Figyelő, 1989. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-06 / 27. szám
Viharos történelmünkben most először látogat hivatalban lévő amerikai elnök Magyarországra. Az amerikai elnökök eddig — még a hidegháború különböző szakaszaiban is — személyes kapcsolatot tartottak fenn a Szovjetunió vezetőivel. Ezek a kapcsolatok természetesen feltétlenül szükségesek voltak a nemzetközi erőegyensúly fenntartása és a konfliktusok kezelése érdekében. Ugyanakkor azonban kifejezték azt a sajnálatos tényt (vagy kényszert) is, hogy Washington tudomásul veszi: a kelet-európai fővárosokba is Moszkván keresztül vezet az út. Nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy felmérjük: miképpen fogadtak volna Gorbacsov elődei egy olyan amerikai kezdeményezést, hogy a Fehér Ház ura közvetlenül — és méghozzá a helyszínen — tárgyaljon a Varsói Szerződés valamely országának vezetőivel. Bush lengyelországi és magyarországi látogatása ezért mértéke a szovjet külpolitikában bekövetkezett változásoknak is. Lengyelország és Magyarország kiválasztása pedig egyértelműen jelzi, hogy az Egyesült Államok felismerte: Washingtonnak ki kell dolgoznia egy pragmatikus és hajlékony „keleti politikát”. Ennek első lépéseit pedig értelemszerűen abban a két országban kell megtennie, amelyek legmesszebb haladtak előre a sztálini gazdasági és politikai struktúrák bilincseinek lerázásában. Brzezinski, a Columbia Egyetem professzora, aki Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója volt, és akit ma is élő kapcsolatok fűznek a Fehér Házhoz, Bush utazása előtt tárgyalt az elnökkel. Benyomásairól így számolt be: „Az elnök megjegyzéseiből arra következtetek, hogy mélyebben és komolyabban érdekli őt Kelet-Európa sorsa,, mint bármelyik korábbi elnököt. Lengyelországi és magyarországi utazása rendkívüli fontosságú lesz. Meg kell vizsgálnia azt a hosszú távú problémát, hogy miképpen lehetne helyreállítani Közép-Kelet-Európa hagyományos kapcsolatrendszerét Európa többi részével. S meg kell vizsgálnia azt a közvetlenebb problémát is, hogy miképpen lehet elkerülni a katasztrofális gazdasági helyzet következtében esetleg kirobbanó belpolitikai válságot.” Mielőtt visszatérünk az átfogó politikai és gazdasági kérdésekhez, valamint egy eddig soha nem létezett, céltudatos és hajlékony washingtoni „keleti politika” kidolgozásának esélyeihez, foglalkoznunk kell a Bush-látogatást kísérő közvetlen gazdasági és politikai gesztusokkal, illetve azok jelentőségével. A rövid lejáratú gazdasági „segélycsomag” — mint ezt egy korábbi cikkünkben már jeleztük — három alkotóelemből tevődhet össze. 1. A legnagyobb kedvezmény elvének biztosítása egyszerre ötéves időszakra az eddigi, évenként kötelező hosszabbítás helyett. 2. Az eredetileg a fejlődő országok számára biztosított úgynevezett „általános vámkedvezmények” (General System of Preferences) kiterjesztése Magyarországra. Ez különösen kedvezményes vámlehetőségeket jelent a magyar export számára. 3. Amerikai állami garancia a magyarországi magántőke-beruházásokra. (Folytatás a 12. oldalon.) Bush Kelet-Európában Új világpolitikai szakasz nyitánya? Ez volt a kezdet Mennyiben érzékelhető a külkereskedelmi forgalomban a legnagyobb kedvezmény elvének 1978. évi kiterjesztése Magyarországra? ► Az elmúlt két évben a forgalom értéke 500-600 millió dollár körül mozgott, a magyar export 1987-ben 308 millió, 1988-ban 314 millió dollár volt. Ha ezt az 1978. évi 80 millió dolláros exporttal vetjük egybe, a majd négyszeres növekedés egyértelmű válasz a kérdésre. Kevésbé lehetünk elégedettek a két ország közötti kereskedelem szintjével. Az Egyesült Államok éves importjának értéke 400 milliárd dollár, ez a hatalmas piac óriási lehetőségeket kínál egy kis ország exportőrei számára. Bár az összes magyar kivitelben számottevően emelkedett az USA-ba irányuló export részesedése, a 3 százalék igencsak kevésnek tekinthető. Hasonlóképpen kicsi — 2,2 százalék — Magyarország Amerikából származó importjának súlya a teljes magyar behozatalban. Milyen a forgalom összetétele? ► A magyar szállítások több mint 25 százaléka gép és szállítóeszköz — főként a Rába és az Ikarus termékei. További 25 százalékkal részesednek az egyéb feldolgozott cikkek — például az izzólámpa, a konfekció- és cipőipari gyártmányok, az üvegáruk és a gyógyszerek. Mintegy 20-20 százalékkal szerepelnek a magyar exportban a hagyományos élelmiszerek, valamint a főként acélárukból és vegyi cikkekből álló félkész termékek. A fejlett tőkés országokkal lebonyolított forgalom átlagos képéhez viszonyítva ez nem kedvezőtlen, holott sok kereskedő az amerikai piacot tartja a legnehezebbnek. ► Ami a szállítási feltételeket és azok betartásának számonkérését illetően igaz is. Viszont az USA piacán az igények skálája rendkívül széles. Svájc, Japán vagy Svédország szűkebb keresleti spektrumban igényesebb piac, Amerikában sok mindent az ártól függően lehet eladni. Úgy is fogalmazhatnék, az amerikai piacra könnyebb bejutni, de bent maradni annál nehezebb. Rendkívül fontos az adottságainknak megfelelő vevőkör megtalálása. Több magyar vállalat kudarcának volt oka az előbbiek szem elől tévesztése. Jelenleg egyébként az Egyesült Államokban 13 saját vállalati képviselet és 6 vegyes vállalat működik. A fő feladat azoknak a témaköröknek a megtalálása, ahol a nagyságrendi különbségek miatt nem kerül eleve behozhatatlan hátrányba a magyar szállító. Mondjuk, egy magyar szövetkezet terméke versenyképes lehetne, de abban a mennyiségben, amelyben szállítani tud egy nagyobb áruházi láncnak nem éri meg a magyar cég árujával foglalkozni. Tehát gyakran olyan „kezeket” kell keresni, amelyek nagyságrendben közelebb állnak a magyar partnerhez, adottságaik jobbak a magyar áruk forgalmazására. A földrajzi távolság mellett a magyar exportőröket a dollár néhány éven át tartó gyengülése is inkább a nyugat-európai piacokra terelte. Az amerikai valuta erősödése viszont kedvező hatással lehet vállalataink érdekeltségére. Még az exportnál maradva, a legnagyobb kedvezmény hosszabb időre történő vagy folyamatos megadása tehát tovább javíthatja a magyar vállalatok versenyképességét az amerikai piacon? ► Inkább úgy fogalmaznék, hogy a meghosszabbítás mennyiségi és minőségi értelemben is történhet. Mennyiséginek nevezem, ha a mostani egy év helyett három, vagy öt évre szavazza meg a törvényhozás. Valamivel nagyobb biztonságot jelent ez is azoknak az amerikai cégeknek, amelyek magyar vállalattól kívánnak vásárolni. Minőségi változást a legnagyobb kedvezmény meghatározatlan időre való megadása jelentene, hiszen ez egyértelmű jelzés az amerikai kormányzat részéről a kétoldalú kapcsolatok támogatására. Az amerikai elnök kereskedelmi különmegbízottja hatáskörébe tartozó, az általános preferenciarendszerrel foglalkozó albizottság június 7-én nyilvános közleményben hívta fel az érintett amerikai kormányzati és nem kormányzati szerveket, válaszoljanak: van-e kifogásuk az ellen, hogy Magyarországra és Lengyelországra kiterjesszék az egyébként fejlődő országoknak nyújtott általános vámkedvezmény — GSP — rendszerét. Az ajánlás elfogadása milyen előnyökkel járna? ► A vám árkalkulációs tényező, ha valaki a vásárló országban érvényes általános feltételeknél kedvezőbben exportálhatja áruit, változatlan eladási árak esetén is javíthatja jövedelmezőségét. Ha olcsóbban értékesíti termékeit, versenypozícióit erősíti. A GSP (Folytatás a 9. oldalon.) Magyar—amerikai kapcsolatok VONZD A TŐKÉT! Bush elnök küszöbönálló magyarországi utazása előtt az amerikai belpolitikai életben is megkülönböztetett figyelmet fordítanak a két ország politikai és gazdasági kapcsolatára. A korábbinál nagyobb érdeklődés nemcsak politikai, hanem gazdasági okokkal is magyarázható, az új magyar társasági törvény által kínált lehetőségek, a külföldi magánberuházásokra vállalt amerikai kormánygarancia és a legnagyobb kedvezmény elvének esetleges hoszszabb időre történő megadása nyomán adódó stabilabb piaccal. Hogyan alakulhatnak a jövőben kétoldalú kapcsolataink — erről kérdeztük Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettest.