Magyar Filozófiai Szemle, 1964
1. szám - Tanulmányok - Mészáros Béla–Pécsi Tibor: A rész és egész dialektikus kölcsönviszonyának kérdése a biológiai tudományban
TANULMÁNYOK A rész és egész dialektikus kölcsönviszonyának kérdése a biológiai tudományban MÉSZÁROS BÉLA—PÉCSI TIBOR ,, ... a, természetben semmi sem történik elszigetelten. Minden hat a másikra és megfordítva és többnyire ennek a mindenoldalú mozgásnak és kölcsönhatásnak figyelmen kívül hagyása gátolja meg természettudósainkat abban, hogy a legegyszerűbb dolgokban tisztán lássanak." (Engels) Századunk, a XX. század a tudományok fejlődésében kitágította horizontját a végtelen mindkét irányában. Egyre merészebben töri át az emberi tudás Földünk határait, és hatol be a Mindenség titkaiba. De ezzel egyidejűleg a fizika és a kémia a végtelen kicsiny dimenziók kutatása felé is egyre eredményesebb lépéseket tesz. Századunk tudományára a „nagy" és a „kis részletek" kutatása jellemző. Az egyes tudományterületek a „dolgok mélyének" kutatását tartják legfontosabb feladatuknak. És véleményünk szerint így is van ez rendjén. Nem lehet más a helyzet a biológiában sem. A „dolgok mélyének" a kutatása, a részletkutatás azonban igen gyakran még a legnagyobb tudósoknál is, ha nem jár együtt a dialektikus materializmus helyes alkalmazásával, hanem a jelenségeket elszigeteltségükben vizsgálja, metafizikához vezet. Ez különösen megnyilvánul a modern formális genetikában, ahol a sejtmag egyes korpuszkuláris részeinek tulajdonsághordozó jelleget tulajdonítanak. Erről a kérdésről B. P. Tokin a következőket mondja: „Az a genetika, amely az utóbbi évtizedekben azt jelenti ki, hogy a szervezetek öröklékenységének anyagi szubsztrátuma a dezoxiribonukleinsav (DNS), és hogy az öröklékenységi jelenségek alapját a DNS önreprodukciója képezi. . . meghatározott krízisben van." Ezután felsorolja a modern genetika eredményeit, és a következőképpen folytatja: „Nem fogjuk azonban magunkat áltatni, és nagyobb jelentőséget tulajdonítani ezeknek az igen fontos tényeknek, mint amilyen tényleges jelentőségük van a biológiai folyamatokban. Szigorúan mondva, nincsen közvetlen bizonyítékunk a DNS örökítő szerepéről a szervezetekben. . . Sajnos a kibernetika terminológiájának és fogalmainak alkalmazása egyelőre csak a magyarázatok illúzióját nyújtja." Tehát nem abban van a hiba, hogy egyre mélyebben igyekszünk feltárni az élet sokoldalúságát, hanem abban, hogy az egyes részkutatásból kapott, a részek viszonyában helyes és objektív eredményt mechanikusan értelmezzük a részek feletti rendszerre. „A metafizikus gondolkodásmód is, bár széles, mindenkor a tárgy természetének megfelelően kiterjedt területen jogosult, sőt szükséges, előbb vagy utóbb mégis mindannyiszor korlátba ütközik, amelyen túl egyoldalúvá, szűkké, elvonttá válik, és feloldhatatlan ellentmondásokba bonyolódik, mert Engels, Г.: A munka szerepe, a majom emberréválásában. Marx—Engels Vál. Műv. II. köt. Szikra, 1949. 81. o. 2 Токин, Б. П.: Теоретическая биология и творчество Э. С. Бауера: Ленинград, 1963. 107. és 112. о. 1 Magyar Filozófiai Szemle