Figyelő, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-03 / 1. szám

■. y/ .• ‘. '.r '• ' j'., ^^' I j _ \^‘ i''^^ ,^^'r|'^' ’^j^ 1^* ,*; '■’_ ' • y ' jjjpj ; 1 ^ jj .$•[* ^ ^ /^V%‘‘'' • • ''•'•','~‘\\^'-j A fogy­asztó. Mindenki fogyasztó. S a fogyasztót — amikor vásárlóként jele ■■­ik az üz­letekben — az érdekli, ’rájus­son ahhoz, amire szüksé­­ég­hozzá minél jobb áruhoz ab­ban Mihez, mennyiért, mily­ic között is.Valóit hozzá i­gen ? A lakosság pénzbe’­zenegy hónapjában az több, mint egy é­­v­pénzes áruértékr­ől folyó árakon­­ et. A takarék' 50-án 1 52,7 m­­il­liárd for­mos időpont ;­ a tavak­­ , múlt év vesen 4,5 n­őolt. Tíz azt­éb lehetősé­­gy év alatt az­tuálisan 3,1 szá na­­gyobb mértékű volt nék­i az idényjellegű­k növekedése. A vendég­­­7 százalékos volt az ár­a csak részben a sör árának miatt, magasabbak lettek az­­l­­skereskedelem teljes forgalma az e iső tizenegy hónapjában 145,8 mil­­d forintot tett ki, folyó árakon 6,5 százalékkal többet, mint a múlt évben. Száz forint lakossági készpénzbevételre jutó készpénzes áruértékesítés 1971-ben 80,07 forint volt, 1972-ben pedig 80,80 forint. (Cikkünk 1972-es adatai előzete­sek.) Ha a kereskedelmi forgalom össztéte­­lét nézzük, csupán a bolti kiskereskede­lem forgalma haladta meg az átlagos szintet, ugyanakkor a ruházati és a vegyes iparcikkek forgalma — nagyjá­ból egyenlő arányban — az átlagosnál valamivel mérsékeltebben emelkedett. Az élemiszer-iparcikk arány az elmúlt évhez képest valamelyest módosult: 1971-ben 47,7:52,3 volt, ez évben 48,2: 51,8-ra változott. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztási struktúrában kevésbé örven­detes változás történt az iparcikkfogyasz­tás rovására. Gyors növekedés A mögöttünk levő esztendőkben a fo­gyasztási struktúra változásának leg­jellegzetesebb vonása a tartós fogyasz­tási cikkek vásárlásának gyorsütemű nö­vekedése volt, s ennek nyomán a ház­tartások gépesítése, a televízió- és .­a személygépkocsi-állomány emelkedése.­­A növekedésben szerepe van a háztartások energiastruktúrája átalakulásának is (gondolunk az olajfűtés térhódítására, a palackozott és a vezetékes gáz felhasz­nálására). Egyetlen példa: olajkályhából 196­1—67 között 125 ezer darabot, 1968— 72 között 1 170 000 darabot adtak el. A fűtésre felhasznált olaj már az idén el­éri azt a 600 ezer tonnás mennyiséget, amelyet 1975-re terveztünk. Az egyik legnagyobb probléma a szállító-, a táro­­lóhálózat létrehozása, s a meglevők fej­lesztése. A lakosság minden eddiginél nagyobb mennyiségben vásárol értékesebb, maga­sabb feldolgozottsági fokon forgalomba hozott, jobb minőségű termékeket. Ahogy erre is a Központi Statisztikai Hivatal egyik kiadványa utal, például a táplál­­kozásélettani szempontból alapvetően fontos állati eredetű fehérjefogyasztás a hatvanas évek elején tapasztalt stagna-JDS. u.0­0 Hor­v Útibb­- évben jelenősen emelkedett. Ez idén­­a húsfogyasztás el­éri az egy főre jutó 60 kilót, s manap­ság háromszor annyi baromfit vásáro­lunk, mint 1965-ben; növekszik a külön­böző feldolgozott készítmények fogyasz­tása, általánosan elterjedtek a szinte­tikus mosó- és mosogató szerek, a ru­házati cikkek között emelkedik a kor­szerű termékek aránya. (Ez utóbbi elég lassan, sok nehézséggel küszködve.) Most még csak annyit, hogy a kedvező szerkezeti változások mellett megfigyel­hető egészségtelen vagy túlhaladott fo­gyasztási szokások konzerválódása, il­letve nem kívánatos új szokások kiala­kulása. Az úgynevezett élvezeti cikkek aránya fogyasztási szerkezetünkben na­gyobb a legfejlettebb tőkés országoké­nál. 1970-ben havonta 32 forintnyi kávé, tea, 200 forint értékű alkohol és 43 fo­rintot érő dohányáru jutott egy felnőtt lakosra (Folytatás a 2. oldalon.) m­ mm——g—mmm——wansamm—■■■«■■i A tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai Interjú dr. Stapp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével Az MSZMP X. kongresszusa célul tűzte ki az államélet és a szocialista demokrácia fej­lesztését, a gazdasági hatékonyság növelését. A megvalósítás egyik fontos lépéseként az országgyűlés az utóbbi két évben nagy je­lentőségű törvényeket fogadott el. Elsőként az akkor 20 éves tanácsrendszer tökéletesíté­sét szolgáló Tanácstörvény látott napvilágot. Azóta csaknem két év telt el, s ez alkalmat ad az első tapasztalatok összegezésére. Erre kértük meg dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét. KÉRDÉS: A Tanácstörvény keretbe foglalja a tanácsok tevékenységét. E sokrétű munkából ragadjuk ki elsőként a gazdálkodás alapjául szolgáló taná­csi terveket, amelyek a IV. ötéves terv időszakában készültek első ízben a ta­nácsok önálló középtávú terveként. Ho­gyan értékelhető e tervmunka a tel­jesítés félidejéhez közeledve? VÁLASZ: A tanácsi tevékenység érté­kelésére kedvező lehetőséget ad az év vége. Ilyenkor mód nyílik az egész évi munka áttekintésére. A tanácsi gazdál­kodás tervszerűségének, összehangoltsá­gának és hatékonyságának biztosításában alapvető fontossága van a jó tervmunká­nak. A negyedik ötéves tanácsi tervek készítésekor,­néhány új — a tervezési munkát érintő — feladatra is figyelem­mel kellett lenni. A tanácsok gazdálko­dási önállósága, jogosítványai és jelentő­sége növekedett, ezzel együtt felelőssé­gük is. Mindez a tervek készítésénél is újszerű változást hozott. A felsőbb szer­vek a célcsoportos beruházásokat (cél­­támogatásokat) kivéve csak számítási anyagokat adtak a tanácsi szerveknek. Ennek és elsősorban a helyi lehetőségek­nek és adottságoknak figyelembevéte­lével kellett elkészíteni a IV. ötéves és az éves tervet. A középtávú tervkészítés újszerű feladat volt, a helyi tanácsok ko­rábban nem készítettek ilyen tervet. Új feladat volt a területfejlesztési tervké­szítés is. Valamennyi terv készítésénél számításba kellett venni a költségvetési kapcsolatokban, a bevételi szerkezetben jelentkező változásokat is. Természetesen a tanácsok negyedik öt­éves terve, azon belül a fejlesztési célok és a megvalósításukra fordítható anyagi eszközök volumene szorosan kapcsolódik a népgazdasági terv céljaihoz, valamint az általános területfejlesztési előírások­hoz. Közismert az a központi elhatározás, hogy a negyedik ötéves terv időszaká­ban a nem termelő ágazatok fejleszté­sére a korábbi ötéves tervidőszakkal szemben — arányait és volumenét te­kintve is — több eszközt kell fordítani. Ezáltal nagyobb jelentőségűvé vált ta­nácsaink szerepének és magatartásának megítélése ,a kormány általános fejleszté­si politikájával összefüggésben. A taná­csi­­­tervkészítés során tehát sok új vál­tozást kellett számításba­ venni. A legne­hezebb feladata a városi és a községi tanácsoknak volt. A tanácsok által készített és jóváha­gyott negyedik ötéves fejlesztési tervek tartalmilag általában jó színvonalúak, a kormány által előírt célcsoportos felada­t Folytatás a 6. oldalon.) X­xI díl A békekölcsön-sorsolás teljes listája (13—15. oldal) m Presztízs (3. oldal) m Árellenőrzés az építőiparban (4. oldal) ° m Az üzemi demokrácia ábécéje (5. oldal) • Nemzetközi vásárprogram (7. oldal) m Kínai gazdasági helyzet (8. oldal)

Next