Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.

3–4. szám - Tanulmányok Petőfi Sándor emlékére – születésének 150. évfordulójára - Gáldi László: Petőfi költői nyelve és a Petőfi-szótár

TANULMÁNYOK PETŐFI SÁNDOR EMLÉKÉRE -SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA Petőfi költői nyelve és a Petőfi-szótár GÁLDI LÁSZLÓ­ ­. A költő születésének 150. évfordulója az irodalomtörténetet, a nyel­vészetet és a néptudományt egységbe foglaló magyar filológia ünnepe is; ez alkalomra jelenik meg, de bizonyára hosszú ideig állandó munkaeszköz marad első olyan írói szótárunk, mely teljes életművet ölel fel: a Petőfi-szótár, pontosabban annak I. kötete. Voltaképpen nem is csupán szótár ez, hanem valóságos Petőfi-enciklopédia, melyben a költő összes írásaiban fellelhető szó-és kifejezéskészleten kívül helyet kaptak az ott előforduló tulajdonnevek is: h­a sorra megkeressük mindazon magyar város- és faluneveket, melyeket Petőfi említ vagy ahonnan valamelyik művét datálta, egész magyar tájélményét együtt találjuk; ha viszont a nála előforduló történeti neveket keressük meg, pontos lelőhelyükkel együtt, összeállíthatjuk belőlük, mi és hogyan kötötte le érdeklődését hazánk történelméből. De címszó lesz Olaszország éppen úgy, a talán legszebb olasz tárgyú magyar szabadságóda címe alapján, mint Athén és Párizs : az egykori Pest-Buda szép régi utcanevei mellé felsorakoznak Párizs és London utcái, ahol az Ausztrián túl soha nem jutott költő csak képzeletben bolyongott, s Homér, Osszián, Shelley és Heine neve mellé odakerül a francia forradalom nagy alakjainak tömör „Who's who"-ja, születési helyük pontos megjelölésével együtt. Mondanunk sem kell, hogy — különösen a költői művekkel kapcsolatban — mindezen „nem szótárszerű" címszavak többnyire témákat és motívumokat is jelentenek, szuggesztív erejű költői sorok lélek­idéző fényében. Újszerű a mintegy 18 000 közszóra — tehát nem tulajdonnévre — vonat­kozó anyag feldolgozása is. Hadd ismertessem röviden egy szócikk szerkezetét. Mindenekelőtt feltűnők azok a statisztikai adatok, melyek az egyes címszavakat kísérik: nemcsak arról kap felvilágosítást az olvasó, hányszor fordul elő egy szó forrásainkban, hanem arról is, hány példánk van egy-egy szónak különböző nyelvtani alakjaira. Mindez nem csupán a nyelvstatiszti­kusok csemegéje, hanem a nyelv belső életének tükre is: kiugranak a leggya­koribb s a legritkább szavak, s a szinonimák egymáshoz viszonyított arányai; értékes adatokat kapunk Petőfi nyelvhasználatának egész rendszeréről, pél­dául a birtokos személyragos főnevek tárgyesetének s az ikes igék alakjainak képzésmódjáról. Ha mindehhez hozzáveszi az olvasó a szócikk idézetei után álló lelőhelyjelzéseket is, minden szóval kapcsolatban további információkat nyerhet; többek közt arra vonatkozólag, vajon egy-egy szó vagy kifejezés a következő 3 csoport közül melyikbe tartozik: a) prózában és versben egyaránt előforduló szavak; b) csak prózaiak; c) csak költőiek.­ S még nem mondtunk ! Természetes, hogy a legköznyelvibbek azok a szavak, melyek az a) csoportba tartoz­nak, s olykor legstilizáltabbak azok, amelyek a b) és c) csoportba. A b) csoportban foglal helyet

Next