Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

Könnyűszerkezet a mezőgazdaságban Az utóbbi évek mezőgazdasági beruhá­zásainak jellemzője — a dinamikus nö­vekedés mellett — az építkezési befek­tetések növekvő aránya. 1961—65 között az építkezési beruházás valamelyest el­maradt a gépi beruházás mögött, 1966— 70-ben viszont az építési hányad értéke kétszeresen meghaladta a gépi beruhá­zásét. (A gépi beruházás ilyen nagymér­tékű lemaradása egészségtelen jelenség. Az új tervidőszakban már kedvezőbb építési gép arány alakult ki.) Mezőgazdasági beruházások (Folyó áron, milliárd forintban) A mezőgazdasági épület általában meg­határozza a termelés technológiáját és úi munka termelékenységét, illetve annak növekedését nemcsak az állattenyésztés­ben, de gyakran a növénytermelésben is. Korszerű, nagy termelékenységgel dolgo­zó gyümölcs- és zöldségtermelő üzem nem nélkülözheti a növényházat és hűtő­tárolókat, a kukorica termeléshez ma már szárítóüzem, tároló vagy betonsiló is tar­tozik. Az idő- és munkaerő-tényező A mezőgazdasággal szemben azt az igényt támasztjuk, hogy gyorsan „nyer­geden át” a gépesített és nagy termelé­kenységű technológiára. Éppen ennek, az időtényezőnek meghatározó szerepe mi­att különösen nagy jelentősége van a me­zőgazdasági építkezésekben a legnagyobb sebességű építkezés , a könnyűszerke­zetes építkezés meghonosításának és mi­nél szélesebb körben való gyors elter­jesztésének. A hagyományos építkezési módhoz — tégla- és betonépületek elkészítési időtar­tamához — képest a könnyűszerkezetű épület négyszer gyorsabban — például 2 év helyett 6 hónap alatt — készül el. Például az üzem új gyümölcsöse már ter­mőre fordult, a termés biztonságos érté­kesítése végett üzemi hűtőtárolóra van szükség. Ha téglából építik fel , két évet kell várni az üzembehelyezéssel, amíg felépül, ha kész könnyűszerkezetből (acél­vázból műanyaglapból stb. szerelik ösz­­sze), úgy az építkezés kezdetétől számít­va 6 hónap alatt üzembe helyezhetik és két termési ciklussal előbb használhat­ják a hűtőtárolót. Ebből a példából is kiszámítható, mi­lyen anyagi előnyt jelent a mezőgazda­­sági üzemnek a kivitelezés meggyorsítá­sa. Egy 50 vagonos tárolóban — ha csak egy forinttal kilónként emelik a betá­rolt gyümölcs értékesítését — ez minimá­lis, mert 2—3 forinttal is emelkedik ké­sőbb az átlagár a tömegérés időpontjá­hoz képest —, úgy 500 ezer forint­ —, ha 2 Ft/kg magasabb árat kapnak a betá­rolt áruért, akkor egy idényben egymil­lió forint a bevételi többlet; a gyors épí­tés révén megnyert két idényben ez két­millió forint többlet. Az 50 vagonos tároló 3 millió forintba kerül, s ebből az építkezés gyorsasága ré­vén 2 milliót megnyertek. (Itt nem vet­ték figyelembe, hogy a gyümölcstárolókat más áruk tárolására is felhasználhatják.) Hasonló a beruházó gazdaság megta­karítása az állattartási épületek építésé­nek és üzembeh­elyezésének meggyorsítá­sából. Ha egy 500 férőhelyes hizlaldának építését, illetve üzembehelyezését 18 hó­nappal meggyorsítják, úgy ezalatt 3 tur­nussal, vagyis 150 ezer kg-mal több hí­zót bocsáthatnak ki. S minthogy a kor­szerű hizlaldában kilónként 5 forint nye­reség számítható, az építtető csak az üzembehelyezés meggyorsításából 750 ezer forint többletbevételre tesz szert, amikor az 500-as sertésól építése és be­rendezése kb. egymillió forintba kerül. A második nagy előnye a könnyűszer­kezeti­­ építkezésnek, a munkaerő-megta­karítás. A számítások szerint ezt az épü­letet, amelyet jelenleg egy 40 tagú építő­brigád felépít — könnyűszerkezet esetén hét ember megépíti — gyorsabban. E nagyarányú munkaerő-megtakarítás je­lentőségét nem kell magyarázni, hiszen mindenki tudja, hogy az építkezések leg­nagyobb fékje a munkaerőhiány, és a könnyűszerkezeti építkezéssel éppen e féktől szabadulunk meg. A mezőgazdaság IV. ötéves építkezési beruházása másként, mint nagyarányú könnyűszerkezet beépí­tésével, nem is valósítható meg. A megtakarítást az élet is bebizonyítot­ta: a hűtőtárolók, a növényházak, sőt, az új sertéstelepek is­ már most nagy arány­ban könnyűszerkezettel épülnek. Néhány egyesülés és kooperáció (AGROTERV, AGROKOMPLEX, a Szekszárdi Állami Gazdaság stb.) vállalatszerűen foglalko­zik , és több évre el vannak látva ren­deléssel, külföldről is — könnyűszerkeze­tű mezőgazdasági épületek építésével. a néhány hónappal ezelőtt rendezett me­zőgazdasági kiállításon 17 vállalat állított ki mezőgazdasági épületeket. De a 17 kö­zül csak egyetlen adta meg a kiállított­­épület árát is. (az Agroterv). A szakkörökben mindinkább az a vé­lemény, hogy a mezőgazdasági építkezés­ben a jövő a könnyűszerkezeti konstruk­cióké. A falakat és a tetőszerkezeteket nem téglából, betonból kell építeni, ha­nem acél- és alumínium szerkezetből, vagy csövekből, műanyaglapokból. Az új építőanyagokból az épület hetek alatt összeszerelhető. Az épületek túlnyomó része azonban ma is régi módon, téglából és betonból készül. Nem véletlenül. A könnyűszerke­zetű épületnek csak a súlya könnyű, de nem az ára. Azonos rendeltetésű könnyű­­szerkezetű, acélvázas épület általában 20 —50 százalékkal többe kerül, mint a ré­gimódi, tartósabb tégla- és betonépít­mény. Hangsúlyozandó, hogy a költségek nagyon eltérőek. Az is előfordult, hogy a könnyűszerkezet olcsóbb a hagyományos­nál. (A Békéscsabai Hűtőház könnyű­­szerkezetből készült, 13 százalékkal, 36 millió forinttal kevesebbe került, mint a hasonló kapacitású, hagyományos módon épült hűtőház.) Ha az építkezésre előirányzott összeget csupa könnyűszerkezetű létesítmény épí­tésére fordítanánk, a mai átlagárak fi­gyelembevételével 20—40 százalékkal ke­vesebb épületet tudnánk felépíteni. Ez persze nem engedhető meg. Éppen ezért életbevágó fontosságú az építkezési költ­ségek leszállítása, amire van lehetőség. A fejlődés iránya Jelenleg a­z a helyzet, hogy a különbö­ző ipari és mezőgazdasági vállalatok — államiak és szövetkezetiek egyaránt — szívesen vállalnak mezőgazdasági, külö­nösképpen könnyűszerkezetes építést. A nagy vállalkozási kedv arról tanúskodik, hogy a falu számára építeni nyereséges vállalkozás. Ezt a helyzetet abba az irányba kelle­ne fejleszteni, hogy létrejöjjenek a leg­jobban dolgozó, legolcsóbban termelő kooperációk, amelyek a legkisebb költ­séggel szerelik könnyűszerkezetből a jó épületeket. Minthogy a népgazdaság általános ér­deke, hogy az építkezés költségei a le­hető legalacsonyabbak legyenek, minde­nekelőtt a három tagozatban a könnyű­szerkezeti építkezési módnak — ezek a tervezés, az anyag és a szerelvények stb. berendezések gyártása, továbbá a szerelés — ki kellene dolgozni a reális, de legkedvezőbb költségtételeket. Az ér­dekelt minisztériumok már megtették eb­be az irányba a szükséges lépéseket, meg­rendezték az első „selejtező versenyt”, amelyre 28 pályázat érkezett. (Lásd Fi­gyelő 1970. 49. szám.) A könnyűszerkezet alapanyagát, a spe­ciális profilú acél vázakat, a szigetelő po­­liuretánt vagy hungarocellt és a mű­anyag vagy műfa borítólapokat, a sze­relvényeket, ajtókat, ablakokat, különbö­ző nagyüzemek gyártják; az épületek szerelését, felállítását kisebb építőipari és mezőgazdasági vállalatok és egyesü­lések nem nagyszámú brigádjai végzik. De mind a tervezésben, mind az anyag­­gyártásban és kivitelezésben sokat lehet­ne még racionalizálni, a termelést gyár­­szerűvé tenni. Néhány nagy, a legkor­szerűbb technikával rendelkező, egymás­tól független, sőt, egymással versenyző mezőgazdasági könnyűszerkezeti tervező és építővállalat létrehozása nagy lendü­letet adna mind a könnyűszerkezetes építkezés gyorsabb terjedésének, mind pedig a költségek csökkentésének. Nem arra gondolunk, hogy adminiszt­ratív korlátokat állítsanak a kisebb épí­tőipari szövetkezetek elé, hanem arra, hogy elegendő anyagi és technikai erőt adjanak néhány bizalomra érdemes, meg­levő vállalatnak, hogy ezek nagy telje­sítményű, optimális technológiával, töké­letes kooperációval rendelkező mezőgaz­dasági könnyűszerkezeti építővállalatok­ká váljanak. A könnyűszerkezetek nagyüzemi gyár­tásával, gyárszerű szerelésével a megfe­lelő kooperáció, vállalatok kialakításával a mezőgazdasági beruházások építkezési feladatait gyorsabban megoldhatjuk, mi­közben időt, munkaerőt és milliárdokat is megtakaríthatunk. Lovas Márton 1961—65 1966—70 1971—­ előz. adat­terv Összesen 35,3 50,4 62 Ebből: építkezés 14,1 28,2 32 Gépesítés 11,3 13,7 20 Mezőgazdasági épület acélváza Szabadpiaci árak, 1971. január 8-9 . i DJO I jy “O ’O N S3­­3 S SS O ij 73 s­ SS? ma o as a & S«? Élő csirke kg 25,60 38,— 30,40 24,50 26,60 27,50 Élő tyúk kg 20,70 30,— 24,50 25,— 22,50 26,60 Tejföl it 17,— 22,— 30,— 22,— 36,— 24,— Tehéntúró kg 14,10 18,— 18,— 20,— 16,— 14,— T°Jás / db 1,60 1,60 1,60 1,60 1,60 1,80 Burgonya kg­­ 3,50 4,— 3,50 3,10 3,50 3,50 Vöröshagyma kg 5,10 6,— 6,— 6,— 5,— 7,— Fokhagyma kg 25,30 — 26,— 25,50 15,— 36,— Alma kg 5,10 10,—­ 7,— 5,40 7,— 4,— Szárazbab kg 17,30 21,— 18,— 17,— 16,— 18,— Szemes tengeri g — 300,— 350,— 310,— 360,— — Árpa­k 1 — — — 310,— 400,— — FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13. Lehetne olcsóbban is Fontos népgazdasági érdek annak elemzése, hogyan és mennyiért építik az új mezőgazdasági épületeket. Természe­tes az a követelmény, hogy a legjobbat építsék a legolcsóbban. Rengeteget építettünk a tsz-ekben és az állami gazdaságokban, de eddig kevés figyelmet fordítottal­ annak vizsgálatára, melyik a legolcsóbb építkezési mód. En­nek szemléltetésére megemlíthető, hogy lízüzemek tapasztalataikés A talajtérképezés haszna A Debrecenben működő Mezőgazda­­sági Minőségvizsgáló Intézetben évente, megrendelések alapján 70—80 ezer hold mezőgazdasági terület tápanyagszükség­letét mutatják ki. Javaslatokat tesznek a megjelölt területek holdankénti mű­­trágyaszükségletére, tekintettel a vetendő növényre és a talajtani adottságokra. A talajjavítási anyagokra is adnak szakvé­leményt. A hajdúszováti Lenin Termelőszövet­kezetben 5000 holdon végezték el a szük­séges vizsgálatokat, és már elkészült a talajtérkép, melynek segítségével elvé­gezhető a több termést biztosító talaj­­javítás. Ebben a termelőszövetkezetben részben szikes, részben savanyú talajok vizsgálatára került sor. A talajjavítás 700 holdon kezdődik a feltérképezett adatok alapján. A bárándi Új Élet Termelőszö­vetkezet 1971-re megrendelte 5000 hold­­nyi területének talajtérképezését. Rész­letes utasítást kapnak a bárándi termelő­­szövetkezet vezetői, hogy milyen módon lehet a feltérképezett területen a több termés érdekében a talajjavító munkát elvégezni. A talajjavítás után készült tápanyag­térkép nagy hasznot hoz a gazdaságok­nak. A tiszafüredi Szabad Nép Tsz föld­jein a szakvélemény alapján elvégzett talajjavítás után a 18 mázsás holdan­kénti búzahozam 22 mázsára emelke­dett. Paradicsompaprika-export az NSZK-ba A szentesi és Szentes-környéki ter­melőszövetkezetek az utóbbi években megsokszorozták a paradicsompaprika termésterületét. Nyugatra 1954-ben exportálták az első, 93 tonna paradicsompaprikát, 1­969-ben már 15 ezer 240 tonnányit vásároltak tő­lük NSZK-beli partnerek. De a többi­ Si­­rose is elkelt volna. Az 1970. évi export a különlegesen kedvezőtlen időjárás miatt 5—6 ezer tonnával kevesebb az 1969. évinél. Nyugati vevőink szeretik nagyon, mert kivételesen nagy a C-vitamin tartalma. Száz gramm piros paprikában 250—280 milligramm C-vitamin található. Szén­hidrátokban is igen gazdag, cukortar­talma eléri a 6 százalékot, ötezer egy­ségnyi karotintartalma kivételesen jó A- vitamin bázis. A szakemberek hámvédő vitaminnak is nevezik, melynek nagy szerepe van abban, hogy a légzőszervek, a látás- és az emésztőszervek tökélete­sen működjenek, bőségesen tartalmaz P- vitamint, valamint és B2 vitaminokat is. Az előbbieknek a tökéletes vérképző­dés, az utóbbiaknak pedig idegélettani szempontból van felbecsülhetetlen jelen­tőségük. Szerves savai jó étrendi hatást váltanak ki. A jelenlegi 5,5 forintos felvásárlási át­lagárral az egy holdra eső jövedelem Csongrád megyében 40—50 ezer forint között változik, de a 80 ezer forintos bruttó bevétel sem ritkaság. 11

Next