Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

Törőcsik tehetsége kivirágzott — mondja Grigorij Konszkij Grigorij Konszkij, a moszkvai Művész Színház főrendezője két­szer is rendezett a budapesti Nem­ ’­zeti Színházban. Az ő nevéhez fű­ződik az emlékezetes sikerű szovjet dráma, a „Tanya”, és az „Élő holt­test” rendezése. Nemrég a Magyar Színházművészeti Szövetség meg­hívására, Vaszilij Guszevnek, a Szovjetunió Színházművészeti Szö­vetsége titkárának társaságában tíz napot töltött Budapesten. — Budapest a második otthonom — mondja. — Európa és a világ színházainak erős mezőnyében, a magyar színházművészet kivételes helyet foglal el, éppen ezért min­dig öröm találkozni a rendező kol­légákkal, színészekkel. Tíz nap alatt jó néhány nagyszerű előadást láttunk Budapesten, a „Stuart Má­­riá”-t a Katona József Színházban, a „West Side Story”-t a Fővárosi Operettszínházban és Rozov „Futó­pályán” című színművét a József Attila Színházban. A legnagyobb meglepetés azonban Törőcsik Mari. Tíz évvel ezelőtt rendeztem. A „Tá- S­nya” volt az első nagy színpadi szerepe. Most érett, sokszínű drá­mai színésznőként láttam viszont a „Varsói Melódiá”-ban. Kivirág­­i­zott tehetsége olyan kvalitásokat mutat, amelyeket tíz évvel ezelőtt még én sem­ éreztem. És mennyi új név, sokat ígérő tehetség! Iglódi István, színészként is, rendezőként­­ is, meg Sztankay István, Koncz Gábor. Grigorij Konszkij elmondja még, hogy a moszkvai színházak nagy-­­ részt a tavalyi repertoárt játsszák, a bemutatók sora most következik. A legfrissebb esemény a Mosszov-­­­jet Színházban Dosztojevszkij „Bűn­­ és bűnhődés” című regényének­­ újonnan dramatizált változata, a „Pétervári látomás”, Jurij Zavad­­szkij rendezésében. P. J.­­ S­okat vitatkoztak Hamlet alakján. A három fő vitatéma hősünk ko­ra, fizikuma és őrülete körül ala­kult ki. Fantasztikus, hogy a királyfit hol húsz, hol pedig harmincöt évesnek tartották. Holott kora a lehető legpontosab­ban benne van magában a szöveg­ben. Íme néhány replika a híres sír­ásójelenetből : „HAMLET: Mióta vagy sírásó? ELSŐ SÍRÁSÓ: Az esztendő min­den­napjai közül az napon adtam rá magamat, mikor néhai Hamlet kirá­lyunk legyőzte Fortinbrast... Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet vi­lágra lett, tudja, az, aki megbolon­dult ...” És kissé később, szerzőnk hozzáte­szi: „...itt Dániába, hol én har­minc esztendő óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember.” Tehát Shakespeare szerint Hamlet harmincéves. De a kritikusok még mindig vitatkoznak. Szeretnék, ha fiatalabb volna. Azt mondják, hogy Shakespeare az V. felvonásban har­minc évesnek mondja, de a darab elején ifjabbnak gondolta, továbbá, hogy figyelmetlenségből származó té­vedésről van szó, meg így meg úgy. Véleményünk szerint Hamlet igenis harmincéves, ha egyszer a szerző ennyinek mondja. Persze, fiatalabbnak tetszik, mert nem férfias, mert értelmiségi, s nem olyan tagbaszakadt, mint édesatyja, s nem olyan kicsattanó, mint édes­anyja; nem szőrös, mint az udvaron­cok, nem dagadt, mint Polonius, nem olyan vállas, mint Laertes. S ezzel el is érkeztünk a második problémához: a cikk írója, Marcel Pagnol francia író és filmrendező, akadémikus az idén tölti be hetvenötödik életévét. Színpadi művei világsikert arat­tak, a legtöbbet az író saját ren­dezésében, a film vásznán is vi­szontláthatta a közönség. Marcel Pagnol neve hallatára a film olyan klasszikus alkotásai jutnak legelőször eszünkbe, mint pél­dául „A pék felesége” vagy „A kútásó lánya”. A kitűnő író a mi­nap Shakespeare „Hamlet”-jéről tett közzé cikket; ennek legérde­kesebb részleteit közöljük: milyen volt a helsingöri herceg fizi­kuma? Egy rosszul értelmezett sor mind­máig tartó vitát szült. Karcsú volt vagy pókhasú?... Az utolsó jelenetben, mikor Ham­let vívótőrrel párbajoz Laertesszel, a királyfi nagyon liheg és homlokáról verették gyöngyöt. A királyné, véget akarván vetni a bajvívásnak, odaszól a királynak: He is fat and scant of breath. Ó, ez a fát! Erre hivatkozva több magyarázó azt állította, hogy Ham­let kövér, elhízott és nehezen lélegző volt. Több kritikus és nem egy szí­nész még azt is hozzátette, hogy Ham­­letnek pókhasa volt. Nem nehéz rá­jönni, hogy ezek a bajnokok maguk is hasat eresztettek, mint Burbage, ki igazán zseniálisan játszotta Hamlet szerepét, de olyan volt, mint egy üvöltő hordó. A sovány kritikusok és a karcsú színészek megrémültek ettől a faj­tól. Szerették volna átalakítani faint­­té, illetve hoz­zá. Sajnos, ez a faj na­gyon jól olvasható minden Shakes­­peare-kiadásban. Elképzelhetetlen, hogy sajtóhiba volna. Először is azért, mert Shakespeare szenvedélyesen szerette a műszaki szavakat, s mindig a lehető legpon­tosabbat választotta. Kitűnően ismeri a kőmívesek, az orvosok, a varázslók, a hajóácsok, a madarászok szavait. És nagyon is nyilvánvaló élvezettel hasz­nálja őket. A királyné szavainak értelme te­hát ez: nincs formában, kifulladt. Három-négy fonttal kövérebb a kel­leténél, ezért izzad oly nagyon. Ezzel Marcel Pagnol: HAMLET

Next