Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
Statisztikai Szemle A Központi Statisztikai Hivatal folyóiratának 1970 decemberi száma — Magyarország népesedési helyzete az 1960-as években címmel —, közli Kiinger András tanulmányának ötödik részét. Fecske Mihály azt elemzi, hogyan függ össze a mezőgazdasági termelés és az időjárás, hogyan szóródnak a termelési eredmények, s milyen a mezőgazdasági termelés biztonsága, illetve milyen mód, lehetőség van az előrejelzésre és a biztonság növelésére. Lacfalvi József Csehszlovákia és Magyarország iparának termelékenységét hasonlítja össze, bemutatva egyben az effajta vizsgálatoknál alkalmazható módszereket is. Wincenty Kawalec Lengyelország statisztikai tevékenységét, szervezetét mutatja be, Rolf Nickstädt pedig ismerteti a népgazdasági újratermelési folyamatnak az NDK-ban kidolgozott ortodell-rendszerét. A Történeti dolgozatok című rovatban Horváth Róbert Quesnay Tableau Économique-ját elemzi a mai statisztikai tudomány szemszögéből. Kereskedelmi Szemle A Belkereskedelmi Kutató Intézet folyóiratának 1970. évi 11—12. száma közli Juhár Zoltán előadását a fogyasztási cikkek növekvő árucsere-forgalmáról és a KGST-országok gazdasági integrációjáról. Lauthán Ferenc tanulmánya azt vizsgálja, hogyan alakul a lakosság ruházkodási fogyasztása és annak szerkezete 1985-ig, s utal a növekedés realizálásának főbb feltételeire is. Tardos Béláné a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés fejlesztésének néhány problémájáról ír, Dallos Attila pedig a vállalatok közötti gazdasági verseny jelenlegi helyzetét elemzi. A folyóiratban több cikk foglalkozik a vendéglátás és az idegenforgalom kérdéseivel. Érsek Tibor azt vizsgálja, hogyan hat a fogyasztói árak változása a kiskereskedelmi forgalomra, Zafir Mihály pedig a fejlett tőkés országok áralakulásáról ad áttekintést. A Kereskedelmi Élet című rovat közli Kázsmér István tanulmányának második részét arról, melyek a korszerűbb vállalati működés szervezeti feltételei a kiskereskedelemben. Marketing in Hungary A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet negyedévenként — angol nyelven — megjelenő új folyóiratának második száma — az energiastruktúra változása és következményei a Magyar Népköztársaságban címmel — közli Kévárdi Ferenc cikkét a magyar energiapolitikai koncepcióról, illetve a magyar energiagazdálkodásnak többi országétól eltérő fejlődéséről. Maczoni Jenő — A kelet—nyugati gazdaági együttműködés Magyarország szempontjából című írásában — ismerteti azokat az elveket, amelyek megvalósítása kedvezően hathat a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére, illetve a meglevő akadályok leküzdésére. Farkasfalvy Ervin a nemzetközioperációs kapcsolatok fő problémáit elemzi, Tokodi Pál a magyar műszeripar, dönti György a vegyipar, Ulbrich Sándor pedig a szerszámgépipar helyzetéről és fejlesztési céljairól ad képet. Nagyító A népszerű tesztlap ez évi első száma hazai és külföldi rétiküs- és zsebrádiókat, a fogkrémeket és a tasakos leveseket, illetve leveskockákat minősíti. Érdekes cikk tájékoztatja az olvasókat arról, mert népszerű a szakközépiskola. Egy másik írás annak a 150 ezer bérlőnek aran segíteni, akik az előtt a döntéslőtt állnak: megvegyék-e a 12 lakásosnál csebb házban levő lakásukat. Megtudhatjuk azt is, miben segít a CASCO, és milyen a legalkalmasabb kiságy és tempergő. Az „országjáró” rovat e havi imája a Karancs, illetve Salgótarján ésörnyéke. Hasznos tanácsokat kapnak azok is, akik torontáli szőnyeget, villanóterendezést, műanyag vagy műbőr cikket avarnak vásárolni, vagy pedig azon gondolkodnak: érdemes-e a Műszaki Riományi Áruházban vásárolniuk. A felsőoltakon kívül a lapnak még sok apró ikke igyekszik könnyíteni a vásárlás kndját. FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13. FÓRUM Intézkedés a szabálysértő lapterjesztő ellen A „Figyelő” 46. számában megjelent „Pesti morzsák” észrevételeit megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy a szóban forgó cselekmény elkövetője mozgó hírlapárus volt, aki forgalma növelése érdekében adott át lapot árusításra a kiskorú gyermekeknek. A hírlapárus ellen eljártam. Ismételten utasítottam a mozgó- és a standos hírlapárusokat, hogy nagyobb tételben kapott lapot ne adjanak el engedéllyel nem rendelkezőknek árusításra. Ezek az árusító gyerekek (és felnőttek is) nem a posta alkalmazottai; tevékenységüket éppen a borravalóért végzik, mivel a lapot a hivatásos hírlapárusoktól teljes áron veszik meg. Az illetékes tanácsokhoz tett bejelentésem alapján a felnőtt illegális árusokat szabálysértés címén elmarasztalják, de a gyerekek ellen nem folytatják le az eljárást. Ezért ellenük nehezebb védekezni. A jövőben az ellenőrzést fokozni fogom, hogy a közízlést sértő és a szakma becsületes dolgozói ellen irányuló terjesztési módokat korlátozzam. Majtényi Ferenc, a Budapesti Hírlapterjesztő üzem vezetője ■ . 0 A húsipar problémái — mate- A Figyelő 1970. december 9-i számában nagy érdeklődéssel olvastam „A húsipar holnapi problémái” című cikket. A cikkben felvetett gondolatokkal teljes mértékben egyetértek, sőt hozzátenném hogy ezek a húsiparnak nem is „holnapi”, hanem már „mai” problémái. Húsiparunk erősen túlkoncentrált. Lényegében Budapest és néhány nagyobb város, vagy régi húsipari központ (Szeged, Békéscsaba) termelésére koncentrálódik. Az elmúlt 25 évben — ha jól emlékszem —, csak egy új vágóhidat építettünk, Keszthelyen. Néhányat rekonstruáltunk, és így korábban csak egy város ellátására hivatott városi vágóhidakat tettünkegész megyék, vagy országrészek centralizált ellátási bázisává. Emellett viszont egy egész sereg jelentős lélekszámú és nagy hústermelő bázissal rendelkező városban szüntettük meg a vágóhidakat. Például Bács-Kiskun megyében a kiskunfélegyházi vágóhíd felfejlesztésével párhuzamosan megszűnt a húsipar Kecskeméten, Kalocsán, Kiskunhalason és Baján. A húsipar túlzott centralizációja elsősorban az Alföldet érintette hátrányosan. Amíg ugyanis az Alföld adja az ország vágóállat-felvásárlásának 43—45 százalékát, addig a húsiparban foglalkoztatottak létszámából csak 28 százalékkal részesedik. Túlzottan kiugró viszont a főváros jelentősége a húsiparban, hiszen 1965-ben az összes marhavágások 41,4 százaléka, a sertésvágások 42,3 százaléka, a budapesti vágóhidakon történt. Milyen problémákkal jár a húsipar ilyen túlzott centralizációja? Elsősorban azzal, hogy egyes területek (pl. a Közép-Tisza vidék, a Kőrös-vidék és Bácska) jelentős húsáru-termelésük ellenére is, csak nyersanyag-termelésre vannak kárhoztatva. A helyi feldolgozóipar előnyeit nem élvezik, sőt gyakran húsellátási problémákkal küszködnek az elosztási problémák miatt. Másodsorban: a meglevő húsipari üzemek túlterheltségük miatt az áru szakszerű feldolgozására nem alkalmasak, gazdaságtalanul dolgozzák fel a nyersanyagot, és nem készítenek megfelelő minőségű készárut. Például a különböző vágóhidakról kikerülő fejek, körmök olyan sörtések, hogy ezt csak külön pörköléssel és tisztítással lehet fogyasztásra alkalmassá tenni. Harmadszor: a húsipart jelentős szállítási költségek terhelik. A féltermékek, melléktermékek visszaszállítása a nyersanyagtermelő körzetekbe már szinte megoldhatatlan. Pl. a szalámigyárak, sertésfej- és körömértékesítési nehézségekkel küzdenek, ugyanakkor a hústermelő területeken sokszor örülnének, ha ezekhez a cikkekhez is hozzájuthatnának. Negyedszer: a húsipar jelenlegi formájában alkalmatlan a választékos és tájjellegű igényeknek megfelelő húsfeldolgozásra, aminek következtében egyre több helyen alakulnak a tsz húsfeldolgozó üzemek. Ezek bár korántsem dolgoznak olyan kedvező technikai-technológiai körülmények között, mint a húsipari üzemek, mégis sokkal keresettebb árut tudnak készíteni. A tsz húsfeldolgozó üzemek gombamódra történő elszaporodása egyrészt kedvező jelenség, mert hiszen egy tényleges és nagyon sürgető igényt vannak hivatva áthidalni.Másrészről azonban ez a hirtelen fejlődés mégis elgondolkoztató, mert legtöbbször tovább nem bővíthető, illetve fejleszthető helyeken (városok, községek belterületein, vagy távol eső majorokban) létesülnek. Ezért célszerű volna egy olyan húsiparfejlesztési koncepció kidolgozása, amelynek anyagi fedezetét az állami támogatás mellett jelentős részben egy-egy tejszövetség hústermelő közös gazdaságai adnák össze. A IV. ötéves tervben tervezett húsipari rekonstrukció ugyanis ezt a feladatot nem tudja megoldani, így 8—10 közép nagyságú állami szövekezeti kooperációban létrejövő húsüzemre lenne szükség elsősorban az Alföldön, a már említett körzetekben. Ilyen szempontból Mezőtúr, Szeghalom, Kunszentmárton, Tótkomlós, Hajdúnánás, Kunhegyes, Püspökladány, Berettyóújfalu, Solt és Bácsalmás jöhetne szóba. Azért is hangsúlyozni kell a húsipar fejlesztésének jelentőségét az Alföldön, mert az elmúlt két évtized fejlődésének eredményeként a hústermelés zömmel az Alföldre és annak is inkább a Tiszántúli részére tolódott át a Dunántúllal szemben. Dr. Zoltán Zoltán áruforgalmi vezető, Cegléd HÍREK A Kunfehértói Állami Gazdaságban csaknem 150 millió forintos költséggel megépült az ország első borkősavgyára. A sikeres próbák után most már folyamatos a termelés, és január végére az üzem már teljes kapacitással működik. Hetvenmillió forintot fordítanak a központilag képződő iparfejlesztési alapból a kiskunfélegyházi üzemek fejlesztésére. Ebből 30 millió forintot a Villamosszigetelő és Műanyaggyár helyi üzeme kap, azzal a feltétellel, hogy öt év alatt összesen 120 millió forint értékű beruházást valósít meg, és 400 új munkahelyet létesít. Kiskunfélegyházán egyébként öt év alatt összesen 1500 új munkahelyet hoznak létre. Együttműködési szerződést kötött az 1971—75-ös évekre a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Moszkva melletti, hotykovói kutatóintézet. A szerződés szerint elsősorban az elektroforézis, az elektrosztatika és az elektrosztatikus porszórás területén valósítanak meg együttműködést. „Üvegvárost” épít 30 000 négyzetméternyi területein Szentesen Csongrád megye legnagyobb közös gazdasága, a 18 000 holdas szentesi Termál Tsz. Az 5 blokkból álló kertészeti kombinát 64 millió forintba kerül és még ebben az évben elkészül. Az új létesítmény vasszerkezeti anyagát Hollandiából hozatták és a gyártó cég szakembereinek irányításával szerelték össze. A hatalmas kiterjedésű üvegházak 80 százaléka már üzemkész és ezek hasznosítását megkezdték. A fűtési energiát három bőhozamú termálkút forró vize szolgáltatja. Felépült Vásárosnaményban az orország harmadik forgácslapgyára. Termelése lényegesen nagyobb lesz, mint a megtevőké. 240 millió forintot költöttek építésére, felszerelésére, s legkorszerűbb, svéd gyártmányú gépsorokkal látták el. Az új üzem elsősorban bútor- és építőipari terméket , műgyantával préselt farostlemezeket gyárt, évente 21 000 köbmétert. Az elmúlt év folyamán 1260 millió forint értékű munkával 750 kilométer hosszú vezetéket szerelt fel a Csőszerelőipari Vállalat. A negyedik ötéves tervben több mint 40 százalékkal nagyobb feladatot végeznek el, mint a harmadik ötéves terv időszakában, csaknem 120 százalékkal fokozzák a termelékenységet, számos gépesítési, munkaszervezési intézkedéssel. Megkezdte a folyamatos termelést a szombathelyi Cipőgyár újonnan létesített őriszentpéteri üzeme. A megye cipőellátásához is hozzájáruló gyár 10 millió forintos költséggel létesített üzemegysége 1971-ben a tervek szerint 280 ezer pár cipőfelsőrészt készít. A hazai cementtermelés a IV. ötéves terv utolsó esztendejére eléri az évi 5 millió tonnát. Soron kívül a közelmúltban bérintézkedéseket hoztak a tégla- és cserépipar, a mész- és cementipar termelésének fokozására. A Gazdasági Bizottság felhatalmazta a külkereskedelmet, hogy cementbehozatalra két-három esztendőre köthessenek szerződéseket. Jobb lesz a mezőgazdasági gépalkatrészellátás. A Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalatnál arra számítanak, hogy az új évben a kül- és belföldi alkatrészszállítások jó ütemben folytatódnak, és így már január-február hónapban a helyzet a múlt évihez képest sokat javul majd. Különösen biztató jelnek tartják, hogy a leginkább hiányzó alkatrészek most már ezrével érkeznek. % Hirdessen a FIGYELŐBEN 13