Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
bérgyilkos Zotmundja, tökéletesen gátlástalan, ám szentimentális szerelemre gyűlő zsoldoskapitányként. A Zsigmond királyt megszemélyesítő Balázs Péter megfelelő színeket talált a rémült, esetlen fogoly ábrázolására, de nem nyújtott hiteleset a feltámadó reménykedés, a célratörő, kemény politikai hamiskártyás megszületésének perceiben. Dikcióján sok javítani, alakítani valót érezni. Viszont csiszolt, érzékletes alakítás Dobák Lajosé, a rókalelkű Kanizsai érsek képében. Szekeres Ilona kissé merev, a lenge erkölcsű szerető, Zsuzsanna nem túl hálás szerepében. Meszléry Judit megfelelően titokzatos, érzéki „falusi vadvirág”, Demjén Gyöngyvér rövid színpadi idejét kedves idézőjelek közt tölti el, mint nagyvérű, nagyambíciójú Borbála. G. P. KECSKEMÉT László király Föltámasztani elfelejtett írókat a nem is annyira szegény magyar drámairodalomból — tisztes feladat. A hányatott életű, tragikus véget ért Czakó Zsigmond, a múlt század ifjan meghalt, romantikus drámaírójának ébresztése azonban úgy tetszik, inkább kegyeleti-önképzőköri probléma, mint az élő színház sikere. Huszonhét évet élt (1320—1847), a Nemzeti Színházban akkoriban sikerrel eljátszották „Végrendelet” és „A kalmár és tengerész” című darabját. Dicsérték már akkor is költői nyelvét, gazdag fantáziáját — most Buda Ferenc vállalkozott arra, hogy maivá teszi Czakónak „László király”-át. Megintcsak a szándék, az útkeresés, anélkül, hogy az előadás megindokolná a dráma portalanítását. Felvillannak benne tehetséges pillanatok, néhány finoman rajzolt jellemvonás, de az egész széteső, a drámai összecsapás inkább a Feszty-körképre emlékeztet, mint a kemény valóságra, mondanivalója nem hat ma már. Turián György rendezése hagyományos stílust teremtett egy remek modern színpadon (Csinády István tervei), drámai atmoszférája az előadásnak viszont nem volt, amint hiányzott az indok is, hogy miért választották éppen e drámát ébresztésre. Sokat kezdeményező színház a kecskeméti Ka-tona József Színház, de ezúttal az arany keresők aranyfelés nélküli erőfeszítésének voltunk tanúi. Patetikus, korszerűtlen játék az elismerésre méltóan fáradságos vállalkozás következménye. A színészek azt kényszerültek megvalósítani, tehetségesen, de csak néhány tehetséges pillanattal, így hát nevük felsorolása inkább a tiszteletadást jelezze, mint az elemzést. Forgács Tibor, Fekete Tibor, Piróth Gyula, Csomós Mari, Major Pál, már sokszor bizonyított jellemző ereje, Greguss Ildikó gazdag jelmeztervei kellemesen feledtették olykor, hogy, sajnos, a fölfedezés ezúttal elmaradt. (d. I. JUDIT: Ronyecz Mária, Győry Emil és Antal Anetta a Pécsi Nemzeti Színház előadásán LÁSZLÓ KIRÁLY: Piróth Gyula és Forgács Tibor a kecskeméti Katona József Színház előadásán .