Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám

Készülő filmek Rendezők: A­hhoz, hogy reggel nyolcra „forga­tásra kész” legyen a stáb, hatkor reggel kigördülnek a garázsokból a te­herautók. Amikor a rendező nyolckor megérkezik a színhelyre, díszletesek, világosítók, műszakiak már másfél, két órája dolgoznak. Ezen a koranyá­ri, napsütéses reggelen a MAFILM diszpécserszolgálata három pesti for­gatást tüntetett fel a házihasználatú, összesített stencilen. A Lumumba ut­cai központi telep már szinte kiürült. A „színhelyeken” folyik a munka. Vagyis . . . Patakparlott A riportert, aki ezen a reggelen a MAFILM-kocsik útját követte, külön­leges pech üldözte, de ezenközben a különleges privát szerencse is nyomába szegődött — felfogás kérdése az egész. Banovich Tamás—Garai Gábor Balas­­si-filmjének egyik idilli szépségű je­lenetének felvételéhez igyekezett, s a temesvári rétek selymes zöldjét ezút­tal a Rózsikaforrásnak nevezett budai környéken kereste, a filmgyári előre­jelzés helyén. A különleges privát sze­rencse: a nyári reggel. Kristályos tisz­taságú levegő, a hosszú tél után hisztérikus burjánzás, erdős liget... Miközben a filmgyári teherautókat ke­resem, kötelességszegően, s szinte lel­­kiismeretfurdalástól űzve telepszem le egy korhadt fatönkre; harsog a nap­fényben a százféle árnyalatú zöld, a sárgászöldtől a rozsdabarnás árnya­latúig. Lenyűgözve a budai hegyvidék ismerős és mégis mindig meglepően szelíd szépségétől, pillanatig szinte el­felejtem, hogy nem kirándulni jöttem. Aztán távolabb, a mocsári gólyahír sárga tenyészetein, s a csalán lila bok­rain is túl, a tavalyi avarral fedett gyalogút kanyarulatánál elütő színű, smaragdzöld gyepszőnyeget látok. S amint oda ballagok, hogy szemügyre vegyem a különös természeti tüne­ményt, néhány filmgyári embert lá­tok, egy csövet szállítanak, a távolabb álló teherautóra. Előttem a Rózsika­­forrás vize, zuhataggá kiépítve, har­sányzöld, gyönyörűséges­ bársonygyep­­pel körítve-bélelve: mi van itt? — Itt kérem, máma nincsen forga­tás ... Úgy volt, hogy lesz, de nincs. Kiépítettük ezt a patakot, ebben für­dik majd Losonczy Anna. Balassi meg onnan lesi a bokorból... Nézem a „színhelyet”, elismerően: a technikusok kertművészete igazán gyönyörű környezetet teremtett a jele­nethez. — Csakhogy beteg lett a művésznő. Influenzás. Így aztán most elvisszük a vascsöveket, amivel a vizet vezettük. Még ellopnák, mire felvétel lesz. . Hát ez meg különleges pech a for­gatást kereső riporter számára: Lo­sonczy Anna fürdése ezúttal elmarad. Gondolatban gyorsan jobbulást kívá­nunk Beáta Tyszkiewicznek, a kitűnő lengyel vendégművésznőnek. És to­vább indulunk, nem messze innen, Szentendrén forgatja Mamcserov Fri­gyes a Csak egy telefon című Fehér Klára-szatíra néhány jelenetét. Csak­hogy . . BALASSI — Itt fürdőzik majd Lo­sonczy Anna — ilyenné alakították át a felvételekhez a Rózsika-forrást... (A riport képeit Kotnyek Antal ké­szítette) CSAK EGY TE­LEFON — „Majd a miniszter ezt is elintézi” — dalol­ják a kissé kapatos helyi hatalmassá­gok ... (Felvétel a szentendrei utcán. A jelenet szereplői: Szendrő József, Szirtes Ádám, Hor­­kay János és Ve­­rebély Iván) Ruttkai Éva és Gábor Miklós — az új magyar filmszatíra két főszereplője

Next