Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1835-03-07 / 1. szám
1. Ara (Martius’ ?-kén) Czélja az életre megkívántaké ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése, és tudományos oktatás. Megjelen minden szombaton. Előfizethetni reá a’ kiadás’ helyén kívül minden posta- hivatalnál , könyvárosoknál ’s vidéki beszedőknél, kik aztán a’ példányokat is kiosztják, az egész évi folyamat valami 110 kömetszésű é s külön hozzá csatolt képpel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyvárosoknál 5 for. 31* kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel f. forint p. p. Esztendő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. mindennemű Második évi folyamat. Árpád. Néplevelünk’ másod-évi folyamatát nem kezdhetjük ide illőbb tárgyon, mint hazánk’ alapítójának életirásán, mellynek mind azokat érdekelnie kell, kik az alapító’ szerzeményében élnek, ’s az általa hagyott legdrágább örökség’ javaiban mindennap részesülnek. Kinek keblét nemesb érzés foglalta el, sokkal inkább tudja, mint sem szavakkal festhetnék, mi légyen a’ haza ? ’s mit érdemeljen annak szerzője, ki a’ legbecsesebb földi jót hagyói számára. A’ jobb emberi szív mind annyiszor hálaérzetre buzdul jóléte’ szerzője iránt, valahányszor a’ boldog jelen’ örömei feszítik keblét, ’s mind az, mit a’ honnak köszönhet egy polgár, két legnagyobb jóltévőjét juttatja eszébe, a’ haza’ szerzőjét, ’s jelenkori fentartóját; mindenik iránt határtalan ragaszkodás és tisztelet ragadja a’ hálás szívet, mert polgári léte ezektől származik. A’ magyart már csak neve is lelkesedéssel tölti el Árpádnak, ’s ugyanazon pillantatban kétszeresen ihleli az örvendetes gondolat, hogy mostani legkegyelmesebb fejedelmi atyjának ereiben is a’ honszerző Árpád’ vére foly; ennek ereiben, kinek szelíd kormánya alatt a’ polgárisodás’ fentebbi fokára hágott nemzetünk ’s mintegy másodikszor uj, a’ míveltség’ jótékonyabb ’s enyhébb körébe emelt hazát nyert. Egy oly népet, melly erejét érzi, melly lakjából kiszorítatik és sehol sem talál maradandó helyet, hőssé teszen a’ kétségbeesés, néha győzhetetlenné is. Ilyenek voltak a’ paczinákok, kik a’ Jaik és Volga közötti legelőkről kiszórhatván, a’ Lebediában élt magyarokat támadták meg, kik nem az erőnek, hanem a’ nagyobb számnak engedve az Atel-közbe vándorlottak. A’ paczinákok csákánja átlátván, mily fontos lenne ezekkel szövetségbe lépni, felszólítá őket, küldjék hozzá fejedelmöket. Almos helyett Lebed, más névvel Előd mene el. A’ csákán azt az ajánlatot teve neki, hogy őt a’ magyarok’ fejedelmévé teszi, ha az ő felsöbségét elismeri. Sok példája van történetinkben a’ tántoríthatatlan hűségnek és egyenes gondolkodásnak, Lebed adta az elsőt. A’ hatalmas szomszéd’ pártfogását nem tartván megvetendőnek, de egyszer’smind tudván, mit fogadtak a’ magyarok Álmosnak, hogy mindig nemzetségéből választandják fejedelmöket, elhárító magáról az ajánlott méltóságot, ’s Árpádot, Álmos’ fiját, ajánló, kit a’ csákón szinte örömest fogadott. A’ magyarok sokat tartottak a’ függetlenségre, de megtanítván már őket a’ tapasztalás, mily sokat tehet az egyesült erő, elvállalók a’ csókán’ ajánlatát, ’s a’ Bodrog és Tisza közötti rokonikkal egyesülvén, felemelék Árpádot a’ paizson , mint az egész magyar nemzet’ fejedelmét. Nem sokára alkalma találkozott Árpádnak megmutatni, hogy választásuk nem méltatlanra esett. A’ Bolgárok' királya, Simeon, háborúba keveredett a’ bölcs Leó császárral. Ez a’ magyarokat segítségre hivta, ’s Bolgárország a’ pusztítás’láthelyévé lön ; Simeont kegyetlenül lealázta Árpád, ’s békességet koldultatok vele a’ bizantziumi császártól. Arnulf császár meghalta ezen győzedelmet, ’s minthogy Svatoplukkal neki is háborúja volt, meghívta a’ magyarokat , de mivel saját népei nem gyámoltták a’ vitézeket, óhajtott győzedelemhez nem jutott. A’ magyaroknak azonban annyi hasznuk volt ezen táborozásból, hogy a’ felséges földet, hová utóbb letelepedtek, megismerték. Az alatt Simeon szövetségbe lépett a’ paczinákokkal és kiszorító Atelközből az otthon maradt magyarokat, kik a’ mostani Erdélybe jöttek, hol Székely név alatt máig fenvagynak. Visszatértében meghalta ezt Árpád , s nem tartván fáradságra méltónak visszaszerezni az elvesztett hazát, a’ Tisza ’s Bodrog közt telepedett le, melly földet már atyja, Álmos elfoglalt volt.