Figyelő, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-07 / 27. szám
Középiskolások A GYERMEK- ÉS DIÁKÉTKEZTETÉSBEN RÉSZTVEVŐK ARÁNYA AZ ÖSSZES LÉTSZÁM SZÁZALÉKÁBAN AZ 1975—76-OS TANÉVBEN Végy 40 kg sertéshúst, 75 tojást, 5 kg lisztet, 2 kg sót és 7,5 liter tejet. 12,5 kg zsírban kisütve és 110 kg petrezselymes burgonyával körítve máris tálalható 5000 adag párizsi sertésszelet. Családi méretekhez szokott szemünknek első pillantásra megdöbbentő lehet ez a recept, noha „eredményével” 1,2—1,3 millió felnőtt (a foglalkoztatottak 37 százaléka) és több mint egymillió gyermek és diák (54,5 százalék) találkozik naponta az üzemi és az óvodai-iskolai éttermekben. E tekintélyes számok önmagukban is bizonyítják, hogy a közétkeztetés a legszélesebb körben igénybe vett társadalmi juttatások közé tartozik, s jelentősége mind élettani szempontból, mind a munkahelyi, iskolai közérzet, a zavartalan munkavégzés, tanulás szempontjából igen nagy. E forma semmi mással nem pótolható — de azt korántsem állíthatjuk, hogy nem javítható. A közétkeztetés az életszínvonal-politika része, s fejlesztésének terve szerepel az életszínvonal-politikai tervekben. Ám a végrehajtás nagyon sok résztvevőn múlik, íme a vázlatos „szereposztás”. A munkahelyén étkező 1,2—1,3 millió felnőtt közül 820 ezer a vendéglátó vállalatok éttermeiben étkezik. Többségüket a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó 11 munkahelyi vendéglátó vállalat látja el, amelyek 623 munkahelyi étterme és 943 munkahelyi büféje 1975-ben 3,4 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le, és amelyek vállalati formában, de 20 százalékos állami támogatással és igen szerény nyereséggel működnek. E munkahelyi vendéglátók szerződéses kapcsolatban állnak több mint 3000 vállalattal, intézménnyel. Ez utóbbiak két csoportba oszthatók: ipari és egyéb vállalatokra, amelyek saját hatáskörükben döntenek az étkezési norma és hozzájárulás összegéről; és költségvetési intézményekre, amelyek étkezési normáit egy pénzügyminisztériumi rendelet központilag határozza meg. E kategóriába tartozik a gyermek- és ifjúsági étkeztetés is. Minthogy az óvodáktól a középiskolákig az oktatási intézmények tanácsi felügyelet alatt állnak, „gazdának” itt lényegében a tanácsok tekinthetők (az egyetemek, főiskolák éttermeit a felnőtteket ellátó vendéglátó vállalatok kezelik). A kisebb vállalatok dolgozói részint előfizetéses formában, nyilvános éttermekben étkeznek (ideértve az áfészek vendéglőit is). Végezetül a dolgozók mintegy negyede jut meleg ételhez vállalatának saját konyhája étterme jóvoltából. „Sokszereplős” ügyről lévén szó, az érdekeltségi viszonyok sem egyszerűek. Kezdjük a fejlesztéssel. A munkahelyi vendéglátó vállalatok szabályozó rendszere (a náluk képezhető szerény, átlagban 3 százalékos nyereség) csupán a konyhák üzembentartására, felszereléseinek nem beruházási jellegű korszerűsítésére elegendő. A beruházási jellegű kiadások — a rekonstrukciót is ideértve — a tulajdonost, az adott gyárat, intézményt, tanácsot terhelik, így nyílhatott meg tavaly a Ganz Villamossági Művek teljesen átépített konyhája és étterme, amelynek teljes építési, építésszerelési költségét a gyár. A MUNKAHELYI ÉTKEZTETÉSBEN RÉSZTVEVŐK ARÁNYA AZ ÖSSZES DOLGOZÓK SZÁZALÉKÁBAN 1974-BEN (A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ADATAI ALAPJÁN) technikai-technológiai felszerelésének költségét pedig az üzemben tartó Pest- Budai Vendéglátó Vállalat viselte. Hasonló rekonstrukció folyik a Beton- és Vasbetonipari Műveknél is. A tervek szerint 1980-ig a munkahelyükön étkezők aránya 45—50 százalékra emelkedik, azaz évenként 70 ezren kapcsolódnak be az üzemi étkezésbe. Ez természetesen a hálózat nagyarányú fejlesztését, rekonstrukcióját teszi szükségessé. A dolog beruházási része a munkahelyekre vár, ám a munkahelyi vendéglátó vállalatok feladata, hogy szakmai — esetenként anyagi — segítséget nyújtsanak (Folytatás a 2. oldalon) x ék om KÖZETKEZTETÉS MILLIÓK ASZTALA Óvodások Általános iskolások Szakmunkástanulók Főiskolások, egyetemisták • Szövetkezetek nélkül. 44 * 2 f 45 e S TJ £ *3 a 1 2 n •á P el | £ a 8 fi us 3 g A gépipar termelékenysége (3. oldal) Az új húsárakról (5. oldal) Munkaerőhiány — látszat és valóság (6. oldal) Exportnövelés — pályázattal (7. oldal) A KGST-ülésszak (8. oldal) A tehergépkocsi-rekonstrukció eredményei A tehergépjármű-állomány rekonstrukcióját döntően a tehergépkocsi-park elöregedése tette szükségessé. A rekonstrukció azonban nem szűkült le csupán a tehergépjárművek selejtezésére, hanem kiterjedt a járműgazdálkodásra és az üzemeltetés körülményeinek, módjainak megváltoztatására is. Az elöregedés következményei A hiánygazdálkodás időszakában a vállalatokat a gépjárművek hosszan tartó üzemeltetésére vonatkozó előírások és érdekeltségi rendszerek befolyásolták. Ennek eredményeként népgazdasági szinten általánosan jellemzővé vált a járművek életkorának többszöri felújítás melletti meghosszabbítása. Ennek a követelménynek megfelelően alakult a járműipar szerkezete és érdekeltségi rendszere is. A hiánygazdálkodásra jellemző központi gépkocsielosztást ugyan később felváltotta a szabad gépjármű-értékesítés, a gépkocsikínálat, az azonban nem járt együtt az elengedhetetlen gépjármű-selejtezéssel. A IV. ötéves terv első éveiben a szükséges selejtezés csak mintegy 50 százalékban következett be. A járműkínálat mellett nem változtak meg a jármű élettáramét indokolatlanul meghosszabbító tényezők hatásai. E tényezők továbbra is érvényben voltak, hatottak és a járművek nem kívánatos túlüzemeltetéséhez vezettek. Ezek a hatások tendenciájában veszélyeztették a IV. ötéves tervre előirányzott tehergépjármű beszerzési és értékesítései nagyságrendeket. A gépjármű-üzemeltető vállalatok magatartásai, a selejtezések elhalasztása, nem csupán vállalati szinten lecsapódó hátrányokkal járt együtt. Bár az elöregedett gépjármű magasabb üzemeltetési költsége elsődlegesen a vállalatnál jelentkezett, a javítóiparnak, a gépjárművet üzemeltető vállalatok felújítási rendszerét szolgáló szervezete a szükségesnél nagyobb tehertételt jelentett a népgazdaság számára. Az erre vonatkozó számítások szerint a gépjárművek túlüzemeltetése, a selejtezés elmaradása évenként egy milliárd Ft többletalkatrész vásárlását, mintegy 6 ezer fő karbantartó szakmunkásnak szervizfeladatok elvégzése helyett felújítási munkákban való foglalkoztatását jelentette. Ugyanakkor a felújítási üzemek létesítéséhez mintegy 2 milliárd Ft állóeszköz-kapacitás lekötése társul. A tehergépjármű rekonstrukcióval a népgazdaságra háruló indokolatlan terheknek a vállalatokra történő áthárítása, illetve megszüntetése vált szükségessé. Anyagi érdekeltséget kellett teremteni a selejtezés végrehajtásához. Új, javítási, karbantartási konstrukciót kellett kiépíteni az autójavító-iparban. A járműfelújítás rendszerét nagyüzemesíthető, fődarabfelújítási rendszerré kellett átalakítani. A felsorolt célkitűzések megvalósítását összefüggő intézkedések sorozata útján lehetett biztosítani. Rendkívüli felülvizsgálat Azt követően, hogy 1972. júniusban a Gazdasági Bizottság megtárgyalta a megoldásra konkrét javaslatot tartalmazó előterjesztést, a Minisztertanács is foglalkozott a gépjárműállomány rekonstrukciójával és a 2029/1972. (XI. 6.) sz. határozatában intézkedett a szükséges selejtezések elvégzésére. A határozat a selejtezésre érettnek minősülő gépjárművekre rendkívüli műszaki felülvizsgálatot rendelt el, azzal, hogy szükségesnek tartotta egyedi elbírálás alapján minősíteni a selejtezésre érettséget. Megtiltotta a selejtezésre érett gépjárművek felújítását és elrendelte az erre előirányzott összegeknek gépjárművek beszerzésére fordítását. A kormány határozatot hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állományába tartozó gépjárművek selejtezésre is. A határozat a szállítási szerkezetre és az üzemanyagmérlegre gyakorolt hatások elvégzendő vizsgálatára is kiterjedt. A Minisztertanács felhatalmazása alapján az 51/1972. (XII. 31.) PM—KPM együttes rendelet kiadása rendezte a közületi tehergépjárművek selejtezésének egyes kérdéseit, s a selejtezés hatósági el(Folytatás a 4. oldalon)