Magyar Filozófiai Szemle, 1960

1. szám - Tanulmányok - Szabó András György: A törvény és az ember

TANULMÁNYOK A törvény és az ember SZABÓ ANDRÁS GYÖRGY A dialektika kategóriái mint az objektív valóság megismerésének csomópontjai, hűen kifejezik azt a folyamatot, melyben a megismerés a jelen­ségtől a lényeg felé halad. Ebben a sorban különös jelentősége van a törvény fogalmának és értelmezésének, hiszen ha igaz az, hogy „a törvény és a lényeg egynemű (egyrendű) vagy helyesebben, egy fokon álló fogalmak",­ akkor e „lényeges viszonyának értelmezése alapvető jelentőségű a valóság mozgás­jelenségeinek, összefüggéseinek magyarázata terén. Valóban, ha megvizsgál­juk e kérdés tekintetében a filozófia történetét, azt tapasztalhatjuk, hogy alig van probléma, amelyen keresztül világosabban le lehetne mérni a filozófia alapvető kérdése materialista és idealista eldöntésének (és az ezen belüli árnyalatoknak) konzekvenciáit, mint éppen a törvény kérdésében elfoglalt álláspontok. E kategória értelmezésében ugyanis nem lehet elkerülni azokat az alapvető problémákat, hogy anyagi vagy szellemi, objektív vagy szubjek­tív, belső vagy külső, megismerhető vagy megismerhetetlen, örök vagy törté­nelmi jellegű viszony-e a törvény. Az erre adott válaszokban viszont kétség­kívül benne van az illető filozófus gondolatainak egész lényege. Nem véletlen tehát, hogy a marxizmus klasszikusai oly sokat és behatóan foglalkoztak ezzel a problémával. A marxizmus esetében azonban ennek — mint minden elvi problémának — közvetlen gyakorlati jelentősége és célja van. A proletari­átusnak ahhoz, hogy történelmi hivatását, az osztálytársadalom megszünteté­sét és a kommunista társadalom felépítését — megvalósíthassa, meg kell ismernie a társadalom és a természet törvényszerűségeit. Ez a magyarázata annak is, hogy a jelenkori opportunizmus és revizionizmus marxista álarcban jelentkező képviselői — kihasználva a törvényfogalom utóbbi években elter­jedt dogmatikus értelmezésének hibáit — éppen a társadalmi fejlődés törvény­szerűségeinek marxista értelmezése ellen irányítják a fő tüzet, szervesen bele­illeszkedve a filozófiai és „természettudományos" idealizmus általános vona­lába. E körülmény talán nem teszi feleslegessé a törvényfogalom dialektikus materialista értelmezésének felelevenítését és ezen belül néhány vitás prob­léma tisztázását. a) A törvény mint kategória és mint anyagi viszony Ismeretes, hogy a dialektikus materializmus alapvető álláspontja sze­rint, fogalmaink az objektív valóság absztrakciói. Éppen ezért, mint ahogy­ ­ Lenin: Filozófiai füzetek. Szikra 1954. 128. o.­ ­ Magyar Filozófiai Szemle

Next