Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
A kritikus jegyzete: TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Hogy érzi magát, elvtárs? ! Sikeres sorozatról számolhatunk be. Előzmények nélkül való? Nem. Természetesen nem. Közvetlen elődei a tévé riportfilmjei, portréfilmjei, szociográfiái. És ezek nem csak elődök, hanem kísérők is, tegnap is, ma is ott voltak, ott vannak a képernyőn. És ott lesznek holnap is. Talán kicsit jobbak is lesznek. Hiszen tanulni lehetett ebből a sorozatból. Ahogy a sorozat tanult belőlük. De nekem a filmes rokonság is eszembe jutott. Például a Nehéz emberek. (Micsoda tett volt az! A múló évek egyre inkább nyilvánvalóvá teszik. Milyen indítást adott egyfajta alkotásra, ha ma is — talán nem is tudatosan — versenyre lehet kelni vele ...) Kovács András a különös tehetségek életét kutatta. A Balázs Béla filmstúdió több kisfilmjében az ellenkező végletet kereste és mutatta meg: az értéktelenné váló, devalválódó emberi életeket. És ami a kettő között van? Igen, ezt láttuk most a tévében. A hétköznapokat élő emberek sorsának alakulását. Természetesen nem ilyen hézagpótló szándékkal fogtak munkához az alkotók. Egy jó ötlet adta az indítást. Ez egyszerű és kézenfekvő ötlet , ami csak arra várt, hogy valakinek eszébe jusson. Márványi György szerkesztő „ráharapott” Radványi Dezső ötletére, hiszen meghatározó erejű, hogy milyen magból lombosodik ki egy munka. (Egyébként ez a legfőbb tanulság: lehetőleg jó ötlet, de mindig és mindenképpen valami ötletmag kell egy riportfilmhez is. Bizony, nem egyszer érezzük, hogy a stábok csak bizonyos számú métert forgattak le, a szerkesztők bizonyos műsoridőt töltöttek be. Ha nincs ötlet, a munka kárbavész, elszáll az emlékezetünkből. Le kell horgonyozni valamivel. S a jó ötlet visszahat a mondanivalóra is, a kifejtés milyenségére: van mit kibontani, van mit körüljárni. Talán nem is olyan túlzás az a szólás-mondás: olyan jó ötlet, hogy el se lehet rontani...) Tehát az alapötlet a következő volt: húsz-huszonöt éves képek szereplőit keressük meg. Régi filmhíradók és fotók fényképalbumában turkáljunk. Ki nem szeret régi fényképeket nézegetni? Csak akkor válik hamar unalmassá az egész, ha személytelenek ezek a képek. Nosza, azért mozgókép a televízió, hogy nyomába eredjen a szereplőknek! Talán nem épp a legemelkedettebb jellemtulajdonsága az embernek a kíváncsiság és a játékosság. Ez igaz. De számítani lehet rá. Jól gondolták ezt a szerkesztők, s a rendező Mátray Mihály. Lám, milyen kis részlettitkai vannak a sikernek. De a legfontosabb mégis az, hogy koncepciót adjunk a munkának. És ez is sikerült. Ez a leginkább dicsérendő. Mert a múltba merült ifjúság kergetése közben mai önmagunkat találtuk meg. S rácsodálkoztunk arra az útra is, amit huszonöt év alatt tettünk meg. Ki így, ki úgy. Felneveltük magunkat és az utódokat, igen, neveltük — néha elavult módszerrel, pofonokkal — magunkat és egymást. Ez a legfontosabb. A kihullott haj, a pocak, a toka, a szép lakás, a szerény karrier, a súlyos megpróbáltatás, a csöndes boldogság már kinek-kinek az egyéni sorsához tartozik. A film meg tudta jeleníteni azt, ami közös sors volt. Amit együtt csináltunk. Magunkért, egymásért. Hajlamosak vagyunk a szélsőségeket látni, azt észrevenni, visszaadni könynyebb is. A sorozat, elhatározott szándéka szerint, nem az így-úgy kirívó eseteket kapta lencsevégre. Az általánost mutatta meg. Mindazokat, akik részt kértek, részt kaptak a munkából. Akik a közösségért dolgozva felfelé kapaszkodtak maguk is. Bátor is ez a film. Mert hitt benne, hogy közérdekű, érdekes, fontos és sokat mondó az unalmasnak hitt egyszerű élet. A történelem hétköznapokból áll. Ezt tudni nem kis okosságot kíván. Balogh Mária, Molnár Margit és Megyeri Károly jó riporteri munkát végzett. Egyikük sem akart csillogni, ránőni a riportalanyra, okosabb lenni nála. Tapintatos és lényeget kihorgászó kérdéseikkel nem csak a sorozatot építették. Elénk is tükröt tartottak. Gáli István Apa és fia, Molnár Margit, Mátray Mihály, Radványi Dezső Bodrogi Károly bácsival Akikről tudunk.. A Bondi házaspár Balogh Máriával (Román Péter felv.) 26