Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1890-01-03 / 1. szám

rfíVM-ra Budapest, 1890. január 3-án. KÖZLÖNY. BUDA­PEST F­ŐVÁR­OS HIVATALOS LAPJA. I. évfolyam, 1. szám­. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 6 frt, félévre 8 frt. MEGJELENIK : Minden kedden és pénteken. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS KÖZÖNSÉGÉr­t FELELŐS SZERKESZTŐ­K. HAJNAL IS­T­VÁ­N SZERKESZTŐSÉG: IV. ker., régi városház I. ura. 32. KIADÓHIVATAL : V. ker., hold-utcza 7. szám. I HIVATALOS RÉSZ. A főváros nevében újév napján Ráth Károly főpolgármester úr vezetése alatt küldöttség tisztelgett Tisza Kálmán kormányelnök urnál. A küldöttség tagjai voltak: a tanács kebelé­ből Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly első alpolgármester és dr. Nagy Lajos tanácsnok urak; a törvényhatósági bizottság kebeléből: Érczhegyi Ferencz, Heinrich István, Magyarevics Jeromos, Badocza János, Scheidh Károly, Szelestey Géza, Tabódy József, Wimmer Antal urak. Ráth Károly főpolgármester úr, mint a küldöttség vezetője, előadá, hogy a főváros közönsége ez újév alkalmából is kedves köte­lességének ismeri Ő felsége, legkegyelmesebb Urunk Királyunk, a Felséges Királyasszony és Uralkodó Ház iránt kifejezni hódoló" szerencse­kivánatait s felkérte a kormányelnök­ urat, hogy ezt a felsége legmagasabb trónjának zsámolya elé juttatni kegyeskedjék. A kormányelnök úr kijelente, hogy kedves kötelességének ismeri a főváros szerencsek­ivá­natainak a trón zsámolya elé juttatását és meg van győződve róla, hogy ő­­felsége azo­kat mint eddig, úgy ez alkalommal is kegyesen fogja fogadni. Ezután a főpolgármester úr a kormány­zó elnök úr Ő excellentiájához a következő sza­vakat intézte: „Engedje meg Nagyméltóságod, hogy az újév alkalmából a főváros képviseletében Nagy­méltóságod iránti mély tiszteletünknek, őszinte ragaszkodásunknak és változatlan bizalmunknak szintén kifejezést adjunk és keblünk mélyéből Nagyméltóságodnak is és mélyen tisztelt csa­ládjának a legőszintébb és legbensőbb szerencse -kivánatainkat nyilváníthassuk. És legyen szabad ezekhez még egy őszinte kivánatot és kérelmet csatolni. Kivánatunk az, hogy a mindenható tartsa meg Nagyméltóságodat a trón, a haza és a főváros javára még hosszú időn és azon magas­­ állásban, a­melyet a trón és nemzet bizalmá­ból immár másfél évtizeden át elfoglalni mél­tóztatik. Kérelmünk pedig az, hogy Budapest fővárost valamint eddig, úgy ezentúl is j­5 indu­latában és kegyességében részesíteni és meg-­ tartani méltóztassék. Élj­en Tisza Kálmán!* A küldöttségi tagok éljeneinek lecsillapulta után Tisza Kálmán kormányelnök úr első sor­ban is megköszönte a főváros figyelmét, az iránta és családja iránt kifejezett szerencse­kívánatokat , kijelentette, hogy a főváros irá­nyában mindenkor a legjobb indulattal viselte­tett, mert meg van győződve arróól, hogy a fő­ 4 város ügye az ország ügye és hogy a fővárost­­ fölvirágoztatása minden becsületes magyar em­­­­bernek egyik legszentebb kötelessége. Biztosítá a küldöttséget, hogy a főváros érdekében ezentúl , is, a­mit állásában tehet, mindenkor egész e­lőadással fogja­ teljesíteni. Ezután a küldöttség röviden tagjával gra­tulálva kezet szorított.­­ A nm. pénzügyminister úr 89.115/1889. sz. a.­­ a következő leiratot intézte Budapest főváros tanácsához: A budai vízmű vizének a Margit-hidon való átvezetése iránt az 1885. évi január 1-étől 1889. évi deczember hó végéig terjedő öt évi időre létrejött s hivatalbeli elődöm által 1884. évi május hó 20-án 29.135. sz. a. kelt elhatá­rozásával jóváhagyott egyezménynek a végle­ges vízmű létesitéséig leendő meghosszabbítása iránt f. é. november 9-én 38.861. sz. a. kelt felterjesztésére válaszolólag értesítem a főváros tanácsát, miszerint beleegyezem, hogy a szóban levő egyezmény a végleges vízm­ű létesítéséig meghosszabbíttassák. Ezen egyezmény eredeti példányát ennél­fogva oly felhívással küldöm meg, hogy a meg­hosszabbítási záradékot törvényhatósági jóvá­hagyás után rávezetvén, azt az engedménynek : a főváros tanácsánál levő hitelesített másolatá­val együtt jóváhagyás, illetőleg kiegészítés végett mielőbb terjeszsze fel. Budapest, 1889. deczember 21. Web­erle s.l. A főpolgármester a Szt.-Róku­s kő.kórhásba falorvosokká dr. Heinrich Adolf ?-­gédorvost & dr. Maybaum Sándor orvosgya­kornokot ; ugyan­oda segédorvossá pedig dr. Tanárity Árpád orvosgyakornokot nevezte ki. • •. ». A főpolgármester a Szt.-János közkórház megfigyelő osztályára kinevezte ideiglenes segéd­orvossá dr. Ostermayer Miklós orvosgyakorn­okot. A közgazdasági és k­özélelmezési bizottmány ] 1990. évi január hó 4-én (szombaton) d. u. 1115 óra­i kor a tanácsi VIII. ügyosztályban (Lipót­ utcza 28. sz. földszint 5. ajtó sz. a.) ülést tart. Tárgyak: A magyar leszámítoló és pénzváltó­banknak, továbbá Besnier de la Pontonerie Edének a vásárcsarnokokra vonatkozó beadványa. Egyéb tárgyak. A bizottság t. tagjai az ülésre ez úton is meg­hívatnak.­­ NEM HIVATALOS RÉSZ. A dunaparti elektromos vasút. A­­Budapesti városi vasút* a budapesti elek­tromos vasútnak oly módon való kiépítésére kapott engedélyt, hogy a vasút a Ferencz­ József-tér alatt tunelben, a Duna egész hosszában a fővámházig a kőpart mellett felállítandó oszlopokon, a Csepel­rakparton pedig útszínben vonuljon el; akkor (1886-ban) az elektromos áramnak földalatti veze­téséről még nem lévén szó, az áram vezetése a sínekben történt volna, de ezeket — a veszélyes­ségre való tekintettel — teljesen el kellett volna­ zárni, elszigetelni, hogy a közönség hozzá ne fér­hessen. Azóta a Teréz-körúton, majd a Stáczió- és a Podmaniczky-utczában az áramnak földalatti vezetése tökéletesen bevált; erre hivatkozva, a vál­lalat a dunaparti vonal módosítása végett folya­modott a kereskedelemügyi miniszterhez, a­ki az­­ új terveket a fővároshoz küldötte le. Az új terv­­ a tunelt egészen mellőzi és az oszlopos viaduktot i I is csak az Eötvös- és Petőfi-tér között, valamint a fővámház mentén tartja meg. Erre vonatkozólag a fővárosi mérnöki hivatal 1889 deczember 29 én kelt részletes, nagy terjedelmű jelentésének lénye­gét, a következőkben közöljük : A főváros közönségének érdeke első­sorban közönséges kocsik és a gyalog­közlekedés forgalmá­nak biztosítását követeli. Minden közúti vasút, mely egy útszínben halad a rendes kocsiforgalommal,­­ többé-kevésbé zavarja­ ez utóbbinak a mozgását, mert ezek a síneket kerülik, rendszerint óvakodnak azon járni, nehogy a közeledő vasúti kocsik miatt­­ irányt kellessen változtatniok, ezeknek kitérni legyenek kénytelenek. E szempont sokszorosan figyelembe veendő a tervezett dunaparti vasút nyomának megállapításában, különösen a vonalnak két szakaszán,­­, a fővám­ tér és a Petőfi-tér között, valamint a Ferencz­ József-téren. Az első­­ helyen említett szakasz a főváros legnagyobb részének mondhatni állandó nyílt piacra és a­­ Dunának majdn­em csak e szakaszára korlátozott , közönséges hajóforgalom közvetítője, már most is annyira igénybe van véve, hogy a szakadatlan — s bár igen sokszor csak lassú mértékű — közlekedés fennakadás nélkül csak pelj©5gji tartható fönn.­­­Ugyanez áll a Ferencz-József-térre is, mely a láncz-I híd és alagút következtében a főváros legélénkebb I útvonalainak góczpontja. A főváros érdekére való I tekintettel ennek a forgalomnak megnehezítése, v­agy éppen talán veszélyeztetése nem engedhető­­ meg, bár másrészről ezen a vonalon a vasút léte­sítése mellett is számos ok szól, melyeket fölös­leges volna elősorolni. Ezeket szem előtt tartva, fogadta a fővá­os közönsége örömmel azt a tervet, mely a dunaparti vasutat a­nélkül létesítette volna, hogy a mai közlekedés­ használta területből csak valamit is elfoglalt volna, sőt a modern technikának a világ­városokban már többszörösen kipróbált eszközei alkalmazásával a vasutat a kényes pontokon vagy a levegőben viadukton, vagy az útszín alatt tunel­ben építve, egészen új közlekedő vonalat és azon­kívül még műszaki és városrendezési szempontból oly rendkívüli érdekes és értékes műtárgyakat teremteni ígérkezett, melyek méltó díszéül szol­gálnak vala nemcsak fejlődő városunknak, hanem bármely nagy városnak is. A városi vasúttársaságnak most benyújtott tervezete az eredeti tervnek legtöbb jó tulajdonságait nélkülözi. A közlekedés tekintetéből a legkényesebb pontokon is, meglévő kocsi­utakon ezekkel egy színben épülve, azokból jelentékeny területeket elfoglal, tehát a forgalmat tetemesen zavarja. Azért, a tisztelettel alulírt hivatal bár belátja azt, hogy az eredeti terv sokkal költségesebb, mint a mostani és ez okból, a­hol lehet, engedményeket is tenni hajlandó, az eredeti tervnek az újabbi által szán­dékolt teljes átalakítását nem tartja a főváros érdekében levőnek. A Ferencz­ József-tér alatt eredetileg tervezett tunel, minthogy ennek építése nemcsak önmagában, de a víz- és a gázcsövek, sőt különösen a rövid időn épülő főgyűjtő-csatorna miatt is sok nehézségekkel járna, mely nehézségek esetleg magát a vállalatot is koc­káztathatnák, még elhagyható és helyette a házak melletti vonalon útszínben csak egyetlen vágány elfogadható, bár vasútforgalmi szempontból i

Next