Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

Randevú Budán a Parlamenttel szemben eszpresszóban BEM RAKPART 30 (Xifutra 10-től 22 óráig) ■ RAMNOISEIAH 1­1 • A esti­ pest programo­ti­k Moulin­e Rouge VI. Nagymező utca 17. T: 127—7*3 DJ műsor, premier! JUBILEUM 75 SHOW Asztalfoglalás: 127—7*3 L Széna tér 7. T: 355—152 Óriási siker: 75—100 KÖRHINTA dalok, táncok, humor 1*00—1*59. Tátrai Mariann, Pálffy Zsu­zsa, Juszt Judit, Vasadi Zsuzsa, Pollák Laci, Su­­zy, Vivien, Rónaszéky And­rás, Szegő Tamás, Gerard Laboch, Czeglédi László, 1 és 1/1 Kósa Zene: Hegedűs-Szajkó trió Olcsó, egységes italárak: minden rövidital 15.— Ft külföldi ital 30,— Ft (Vasárnap zárva) a XIL Márvány utca 19. T: 159—051 Február 4-től új műsor: BUBORÉK Műsorkezdés 11 és 12 órakor Fellépnek: Felföldi Anikó, Bus Gyula, Herényi Gabi, Tass­ Viktória, Octavio Paccio, Bordás Éva, Suzy­ Vivien EMKE VI. Lenin krt. 2. T: 220—589 Február 5-től új műsor: KETTŐT FIZET, HÁRMAT KAP 11- kor Erdődy Kálmán show Medgyessy Máriával 12- kor Németh József show Kornay Mariannal 1-kor Utol-show Közreműködnek: Gaál Gabriella, Kurucz Mari, Megyeri Mari, Cserni Márta, Kardos Edit, Dékány Éva, Nádai Pál, Bocskay Gyula Zene: Jávori Vilmos és zenekara Vasárnap gálaest Syrrarai V. Aranykéz utca 5. T: 185—553 Zene, tánc reggel 5-ig A Tarany—Cseke duó ját­szik, Gonda Erzsi énekel VI. Népköztársaság útja 55. Tel: 125—810 Január 3-tól új műsor: BAL A SAVOY BABBAN Cseh Viktória, Radics Lász­ló, Rónaszéky András, Éva Sorg, Andrea, Lilly és Hol­­lay és a Savoy tánckar: Bittera Judit, Kovács Gab­riella, Túri Éva, Muskát László, Rónaszéky György Zene: Trió Elastic Szerdán gálaest Casanova I. Batthyány tér 4. Gaál Gabriella, Kerényi Gabi és a Martiny—Svarba duó (Vasárnap zárva) Színészek mesélik... A főiskolán Gellért Endre osztályába jár­tam. A nagyszerű, szigorú tanár hallat­lanul fontosnak tartotta a töretlen színészi átélést. Úgy vélte, ha csupán egy mon­datot mondunk a színpadon, akkor is vi­gyázzunk a kellő lelkiállapotra s a színészi intenzitás folytonosságára. Egy alkalommal egymondatos szerepet „alakítottam” az egyik helyzetgyakorlat­ban. Az etűd mindössze néhány másodper­cig tartott. Egy parasztlányt játszottam el, aki elbúcsúzik anyjától, hogy a fővárosba siessen. Anyámat Psota Irén „játszotta”. A jelenet mindössze pillanatokig tartott. „Anyám” — sikoltottam Psota Irén felé, letérdeltem előtte, szoknyájába rejtettem fejemet, majd felállva így folytattam: „Én elmegyek.” És zokogva kiszaladtam az aj­tón. — Milyen jó volna — mondottam egy al­kalommal próba közben az osztálynak —, ha ebben az etűdben csehovi hangulatot teremthetnénk. Például, ha a mondatom közben egy kakukkos óra hangját lehetne hallani. A gondolatot, az ötletet az osztály elfogadta, de én magam vállalkoztam az óra megvalósítására. Gellért kérte a jelenetet. És ezt látta: — Anyám — vetettem magam Psota ölé­be. — Felhangzott két kísérteties kakukk­szó — felálltam s így szóltam: — Én el­megyek. — Azzal kirohantam. — Kitűnő — felelte a tanár, arcán egy nyomozó feszültségével. — Most azonban kérem, ismételjük meg a jelenetet. Megtörtént. — Most csak azt árulják el — nyomozott tovább Gellért —, kinek az ötlete volt a kakukkszó. Büszkén álltam fel, s dicséretet kaptam. — És most a végső titkot szeretném megfejteni — folytatta Gellért. — Hogy ki volt az, aki kakukkolt. Elszontyolodva álltam fel és nem kap­tam dicséretet. — Nem bánom — fejezte be detektív­­munkáját Gellért —, megadom a jó osz­tályzatot, de arra megkérem, hogy legkö­zelebb csupa jóindulatból két sírás között Psota ölében ne kakukkoljon nekem. Higy­­gye el, túl sok egy színésznek ez a többlet­­munka ... a minden szerénytelenség nélkül mondha­tni rám, hogy életem legnagyobb sikerét a „Bál a Savoyban” berlini premierjén arattam. Persze, ez nemcsak az én sikerem volt, hanem Ábrahám Pálé, Alpár Gittáé és Dénes Oszkáré is. Tehát a magyaroké! Az első felvonás után vagy tizenötször kö­szöntük meg a tapsokat a rivalda előtt. Nagyon boldog voltam és ugyanígy a part­nerem is. A második felvonás még az elsőnél is nagyobb sikert hozott. A szünetben, a har­­­­madik felvonás előtt, ismét sok látogató BÁRSONY az öltözőbe, köztük a kövér Szenes, a RÓZSI Berlinben élő, mindig viccelő és kedvesen gonoszkodó magyar kabarékomikus is. Szenes Ernő megölelt és áradozva mondta: „Rózsikám, csodálatos voltál! Nem akarok kérkedni vele, de én már a második pró­bán megmondtam, hogy példátlan siker lesz az Ábrahám-premieren!” Boldogságtól remegő hangon válaszoltam: „Valóban, azt mondtad, drága Emőkém!” Erre ő jelleg­zetes mozdulattal széttárta a karját, kajá­nul így szólt: „Sajnos, ezúttal tévedtem...” SZEMES MARI 21

Next