Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
jen, hiszen csípni akar: megmutatni mindazt, ami visszás a „munka” körül, a bizonyos helyeken szinte már intézményesített lógást, a munkafegyelem — és morál elemi normáinak sorozatos megsértését, a viszszaéléseket, s azt, hogy mi minden fér — avagy nem fér — bele a nyolc órába. A film ügyes kerete, hatásos felépítése lehetővé teszi, hogy a viszonylag rövid idő alatt is — a maga eredeti eszközeivel — a dolgok mélyére hatoljon. Riportjait (úgy is mondhatnánk: példáu) az értelmező szótárnak a munkával kapcsolatos szócikkei köré csoportosítja, s az egyes részeket összekötő ötletes versek és a jó beatzene igazi showvá avatják a filmet. S hogy végül is kicsit keserű marad a szájízünk a borsos show után? A gyógyszer — és a szatíra — többnyire keserű. A tízéves fennállását ünneplő Universitas Együttes Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be Szomory Dezső és Füst Milán egy-egy egyfelvonásosát, az Incidens az Ingeborg hangversenyen és a Zongora című darabokat. Az ünnepi műsorban az együttes egykori tagjai, régi színjátszói is szerepet vállaltak. A tízéves évforduló alkalmából a televízió színes montázsműsort készít az együttes legsikeresebb elvanásairól, így a Karnyóné, a Végzetes szerelem játéka és a Zsugori egy-egy részlete mellett Szomory Dezső teljes művét láthatják majd a tévénézők. A társulat jelenleg Madách Imre Endre magyar királyfi című művének bemutatására készül; ez lesz a dráma ősbemutatója. A debreceni Csokonai Színházban nagy sikerrel játsszák Szophoklész művét; az együttes merész vállalkozásként egyetlen színházi estébe sűrítette az Oidipusz trilógia mindhárom darabját. Az előadást Giricz Mátyás rendezte. A Józsefvárosi Művelődési Klub és a Fővárosi Művelődési Ház érdekes hangversenysorozatot indít november végén. A Nemzeti Múzeum első emeleti termében — amely Pest— Buda egyik első hangversenyterme volt, Beethoven emlékhangversenyeket rendeznek a halhatatlan zeneköltő születésének 200. évfordulója alkalmából. A műsor nem csak Beethovenműveket tartalmaz, hanem összeállításában igyekszik megrajzolni Beethoven korának teljes zenei körképét. A Park Presszó irodalmi délutánjainak keretében egy érdekes sorozat első darabjaként a Nemzeti Színház főrendezője, Marton Endre beszélt munkájáról____________ a műsort szerkesztő Herényi Máriával. A művész napjaink színházi életének csaknem minden problémájára kitért: beszélt a magyar dráma klasszikus hagyományainak ápolásáról és az Amerikában Ford-ösztöndíjjal töltött hónapok tapasztalatairól. Beszámolt egy érdekes előadás tervéről is; szeretné egymással párhuzamosan színpadra állítani Shakespeare Hamletját és Paul Stoppard Rosenkrantz és Guildenstern című darabját. Az előadásokra azonos díszletben azonos jelmezekben kerülne sor, az együttes egyik nap Shakespeare művét játszaná, a másik nap Stoppard darabját. EZEN A HÉTEN MUTATTA BE az Állami Déryné Színház Madách Imre remekét, Az ember tragédiáját. Az előadást Szécsi Ferenc rendezte, a díszleteket Sostarics Zsuzsa, a jelmezeket Rimanóczy Yvonne tervezte. Zeneszerző: Dávid Gyula, koreográfus Küllő Miklós. Az előadás méltatására még visszatérünk. Képünkön: jelenet a londoni színből: Gyulányi Éva, Vereczkey Zoltán (Lucifer), Várnagy Kati (Éva) és Szigeti Géza (Ádám). RÁDIÓ Sztereo L. Machado Néger tragédia fehér hangokra című rádiójátékát az elmúlt héten mono- és sztereo-változatban is hallhattuk. Kitűnő alkalom volt ez arra, hogy a sztereó-rádiózásnak a hangjáték műfajában adódó lehetőségeit felmérjük. Természetesen anélkül, hogy egy adásból messzemenő következtetéseket vonnánk le. A spanyol író feszes dialógusokból felépített, drámai hatású, költői hangjátéka egy amerikai kórház várószobájában történik, ahol Mrs. Hamilton a férjén végzett átültetéses műtét kimenetelét várja. A világraszóló tudományos eredményt jelentő operáció sikerül, a mintegy harmincnapos lábadozás után a halálraítélt néger férfit a princetoni fegyház gázkamrájában kivégezhetik. A kissé hatásvadászó befejezés ellenére a dráma érzékletesen és megragadó hitelességgel állítja szembe az orvosok, a tudósok, az ápolók és a hatóság érzéketlen, elembertelenedett világát Hamiltonné mélyen emberi szenvedésével és reménykedésével. Bozó László feszült légkörű, árnyalt rendezésében kivált Berek Kati nyújtott szép és mélyen átélt alakítást. Mindkettőjük és az egész együttes művészi munkája azonban különösen a sztereo-változatban érvényesült jól, ahol a térbeli hatások a rideg külvilág és a magára hagyatott ember ellentétét fokozottan hangsúlyozták. Az emberi hang, a zenei kíséret, illetve az elektronikus effektusok különválasztása lehetővé tette, hogy a mono-adásokban háttérként hallott muzsika és zaj egyidejű kíséretnek hangozzék, tehát szervesen összeolvadjon a művel. Így a tömeghatású spirituálé is jobban érvényesült, a naturális zajhatások szinte teljes mellőzése pedig az egész játékot az egyszeri valóságból a képzelet szférájába emelte. Bozó László rendezői munkáját nemcsak az dicséri, hogy a kísérlet stádiumában levő sztereo-hatásokat teljes biztonsággal alkalmazta, hanem az is, hogy nem játszott velük öncélúan: szigorúan alárendelte őket a drámának. Ebben jelentős része van a térbeli rádiózás lelkes szakemberének, Újházi László hangmérnöknek, valamint Jereb Ervin kísérőzenéjének is. A szép fordítás Klumák István munkája. Érdeklődéssel várjuk a sztereórádiózás további hangjáték-bemutatóit, mert úgy véljük, e nálunk még kísérleti szakaszban levő technikai módszerre nemcsak a zenei, hanem a prózai adások terén is nagy jövő vár. Barta András 25