Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
GÁCH MARIANNE Színházról színházra Európában Zenei találkozások Londonban SZÍNHÁZI ÉLMÉNYEIMET EZEN A HÉTEN zenei beszámolóval szakítom félbe. Az Istenek alkonya eszményi előadásán a Covent Gardenben, William Mann, a Times zenekritikusa, a neves Wagner-tudós meghívott páholyába. S a szünetben, amikor az előadás zenei megvalósítását, Soltit magasztalja, kesereg, hogy a színpad meg arendezés elavult, mert már nyolc- vagy kilencesztendős, holott évenként kellene felújítani. „Ha kétszer mondjuk ugyanazt, elveszti az újdonság varázsát és erejét.” Majd hirtelen felragyog és élénken integet: „Nézze, ott a Kabos Ilonka, igen, ott az intendáns páholyában... Én is a növendéke voltam.”. Muzsikussal nem beszéltem Londonban, hogy Kabos Ilonka nevét ne említette volna. S amikor felkeresem csupa zene, gyönyörű otthonában, megint csak az Ady-verse jut eszembe. Neki dedikálta: „Kabos Ilonka, kedves kis húgomnak”. Hogyan is kezdődött? Kezei, fehér, kis virágok ! Borzas, barna fejemre hulltak ...” Az egykori „Fehér lyány virágkezei” ma is szépek, fehérek, és ma is világhírűek. A nagy zongoraművésznő a New York-i Juilliard iskola legnevesebb tanára, zarándokolnak hozzá a fiatal művészek, hogy előjátsszák műsorukat, mielőtt pódiumra lépnének. Amikor nála voltam, ketten is telefonáltak: a francia Pascal Rogé, meg a spanyol Joaquin Achucarro. — Az évnek csak a felét töltöm New Yorkban, a többit Londonban. Itt is várnak növendékeim. S különben is, megrögzött , európai vagyok. Ámbár Amerikában is szívesen tanítok, mert a sok és különféle náció fiataljaiból érdekes tehetségek kerülnek ki. Nyáron Svájcban vezetek kéthetes mesteriskolát. Pihenés? Ebben az évben mindössze öt nap jutott rá. . Tíz év óta tanít ennyire intenzíven. Hogyan győzi? — Nincs gyerekem, nem komponálok, a tanítás életszükségletem. Akár a szobrász, én is formálok: a növendékeimet. Inspirálni kell a legtehetségesebbeket is. Hogy képzeletük mindig egy lépéssel előbbre jusson. Hogy kinyíljék a fülük új és másfajta hangzásokra is. 1961-ben a Liszt—Bartók zongoraverseny zsűritagja volt Budapesten. Azóta is sokat zsűrizik. — A fiatal művésznek ma nem könnyű a kezdés. A versenyt jó, ha megnyeri, mert megindul a karrierje. De zenei és művészi tekintetben a verseny nagyon is rossz. Mert a versenyző ahelyett, hogy zongorázásával mindenkit boldogítana, valaki ellen zongorázik. Ez csúnya és kegyetlen dolog. És mindenkiben nyomot hagy. Az idegekben és attitűdben. — Mi a véleménye a mai zongorastílusról ? — Ha Lisztet ma hallanánk, és nem tudnánk, kicsoda, azt mondanánk rá: hanyag a technikája. A zongorázás mechanikai része annyit fejlődött az Helga Dernesch az egyik salzburgi próbán Karajannal, aki az előadásnak nemcsak karmestere, hanem rendezője is . Színpadi kép Birgit Nilssonról az Elektrában Kabos Ilonka zeneszobájában. A zongora fölött a híres Czigány portré Kabos Edéről