Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

Statisztikai Szemle A Központi Statisztikai Hivatal folyó­iratának 1970 decemberi száma — Ma­gyarország népesedési helyzete az 1960-as években címmel —, közli Kiinger András tanulmányának ötödik részét. Fecske Mi­hály azt elemzi, hogyan függ össze a mezőgazdasági termelés és az időjárás, hogyan szóródnak a termelési eredmé­nyek, s milyen a mezőgazdasági termelés biztonsága, illetve milyen mód, lehetőség van az előrejelzésre és a biztonság növe­lésére. Lacfalvi József Csehszlovákia és Magyarország iparának termelékenységét hasonlítja össze, bemutatva egyben az effajta vizsgálatoknál alkalmazható mód­szereket is. Wincenty Kawalec Lengyel­­ország statisztikai tevékenységét, szerve­zetét mutatja be, Rolf Nickstädt pedig is­merteti a népgazdasági újratermelési fo­lyamatnak az NDK-ban kidolgozott orto­­dell-rendszerét. A Történeti dolgozatok című rovatban Horváth Róbert Quesnay Tableau Économique-ját elemzi a mai statisztikai tudomány szemszögéből. Kereskedelmi Szemle A Belkereskedelmi Kutató Intézet fo­lyóiratának 1970. évi 11—12. száma közli Juhár Zoltán előadását a fogyasztási cikkek növekvő árucsere-forgalmáról és a KGST-országok gazdasági integrációjá­ról. Lauthán Ferenc tanulmánya azt vizsgálja, hogyan alakul a lakosság ru­házkodási fogyasztása és annak szerke­zete 1985-ig, s utal a növekedés realizálá­sának főbb feltételeire is. Tardos Béláné a kereskedelmi és vendéglátóipari szak­képzés fejlesztésének néhány problémájá­ról ír, Dallos Attila pedig a vállalatok kö­zötti gazdasági verseny jelenlegi helyze­tét elemzi. A folyóiratban több cikk fog­lalkozik a vendéglátás és az idegenfor­galom kérdéseivel. Érsek Tibor azt vizs­gálja, hogyan hat a fogyasztói árak vál­tozása a kiskereskedelmi forgalomra, Zafir Mihály pedig a fejlett tőkés orszá­gok áralakulásáról ad áttekintést. A Ke­reskedelmi Élet című rovat közli Kázsmér István tanulmányának második részét arról, melyek a korszerűbb válla­lati működés szervezeti feltételei a kis­kereskedelemben. Marketing in Hungary A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet ne­gyedévenként — angol nyelven — megje­lenő új folyóiratának második száma — az energiastruktúra változása és követ­kezményei a Magyar Népköztársaságban címmel — közli Kévárdi Ferenc cikkét a magyar energiapolitikai koncepcióról, illetve a magyar energiagazdálkodásnak­­ többi országétól eltérő fejlődéséről. Maczoni Jenő — A kelet­—nyugati gazda­ági együttműködés Magyarország szem­pontjából című írásában — ismerteti azokat az elveket, amelyek megvalósítá­sa kedvezően hathat a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok­ továbbfejlesztésé­re, illetve a meglevő akadályok leküzdé­sére. Farkasfalvy Ervin a nemzetközi­­operációs kapcsolatok fő problémáit elemzi, Tokodi Pál a magyar műszeripar, dönti György a vegyipar, Ulbrich Sándor pedig a szerszámgépipar helyzetéről és fejlesztési céljairól ad képet. Nagyító A népszerű tesztlap ez évi első száma­­ hazai és külföldi rétiküs- és zsebrádió­kat, a fogkrémeket és a tasakos levese­ket, illetve leveskockákat minősíti. Érde­­kes cikk tájékoztatja az olvasókat arról, m­ert népszerű a szakközépiskola. Egy másik írás annak a 150 ezer bérlőnek aran segíteni, akik az előtt a döntés­lőtt állnak: megvegyék-e a 12 lakásosnál csebb házban levő lakásukat. Megtud­­hatjuk azt is, miben segít a CASCO, és milyen a legalkalmasabb kiságy és tempergő. Az „országjáró” rovat e havi imája a Karancs, illetve Salgótarján és­örnyéke. Hasznos tanácsokat kapnak azok is, akik torontáli szőnyeget, villanó­­terendezést, műanyag vagy műbőr cikket avarnak vásárolni, vagy pedig azon gondolkodnak: érdemes-e a Műszaki Ri­ományi Áruházban vásárolniuk. A felső­­oltakon kívül a lapnak még sok apró ikke igyekszik könnyíteni a vásárlás kndját. FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 13. FÓR­UM Intézkedés a szabálysértő lapterjesztő ellen A „Figyelő” 46. számában megjelent „Pesti morzsák” észrevételeit megvizs­gáltam. Megállapítottam, hogy a szóban forgó cselekmény elkövetője mozgó hírlapárus volt, aki forgalma növelé­se érdekében adott át lapot árusításra a kiskorú gyermekeknek. A hírlap­árus ellen eljártam. Ismételten uta­sítottam a mozgó- és a standos hír­lapárusokat, hogy nagyobb tételben kapott lapot ne adjanak el engedéllyel nem rendelkezőknek árusításra. Ezek az árusító gyerekek (és felnőt­tek is) nem a posta alkalmazottai; te­vékenységüket éppen a borravalóért végzik, mivel a lapot a hivatásos hír­lapárusoktól teljes áron veszik meg. Az illetékes tanácsokhoz tett bejelen­tésem alapján a felnőtt illegális áru­sokat szabálysértés címén elmarasz­talják, de a gyerekek ellen nem foly­tatják le az eljárást. Ezért ellenük nehezebb védekezni. A jövőben az ellenőrzést fokozni fogom, hogy a közízlést sértő és a szakma becsületes dolgozói ellen irá­nyuló terjesztési módokat korlátoz­zam. Majtényi Ferenc, a Budapesti Hírlapterjesztő üzem vezetője ■ . 0 A húsipar problémái — ma­te- A Figyelő 1970. december 9-i szá­mában nagy érdeklődéssel olvastam „A húsipar holnapi problémái” című cikket. A cikkben felvetett gondola­tokkal teljes mértékben egyetértek, sőt hozzátenném hogy ezek a húsipar­nak nem is „holnapi”, hanem már „mai” problémái. Húsiparunk erősen túlkoncentrált. Lényegében Budapest és néhány na­gyobb város, vagy régi húsipari köz­pont (Szeged, Békéscsaba) termelésé­re koncentrálódik. Az elmúlt 25 év­ben — ha jól emlékszem —, csak egy új vágóhidat építettünk, Keszthe­lyen. Néhányat rekonstruáltunk, és így korábban csak egy város ellátá­sára hivatott városi vágóhidakat tet­tünk­­egész megyék, vagy országrészek centralizált ellátási bázisává. Emel­lett viszont egy egész sereg jelentős lé­lekszámú és nagy hústermelő bázissal rendelkező városban szüntettük meg a vágóhidakat. Például Bács-Kiskun megyében a kiskunfélegyházi vágóhíd felfejlesztésével párhuzamosan meg­szűnt a húsipar Kecskeméten, Kalo­csán, Kiskunhalason és Baján. A húsipar túlzott centralizációja el­sősorban az Alföldet érintette hátrá­nyosan. Amíg ugyanis az Alföld adja az ország vágóállat-felvásárlásának 43—45 százalékát, addig a húsiparban foglalkoztatottak létszámából csak 28 százalékkal részesedik. Túlzottan ki­ugró viszont a főváros jelentősége a húsiparban, hiszen 1965-ben az összes marhavágások 41,4 százaléka, a sertés­vágások 42,3 százaléka, a budapesti vágóhidakon történt. Milyen problémákkal jár a húsipar ilyen túlzott centralizációja? Elsősor­ban azzal, hogy egyes területek (pl. a Közép-Tisza vidék, a Kőrös-vidék és Bácska) jelentős húsáru-termelésük ellenére is, csak nyersanyag-termelés­re vannak kárhoztatva. A helyi fel­dolgozóipar előnyeit nem élvezik, sőt gyakran húsellátási problémákkal küszködnek az elosztási problémák miatt. Másodsorban: a meglevő hús­ipari üzemek túlterheltségük miatt az áru szakszerű feldolgozására nem al­kalmasak, gazdaságtalanul dolgoz­zák fel a nyersanyagot, és nem készí­tenek megfelelő minőségű készárut. Például a különböző vágóhidakról ki­kerülő fejek, körmök olyan sörtések, hogy ezt csak külön pörköléssel és tisztítással lehet fogyasztásra alkal­massá tenni. Harmadszor: a húsipart jelentős szállítási költségek terhelik. A félter­mékek, melléktermékek visszaszállítá­sa a nyersanyagtermelő körzetekbe már szinte megoldhatatlan. Pl. a sza­lámigyárak, sertésfej- és körömérté­kesítési nehézségekkel küzdenek, ugyanakkor a hústermelő területeken sokszor örülnének, ha ezekhez a cik­kekhez is hozzájuthatnának. Negyedszer: a húsipar jelenlegi for­májában alkalmatlan a választékos és tájjellegű igényeknek megfelelő hús­­feldolgozásra, aminek következtében egyre több helyen alakulnak a tsz húsfeldolgozó üzemek. Ezek bár ko­rántsem dolgoznak olyan kedvező technikai-technológiai körülmények között, mint a húsipari üzemek, még­is sokkal keresettebb árut tudnak ké­szíteni. A tsz húsfeldolgozó üzemek gom­bamódra történő elszaporodása egy­részt kedvező jelenség, mert hiszen egy tényleges és nagyon sürgető igényt vannak hivatva áthidalni.­­Másrészről azonban ez a hirtelen fej­lődés mégis elgondolkoztató, mert leg­többször tovább nem bővíthető, illetve fejleszthető helyeken (városok, közsé­gek belterületein, vagy távol eső ma­jorokban) létesülnek. Ezért célszerű volna egy olyan húsiparfejlesztési koncepció kidolgozása, amelynek anyagi fedezetét az állami támogatás mellett jelentős részben egy-egy tej­­szövetség hústermelő közös gazdaságai adnák össze. A IV. ötéves tervben tervezett húsipari rekonstrukció ugyanis ezt a feladatot nem tudja megoldani, így 8—10 közép nagyságú állami­ szövekezeti kooperációban létrejövő húsüzemre lenne szükség el­sősorban az Alföldön, a már említett körzetekben. Ilyen szempontból Mező­túr, Szeghalom, Kunszentmárton, Tótkomlós, Hajdúnánás, Kunhegyes, Püspökladány, Berettyóújfalu, Solt és Bácsalmás jöhetne szóba. Azért is hangsúlyozni kell a hús­ipar fejlesztésének jelentőségét az Al­­földön, mert az elmúlt két évtized fej­lődésének eredményeként a húster­melés zömmel az Alföldre és annak is inkább a Tiszántúli részére toló­dott át a Dunántúllal szemben. Dr. Zoltán Zoltán áruforgalmi vezető, Cegléd HÍREK A Kunfehértói Állami Gazdaságban csaknem 150 millió forintos költséggel megépült az ország első borkősavgyára. A sikeres próbák után most már folya­­matos a termelés, és január végére az üzem már teljes kapacitással működik. Hetvenmillió forintot fordítanak a központilag képződő iparfejlesztési alap­ból a kiskunfélegyházi üzemek fejleszté­sére. Ebből 30 millió forintot a Villamos­szigetelő és Műanyaggyár helyi üzeme kap, azzal a feltétellel, hogy öt év alatt összesen 120 millió forint értékű beru­házást valósít meg, és 400 új munkahe­lyet létesít. Kiskunfélegyházán egyéb­ként öt év alatt összesen 1500 új mun­kahelyet hoznak létre. Együttműködési szerződést kötött az 1971—75-ös évekre a Hajtómű- és Fel­vonógyár, valamint a Moszkva melletti, hotykovói kutatóintézet. A szerződés sze­rint elsősorban az elektroforézis, az elektrosztatika és az elektrosztatikus porszórás területén valósítanak meg együttműködést. „Üvegvárost” épít 30 000 négyzetméter­nyi területein Szentesen Csongrád megye legnagyobb közös gazdasága, a 18 000 holdas szentesi Termál Tsz. Az 5 blokk­ból álló kertészeti kombinát 64 millió forintba kerül és még ebben az évben elkészül. Az új létesítmény vasszerkezeti anyagát Hollandiából hozatták és a gyár­tó cég szakembereinek irányításával sze­relték össze. A hatalmas kiterjedésű üvegházak 80 százaléka már üzemkész és ezek hasznosítását megkezdték. A fű­tési energiát három bőhozamú termálkút forró vize szolgáltatja.­­ Felépült Vásárosnaményban az or­ország harmadik forgácslapgyára. Ter­melése lényegesen nagyobb lesz, mint a megtevőké. 240 millió forintot költöttek építésére, felszerelésére, s legkorszerűbb, svéd gyártmányú gépsorokkal látták el. Az új üzem elsősorban bútor- és építő­ipari terméket , műgyantával préselt farostlemezeket gyárt, évente 21 000 köb­métert. Az elmúlt év folyamán 1260 millió fo­rint értékű munkával 750 kilométer hosszú vezetéket szerelt fel a Csőszere­lőipari Vállalat. A negyedik ötéves terv­ben több mint 40 százalékkal nagyobb feladatot végeznek el, mint a harmadik ötéves terv időszakában, csaknem 120 százalékkal fokozzák a termelékeny­séget, számos gépesítési, munkaszervezé­si intézkedéssel. Megkezdte a folyamatos termelést a szombathelyi Cipőgyár újonnan létesített őriszentpéteri üzeme. A megye cipőellá­tásához is hozzájáruló gyár 10 millió fo­­rintos költséggel létesített üzemegysége 1971-ben a tervek szerint 280 ezer pár cipőfelsőrészt készít. A hazai cementtermelés a IV. ötéves terv utolsó esztendejére eléri az évi 5 millió tonnát. Soron kívül a közelmúlt­ban bérintézkedéseket hoztak a tégla- és cserépipar, a mész- és cementipar ter­melésének fokozására. A Gazdasági Bi­zottság felhatalmazta a külkereskedel­met, hogy cementbehozatalra két-három esztendőre köthessenek szerződéseket. Jobb lesz a mezőgazdasági gépalkatrész­ellátás. A Mezőgazdasági Gépalkatrész­­ellátó Vállalatnál arra számítanak, hogy az új évben a kül- és belföldi alkatrész­szállítások jó ütemben folytatódnak, és így már január-február hónapban a hely­zet a múlt évihez képest sokat javul majd. Különösen biztató jelnek tartják, hogy a leginkább hiányzó alkatrészek most már ezrével érkeznek. % Hirdessen a FIGYELŐBEN 13

Next