Magyar Filozófiai Szemle, 1962

1. szám - Tanulmányok - Rózsahegyi Tiborné: A cél helye és szerepe a megismerési folyamatban

TANULMÁNYOK —^ A cél helye és szerepe a megismerési folyamatban RÓZSAHEGYI TIBORNÉ Bár a célszerűség — és ezen belül az emberi célkitűzés és a cél elérésére irányuló tevékenység — a filozófiának fontos probléma-komplexuma, a marxista filozófia eddig keveset foglalkozott e kategóriával, így indokolt, sőt szükséges (eltérő­en más, jobban az érdeklődés homlok­terében álló kérdésektől) néhány szóval utalnunk a feladat jelentőségére. Annak, hogy a cél­problémán belül emeltük ki az ember célkitűző és célo­kat megvalósító tevékenységére irányuló (önmagában is sokrétű) vizsgálódás feladatát, az a magyarázata, hogy a filozófiatörténet során kialakult, sőt bizo­nyos mértékig önállósult e kategória vizsgálatának két aspektusa. Az egyik mint a sajátosan emberi megismerés mozzanatához közeledett hozzá, ismeret­elméleti analízisnek vetette­ alá a célt, míg a másik — kiterjeszteni igyekezvén a célszerűséget az emberi tudat határain túlra, illetve cáfolván e kiterjesztés lehetőségét — a természeti jelenségek különböző szféráinak determinációja kapcsán mindenekelőtt az okság és a célszerűség viszonyának problémáját helyezte előtérbe. E két aspektus ,,önállósulása", természetesen, csak igen viszonylagos lehetett. Mert pl. a materializmus szemszögéből nézve a dolgot, nyilvánvaló,hogy míg a teleológia bírálatának, hogy úgy mondjuk, egyik „vonala" fötétlenül a természeti jelenségek fejlődésének, a szervetlen és a szer­ves természetben ható oksági kapcsolatok sajátosságainak feltárása kell legyen, ezt a vonalat szükségszerűen ki kell egészítse a célkapcsolat sajátosan emberi jellegének bizonyítása, azaz a célnak mint ismeretelméleti kategóriának az elemzése. És megfordítva, a célszerű emberi tevékenység minden tudományos analízise, kimondva-kimondatlanul, nyilván kapcsolatban van a természeti teleologikus magyarázattal. (A vizsgálat e két szempontjának kapcsolatára részletesebben nem térhetünk ki, hiszen nem ez a dolgozat feladata, csupán utalunk arra, hogy ez a viszony a filozófiatörténet során természetesen koránt­sem egyszerű, semmiképpen sem jellemezhető pl. úgy, hogy a teleologikus fel­fogást valló idealista rendszerek semmivel sem járultak hozzá a tudatos emberi tevékenység célszerű jellegének megismeréséhez.) Éppen a fentiek adják a cél ismeretelméleti vonatkozásai tanulmányozá­sának kettős jelentőségét. A természeti célszerűség becsempészésének kísérlete ma sem csupán filozófiatörténeti érdekesség. Ellenkezőleg, az ember behatolása a mikrovilágba, a kibernetika eredményei stb., a természettudomány új útjainak még leküzdetlen akadályai ébrentartják, sőt új formákban szülik újjá a régi teleológiát a burzsoá filozófia keretében. Ilyen körülmények között tehát a szóban forgó ismeretelméleti kategória kidolgozásának több mint ismeret­elméleti jelentősége van. Ezt egyébként a természet-teleológia nem marxista ellenfelei is látják. N. Hartmann pl. a teleologikus szemlélet ellen írt könyve­ ­ Magyar Filozófiai Szemle

Next