbi szénbázis helyett, egyre nagyobb arányban petrolkémiai alapon állítják elő. A növekedés méretei Hazánkban a vegyipar — különösen az utóbbi 10 évben — a népgazdaság egé­szét meghaladó mértékben fejlődött, nőtt az iparon belüli aránya. A gyors ütemű fejlődés következtében az ipari termékek választéka jelentős mértékben bővült. Vegyiparunk gyorsabb ütemű fejlesz­tését elsősorban a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése követelte meg. Az 1960. júniusi párthatározat, a mezőgazdaság és a vegyipar együttes fejlesztésének elvét rögzítette. A mezőgazdaság elmaradott­ságának felszámolása érdekében a mű­trágyák, a gyomirtók, növényvédő szerek és egyéb mezőgazdasági célú vegyszerek fokozott termelését irányozta elő. A párt­­határozat továbbá előirányozta a mű­anyag- és vegyiszálgyártás, a gyógyszer­­ipar, a festékipar, a szintetikus mosósze­rek termelésének fejlesztését is. A vegy­ipar egyes gyártási ágainak fejlődése (például a műszálgyártás) a célkitűzé­sekhez képest elmaradt. A vegyipar egészének termelése 1960— 1969 között 200 százalékkal emelkedett. Ezen belül a gyógyszeripar, a gumi- és műanyagfeldolgozó-ipar, valamint a mű­trágyagyártás termelése jóval a vegyipar átlagát meghaladó mértékben fejlődött. A célkitűzéseknek megfelelően 1989- ben 1960-hoz képest, a műtrágyatermelés hatóanyagban 363 százalékkal, tehát a vegyipari termelést jelentősen meghaladó ütemben emelkedett. Az összetett növényvédő szerek terme­lése 1966-ban az 1960 évinek közel négyszeresére nőtt, 1967-ben azonban számottevő visszaesés következett be. A visszaesés oka: hatósági intézkedés miatt több növényvédőszer-hatóanyag termelé­sét kellett beszüntetni, az utóbbi 1-2 évben pedig az importhatóanyagból ké­szülő összetett növényvédőszerek terme­lői ára a hatóanyagot terhelő magas vám­vétel miatt az importkészáru áránál ma­gasabb. Ezért a mezőgazdaság bizonyos növény­védőszer-féleségekből szükségle­tét inkább importból biztosítja. A gyógyszeripar termelése 1969-ben az 1960. évihez viszonyítva közel négyszere­sére nőtt. A gyógyszeripari termelés nö­vekedésének átlagos évi üteme 1960—1965 között 26,1 százalék, 1965—1969 között pedig ennél lényegesen alacsonyabb, csu­pán 11,7 százalék volt. A vegyipari termelés növekedésének átlagos évi üteme 1960—1965 években 14,8, 1965—1969 években pedig 11,0 szá­zalék volt. E második periódus csökkenő ütemével kapcsolatban meg kell jegyez­nünk: a lassuló fejlődési ütem a közepe­sen fejlett vegyiparral rendelkező orszá­gok többségében is érvényesült. Részesedése az ipar termelésében A vegyipar részesedése az iparban 1960—1969 között tovább nőtt. A foglal­koztatottak létszáma alapján 5,3 száza­lékról 6,6 százalékra, a termelés alapján pedig 5,7 százalékról 4­,6 százalékra. Az iparon belüli arány tekintetében a fej­ledés a közepesen fejlett iparral rendel­kező országok sorrendjében, hazánk kö­zépen helyezkedik el. FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13. VEGYIPARUNK FEJLŐDÉSE A vegyipar szerkezetét és annak vál­tozását számos tényező befolyásolja (igé­nyek, lehetőségek, beruházásigényesség, a népgazdaság teherbíróképessége.) A be­folyásoló tényezők hatására új termékek, új gyártási ágak keletkezhetnek, vagy alakulhatnak, illetve megszűnhetnek. A gyógyászati termékek, a szerkezeti anyagok, valamint a mezőgazdasági célú vegyi termékek aránya emelkedett, az energetikai célú vegyi termékek aránya pedig nagyobb mértékben csökkent. A többi termékcsoport aránya csak kisebb mértékben változott. Vegyiparunkban is megfigyelhető az a tendencia, hogy a gyártási technológiában mind nagyobb a szerepe a szénhidrogéneknek (földgáz és nyersolaj). E folyamatot szélesíti a szovjet—magyar olefinmegállapodás. A IV. ötéves tervidőszakban e megállapodás lehetővé teszi a vegyi anyagok előállítá­sának olyan kooperációját, amelyben a nagy mennyiségek hatékonyságnövelő szerepe kibontakozhat. (Figyelő 1970. 52. száma.) Telepítési elvek és eredmények A vegyiparban fejlesztés- és telepítés­politikánknak megfelelően vidéki centru­mok alakultak ki. Ennek oka, hogy a ha­zai vegyipar fejlesztése viszonylag későn kezdődött meg, és így a fővárosban nem alakultak ki a vegyipar tradíciói. Olyan nagy üzemek jöttek létre, mint a Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombi­nát, a Tiszamen­ti Vegyiművek, a Dunai Kőolajipari Vállalat stb. A vegyi anyagok külkereskedelme Az állami vegyiparban foglalkoztatot­tak száma az 1960. évi 60 ezerről 1969- ben 100 ezerre (67 százalékkal) emelke­dett. Ezen belül a budapesti vegyiparban foglalkoztatottak száma 5400-al (14,8 szá­zalékkal), a vidéki vegyiparban foglalkoz­tatottak száma 34 600-zal (147,6 százalék­kal) nőtt. Így a budapesti vegyiparban dolgozók aránya az 1960. évi 62 százalék­ról 42 százalékra csökkent, a vidéki vegy­iparban foglalkoztatottak aránya 38 szá­zalékról 53 százalékra emelkedett. 1960- ról 1969-re a vidéki vegyipar aránya a villamosenergia-felhasználás alapján 68 százalékról 83 százalékra emelkedett, a budapesti vegyipar aránya ugyanakkor 32 százalékról 17 százalékra csökkent. A vegyipari termékek külkereskedelmi forgalmát a vizsgált időszakban a követ­kezők jellemezték: — a vegyi termékek exportja átmeneti­leg nagyobb mértékben nőtt, mint a ter­melés, később ez a tendencia megválto­zott. 1961—1965 között a vegyipar terme­lése 83 százalékkal, a vegyi termékek ki­vitele pedig 92 százalékkal, az 1966—1969 között a termelésnövekedés 37, az export növekedése pedig 26 százalék volt; — az összes ipari termékek exportjából a vegyipari termékek kivitele, 1969-ben nagyobb arányt képviselt, mint 1961-ben (a vegyipari termékek exportaránya 1961- ben, 8,7 százalék, 1969-ben pedig 11,2 szá­zalék volt.); — a tőkés exportban a félkésztermé­kek aránya növekszik, a késztermékeké csökken (az 1960-as évek elején a tőkés gyógyszerexportnak 10—15 százalékát gyógyszerspecialitások tették k­i), ez az arány jelenleg már, csak 4—5 százalék körüli; — a vegyi termékek kivitelében a tő­kés országok aránya — különböző ösztön­zők hatására — 1969-ben kismértékben emelkedett; — a szocialista exportban a készter­mékek arány­a növekedett, a félkészter­mékek aránya csökkent; — a vegyitermék-k­i­vitelnek 1961-ben 44, 1969-ben pedig 55 százalékát a gyógy­szerek alkották. A viszonylag magas ki­viteli aránnyal Magyarország a tíz leg­nagyobb gy­ógy­szerex­po­r­tőr-o­rs­zá­gok kö­zött van; — a vegyi termékek behozatalának aránya (az összes ipari termékimporton belül) 1961—1969 között csak kismérték­ben változott. Tőkés viszonylatban — 1969-ben — az ipari termékek importjá­nak 23 százalékát a vegyi anyagok kép­viselték; — a vegyi termékek importjában a szocialista országok részesedése éveken át tartó lassú csökkenés után 1969-ben kismértékben emelkedett; — a vegyi termékek behozatalának nö­vekvő hányada mezőgazdasági célú vegyi termék (műtrágyák, növényvédő szerek). A mezőgazdasági célú vegyi termékek im­portjának aránya 1961-ben 9,0; 1965-ben 11,4; 1969-ben 16,8 százalék volt. Magyar­­országon a szántóterületnek csak kb. egy­­harmadán folyik rendszeres növényvé­delem, de még az ilyen viszonylag ala­csony arány mellett is a növényvédő szer mintegy 45 százaléka importeredetű. (Az import növényvédőszer kb. 30 százaléka tőkés viszonylatból származik.) A IV. ötéves terv időszakában a vegy­ipari fejlesztés fő irányai: a kőolajter­mékek és a földgáz vegyipari feldolgo­zásának, a szintetikus szálak és a mű­anyagok gyártásának gyors fejlesztése, a gyógyszeripari termelés szerkezetének olyan korszerűsítése, amellyel a kivitel minden viszonylatban bővíthető és végül a mezőgazdasági célú vegyi termékek — műtrágya, a növényvédő szerek, az ál­latgyógyászati és takarmánykiegészítő szerek — gyártásának növelése. Dr. Orosz László A vegyipar szerkezete (százalékban) (1960—1969) Terméksoros A foglalkoztatottak Az állóeszközök index száma alapján bruttó értéke 1960 1969 1960 1969 1960 1969 Szerves és szervetlen vegyi termékek gyártása 42,2 46,6 40,4 38,9 46,5 45,3 Kőolaj feldolgozó ipar 11,1 9,7 7,0 6,4 10,7 14,2 Városi gáz gyártása 14,2 10,0 8,0 10,7 16,3 15,4 Szénfeldolgozó ipar 5,9 2,0 3,8 1,6 7,0 3,0 Gyógyszeripar 10,0 17,8 20,2 19,7 9,9 11,8 Háztartási és kozmetikai * vegyi cikkek gyártása 2,5 1,3 3,5 2,0 1,9 0,6 Gumi- és műanyagfeldolgozó ipar 13,5 12,6 17,1 20,7 7,7 9,7 Vegyipar összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0­­ 100,0 A vegyipar termésszerkezete a készárutermelés alapján (%) A termék rendeltetése 1960 1969 Szerkezeti anyagok (műanyagok, vegyi szálak) 6,1 9,9 Szervezetlen vegyi termékek ipari továbbfelhasználásra 4,8 3,8 Szerves vegyi termékek ipari továbbfelhasználásra 3,7 3,8 Energetikai célú vegyi termékek 33,7 23,7 Nem energetikai célú üzemanyagok 6,6 4,9 Ipari segédanyagok 2,3 2,7 Gyógyászati termékek 12,3 20,2 Vegyipari cikkek közvetlen fogyasztási célra 6,5 7,2 Mezőgazdasági célú vegyi termékek 8,7 11,3 Egyéb vegyi termékek 10,3 12,5 Vegyipari termékek összesen 100,0 100,0 Az állami vegyipar fontosabb adatai A termelés növekedésének indexe •----------------------------------------------------------------------------" • Vegyipar Állami ipar 1970. ______________________________—-__________________ 1970. I-III. n.év 1969/1960 303,2 172,6 I-II. n.év-----------------■ 1969/1965 151,6 121,6 1969. Átlagos fejlődési ütem (%) I-III. n.év 1960 1965 14,9 7,3 ---------- ------------------------------------------------------------------ 1965/1969 11,0 5,1 Foglalkoztatottak szá-Munkások­szám (fő) G­lK * A vegyipar aránya az ár- 1969. között 93 SZSZálokkal GITlGlkGuGtt. A lami iparban % 6,8 ----- behozatal növelése elsősorban a hiány-Az export**indexe* —— tossi termékek pótlását szolgálta. Ugyanezen A munkások átlagos havi­­ időszakban a vegyi termékek exportja 14 keresete (Ft) 1 909 105,9 százalékkal növekedett. 5 A tulajdonos jogai Sajátos nyelvi jellegzetesség vált szinte stílusmeg­határozóvá egy-két évig gazdasági közéletünkben: az „intézkedés” ikerszavává lett az „adminisztratív” jelző. Nemcsak minősít, de elmarasztal ez a szókapcsolat, s ugyan melyik minisztériumi szobában törekednének e vezetési címke — adminisztratív beavatkozás — elnye­résére? A különös munkamegosztás, amely fent minden in­tézkedést beavatkozásnak, lent pedig önállóságnak te­kint, nemcsak azért téves, mert a gazdasági valóság legfeljebb a döntések fontosságát, de korántsem he­lyességét szelektálja az íróasztalok fekvése szerint. Fon­tosabb, hogy ez a társadalmilag költséges tévedés ma­napság már több mint avult. Fontos emlékeztetnünk arra, hogy a vállalkozások úgynevezett tiszta önállósá­ga a magát piacgazdálkodásnak nevező kapitalizmus­ban is réges régen a múlté. A tőkés tulajdonosok érde­keit képviselő monopolista állam­­ korántsem restell unos-untalan beavatkozni az állítólag szabad piaci fo­lyamatokba. A folyamat hierarchiáját tekintve, alapjában véve nálunk is erről van szó: a tulajdonosnak ama jogáról, hogy a gazdálkodást szabályozókkal is, intézkedésekkel is befolyásolja. A korántsem mellőzhető különbség ter­mészetesen az, hogy nálunk a tulajdonos maga a társa­dalom, s az intézkedéseket e társadalmi érdek védel­mében az állam irányító szervei hozzák. Az MSZMP X. kongresszusán is e tulajdonosi jo­gok határozott érvényesítésére szólították fel a minisz­­tériumokat, főhatóságokat. A következő évek munkáját körvonalazó kongresszusi határozat dialektikus párhu­zamba vonja az irányítás közvetett és közvetlen eszkö­zeit. Egyfelől rámutat, hogy gazdaságpolitikánkban fontos szerepet játszanak a gazdasági szabályozók, más­felől kimondja: a szabályozók „nem adnak azonban menlevelet egyetlen államirányító szervnek, így a mi­nisztériumoknak sem a helytelen jelenségek passzív szemlélésére.. A gazdaságirányítási változások egyik pillére volt az az elv: minden kérdésben ott döntsenek, ahol az ehhez szükséges információk és döntési jogok rendel­kezésre állnak. Nyilvánvaló, hogy a vállalati gazdálko­dás részletkérdéseiben hiba lenne fokozatokkal maga­sabban, mondjuk a Tervhivatalban határozatokat hoz­ni. Éppen ilyen képtelenség ez fordítva is; egész sor gazdasági folyamat érint társadalmi érdekeket, és ilyen ügyekben hiba lenne kizárólag, egyoldalúan a más szférában fontos vállalati önállóságra hagyatkozni. Néz­zünk példaként csak egyetlen kérdést: a beruházásokat. A beruházási piac — tudjuk — feszült, ami azt is je­lenti, hogy a befektetések még nem térülnek meg opti­mális mértékben és ütemben. Bizonyos mértékben itt is érvényes a bevezetőben említett, különös munkameg­osztás: a vállalatok pénzt kérnek, a központi hatóságok mind kevesebbet adnak. Az állami vállalatok 1970 első felében csaknem ötszáz hitelkérelmet nyújtottak be a Beruházási Bankhoz, mintegy 11 milliárd forint összér­tékben. A vállalati önállóság elvéből nem az követke­zik, hogy a bank — a tulajdonos, tehát az állam, a tár­sadalom megbízottja — fedezetvizsgálat nélkül, számo­­latlanul fizeti ki a kért pénzt. Természetes, hogy a tu­lajdonos megbízottjának kötelessége olyan társadalmi tényezőkkel számolni, mint a beruházási kereslet és az ezzel szemben álló javak mennyisége, a kifizetett pénz megtérülési hatékonysága. A tulajdonos joga és kötelessége óvni saját érde­keit. Ez nálunk azt jelenti: óvni a nagyközösség, a tár­sadalom javait és érdekeit.

Next