Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1890-01-03 / 1. szám

nagyvárosokban ily hosszú, közel 400 méteres egy vágány alig indokolható kellemetlenségekkel jár. A Ferenci-József-rakparton, nevezetesen ennek az eskü­tér és a kalap­ utcza közt levő 350 méter hosszú szakaszán, t. i. a­hol az legszűkebb, a mos­tani úttest semmi esetre sem engedhető át a vasút számára még egy vágány létesítésére sem, mert itt a vasút oly viszonyokat teremthetne, melyek könnyen szerencsétlenségeket okozhatnánk. Az eskü­ téri följárótól tehát egész a 24. sz. házig okvetetlenül viadukt építendő, illetőleg a korzó előtti oszlopos út a följáró áthidalásával, esetleg a följáró legmagasabb pontján a vágányoknak útszín­ben való átvezetés­­vel) a viadukt a 24. sz. házig folytatandó, a­melyen mindkét vágány elfér. A ne­vezett ház előtt a viaduktról az egyik vágány a házak előtti gyalogút mellé, a másik vágány pedig a dunaparti gyalogút mellé vonulna, a­mely pon­tokon a vásárt is, meg a közönséges kocsik forgal­mát is legkevésbé érinti: ez a módosítás a hely­színrajzon zöld színnel van berajzolva. Az így léte­sítendő viadukt biztosságát a hivatal nem látja vesélyeztetve, mert a Duna folyásának ereje az alsó partnak 7­5-73 méter magasságán felül arány­lag nem nagy : az eddig észlelt legnagyobb árvíz legfölebb 200 méterre lepi el az oszlopokat, de átalában a folyam ezen a domború parton oly gyenge folyású, hogy itt jelentékenyen iszapol. A­mi az eskü­téri följáró áthidalását illeti, ez nem lehet ugyan oly magas, mint pl. a vasúti­ áthidalá­sok, de a közönséges teherkocsik el fognak alatta járhatni, különben is az alsó kopárt forgalma csak helyi, azonfölül az Eötvös­ téri följáró egészen sza­bad marad. Átalánosságban még egy körülményt nem sza­bad emlíítetlenül hagyni, azt t. i., hogy az úgy­nevezett dunaparti főgyűjtő csatorna építése köz­ben a Csepel-rakpart egész hosszában a vasúti közlekedés nemcsak sz­ünetelni lesz kénytelen, hanem magát a vágányt is legnagyobb részben föl kell szedni ,és a csatorna elkészülte után újra építél. A csatorn­a a dunaparton is fog ugyan némi kelle­metlenséget okolni, de áthidalásokkal a forgalmat a fővámháztól fölfelé fenn lehet majd tartani. Minthogy ezen módosított vasútvonalnak el­fogadása által az építési költségei, szemben a bejárásnak alapjául szolgáló első tervezettel, tete­mesen kisebbednek és tekintettel arra, hogy ezen vasút rögtön való kiépítése a közönségre nézve nem égetőn szükséges s leginkább a társulat érde­kéb­e történik, mert a helyi jelentőségen kivül a k Oruti vasút közforgalmának ényeges részét képezi és egy jövőben fontos vonalat lefoglal, a Duna­parti villamos vasút engedélyidejének lejárta 90 évről sokkal rövidebb időre volna leszállítandó, mely idő azán a vasút tartozékaival együtt, mint a többi közúti vasutak, ingyen és tehermentesen a főváros birtokába megy át Ez a kikötés azért fontos, hogy a dunaparti villamos vasút a többi villamos vasutakkal és a központi áramfejlesztő teleppel együtt egy időben jusson a főváros kor­látlan birtokába. Miután azonban az elszigetelt és elkülönített áramvezetés rendszere a viadukt-pályán is alkal­mazható és csak az oszlopokon nyugvó tartók szerkezetét kell megfelelően átalakítani, továbbá minthogy az Eskü tértől a Ferencz­ József térig terjedő rész mindkét javaslatban és tervezetben egyenlő, az eredetileg tervezett alagútra nézve pedig az áramvezetés közömbös, mindezen kért módosításokra nem annyira a rendszer javítása, mint a befektetendő tőke és a sokkal egyszerűbb építésmód adhatott okot. Mindezeknél fogva a módosítások csak a hivatal által jelzett mértékben volnának elfogad­hatók.­­ interpelláczióra adott polgármesteri válasz kilátásba helyezte, hogy a tanács közelebb ez ügyben ér­demleges javaslatait be fogja mutatni. Minthogy a tárgy a közelebbi napokban a tanács s azután gyorsan a közgyűlés elé fog kerülni, ismertetését az alábbi sorokban nem látjuk feleslegesnek. A kiindulási pont a központi tüzérség mostani­­ helyiségeiben régen tapasztalt állapotok. A tűzoltó-főparancsnokság még 1880. évi augusztus 24-én jelentést tett a IV-ik ker. elöl­járósághoz, a­melyben kifejtette, hogy a IV. ker. tüzérségi laktanya egészségtelen s azért annak orvosi megvizsgálását s az őrtanya sürgős kihelye­zését kérelmezte. A ker. orvos vizsgálatának ered­ménye szerint a kérdéses laktanya helyiségei sötétek, folyton több gázláng által világítvak, alacsonyak, levegőjük fülledt, azért a ker. orvos a maga ré­széről is más helyiségbe való áthelyezését javasolta az őrtanyának. A ker.­orvos jelentése a tanácsnak beterjesztetvén, ez érdemleges határozat előtt a tűzol­tó-főparancsnokságot, hívta föl, hogy az áthelyezés tekintetében tegyen indokolt jelentést.. A tűzoltó-főparancsnokság a közegészségi in­dokok mellett kifejtette még, hogy a helyiség a tűzoltóság czéljára azért sem alkalmas, mert a­­ főváros balpartjának nem a középpontjára esnek, s ezenkívül annyira szűkek, hogy a tisztek számára külön kellett bérelni lakást, sőt az önkénytes tűz­oltó-egylet is kénytelen volt személyes felszerelési raktárát bérelt helyiségben elhelyezni. A helyiségek szűk voltának folyománya még, hogy a drága pénzen beszerzett gépeket a tűzoltó tisztek foly­tonos felügyelete alól elvonva, az egyes expositu-i rákban szétszórtan, gyors rendelkezésre egyáltalán nem alkalmas módon kellett elhelyezni. Legczél­szerűbbnek találta a főparancsnokság, hogy az őr­tanya a kerepesi úti régi dologház emeleti és udvari helyiségeiben helyeztessék el. Ott az udvaron egy­úttal gyakorló házat is lehetne felállítani s ide lehetne áttenni a gyakorló teret. Itt összepontosítva lennének a gépek, lovak, szerek s ez által a gyors , dispositio tetemesen elősegíttetnék. E mellett a dologház jövedelmező része érintetlenül maradna, mert a boltokat továbbra is boldogoltul lehetne használni. A főparancsnok e javaslata vélemény­adásra a gazdasági hivatalnak és a tűzoltó házi bizománynak adatott ki, a­melynek az indítványhoz úgy egészben, mint részleteiben hozzájárultak. De mind e pártolások daczára a kérdés javaslat stá­diumából előbbre ír­ni nem bírt, mert időközben járványok ütöttek ki, a régi dologhoz kórházi czé­lokra foglaltatott le és ma is a kép használtatik.­­ így szá­ult le a napirendről akkor a tűzoltósági főőr­ség­­- igazé3 i­s felszínre sem került mindaddig, meg egy másik új­zottság, egészen természetszerű indokból újra napirendre nem hozta. Ugyanis a szintátvizsgáló bizottság jelentései következtében a tanács ismételten fölhívta a nép­szinházi bizottság figyelmét a népszínháznál fen­t­orgó tűzbiztonsági hiányokra. E szorgalmazások folytán a népszínházi bizottság a kérdést tanul­ Bracy tárgyává tette s ennek eredményeként 1888. jan. 6..előterjesztésében maga is szükségesnek tartja, hogy m­indazon berendezések és készülékek,­­ melyek tűzveszélyt leginkább idézhetnek elő, nevezetesen : a gőzfűtési berendezés, az asztalos­műhely, a napi előadáshoz nem szükséges díszletek és kellékek s majdan a villanyvilágítás behozatala esetén ennek gépezetei is a színház­épületen kívül helyeztessenek el. Ez irányban folytatott tanács­kozásai közben merült fel az eszme, hogy e­zzel egyesíthető volna egy másik, szintén régi óhajt képező és szükséges czéllal, a központi tűzőrségi­­ laktanya létesítésével. A bizottság felkérésére Kauser József, mint a­­népszínházban a műszaki teendőket teljesítő műépítész elkészíti a tüzérségi laktanyának a József-körúton, a népszínházzal szemben levő telek­csoporton emelendő épülete terveit, azokat minden­­ díj nélkül a bizottság rendelkezésére bocsátván. De e terv szerint az épület udvara szűk lett volna a tűzoltóság czéljaira, azért Kauser egy második­­. tervet is készített, melyben az udvar" 20 méter szélességre bővíttetett ki. Az épületben elhelyezést találna a tűzoltóságon kívül a népszínház díszlet­tára, gőzfűtési berendezése stb. s ezért a népszín­há­zi bizottság a népszínházi alap tulajdonát képező 118 38/100­0-es kiterjedésű telkét ingyen engedi át a tűzőrségi laktanya javára. A laktanya létesítése végett a népszínházi alap telkén kívül még két telekrészt kellene meg­szerezni. Rémi és társaitól 506*84 D-ölet s Presin­gertől (most már László Zsigmondtól) 118 42 D-ölet. Rémi és társai a szükséges területet 160 frtjával készek átengedni. 8 a telken levő gőzfavágó-gyár­ért kárpótlásul 14,000 frtot kérnek. László Zsigmond­dal az egyezkedési tárgyalások most fognak folya­matba tétetni. A népszínházi bizottság jelentésében , megemlíti, hogy a pesti h. e. takarékpénztár a laktanya felép­ési költségeire 400—450,000 frtos kölcsönt 50 évi törlesztésre s mindent összevéve 6%-os évi amortisatióra hajlandónak nyilatkozott betáblázás nélkül megadni. A tervek fölülvizsgálatára bizottság küldetett ki, mely fölkérte Lechner középítési igazgató urat, hogy a laktanya tervei és költségszámításaira vo­natkozó műszaki véleményét s Lampl főszámvevő urat, hogy a költségvetésnek számvevőileg leendő felülvizsgálatára vonatkozó jelentését s az épület jövedelmezőségi számítását terjeszsze elő. A középítési igazgató az eszmét városrende­zési és fejlődési szempontból üdvösnek tartja s egyéb szempontoktól eltekintve is, helytelennek találná, hogy a városnak egyetlen telepe se legyen a nagy­körúton s ezért is érdekében áll a város­nak a kérdéses ingatlanok megszerzése. A központi tüzérség elhelyezésére nézve pedig azt mondja, hogy alig lenne czélszerűbb hely található erre a czélra az egész balparti oldalon, mint ez a fejlődő város középpontján, két legnagyobb forgalmú út keresztezésének közvetlen közelében van. Az épít­kezés csak úgy lesz azonban czélszerű, ha a meg­nagyobbított területen, a második terv szerint vi­tetik ki. Helyesnek tartja a tűzoltóság és a nép­színházi raktárak elhelyezésének tervét is, valamint azt, hogy a laktanya Il-ik és Ill-ik emeletet is nyer bérhelyiségek czéljára, mely bérhelyiségek fel­járói a tűzoltósági helyiségektől teljesen külön­választják. Az építkezést különben drágító torony pedig indokolását találja abban, hogy nemcsak megfigyelő helyül szolgál, de benne egy állandósí­tott nagy nyomású víztartány is elhelyezhető. Az eszthetikai szempont is a torony mellett szól, de a tervben a torony zöme túl karcsúnak látszik, szemben a felső kiképzéssel. Kauser terve szerint az összes építési költség, a telek beszerzési árán kívül, 344.418 frt 21 krt tesz ki, ebből esik az üvegfedélzetre 46.417 frt 5 kr s az udvar talajozására 3.610 frt 21 kr., tehát az egész épület csupán 294.390 frt 95 krba, vagyis köbméterenkint 6 frt 04 krba jön.­Ez az egységár megfelel a jobb modorú épületeknek. Az üvegtető­nél, egyszerűbb szerkezet mellett, 25—27.000 frt volna megtakarítható. Lampl főszámvevő úr véleményében a be­ruházási költségeket mindössze 498.200 frtra teszi; az évi kiadásokat 28.823 frtra, a bevételeket 29.570 frtra, tehát a várható felesleg 747 frt. De még kedvezőbbé válik az eredmény, ha a főváros e czélra a nagy kölcsön keretében 5%-nál olcsóbb kölcsönt kap s a főszámvevő ez építkezést a nagy kölcsön programmjába fölveendőnek is találja. Azonban ez építkezések által a fővárosra állandó évi tehertöbbletek fognak nehezedni; és pedig a tűzoltósági kiadásokban 5.450 frt (a­minek elválla­lása a helyiségek tekintetében most fennálló tart­hatatlan állapotok megszüntetésével indokolható) s a népszínháznak átengedett helyiségek után évi 5.537 frt 57 kr., a­mit ha a népszínházi alap nem vállal magára, szintén a fővárosnak kell viselnie. A főszámvevő végül 474.000 frtnyi befektetési költség beszerzéséről kér gondoskodást. Ezen adatok állottak a tűzoltói házi bizottmány rendelkezésére, midőn az eszmét és bemutatott ter­veket megfontolás tárgyává tette s a maga részéről is csak helyeselni tudta azokat, mert a népszínház tűzveszélyességének megszüntetése (egyebek közt a viztartány által a vízsugárnak a szuffiták fölé lövelhetése), valamint a tűzoltóság megfelelő el­helyezése s a jelenben fenforgó tarthatlan állapotok javítása az elvállalandó évi teher fentebb kimuta­tott összegét megérik. A tűzoltósági laktanya úgy a nemzeti, mint kivált a népszínház közelében lesz. A nevezett bizottságok e javaslatait a tanács a pénzügyi és gazdasági bizottságnak adván ki, az i. e. május 20-án tartott ülésében a tervet a maga részéről a következő véleménynyel ejte el: »Alulírt bizottmány a központi tűzoltó-lak­tanyának és díszletraktárnak a népszínház szom­szédságában tervezett fölépítéséhez nem járul s ezen tervet elejteni javasolja, mert a fővárosnak sokkal sürgősebb közmunkák létesítésére nincs meg a kivánt anyagi ereje s a tűzoltó-laktanya költségei a tervezett 25 milliós kölcsönnel n­em is fedezhetők, mert ezen kölcsön a tervezett csator­názásra és kövezésre is alig lesz elég A népszínház tűzbiztonságáról a régi dolog­házban berendezett tűzoltó-telep által különben is gondoskodva van s a fölösleges díszletek a nép­színház nagy díszletraktárába szállíthatók.­ A népszínház tűzbiztonsága és a köz­ponti­ tűzoltói laktanya. A német színház leégése következtében a többi t­űzínházak s különösen a népszínház tűzbiztonsági t­ágyában a fer. törvényhatósági közgyűlésen tett 1­ 10. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY 1. számú. A világítási kérdés. Lampl Hugó főszámvevő ur az ált. osztr. légszesz-társulatnak a villámvilágítás eszköz­lése és a légszeszárak mérséklése tárgyában beadott ajánlatára a következő vélemény­eg jelentést tette Gerlóczy Károly alpolgármester úrhoz, mint a kiküldött albizottság elnökéhez: F. évi szeptember hó 10-én és október hó 25-én 25. és 26. számok alatt méltóztatott az álta­

Next