Föld és Szabadság, 1939 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1939-02-01 / 1. szám
X. évfolyam. A mezőgazdasági népesség érdekelt védő lap. Megjelenik évente tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII. Conti ucca 1939 február hó 1. szám Egész évi előfizetés 1.5® pengő Egyes szám ára 16 fillér Szociáldemokrata Párt földműves tagjai Honvédelem és földrefor Mind a kettő egyszerre került napirendre. És mind a kettőt tökéletesen kellene megoldani. A honvédelmet is, a földreformot is. Olyan időket élünk, amikor a nemzetek közötti politikában egy rozsdás gépfegyver többet jelent, mint ezeresztendős igazság. Ilyen körülmények között természetesen egy szisszenetnek sem szabad elhangzania az ország népének tökéletes fölfegyverzése és katonai kiképzése ellen. Az ellen sem lehet kifogása senkinek, hogy a korhatárt fölemelték. Főleg, ha figyelembe veszszük, hogy Magyarországnak nemcsak a védelemre kell felkészülnie, hanem arra is, hogy az ezeréves jusst visszaszerezze. Ebben a helyzetben a magyar politikának mindent el kellene követnie, hogy az erős magyar katonai államnak megteremtse a gazdasági alapjait is. És várjon, törekszik-e erre a magyar politikai Nem! Egyidejűleg ugyan napirendre tűzte a földreform ügyét is, amelynek az volna a célja, hogy Magyarország agrárlakosságának alsó rétegén segítsen. A kormány javaslata azonban ezt a célt nem szolgálja elegendőképpen. Már a kiindulás sem jó. A magyar szegény földművesnépnek nem földbérletekre, hanem örökföldre van szüksége. Az országnak is, a honvédelemnek is az az érdeke, hogy a nép egyedei erős, kemény egyéniségekből álljanak. A bérleti rendszer, amely bizonytalanságban és függőségben tartja az embereket, erre nem alkalmas. A francia forradalom, amelynek hadserege végigverte Európa minden avult államát, nem bérletet, hanem örökföldet adott a francia népnek. De nemcsak a külföldi példa bizonyítja az örökföld gondolatának helyességét, hanem belföldiek is. Magyarország három legerősebb agrárvárosa: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd. És e városokban az önálló kisgazdaságok rendszere a szokásos. Ezzel szemben például Szegednek nem volt szíve a város óriási határát odaadni a saját földművelő lakosságának és ez a szorgalmas nép ma is a bérleti rendszer mellett bizonytalankodik és szenved. „A magyar ember természete mellett — írja Móricz Zsigmond egyik cikkében — az látszik az egyetlen módszernek, hogy a földet a nép valósággal birtokba vegye és hasznosítsa. Szeged a bérlőrendszerrel gazdasági proletariátust termel. Kecskemét a telepítésekkel kisgazdákat épít.“ Állítom, hogy nem ismerik a földműves nép lelkét azok, akik a bérleti rendszerrel akarják Magyarország nagy problémáját, a földkérdést megoldani. Igaz, tán jó kedvvel és teljes igyekezettel a földművelő ember csak a saját, örökföldjén dolgozik. És az ország szempontjából is az a fontos, hogy a földműves nép minél tökéletesebb munkát végezzen. A nagybirtok rajongói is azzal érvelnek, hogy azért szükséges a mai rendszer fönn*tartása, mert a nagybirtok többet termel és így biztosítja a városok ellátását. És valószínű, hogy a bizonytalan bérleti rendszernél tényleg többet is termel, de az örökföld-rendszerű kisgazdálkodásnál nem. De az örökföld rendszerű földreform dolgában is ki kell hangsúlyoznunk még egy rendkívül fontos szempontot. És ez az, hogy a földet nem eladni kell az arra jogos igényt tartó magyar népnek, hanem megfizethető áron átadni. A nagybirtokosoknak meg kell barátkozniok azzal, a gondolattal, hogy nekik igazság szerint nem jár a föld teljes értéke. Az az érték, amit maa föld képvisel, nem az ő munkájuk, hanem a magyar nép megfeszített munkája eredményeképpen alakult ki. A magyar politikának dönteni kell abban, hogy mi a fontosabb. A kétezernyi földbirtokos család kiváltsága, vagy ötszázezernyi színmagyar földművescsalád jogos érdeke. Nincs egyetlen ember Magyarországon, aki a földbirtokos családokat tönkre akarná tenni. Esterházy János gróf, a felvidéki magyar párt vezére jelentette ki a magyar Felvidék visszacsatolása idején, hogy ő a neki meghagyott 250 hold szántójából és hatszáz hold erdejéből fényesen megél. Estrházy nagy feltűnést keltő kijelentését büszkén tette meg, pedig az ő kisajátított földjét nem is magyar földműveseknek, hanem idegeneknek osztották ki. Ezzel szemben az igazságos magyar földreform szerint a magyarországi mammutbirtokosok földje a magyar földművelő nép birtokába jutna. Rá kell még mutatnunk arra is, hogy az örökföld elve alapján végrehajtott földreform nagyot lendítene az ipari munkásság helyzetén is. A szegény földművesből kisgazdává lett emberek házakat építtetnének. Kocsit, szerszámot vásárolnának, emberhez méltóan ruházkodhatnának. Röviden: egy új gazdasági fejlődés alapját vetnék meg. Mindezt nem mozdítja elő a bérleti rendszerel való kísérletezés. Egy angol tudós mondta nemrégen, hogy a magyar urak jobban szeretik a földjüket, mint a magyar népet. Ezt a súlyos ítéletet egy elkeseredett hangú cikkében Herczeg Ferenc is idézte. Ideje volna már, ha a magyar urak rácáfolnának az élesszemű angolra, Surányi Lajos.