Figyelő, 1991. június-szeptember (35. évfolyam, 23-39. szám)
1991-06-06 / 23. szám
Első ízben ismerteti a Figyelő az országban működő pénzintézetek rangsorát. Az 1990. december 31-i állapotot tükröző összeállítás az önálló jogi személyiségű — saját mérleg készítésére kötelezett — bankok (MNB nélkül), brókercégek és biztosító társaságok legfontosabb adatait tartalmazza. 39—46. oldal Ne csapjuk be magunkat 8. oldal Ki mit fizet? Igazán megreformált költségvetésünk csak úgy 5—10 év múlva lesz. De hogy mielőbb elindulhassunk a cél felé, az kell, hogy 1992. január 1-jén életbe léphessen az új államháztartási törvény. 18. oldal Áprilisban is lassan nőtt AZ 1991 ÉVI FOGYASZTÓI ÁSZAT VÁLTOZÁSA Az idei infláció kulcskérdése az, hogy az árak, a lakossági jövedelmek és a GDP alakulásának az év első harmadában létrejött viszonylagos egyensúlya az év hátralévő részében is fennmarad-e. 5. oldal Gazdasági jog Kizárás és vételi jog a kft.-nél 23. oldal MALÉV-JÁRAT, DE MERRE? A Malév szakszervezetei panaszos levelekkel ostromolják az illetékes minisztereket, tele a szakma híresztelésekkel, miszerint már a repülés biztonságát veszélyezteti a vállalat szétzüllesztése. Majd a napilapok váratlan cikkinvázióban teregetik ki a Malév belső gondjait. És mindezt a küszöbön álló privatizáció előtt. Ez már Déri Tamás vezérigazgatónak is sok volt, s nagy hirtelen sajtótájékoztatót hívott össze a múlt héten. Mondandójának lényege az volt, hogy a Malév az egyetlen stabil, nyereséges légitársaság Európában és az őt, valamint a vállalatot ért támadások hátterében minden bizonnyal azoknak a személyeknek és cégeknek a sértettsége áll, akiket elbocsátottak, illetve amelyekkel nem kötöttek üzletet. Az ilyesféle konfliktusokat azonban az előrejutás érdekében fel kell vállalni. Munkatársunk néhány részletkérdésre kért választ az érintettektől. (PS’ 18. oldal.) Hol landolnak? A LŐRINCI HENGERMŰ MONOPOLHELYZETE KETTŐS KÖTÉS Míg korábban a központi gazdaságirányításnak volt nagy befolyása a Lőrinci Hengermű tevékenységére, kft.-ként ma a Dunai Vasmű (DV) bábáskodik felette. A fenti megállapítás egy végzős egyetemista szakdolgozatából való. Rátapintott a Lőrinci Hengermű problémájának a lényegére, a társaság mozgásterét ugyanis valóban a vasmű határozza meg. Egyfelől mint az 1990 februárjában létrehozott kft. 100 százalékos tulajdonosa. Másfelől a DV Acélmű Kft. a lőrinci gyár szinte kizárólagos alapanyag-szállítója (korábban volt szovjet import is). Mint tulajdonosnak, a Dunai Vasműnek nem érdeke, hogy megbénuljon a lőrinci gyár működőképessége. Ám mint szállító, a kft. tartós fizetésképtelensége miatt az idén több hétre megtagadta az alapanyag-szállítást. Miért nem tud fizetni a hengermű? Mert a vevők sem fizetnek. Csakhogy amíg a Dunai Vasmű képes az érdekeit érvényesíteni a Lőrinci Hengerművel szemben, a kft. ugyanezt nem teszi meg vevőivel, a Ferroglóbusszal, a Rábával, a bányavállalatokkal, a Ganz Danubiussal. Holott a magyar piacon a Lőrinci Hengermű kizárólagos tevékenységével, a 8 mm-nél vastagabb lemezek gyártásával monopolhelyzetben van. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a lemezgyártás évről évre növekedjék. A növekvő költségek egyszerű továbbhárításával pedig a nyereség megmaradt, sőt 1989-ben megugrott. A tavalyi nyereségcsökkenés már azt jelzi, hogy az egyre súlyosabb likviditási gondokkal küzdő megrendelők az áremeléseket már nem tolerálják. A hengermű monopolhelyzetéből tehát a jövőben semmiképpen nem származik stratégiai előny. Egyes becslések szerint a likviditási válságot és ezzel kölcsönös összefüggésben a piaci mélypontot 1991 második felében éri el a vállalat, mert valóban veszélybe került az évi 160 ezer tonnás termelés. A felszabaduló kapacitások ideig-óráig kitölthetők bérmunkával, de a nyereség biztosan tovább zuhan. Ahhoz, hogy a cég túlélje ezt az időszakot, elsősorban sikeres marketingre lenne szükség! (S emellett sok egyébre: a 600 fős létszámon belül a fizikaiak arányának növelése 450 főre. A 60—80 százalékban nullára leírt géppark cseréjéről nem is szólva!) Stratégiai döntéseket és tízmillió forint feletti gazdasági akciókat a kft. a vasmű jóváhagyása nélkül nem hozhat és nem hajthat végre. Ami a kft. gazdasági igazgatóhelyettesében fogalmazódott meg: „Az ügyvezető igazgató nem a piaci körülményekhez alkalmazkodik. A vasmű vélt, valós vagy sugallt érdekeinek a maradéktalan érvényesítése a meghatározó számára.” (Összeállításunk a 7. oldalon) FIAT JUSTITIA, PEREAT MUNDUS? Legyen igazság, vesszen a világ — részben ez a tartalma az Alkotmánybíróság válaszának a köztársasági elnök kérdéseire. Az igazság mindig relatív, de egy elfogadott törvény semmiképpen se kerüljön ellentétbe az érvényben levő Alkotmánnyal. Előre lehetett látni: ha a privatizáció során nem az adott helyzetből indulunk ki, vagyis ha reprivatizációra és/vagy kárpótlásra kerül sor, az bonyodalmakat fog okozni. Ma a kormányzat, sőt az egész ország elveszni látszik a kárpótlás okozta útvesztőben, ami akadályává válhat annak, hogy az ország közös erőfeszítéssel megkísérelje a kitörést a súlyos gazdasági válságból. Mitöbb: a kárpótlás csakis igazságtalan lehet, mert a vétlenekkel nyújtatnak megkérdezésük nélkül „erkölcsi kötelezettségként, méltányosságból” javakat a korábban kárvallottaknak. ( KT 4. oldal.) AZ EGYEDÜLI „HÍD”-SZEREP? A lakosság számára ma már az utcai (vagy más nem-hivatalos) váltás, illetve a külföldiek számára valuta ellenében nyújtott szolgáltatás szinte az egyetlen valutaszerzési lehetőség, amellyel egyre nagyobb mértékben él is. A nyolcvanas évek elején Magyarország a világ szolgáltatásexportjában az árukivitelnél még kisebb arányban részesült, de ez a mutató az évtized végére megfordult. Igaz, a szolgáltatáskivitel aránya főként azért emelkedhetett igen gyorsan, mert 1988-ig az áruexport lényegében stagnált. Ennek ellenére a jelenség mindenképpen figyelemre méltó, különösen, ha azt is tekintetbe veszszük, hogy a szolgáltatásexport hivatalos adatai erősen alá vannak becsülve. Ennek több oka is van. Ma már ismeretes, hogy a folyó fizetési mérlegek az előző évtizedben — amikorról egyáltalán léteznek publikált adatok — bonyolult és követhetetlen bűvészmutatványokkal, 10—100 millió dollárok ide-oda dugdosásával készültek. Noha ezek a manőverek elsősorban az árukereskedelem és a tőkejövedelmek (kamatok) adatait érintették, biztos, hogy a szolgáltatáskereskedelem tételeit sem hagyták érintetlenül. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy az 1990 tavaszán publikált új, visszamenőlegesen kiigazított számok a szolgáltatáskereskedelem tételeinél is sok esetben különböznek a korábban közölt adatoktól. (PST 9. oldal.)