Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ A kritikus jegyzete: A képernyőn „lapozgatva MIELŐTT NAGYOBB fogalomzavarba kevered­nék ezzel a címmel, sietek megmagyarázni, hogy csu­pán képletesen értem. Lapozgatni könyvben le­het. De annyira féltették az irodalmat a televízió­tól, annyiszor óvták az ol­vasót a képernyő nézésé­től, hogy bizonyos jó ta­pasztalatok után öröm ki­jelenteni: a tévé jól lapoz­gat az irodalomban. Bizonyosan akad ember, aki az eddigi kevés olvasás helyett már semmit se ol­vas, kielégíti a látvány. De az olvasás megszállottjai, hívei, professzionistái ér­deklődéssel figyelik a meg­elevenedő hősöket, amint versenyre kelnek a fantá­ziával, és a nem olvasó tö­megek is kedvet kaphat­nak egy-egy könyvhöz, be­lekóstolnak az irodalomba , és ez jelentős nyeresége, semmi más módon el nem érhető eredménye a köz­­művelődésnek. Egy hét műsorából hat értékes irodalom ihletésű műsor bizonyítja ezt. (Hár­mat csak megemlítek kö­zülük: Gábor Andor Ho­tel Germániá”-ját, a tévé­­film-ismétlést, Illés Endre ,,Törtetők”-jét, az írónak ezt a remek vígjátékát színházi közvetítés adta a Madách Színház Kamara­­színházából, és Balzac: „El­veszett illúzióik”-jának most induló francia tévé­film­sorozatát.) A SZERB ANTALRA EMLÉKEZÜNK az író tra­gikus halálának negyedszá­zados évfordulóján jól ele­venítette fel a sok műfaj­ban munkálkodó alkotót. Különösen fontos, hogy az irodalomtörténészt se fe­lejtették ki a műsorból : ez a legkevésbé látványos, a legnehezebben képernyőre varázsolható műfaj mégis­csak Szerb Antal java mun­kásságát jelenti. A Buda­pesti kalauz Sinkovits Im­re tolmácsolásában és a be­vágott képek ötletességével jól élénkítette a műsort. A novella adaptáció illusztra­tív maradt, Káló Flórián nem remekelt a munka elől munkába menekülő író alakjának megformálásá­val. Müller Magda szer­kesztő a gondos válogatás­ba talán inkább egy em­lékeztető jelenetet illeszt­hetett volna a nemrégen ment, nagy sikerű VII. Oli­vérből. A TÖLTSÖN EGY ES­TÉT O’HENRYVEL! né­met feldolgozású novella­füzér két ok miatt érde­mel figyelmet. Az egyik: milyen röviden, de mégis hatásosan tudták felidézni a novellák légkörét. A má­sik: minden epizódban egy-egy kitűnő, jellegzetes, élesen karakterisztikus fi­gurát mutattak be. Így a novellák a képernyőn is él­tek. Az igazán jó próza legnagyobb csodája az alakteremtés, az emberáb­rázolás. Természetesen a leírt mondatokat nem le­het átvenni egy filmben — pótolni kell az író eszkö­zeit a megváltozott műfaj művészetével. Az O’Henry­­novellák lényegéről nem­csak a történetek vallottak, hanem az abban mozgó emberek, akik az író mun­kásságának szellemében villantottak elénk egy kü­lönös világot, annak jelleg­zetes hőseivel. A szinkron­rendező Sipos-Varga Éva feledtetni tudta, hogy nem magyar filmet látunk, pon­tosan illeszkedő, kifejező színészválasztásával. A NYITOTT KÖNYV az irodalmi adásoknak vi­szonylag új és sikeres for­mája. Eddigi produkciói alapján az irodalmi cso­port legszerencsésebb vál­lalkozásának tartom. A leg­főbb érdem Ratkó István szerkesztőé. Pedig az el­mondható sok jó mellett vannak a műsornak gyen­géi is. A műsorvezető sze­repe nem tisztázott: csu­pán protokolláris bemuta­tó, konferanszié szerep az övé, avagy a vitathatatlan igazságot kell képviselnie? — mindenképpen hálátlan feladat. A kritikusok (Ung­vári Tamás és Faragó Vil­mos) szabadabban cseveg­hetnek, bár vitájuk elég óvatoskodó, s fenntartásai­kat is dicséret formán mondják el. Jókai Anna: „Tartozik és követel” regé­nyét mutatta be a Nyitott könyv. Az epizódok való­színűleg csak ízelítőt nyúj­tottak a cselekményből, többre nem is futotta az időből. A két főszereplőt azonban érzékletesen, jól keltette életre Gaál Albert rendezésében Császár An­géla és Bujtor István. A két magatartásforma, a két egyéniség különbözőségét pontosan megmutatták. Ha jól értettem — hiszen a regény még nem olvasható, és ez a frisseség dicséri a műsort — ez a könyv lé­nyege. A kétféle fiatal szembesítése egymással és a világgal. Bujtor István egyre magabiztosabb szí­nész, Császár Angéla pedig A „Tartozik és követel” két főhőse, Miklós (Bujtor István) és Ildikó (Császár Angéla) ígéretesen jó jellemszínész, Ildikó báját és ridegségét, kiszámíthatatlanságát és számító realizmusát egy­aránt hitelesen keltette életre. Gáli István A fiatal házaspár lakás­adónője, Tarbuczné: Lade­r­­evszky Margit TV-fotó: Komáromy Gábor 27

Next