Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
Könnyűszerkezet a mezőgazdaságban Az utóbbi évek mezőgazdasági beruházásainak jellemzője — a dinamikus növekedés mellett — az építkezési befektetések növekvő aránya. 1961—65 között az építkezési beruházás valamelyest elmaradt a gépi beruházás mögött, 1966— 70-ben viszont az építési hányad értéke kétszeresen meghaladta a gépi beruházásét. (A gépi beruházás ilyen nagymértékű lemaradása egészségtelen jelenség. Az új tervidőszakban már kedvezőbb építési gép arány alakult ki.) Mezőgazdasági beruházások (Folyó áron, milliárd forintban) A mezőgazdasági épület általában meghatározza a termelés technológiáját és úi munka termelékenységét, illetve annak növekedését nemcsak az állattenyésztésben, de gyakran a növénytermelésben is. Korszerű, nagy termelékenységgel dolgozó gyümölcs- és zöldségtermelő üzem nem nélkülözheti a növényházat és hűtőtárolókat, a kukorica termeléshez ma már szárítóüzem, tároló vagy betonsiló is tartozik. Az idő- és munkaerő-tényező A mezőgazdasággal szemben azt az igényt támasztjuk, hogy gyorsan „nyergeden át” a gépesített és nagy termelékenységű technológiára. Éppen ennek, az időtényezőnek meghatározó szerepe miatt különösen nagy jelentősége van a mezőgazdasági építkezésekben a legnagyobb sebességű építkezés , a könnyűszerkezetes építkezés meghonosításának és minél szélesebb körben való gyors elterjesztésének. A hagyományos építkezési módhoz — tégla- és betonépületek elkészítési időtartamához — képest a könnyűszerkezetű épület négyszer gyorsabban — például 2 év helyett 6 hónap alatt — készül el. Például az üzem új gyümölcsöse már termőre fordult, a termés biztonságos értékesítése végett üzemi hűtőtárolóra van szükség. Ha téglából építik fel , két évet kell várni az üzembehelyezéssel, amíg felépül, ha kész könnyűszerkezetből (acélvázból műanyaglapból stb. szerelik öszsze), úgy az építkezés kezdetétől számítva 6 hónap alatt üzembe helyezhetik és két termési ciklussal előbb használhatják a hűtőtárolót. Ebből a példából is kiszámítható, milyen anyagi előnyt jelent a mezőgazdasági üzemnek a kivitelezés meggyorsítása. Egy 50 vagonos tárolóban — ha csak egy forinttal kilónként emelik a betárolt gyümölcs értékesítését — ez minimális, mert 2—3 forinttal is emelkedik később az átlagár a tömegérés időpontjához képest —, úgy 500 ezer forint —, ha 2 Ft/kg magasabb árat kapnak a betárolt áruért, akkor egy idényben egymillió forint a bevételi többlet; a gyors építés révén megnyert két idényben ez kétmillió forint többlet. Az 50 vagonos tároló 3 millió forintba kerül, s ebből az építkezés gyorsasága révén 2 milliót megnyertek. (Itt nem vették figyelembe, hogy a gyümölcstárolókat más áruk tárolására is felhasználhatják.) Hasonló a beruházó gazdaság megtakarítása az állattartási épületek építésének és üzembehelyezésének meggyorsításából. Ha egy 500 férőhelyes hizlaldának építését, illetve üzembehelyezését 18 hónappal meggyorsítják, úgy ezalatt 3 turnussal, vagyis 150 ezer kg-mal több hízót bocsáthatnak ki. S minthogy a korszerű hizlaldában kilónként 5 forint nyereség számítható, az építtető csak az üzembehelyezés meggyorsításából 750 ezer forint többletbevételre tesz szert, amikor az 500-as sertésól építése és berendezése kb. egymillió forintba kerül. A második nagy előnye a könnyűszerkezeti építkezésnek, a munkaerő-megtakarítás. A számítások szerint ezt az épületet, amelyet jelenleg egy 40 tagú építőbrigád felépít — könnyűszerkezet esetén hét ember megépíti — gyorsabban. E nagyarányú munkaerő-megtakarítás jelentőségét nem kell magyarázni, hiszen mindenki tudja, hogy az építkezések legnagyobb fékje a munkaerőhiány, és a könnyűszerkezeti építkezéssel éppen e féktől szabadulunk meg. A mezőgazdaság IV. ötéves építkezési beruházása másként, mint nagyarányú könnyűszerkezet beépítésével, nem is valósítható meg. A megtakarítást az élet is bebizonyította: a hűtőtárolók, a növényházak, sőt, az új sertéstelepek is már most nagy arányban könnyűszerkezettel épülnek. Néhány egyesülés és kooperáció (AGROTERV, AGROKOMPLEX, a Szekszárdi Állami Gazdaság stb.) vállalatszerűen foglalkozik , és több évre el vannak látva rendeléssel, külföldről is — könnyűszerkezetű mezőgazdasági épületek építésével. a néhány hónappal ezelőtt rendezett mezőgazdasági kiállításon 17 vállalat állított ki mezőgazdasági épületeket. De a 17 közül csak egyetlen adta meg a kiállítottépület árát is. (az Agroterv). A szakkörökben mindinkább az a vélemény, hogy a mezőgazdasági építkezésben a jövő a könnyűszerkezeti konstrukcióké. A falakat és a tetőszerkezeteket nem téglából, betonból kell építeni, hanem acél- és alumínium szerkezetből, vagy csövekből, műanyaglapokból. Az új építőanyagokból az épület hetek alatt összeszerelhető. Az épületek túlnyomó része azonban ma is régi módon, téglából és betonból készül. Nem véletlenül. A könnyűszerkezetű épületnek csak a súlya könnyű, de nem az ára. Azonos rendeltetésű könnyűszerkezetű, acélvázas épület általában 20 —50 százalékkal többe kerül, mint a régimódi, tartósabb tégla- és betonépítmény. Hangsúlyozandó, hogy a költségek nagyon eltérőek. Az is előfordult, hogy a könnyűszerkezet olcsóbb a hagyományosnál. (A Békéscsabai Hűtőház könnyűszerkezetből készült, 13 százalékkal, 36 millió forinttal kevesebbe került, mint a hasonló kapacitású, hagyományos módon épült hűtőház.) Ha az építkezésre előirányzott összeget csupa könnyűszerkezetű létesítmény építésére fordítanánk, a mai átlagárak figyelembevételével 20—40 százalékkal kevesebb épületet tudnánk felépíteni. Ez persze nem engedhető meg. Éppen ezért életbevágó fontosságú az építkezési költségek leszállítása, amire van lehetőség. A fejlődés iránya Jelenleg az a helyzet, hogy a különböző ipari és mezőgazdasági vállalatok — államiak és szövetkezetiek egyaránt — szívesen vállalnak mezőgazdasági, különösképpen könnyűszerkezetes építést. A nagy vállalkozási kedv arról tanúskodik, hogy a falu számára építeni nyereséges vállalkozás. Ezt a helyzetet abba az irányba kellene fejleszteni, hogy létrejöjjenek a legjobban dolgozó, legolcsóbban termelő kooperációk, amelyek a legkisebb költséggel szerelik könnyűszerkezetből a jó épületeket. Minthogy a népgazdaság általános érdeke, hogy az építkezés költségei a lehető legalacsonyabbak legyenek, mindenekelőtt a három tagozatban a könnyűszerkezeti építkezési módnak — ezek a tervezés, az anyag és a szerelvények stb. berendezések gyártása, továbbá a szerelés — ki kellene dolgozni a reális, de legkedvezőbb költségtételeket. Az érdekelt minisztériumok már megtették ebbe az irányba a szükséges lépéseket, megrendezték az első „selejtező versenyt”, amelyre 28 pályázat érkezett. (Lásd Figyelő 1970. 49. szám.) A könnyűszerkezet alapanyagát, a speciális profilú acél vázakat, a szigetelő poliuretánt vagy hungarocellt és a műanyag vagy műfa borítólapokat, a szerelvényeket, ajtókat, ablakokat, különböző nagyüzemek gyártják; az épületek szerelését, felállítását kisebb építőipari és mezőgazdasági vállalatok és egyesülések nem nagyszámú brigádjai végzik. De mind a tervezésben, mind az anyaggyártásban és kivitelezésben sokat lehetne még racionalizálni, a termelést gyárszerűvé tenni. Néhány nagy, a legkorszerűbb technikával rendelkező, egymástól független, sőt, egymással versenyző mezőgazdasági könnyűszerkezeti tervező és építővállalat létrehozása nagy lendületet adna mind a könnyűszerkezetes építkezés gyorsabb terjedésének, mind pedig a költségek csökkentésének. Nem arra gondolunk, hogy adminisztratív korlátokat állítsanak a kisebb építőipari szövetkezetek elé, hanem arra, hogy elegendő anyagi és technikai erőt adjanak néhány bizalomra érdemes, meglevő vállalatnak, hogy ezek nagy teljesítményű, optimális technológiával, tökéletes kooperációval rendelkező mezőgazdasági könnyűszerkezeti építővállalatokká váljanak. A könnyűszerkezetek nagyüzemi gyártásával, gyárszerű szerelésével a megfelelő kooperáció, vállalatok kialakításával a mezőgazdasági beruházások építkezési feladatait gyorsabban megoldhatjuk, miközben időt, munkaerőt és milliárdokat is megtakaríthatunk. Lovas Márton 1961—65 1966—70 1971— előz. adatterv Összesen 35,3 50,4 62 Ebből: építkezés 14,1 28,2 32 Gépesítés 11,3 13,7 20 Mezőgazdasági épület acélváza Szabadpiaci árak, 1971. január 8-9 . i DJO I jy “O ’O N S33 S SS O ij 73 s SS? ma o as a & S«? Élő csirke kg 25,60 38,— 30,40 24,50 26,60 27,50 Élő tyúk kg 20,70 30,— 24,50 25,— 22,50 26,60 Tejföl it 17,— 22,— 30,— 22,— 36,— 24,— Tehéntúró kg 14,10 18,— 18,— 20,— 16,— 14,— T°Jás / db 1,60 1,60 1,60 1,60 1,60 1,80 Burgonya kg 3,50 4,— 3,50 3,10 3,50 3,50 Vöröshagyma kg 5,10 6,— 6,— 6,— 5,— 7,— Fokhagyma kg 25,30 — 26,— 25,50 15,— 36,— Alma kg 5,10 10,— 7,— 5,40 7,— 4,— Szárazbab kg 17,30 21,— 18,— 17,— 16,— 18,— Szemes tengeri g — 300,— 350,— 310,— 360,— — Árpak 1 — — — 310,— 400,— — FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13. Lehetne olcsóbban is Fontos népgazdasági érdek annak elemzése, hogyan és mennyiért építik az új mezőgazdasági épületeket. Természetes az a követelmény, hogy a legjobbat építsék a legolcsóbban. Rengeteget építettünk a tsz-ekben és az állami gazdaságokban, de eddig kevés figyelmet fordítottal annak vizsgálatára, melyik a legolcsóbb építkezési mód. Ennek szemléltetésére megemlíthető, hogy lízüzemek tapasztalataikés A talajtérképezés haszna A Debrecenben működő Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben évente, megrendelések alapján 70—80 ezer hold mezőgazdasági terület tápanyagszükségletét mutatják ki. Javaslatokat tesznek a megjelölt területek holdankénti műtrágyaszükségletére, tekintettel a vetendő növényre és a talajtani adottságokra. A talajjavítási anyagokra is adnak szakvéleményt. A hajdúszováti Lenin Termelőszövetkezetben 5000 holdon végezték el a szükséges vizsgálatokat, és már elkészült a talajtérkép, melynek segítségével elvégezhető a több termést biztosító talajjavítás. Ebben a termelőszövetkezetben részben szikes, részben savanyú talajok vizsgálatára került sor. A talajjavítás 700 holdon kezdődik a feltérképezett adatok alapján. A bárándi Új Élet Termelőszövetkezet 1971-re megrendelte 5000 holdnyi területének talajtérképezését. Részletes utasítást kapnak a bárándi termelőszövetkezet vezetői, hogy milyen módon lehet a feltérképezett területen a több termés érdekében a talajjavító munkát elvégezni. A talajjavítás után készült tápanyagtérkép nagy hasznot hoz a gazdaságoknak. A tiszafüredi Szabad Nép Tsz földjein a szakvélemény alapján elvégzett talajjavítás után a 18 mázsás holdankénti búzahozam 22 mázsára emelkedett. Paradicsompaprika-export az NSZK-ba A szentesi és Szentes-környéki termelőszövetkezetek az utóbbi években megsokszorozták a paradicsompaprika termésterületét. Nyugatra 1954-ben exportálták az első, 93 tonna paradicsompaprikát, 1969-ben már 15 ezer 240 tonnányit vásároltak tőlük NSZK-beli partnerek. De a többi Sirose is elkelt volna. Az 1970. évi export a különlegesen kedvezőtlen időjárás miatt 5—6 ezer tonnával kevesebb az 1969. évinél. Nyugati vevőink szeretik nagyon, mert kivételesen nagy a C-vitamin tartalma. Száz gramm piros paprikában 250—280 milligramm C-vitamin található. Szénhidrátokban is igen gazdag, cukortartalma eléri a 6 százalékot, ötezer egységnyi karotintartalma kivételesen jó A- vitamin bázis. A szakemberek hámvédő vitaminnak is nevezik, melynek nagy szerepe van abban, hogy a légzőszervek, a látás- és az emésztőszervek tökéletesen működjenek, bőségesen tartalmaz P- vitamint, valamint és B2 vitaminokat is. Az előbbieknek a tökéletes vérképződés, az utóbbiaknak pedig idegélettani szempontból van felbecsülhetetlen jelentőségük. Szerves savai jó étrendi hatást váltanak ki. A jelenlegi 5,5 forintos felvásárlási átlagárral az egy holdra eső jövedelem Csongrád megyében 40—50 ezer forint között változik, de a 80 ezer forintos bruttó bevétel sem ritkaság. 11